Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-17 / 3. szám

Tizenhatodik évfolyam

3-ik szám.

Szatmár, 1899. január 17:

TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

m

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

75 kr. 8 »

Égési évre . 3 írt. I Negyedévre . .

Fél évre . . I „ 50 kr. I Egyes szám ára.

Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt.

SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők :

Morvái János könyvnyomdája Eölvös-utoza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb érák melletV fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

A megye.

E czim alatt uj rovatot nyitunk a vármegye ügyeinek.

A megyei önkormányzati életet, az administratió menetét, s a megyei társadalom mozgalmait innét kisérjük figyelemmel.

E körnek bő, jelentős anyaga legalább is minden hónapra juttat egy közleményt. Rég szükségét érzetük, hogy lapunk a legközelebbi vidék, a vármegyével is foglalkozzék ; bizonyos mértékig hivatása is ez lapunknak.

A megyei mozgalmakat a közérdek szempontjából méltatni a megye minden lapjainak hivatása, de azokat városi szempontból mérlegelni, a megyei és városi társadalomnak egymásra való hatását tárgyalni, az érintkezési pontok felkutatásában segédkezni, azok állandósításán fáradozni különösen köte- elessége lapunknak, mely városi és vidéki egyaránt.

. Csalódás nélkül mondhatjuk, hogy a városi lapok a vidékről, vs a vidéki újságok a városról elvétve vesznek tudomást. Egy pár vidéki hir kinyomása még nem egyenértékű a vidék érdekeinek szolgálatával s megfordítva.

E rovat találkozópontja akar lenni a kettős érdek összhangzó elbírálásának, a kölcsönös érdeklődés felkeltése mindakét irányban egy közös czél felé, az összetartozandóság érzetének ápolására.

A különböző társadalmi faktorok Összetartása harmonikus együttműködése képes csak életerős társadalmat teremteni, mert kisebb avagy néptelenebb területeken a szétszórt társadalmi erők legalább is parlagon maradnak. Városunk sokkal kisebb még, hogy tényezői a legnagyobb összetartást feltételezvén •— önerejükből alkothassák meg az erős társadalmat, a megyei tényezők elhelyezésüknél fogva sokkal szét szórtabbak, hogy sem egy alkalmas, előszeretettel látogatott központ hiányában, a sorakozásra képességgel avagy helyesebben kedvvel bírjanak. De ha az utóbbinál is feltételezhetünk egy alkalmas csomósodási pontot, a külön utakon haladó városi társadalom ép úgy nélkülözni fog bizonyos irányt, szellemet és jelleget némi tekintetben, mint annak ellenkezőjében fog szűkölködni áz exklusiv megyei társadalom. A születés és vagyon, a foglalkozás és értelmiség tarka tényezőiből a megértés ' és megismerésen alapuló megbecsülés ragasztékaival egybe forrasztott társadalom lehet csak erős, életképes. Különösen áll ez a mi megyénkre és városunkra, melyek csak együtt képesek erős társadalmat alkotni. Önmagában véve mindenik gyönge, egymást kiegészítve erős társadalom. A városi társadalom nem egyszer túl praktikus jellegének az ideálisabb zománezot a megyei elemek adhatják meg, a vidéki társas élet fényűző hajlamát, osztályos előítéleteit a demokratikus elemek hatása mérsékelheti. E két felfogás, a kedélyek ez ellentétjének kiegyenlítődése teremthet csak egy közép gondolkodást, egy szellem és érzelem világot, melynek melegében az életre kellő megbecsülés bizonyos mértékig egyenlő- sitne mindenkit. A müveit, erős társadalom, nem a születés, értelem avagy vagyon képviselőinek egyformaságában találja alapját, de a különböző osztályok alkalmas érintkezésben érvényre jutó egyenlőség tudatában.

A különböző tényezők ismerjék meg egymást.

Jó alkalmat teremteni az érintkezésre !

Ezek azon jelszavak, melyek követve az egymás mellett döczögő két társadalmat egygyé olvaszthatják.

A

Széchenyi-Társulat köréből.

ii.

(K.) A társulat igazgatóválasztmánya folyó hó i t-én nep'ss ülést tartott. A társulat életében mindinkább visszatérő alkotmányos szellem a tagok körében az érdeklődést nemcsak sikeresen felkeltette, de a behatók tanácskozásokat is biztosította. A volt tárgy, melyhez négyen- ötön hozza nem szólották volna; a felszólalók miridenike meggyőződéssel, alapos tudással, meleg ügyszeretettel pertrak- iJfra ‘ p tagadhatlanul érdekes és fontos ügyeket. Az igazgató ugyanis számadásában s különösen évi jelentésében bemutatta az elmúlt év gazdag sikereit, költség- vetésében vázolta a jövő év tervezett munkásságát. Előbbi teljesen kiérdemelte a méltó elismerést, utóbbi alaposan jogosit szép reményekre. Részletes tudósításunk a következő:

