Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-25 / 52. szám

SZATMÁR US VIDÉKE. a valódi keresztény érzülettől, mint annak rabszolgává sülyesztése. E két véglet között van a helyes ut, a ke­reszténység által felemelt nö helyzete. Áldjuk és magasztaljuk tehát az Istennek anyját, minden anyák között a legboldogabbat, és mégis a legfáj­dalmasabbat. Áldjuk és magasztaljuk az isteni kisdedet, ki ily becses karácsonyi aján­dékot hozott az emberi nemnek. Becsüljük meg a kereszténység intézményeit, melyek a családot a szent­ség jellegével ruházták fel, mert csak addig lesz a földön Istennek dicsőség, az ember lelkének békeség, mig a csa­ládi szentély meg lesz tisztelve, mig azt szentségtelen kezek le nem rom­bolják. Ezt pedig soha nem lesz képes elérni az emberi szenvedély, ha az emberiség a nőben a hitvest és. anyát úgy megtiszteli, mint megtisztelte a Megváltó, a kereszténység alapitója, a ma született kisded Jézus. Melles Emil. Ipartestület.) — A november 26-án tartott értekezleten felol­vasta Kováos István iparkamarai fogalmazd. — (Folytatás.) A vallásos czél is feltalálható az iparos tanonczok vallásoktatásában, melyre, mint általában a tanoncz oktatásra az ipartestületnek felügyeleti joga van. S a tanonczok mai intenzivebb vallás ok­tatása az óhajtott eredményben túlhaladja a czéhek vallásos czélját, mert a vallásos­ság a tanonczba beoltatván, mint segéd és mester a czéhbeli — kényszer eszkö­zök nélkül is vallásos marad. Kivételek voltak akkor is, vannak ma is. Az 1851-ki ideiglenes utasitás az ipari viszonyok szabályozása iránt a czéheknek kötelességévé tette, hogy a tanoncz mu­tassa ki, miszerint az elemi iskolai tár­gyakban oktatást nyert s a tanoncz tan­ideje 3, némely iparágaknál 4 évig tart­son. Az ipartestületnél úgy a tanonczok szegődtetését, mint a tanidő tartalmát ille­tőleg a törvény keretén belől a tagoknak széleskörű jogaik vannak. így . például, mint a debreczeni ipartest ületnéf ez már keresztülvive van, az egy ugyanazon ipar­ágat űző iparosok saját maguk határoz­hatják meg, hogy a tanoncztól csupán a 4. vagy 6 elemi, vagy ennél több iskola elvégzését köveleljék-e meg? A tanidő tartamára nézve pedig saját elhatározásuk­kedves. . . És ha innen ki is szabadul, lesz-e még valaha boldog karácsonya? Az emberek soha sem fogják neki elfeledni és megbocsátani, a mit a társadalom ellen vétett. Elvesztett becsülete örökre el van temetve 1 . . . Csak még egyszer lehetne szabad 1 csak egyszer nyerhetné vissza hitét, becsületét, hogy őrizné, hogy ápolná, milyen más ember lenne ő akkor 1 . . És a bánat könnyei csillogtak szemében. Először a szo­morú fogságban. A kis Jézus látta és meg­szánta; megérintette szivét kegyelmével s vigasztaló gondolatokat ébresztett lelkében. Maga előtt látta a rab a betlehemi jászolt, benne az emberré lett Istent, ki azért jött, hogy a gonosz, a bűn sötétségében rabos­kodó embert kiszabadítsa. Hátha Isten megbocsátott fiáért az embereknek, neki ne tudnák megbocsátani az emberek azt, amiért oly nagyon megbünhödött hosszas fogságában? Nem, ez nrm lehet! A jó ér­zésű ember keblére emeli elesett, de meg­tért embertársát. Igen, ő még boldog le­het. , . És ha az emberek el is tisztítanák, vissza fogadja az Isten. És ez neki ejég, ez maga a boldogság. . . . Lecsendesült a szív, elszálltak a gyötrő gondolatok, a rémképek vissza húzódtak szörnyű birodalmukba s magára hagyták az édesen alvó rabot, kinek sötét börtönében az volt az első boldog álma karácsony éjjelén. . . . ____ ,E. Ba ndinak. (Karácsonyra.) Régibb keletű egyik leveledben azt panaszoltad, hogy súlyos tehernek érzed vállaidon azokat a reményeket, miket szü­lőid és ismerős jó embereid a jövődhöz fűznek. Miért várnak tőled nagyot, és mi le­gyen az a nagyság, amit tőled várnak? Fogadd im a választ, mit annak ide­jén kilátásba helyeztem. E helyen azért, mert nem véltem méltatlannak, hogy rajtad kivül mások is elmélkedjenek ama nagy feladatok fölött, amik az érettség után vi- lágbakerülő ifjú részéről' megoldásra várnak. kai állapíthatnak meg 3, 3 1/a, vagy 4 évet, a szerint a mint egyes kézműves1 iparág könnyebben vagy nehezebben sa­játítható el s a tanoncz ez idő alatt mes­terségét alaposan megtanulhatja. Még csupán a remeket óhajtom fel­említeni, melynek csak neve volt a leg- töb esetben, remek, mert a mesterré ava-. tandó a hibákat a szerint, amint azok lé­nyegesek vagy lényegtelenek voltak, kisebb nagyobb összeggel megválthatta. A reme­ket nem is mindig a czéh adta fel, mint a fentmaradl czéhokmányok igazolják, ha­nem a remeklő kérelmére az alsófoku ha­tóság is, sőt ha a czéh által a remekfel­adás vagy a remek elkészítése után a mes­terek közé való bekebelezés megtagadta- lőtt, a hatóság a czéh elöljárókat szi­gorú feleletre vonhatta s a remeklő mesterré avatását elrendelte. A remeklésnek tehát úgy szólván semmi jelentősége nem volt. A remeklés nyomait ma is megtalálhatjuk az ipartestületek által rendezni szokott iparostanoncz munkakiállitásokban s az iparosok helyi iparkiállitásában, minő a folyó évben is három volt, azon különb­séggel mégis, hogy e kiállítások bíráló bizottsága páratlan és szigorúbb s jgy az azokon nyert kitüntetések is nagyobb sulylyal bírnak. Látható a vázlatos öszzehasonlitásból, hogy az ipartestületeknél mindazt, a mi a czéheknél jó és hasznos volt, megtalálhat­ják a mi rósz volt, azzal pedig jobb előbb, mint utóbb szakítani, sőt a czéhbeli gya­kori áldomásokra az ipartestületeknél is számos alkalom kínálkozik. Ily első leg­közelebbi alkalom legyen az áldomásra' az, midőn a szatmári ipartestület áldásos működését tényleg megkezdi. A ezéheket az ipari fejlődés folya­mán az ipartársulatok követték. Az 1859-ben kibocsátott „Iparrend11 értelmében, mely a ezéheket tulajdonképen nem szüntette meg, szervezett ipartársulatok bennünket kevésbé érdekelnek, inkább kívánok pár szóval megemlékezni az 1872. VIII. t.-czikkbe ig- tatott ipartörvény alapján létesült ipartár­sulatokról, melyeknek nagy része nemcsak ott, hol ipartestület nincs, hanem ipartes- tiileti székhelyeken is, fentáil a nélkül, ■ hogy fentállásukbói s működésükből a tár- . sulati tagokra valami legcsekélyebb előny hárulna. Minő hatáskörük van ez ipartár- ■ sulatoknak ? A jelenleg érvényben levő; ipartörvényünk szerint semmi. Összes te­vékenységünk a meglevő kisebb-nagyobb vagyon kezelésében s itt-ott az elhait tár­sulati tag temetésén való megjelenésben nyilvánul. Ez azon laza kapocs, mely a régi társulati tagokat összetartja. Megkülömböztetendők a régi ipar- társulatoktól az 1884. XVII. t.