Az ülésen Szuhányi Ödön igazgató elnökölt, kit az újév alkalmából a választmány nevében dr. Fekete Sámuel üdvözölt; az igazgató a figyelmet a vá- lasjtmánynyal szemben hasonló üdvözlet nyilvánítása között köszönte meg. Az igazgatósági tisztikart Böszörményi Sándor, T a b a j d i La jós, M a j o s Káro ly

aligazgatók, Sarmaság Géza titkár, H a t va n i pénztárnok, Nagy Károly és B]o d n á r György jegyzők képviselték. A választmányi tagok sorában ott láttuk: Hérmánn Mihályt, dr. Farkas Antalt, Kovát s Bélát, Jákó Mihályt, Papp Gézát, dr. Fejes Istvánt, Ferenczy Jánost.

Napirend előtt Jákó Mihály a társulat elnöke, báró Vécsey Józsefnek a választmányi ülések iránt való érdeklődését említette fel, s annak az ülésekre való meghívását indítványozta. A jelen voltak örömmel értesültek a nemes báró érdeklődéséről s tudomásul vették Szuhányi igazgató felvilágosítását, hogy ő a meghívások közzététele iránt szabatosan járt el.

Az ülés első tárgyát Szuhányi igazgatónak a társulat igazgató választmánya

1898. évi működéséről szóló, másrészt a jelen év tevékenységi program m j á t felölelő, érdekes és adatgazdag jelentése képezte. E szerint az elmúlt évben egy rendes — s egy, az alapszabályok módosítását tárgyaló rendkívüli közgyűlés és kilencz választmányi ülés tartatott, s igy a társulat önkormányzati élete igen élénk volt. Az igazgatóság az 1898. évi költségvetési felhatalmazás keretében a társulat alapszabályszerüleg megállapított czéljai megvalósítására sikeres tevékenységet fejtett ki, amennyiben a régi 66 gyermek menhelyen felül még 6 községben tartott fenn menhelyet, a 72 menhely költsége 6310 frtot tett ki; menhelyek nemcsak magyar, de vegyes ajkú és tiszta nemzetiségű községekben is voltak. Tíz tanitó a magyar nyelv sikeres tanítása körül szerzett érdemeiért személyenként 25 frt jutalomban részesittetett; 200 frt

az óvónők jutalmazására lett fordítva; hét községben a felnőttek oktatására esti tanfolyamok rendeztettek ; egyedül a könyvtár gyarapítás nem kultiváltatott. A működés pénzügyi eredménye is kedvező, amennyiben a krajezárok mellőzésével 8461 frt bevétel- és 7572 frt kiadás mellett 888 frt

TARCZA.

ii iiitiwÚO(>ÉiEf»i.» '

Téma nélkül.

Irta s a katli. kaszinó vasárnap tartott ünnepélyén felolvasta: Kádas László.

A közel multhan nagy megtiszteltetésben részesített Dr. Irinyi Tamás ur casinónk igen tisztelt alelnöke, a midőn tudomásomra adta, hogy a felolvasások rendezésére kiküldött, intézőbizottság szives figyelme felém fordult, s engem kér fel a legközelebbi felolvasás megtartására.

E nem várt bizalom meglepett. — % 1 .és felolvasni, honnan ez a.,,gzerencse ? Úgy éreztem mintha emelkednék vélem a világ;; mintha egyéniségemből kikelve egy óriást látnék magam helyett. — No de hiszen ez nem is csoda, kisemberek állandó gyengéje, hogy nagyobbak szeretnének lenni, s én elérni véltem az általam annyira óhajtott-legalább még egy főnyi ihágasságot, s ez által mintegy rá- czáfolni azokra, a kik állandóan „kurta Kádásnak“ hívnák. — E2 a nem remélt figyelem az első pillanatban csaknem zavarba hozott. Azonban nem t* időm sokáig töprengeni e reám nézye felette hízelgő megtiszteltetésen; mivel csodálkozásomból áz aíelríÖk ur biztató szavai mintegy felébresztettek. :

„A felolvasás tárgyát szabadon választhatja, irhát ; kortioly értekezést, bő- tartalmu elbeszélést; egyszóval bármit, csak humoros legyén, de lehetőleg, rövid is legyen“. — Tartalmára nézve; — no

de hiszen azt teljesep önre bízzuk; szól- lott ő biztató mosolylyal.

Mondhatom úgy éreztem magamat, mint az a gazdasszony, a ki üres kamarája mellett a szakácskönyvhöz folyamodik, valami jó tésztát akarván készíteni, abból olvassa: végy hozzá ebből ennyit, tégy hozzá abból annyit, de »hogy honnan arról hallgat a szakácskönyv: azt teljesen a gazdasszonyra bízza.

Meglepetésemből némileg felocsúdva, siettem a nagy kitüntetést megköszönni, s tekintettel nagy elfoglatságomra elhatároztam, hogy azt el nem fogadom.