-cz. értei- mében létesített ipartársulatok, melyek a szabadtársulás elvére vannak alapítva s Az önismeret, édes fiam, nélkülözhe­tetlen kelléke a helyes irányban haladó ki­fejlődésnek. Csak a bennünk lakozó értékes vagy kifogásolható sajátságok tiszta isme­retében és erőink meg gyöngéink helyes megítélése mellett foghatunk a sikerre való kilátással bármilyen vállalkozásba, és igy (természetesen) a legfontosabba : az életbe is. Sok szép remény megy füstbe azért, mert ezt az elemi életszabályt figyelmen kivül hagyják az emberek. Közönséges, egyszerű megfigyelés mutatja, hogy számos ember azért dől ki az élet utján, mert a kiinduláskor annak hosszát nem mérte ösz- sze a saját haladási képességével. Tehetségek és hajlamok okos mér­legelése nélkül megkezdett életpályák (aminő pedig rengeteg van) ezrével sorvasztják az embereket, akik a kellő önbirálat mellett választván meg a munkájokat egész életö- kön át boldogulhattak volna. Jól esik azért, hogy te, a korodban ritka érzékkel, gondolatban számot vetsz a tehetségeddel, és nem aggodalom nélkül észleled, hogy az elégtelen a hozzá fűzött várakozások megvalósítására. Öröm nekem már magában az, hogy az élet tüneményei (a magadéi és másokéi egyaránt) figyelmedet komolyan lekötni képesek. Időnkben, mikor a fizikai életigé­nyek kielégítésében merül ki az emberek összes szellemi tevékenysége, tünemény­számba megy az elmélkedés még a meg­lett embernél is. Ritka, mint a fehér holló. De fokozott gyönyörűséget szerez az a tapasztalatom, hpgy a lelked mélyére szállva, a búvár kutató szemével keresed benne az erőforrásokat, kérdezve önma­gadtól, lehet-é és mennyit lehet azokból merítened ? És arra az eredményre jutottál, hogy az a várható mennyiség nem nagy. Sokkal csekélyebb, mint amit tőled elvárnánk. Féltesz bennünket a csalódástól, a be nem vált, meg nem valósult remények szétfosz- lásának keserűségétől. Szép a helyes mértéken belül mozgó önmegitélésed, és szeretetreméltó (valóban azl) a gondoskodás, amellyel rózsás má­morból való kiábrándulásunkat velünk el­keni ltetni óhajtod. melyeket a törvény azért tartott továbbra 'is főleg1 szükségesnek fentartani, hogy ez által a kereskedők és a képesítéshez nem kötött ipart űző iparosok részére a társu­lást s igy kölcsönös érdekeiknek egyesült erővel való védelmét lehetővé tegye. A czéhek és ipartársulatok ismerte­tése s mint hiszem, annak beigrazolása után, hogy a kézműves iparosoknak az ipartestület megalakítása iránt táplált elő­ítéleteink egyáltalán nem jogosultak, fej­tegetni óhajtom azt, hogy miért kell a kéz­műves iparosoknak s igy Önöknek is az ipartestületet tnegalakitaniok s minő elő­nyös haszon háramlik az ipartestükbe való egyesülés folytán az iparosokig? S’ mivel minden intézménynyel, mely jogo­kat nyújt, terhek is járnak, előbb (Folyt, köv.) Vásárló szövetkezet meg­alakulása. ügy látszik, végre városunkban is föléled az önsegélynek legújabb és legha­tásosabb módja: a szövetkezetek iránti érdeklődés. Csak a múlt héten alakult meg az ipari hitelszövetkezet, tudtunkkal nagy­ban folynak az előkészületek a tejszövet­kezetre, s ez alatt egész csöndben, min­den toborzás és kapaczitálás nélkül, telje­sen készen, mint a pánezélos Minerva, lé­pett ki az életbe a vásárló szövetkezet. Mint a szövetkezeteknél általában, ngy ennél is a nem értékesíthető apró erők összefoglaiása, egy tömegben való érvényesítése a czél, s egyúttal a boldogu­lásra vezető eszköz. Belátták ezt a szatmár—erdődi h. é. vasútnak városunkban lévő alkalmazottai is, összeállottak, összefogtak, s hogy mit akarnak vele elérni, azt tán legjobban megvilágítja a szövetkezet tervezőjének Rózsa Károly vasúti igazgatónak az ala­kuló közgyűlésen mondott beszéde, me­lyet egész terjedelmében ide igtatunk. Tisztelt Uraim 1 „Kötelességet teljesitek most, a mi­kor önöket itt a vásárló szövetkezet meg­alakítására összehittam ; kötelességet első sorban Szatmárvárosa iránt, másodsorban önök s édes mindnyájunk iránt. Az urak nagyrésze vasutas, és pedig olyan, a kik rendesen vasutak építésé­nél szokott működni. Tapasztalták velem együtt elégszer, hogy a mint az uj vasút megépült, rögtön ellepik annak a vidékét a bécsi, brünni s részben budapesti nagy áruházak ügynökei, a kik azután ráveszik a vidéki kereskedőt és fogyasztót, hogy egyenest ő tőlük szerezze be a szükségle­tét. Mi ennek a vége, az, hogy az a vi­Csakhogy összes aggodalmaid alapta­lanok. Létjogosultságuk már csak azért sincs, mert csak sejted, de nem ismered a fejlődésednek ama magassága pontját, ahová, hogy eljuss valamikor, a mi hő óhajtásunk, édes reményünk. Hát a társadalmi állás tekinteteit egé­szen számításon kivül hagyjuk, édes fiam. Amióta csak valamit megérteni képes vol­tál, a rangbeliség fénye a mi szemünkben csupán a gyermekeket mulattató görögtüz- nek számított. Ha gyalázni nem is (de bi­zony sokszor inkább ezt), hanem magasz­talni bizonyára sohasem hallhattad a szü­lőid háza körében. Sem a czimeket, sem a rangot, sem érdemjeleket, sem a külön­féle állások fényét. Tisztába jöhettél korán arra nézve is, hogy a vagyon nálunk nem czél, hanem csak eszköz, kényszerűen, de csak annyi­ban keresendő eszköz, hogy az indokolt helyzethez mért módon szolgálhassuk vele az élet czéljait. Nem várjuk hát sem azt, hogy egy­koron a társadalom létrájának magas fokára hágj, sem azt, hogy egyéniségednek a gaz­dagság emelje az értékét. A legtöbb ember amúgy is e szivárványokat kergeti ziháló mellel, lökdösve egymást a sáros utón, és átgázolva az erősebbek az elhullott gyen­gébbek testein. Hogyan kívánnák szerető szülőid e szerencsétlenek számát egyetlen fiókkal is szaporítani, akinek részére, az egyedül ön­zetlen szeretet isteni sugallatára, csendes boldogságban lefolyó életet óhajtanának tőlük telhetőleg biztosítani? Nem, fiam, ebben a két irányban semmiféle igényünk nincs. A hírnév és a birtok vágya maradjon idegen tőled. Két olyan tehertől menekszel meg igy, amik nélkül szellemed sas módjára szállhat föl az ember lelki életének tiszta étheri magas­latába. , Ott van az a csillag is, amely felé törekedni tanítottalak, ott az a nagyság is, a hová eljutva szeretnénk látni. Műveld az elmédet, édes fiam. A tu­domány fáklyája világítsa meg az ös­vényt, melyen az igazságot szünetle­nül és eltántordás nélkül keresned kell*» déki kereskedelmi főbb hely, a honnan eddig ezek az emberek szekeren hordták áruikat, ezeket a vevőit elveszíti, s é vi­déki kereskedelmi góczpont az uj vasút megnyíltával igen érzékeny veszteségeket szenved. Tisztelt Uraim! Mi ide jöttünk Szatmárra, hogy e város boldogulását közlekedési eszközeinek a szaporításával tölünk telhetőleg elősegítsük, furcsa volna, ha e czél elérése helyett türnők, vagy nem bánomsággal még elő is segitenők az em- litetettem bajok kifejlődését. Pedig rajtunk áll megelőzni e bajt, és szerencsére a megelőzés eszköze olyan, a melyikkel sa­ját magunk érdekeit is megóvhatjuk. Mert miért megy a vidéki fogyasztó a fővárosi nagykereskedőhöz egyenesen, a vidéki kereskedelmi góczpontok mellőzé­sével? Ugy-e bár azért, mert a fővárosi nagykereskedő olcsóbb tud lenni mint a vidéki közvetítő kereskedő. És pedig ol­csóbb tud lenni azért, mert vevőközönsége nagy, mert szállítani nagyban tud, élvezi