Erős elhatározással- ki akarom jelenteni, hogy lehetetlenség a megbízatást elfogadnom. Az alelnök ur biztató mosolya azonban elvette az estemet és én nem tudtam szóhoz jutni. A mit ő sietett arra magyarázni, hogy a megtiszteltetés oly érzékennyé tett, hogy nem tudok szavakat találni annak kifejezésére, milyen nagy örömmel fogadom a rendezőség szives figyelmét. Igen mélyen tisztelt hallgatóim igy jutottam én a mai napon a felolvasó asztalhoz.

Ezek után hiába volt minden tiltakozásom, már ki volt mondva a határozat, nekem felolvasást kell tartanom ; még pedig szabadon választott tárgyról, s a mi fő rövided és humorosan.

Óh 1 hát nem gunyja e a sorsnak? Hogy én nékem, a ki csak beszélni szoktam, még pedig nem is szabadon választott témáról, s köztudomású egyéni tulajdonságom szerint, minél többet és minél bővebben ; — most rövidnek kell lennem. ^ Én itt fel nem olvashatom, a mit rnásut szóbeszéd közben hallok. Istenem mit tegyek ? — Hosszas töprengés után

elhatároztam, hogy témát fogok keresni. Nap nap után jobbnál jobb eszméim támadtak, szép gondolatok, a melyek érdemesek volnának a feldolgozásra.

De én folyton uj eszméken törtem a fejemet. A sok minden irányú gondolkozás tönkre tették minden perczeimet, sem nappalom, sem éjjelem nem volt többé nyugodt. — Hivatalomban a munka sehogy sem vált kedvemre, no de ez nem is csoda, hiszen témát kerestem. Odahaza az ebéd, a vacsora,, jó anyámnak legizletesebb főztje élvezhetetlen volt számomra; fájdalom ő még csak nem is sejtette, hogy én témát kerestem. — Éjszakáim azok meg épen mártírrá avattak, valóságos visióim voltak. Ott láttam magamat diszes közönség előtt a felolvasó asztalnál, eszme gazdag, humoros beszédemet a közönség nagy derültsége között felolvasva. —I Elképzelhető milyen boldog voltam. — Sajnos azonban e boldogság rövid ideig tartott, felolvasásom befejeztetvén a közönség lelkes tapssal honorálta fáradtságomat, s erre én felébredtem. — Mondanom sem kell, , milyen volt az ébredés után, a szörnyű valóság téma nélkül.

Ez. alatt nap nap után közelebb jutottam a felolvasási határnaphoz, ennek daczára nem tudtam felolvasásom tárgyában megállapodni. — E nem remélt tisztesség minden gondolatomat lefoglalta, hasztalan igyekeztem azt, ha csak pár perezre is feledni; nem lehetett. — Sötét lidérczként nehezedett az egész valómra.

Abban a reményben, hogy a szórakozás némileg feledteti vélem a kötelezettséget, olykor el elsétálgattam casi- nónkba, sőt mi több még filkózásra is adtam magamat. Azonban az eszem nem

azon járt, hogyan szabaduljak a filkótól; természetesen pártnereirn busásan részesítettek abban. Itt barátaim és ismerőseim jóakaralu érdeklődései újra, meg újra emlékezetembe idézték szives kérdezösködé- seikkel, hogy tulajdonképen mi is lesz hát a felolvasásom tárgya. — Úgy éreztem, mintha csak a fogamat húznák. Az alelnök ur biztató mosolya itt is nyomon kisért. Szives volt figyelmessé tenni arra, hogy a legrövidebb idő alatt határozzak és közöljem felolvasásomnak a czimét, hogy a meghívók kellő időre elkészíttessenek. — Be kell vallanom, hogy a czim- nek megválasztása nem kisebb feladat volt reátn nézve, mint maga a tárgy, az eszme megválasztása.

Sokat töprengtem azon, milyen néven nevezzem azt, a mi még nincsen. — Ah! vé£re sikerült, meg van a mentő gondolat, hí már lehet a jelen politikai eseményei szerint ex-lex, vagyis törvényes állapot törvénynélkül, miért ne lehetne felolvasás téma nélkül.

Ebből kiindulva a legközelebbi sürgetésre nagy diadallal jeleztem: felolvasásom czime „téma nélkül■*..*- Ezek után úgy véltem, ha már a czim meg van, az eszme, a tárgy magától jönni fog. Sajnov hogy e feltevésem nem nyert beigazolást. Hiába biztatgattam magamat azzal a közmondással, hogy a kinek az Isten hivatalt adott, annak esze is lesz ahhoz, ha tehát engem a sors felolvasásra kárhoztatott, eszmét is ad hozzá. Sajuos, hogy e reményem csak nem akart teljesedésbe menni. — Belátva, hogy a czimhez még tárgy is kell, újra a téma keresésére adtam a fejemet. — Számtalan tárgy és- eszme merült fel agyamban, csak keveset említek azok közül,