a nagyban szállítás minden előnyét. Mit kell tehát tenni? Képesíteni kell" a vidéki kereskedőt is arra, hogy nsgyban szállíthasson, nagy tömegben kell oda­vinni a vevőt, a mely nagy tömeg legyen szervezett, legyen hitelképes, tudja az árut negyban is vásárolni s akkor a vi­déki kereskedő is tud a nagyban vásárlás­hoz mért árakat szabni. S a mi a szervezés módját illeti, erre kipróbált eszköz a szövetkezés, az egyes ember ha összeáll tömeget álkot s a mit nem lehet megtenni egynek a ked­véért, szívesen megteszik a tömegnek. Sikerült is úgy a ruházat, mint a lábbeli, de a füszor-áruk és bolti czikkek szállítására is olyan, ajánlatokat kapni, melyek nem csak •'hogy olcsóbbak a búd1 pestieknél; de á melyekből még százai kos engedményeket is kapunk, fökoza san, mindig többet és többet, a n szövetkezetünk vásárlásai szaporodnak.. Ezzel elérjük azt, hogy önök u Csonkáson, a pusztán, vágy kik közsa ben, mint Erdőd, Szatmárhegy stb. csobban kapják az árut, mint a fővá nagykereskedőnél, s nem csak önmag nak lesz belőle hasznuk, de fölvilágo hatják a szomszédságot is, hogy nejjel az ügynökökhöz fordulni, ha beállónak u szövetkezetünkbe,' úgy Szatmárt is meg­kapják olcsóbban mindazt, a mire szük­ségük van, s e . fölvilágositásuk eredmé­nyével is növelik a szövetkezet forgalmát, s ezzel az év végével kijáró százalékos engedményeket. S ha azután valamelyikünknek eladni valója lesz, bejelenti egyszerűen a szövet­kezetnek, a mely közli a tagjaival, hogy ez Folytatás a mellékleten. Széleskörű ismerettel megvilágított agy- velőkre vati szüksége az emberiségnek, hogy megtisztulhasson a hozzátapadt szenny­től, józan, helyes gondolkozásra, amely el­oszlassa a lelket bilincsekben tartó téves fogalmakat az élet egáljairól. De szüksége van a tudásra az embernek önmagának első sorban, hogy szilárdul állja meg a helyet, ahová őt életének a hivatása rendelte. Is­meretek és a világban szerzett és kellően feldolgozott tapasztalatok teszik erőssé, ed­zetté a férfiút. Szived nemes érzelmeinek a fejlődé­sére fordíts épen olyan gondot. Megrögzött a hitem, hogy a legtöbb bajt a világon a fiatalságban megmételyezett, vagy öhmagukiql ferdén fejlődött érzelmek idézik elő. Félszeg — vagy féltudás, meg a tel­jes tudatlanság — bármilyen pusztító a hatásuk — összevéve nem tesznek annyi kárt az emberekben, mint a finom érzelmek hiánya. Minden szép öszhang, ami az emberek összetartásában rejlik, a szív mélységéből táplálkozik. Életünknek a legédesebb per- czeit az érzelmek világában töltjük el. A köteles munkán kivül rendelkezé­sedre álló időd java része a természetben, a költők, szépirók és a művészet lelki tár­saságában folyjon le. Tanulj gondolkozni a tudomány, érezni a művészet szerint. És ne feledd soha, hogy a legnagyobb művész örök időkön át: a természet! .... Minthogy pedig a végtelenségben reflŐ magasztos czél felé csak olyan mértékben kell haladnod, mint a benned lakozó erők engedik: nincs semmi okod félni, hogy csalódni fogunk a várakozásunkban. ■ !í Tégy a jó utón annyi lépést-, ameny- nyit birsz. Mi boldogok leszünk, ha meg<- szakítás nélkül működni látjuk benned a czélhoz való eljutás legerősebb mozgató elemét: az akaratot. Karácsonyi ünnepeid csendes örömébe szálljon szelíd galambként szerető szüleid1 nek áldása. Az idegenség sivárságába pedig vigyen édes fényt és melegséget az otthonra való emlékezés. Tanódy Márton.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom