Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-14 / 46. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Égéix évre . 3 írt. I Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . I „ 60 kr. | Eg yes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részéré vom tkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Kötv'ds-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utczn'19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyil'-.tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Kérelem. Miután templomunkat a hatóság bezáratta és annak használatát betil­totta, a szatmári németii részi gör. szert. kath. hitközség azon kényszer- helyzetbe jutott, hogy kénytelen volt a templomépitéshez fogni, bárha a szük­séges összeg rendelkezésére nem is állott. A hitközség a felvállalt adóval a templomépület költségeit biztosította, de a belső felszerelésre nézve még semmi fedezetünk nincsen. A hatóságtól nyert engedély alap? ján a belső felszerelés biztosítására városunk társadalmának jótékonyságá­hoz folyamodunk és részint gyűjtő- iveken, részint házankénti kéregetéssel adományokat fogunk kérni ez év végéig. Tudjuk mi, hogy a társadalom jótékonysága szerfelett igénybe van véve, de miután a város közönségé­nek jó szivében még egyetlen mél­tánylást érdemlő. intézmény sem csalódó l’^a&isszük mi is, hogy egy- szerény viszonyok között élő hitköz­ség azon óhaja, hogy mielőbb temp­lomhoz jusson, hogy Isten házát fel­szerelhesse, a város közönségénél mél­tánylásra fog találni, legkivált azért, mert a jelzett czélra maga e hitköz­ség is valóban erejét fölülmúló áldo­zatot ajánlott fel. Teljes tisztelettel kérem azért a város nemes közönségét, fogadja szí­vesen a gyűjtés végett hitközségünk nevében jelentkezőket és a számos ne­mes czél mellett, melyeket jótékony­ságával ápol, fenntart és fejleszt, ré­szesítse egyházunkat is kegyes ado­mányaiban. A gyüjtőiveken begyülendő ado­mányokat hirlapilag fogjuk nyugtat- ványozni. Az összes gyűjtésről az el­számolást annak megjelölésével, mire lett az tételenkint fordítva, nyilváno­san közzétesszük annak idején. A kért adományból a gyűjtök osztalékot nem fognak kapni és az kizárólag temp­lomunk belső felszerelésére lesz fordítva. Biztosítom a város társadalmát, hitközségünk mindent meg fog tenni arra, hogy magát a város jóakaratára méltóvá tegye és rajta leszünk, hogy úgy illeszkedjünk be a város kulturá­lis intézményei közzé, hogy e kiválóan magyar és hatalmasan fejlődő város társadalmának egységessé tételéhez ne csak hozzá járuljunk, de azt lehetőleg előre vinni is képesek legyünk. Szatmár, 1899. nov. 14. ^ Jtíelles MntiL j < szatmárvármegyei főesperes, sz.-németii gk. lelkész. Városi közgyűlés. A tegnapi délutáni közgyűlésen szép számban jelentek meg a városatyák. Nem mondjuk, hogy a választás miatt történt, mert utóbbi időben mégis lehet meglehe­tős fokú érdeklődést tapasztalni úgy a közgyűlésen, mint a bizottságokban. A főispán szívből üdvözölte a szép számban megjelent bizottsági tagokat s megnyitván az ülést megtette az intéz­kedést a jegyzőkönyv hitelesítésére vonat­kozólag. Az első tárgy a polgármester jelentése volt, melyből megtudtuk hogy a villamos mérnök végre eltávozott; hogy az indóház átadatott a közönségnek és ottan villamos világítás van e hó 8-tól kezdve, a mely pompásnak bizonyult; hogy a polgármesteri jelentések tengeri kígyója a csatornázás és vízvezeték az adatgyűjtés stádiumába jutott, hogy a vá- ro-i szálloda és Vigadó műszaki felül­bírálás végett a kereskedelmi minisztérium­ban van; hogy a hegyi és bikszádi vasút közeledik a megvalósulás felé; hogy az iparosok hélyzetének javítása végett dr. Chorin Ferencz sikerrel biztató üdvös mozgalmat kezdeményezett stb. stb. Köz­gyűlés a jelentést tudomásul vette. Ugyancsak tudomásul vette polgár- mesternek ’ a Mátrai Lajos bizottsági tag által a városi óvodánál uralkodó tartha­tatlan állapotok megszüntetése tárgyában tett interpelláczióra adott feleletét, mely­ben Ígéri, hogy az ügyet az óvodai vá­lasztmánynyal egyetériőleg az eddiginél gyorsabb tempóban fogja a megoldás felé vezetni. Hódoló tisztelettel vette tudomásul Ő felsége köszönő leiratát az arczképleleple- zés alkalmából hozzá intézett üdvözlő táviratra. A választások is simán folytak le. tföZ-i 1. oszt. számtiszti "állásra egyhangúlag Fürst Győző és Nagy József II. oszt. szám- tiszt, az egy II. oszt. állásra 36 szavazattal Lüerwald János, végre a villamos igaz­gatói állásra egy évi próbaidő mellett Fröhlich Róbert okleveles mérnök válasz­tattak meg. Teljesítette az ev. ref. gymnasiumi tanárok kérelmét és a f. évre terhűkre előirt pótadót törölte s kimondta, hogy többé elő sem írja. Tudomásul vette az avasi bérezi erdőségek átvételéről szóló bizottsági jelen­tést, továbbá a szatmárhegyi gyógyszer- tárra vonatkozólag tett intézkedést s ez utóbbiról a belügyminisztert értesíteni rendelte. Tudomásul vette, hogy Wallon Ede a borellenőrző bizottsági tagságról lemondott s helyére egyhangúlag dr. Lehoczky Jánost választotta meg. Úgy­szintén a szinügyi bizottság jelentését, hogy a színházat a jövő évre pályázat mellőzésével Szalkay Lajos székesfehér­vári színigazgatónak adta ki, végre a polgármester jelentését, hogy az elmúlt hóban a városi és árvapénztárt véletlenül megvizsgálta és rendben tulálla. Jóváhagyólag tudomásul vette a ta­nács intézkedését, mely szerint a Neusch­loss ezégnek a még fizetetlen és esedékes vételárra nézve halasztást adott oly formán hogy x5 napi elöleges értesítés mellett azt bármikor tartozik befizetni, s hogy azután 6% kamatot fizet mig nála lesz, bár han­gok emelkedtek a tekintetben, hogy a ta­nács túllépte hatáskörét, miután a halasz­tás adása kizárólag a közgyűlés jogkörébe tartozik, s indítvány is tétetett, hogy a kérelem ne teljesittessék. Megszavazott | közgyűlés a bikszádi vasút építésére pótlólag 10 ezer frtot s azt az erdő vételárból rendelte előlegezni. Elutasította Czeiger Mórt, a hegyi korcsma bérlőjét aziránti kérelmével, hogy részére a bérösszegből a város engedjen. Megállapította az erdöőrök termé­szetbeni , járan dó^Ac-átj s ezzel egyenlővé tette niétmenyeÍKet, a CUOIg v wV*A mennyinél külömbözők voltak. A gazdák biztositó szövetkezetének felhívására kimondta, hogy tekintettel a város szorult anyagi viszonyaira üzletrészt nem jegyez, de erkölcsi támogatásban igenis részesíti, s ha a szövetkezet mega­lakul és megkezdi működését, menyiben ez a városra kedvezőbbnek fog mutat­kozni, biztosításait is nála eszközli. A Neuschloss ezég azon kérelmét hogy az I. és III. vágási területen lera­kott fáknak kiszállítására még egy évi haladék adassék csak úgy teljesíti, ha az ezáltal okozandó kárért 4oo frtot fizet, különben köteles lesz uz I. vágási terület­TARCZA. ■ mllwOOfri Transzváli levelek. — Saját külön kiküldött haroztéri tudósítónktól. — II. T. Szerkesztő Úri Tegnap vonultunk be Ladysmithbe. Két napi heves ostrom után a város megadta magát. Az angolok­nak szabad elvonulás biztosíttatott s Withe angol tábornok lehorgasztott fővel vezette el embereit. Szegény angolok szepegve in­dultak ki a városból s csak mikor már jó messze voltak, mertek hátranézni- Nincs szomorúbb látvány, mint egy vert hadse­reg, az ember szive megesik rajta, még ha angol is. Látni a vezért, a ki telekürtölte fényes győzelmeivel a világot, a mint átadja kardját a gyűlölt ellenségnek és szégyen­kezve megy odább arról a helyről, a hol hirt és dicsőséget álmodott magának. Nekem jutott a szomorú feladat a ka­pitulált ellenséggel a fegyvert lerakatni. Mikor Withe tábornok kardját átadta, igy .szólott: „Nem akartam túlélni a szégyent s csakis az tartott vissza az öngyilkosságtól, mert értesültem róla, hogy kardomat On előtt fogom letenni. Uram 1 büszke vagyok arra, hogy angolnak születtem, de e büsz­keségem sem képes megakadályozni abban, hogy Ön előtt kalapot emeljek. Ha Ön nincs, a burok országa már nem létezik, szeren­csés-nemzet, a melyiknek a sors ilyen had­vezért ajándékozott.“ Vezérkarom álmélkodva hallgatta e magasztaló szavakat s előbb élénk suttogás támadt közöttük, majd egetverő éljenzés harsogott fel s mire szétnéztem, már a le­vegőben voltam, embereim felkaptak és őrült vágtatással hordoztak körül a máso­dik hadtest sorai előtt, melynek alig egy hete hogy parancsnoka vagyok. Ez a lel­kesedés nagyon jól esett nekem, mert tudni kell, hogy kineveztetésem roppant vissza­tetszést szült a burok között, de mikor hallották az ellenséges hadvezér elismerő beszédjét, a hangulat egyszerre megválto­zott s ma olyan népszerű vagyok, mintha egész életemet itt töltöltem volna és ma­gam is 13 próbás búr volnék. Ladysmith eleste óriási lelkesedést keltett a burok között. Krüger elnök sze­mélyesen sietett a hadsereget felkeresni, hogy a búr hangosoknak megelégedését szóval is kifejezze. Kezet szorított a tábor­nokokkal és azután meghitt bennünket estére magához. — Jó vacsora lesz, itt a feleségem, ő csinálja, és azután egy. hordó mafekingit is' hoztam magammal. Majd hozzám fordult és a fülembe súgta, hogy Zulejkát is elhozta, de estig nem láthatom, mert segít a feleségének a vacsorát készíteni. Mondhatom, hogy Krüger néni pom­pásan ért a főzéshez. Olyan szószos pecse­nyék kerültek az asztalra, hogy az ember az ujját szopta utána, rá pedig úgy ízlett a mafekingi, hogy én nem emlékszem ha­sonló esetre, bár életemben sok kemény csatán mentem keresztül, a mikor a bor nekem ilyen jól esett volna. A burok nem ismerik a pohárköszön­tőket, különben is kevés beszédű emberek. Ha ivás következik az elnök felemeli poha­rát, mire a jelenlévők egyszerre hangos brrrl kiáltásra fakadnak és fenékig isszák a poharukat. Nagy álmélkodást keltett tehát, mikor a harmadik fogásnál felállotfam ég megmagyarázva nekiek az európai szokást, ékes beszédben magasztaltam az elnök ér­demeit és éltettem őt a feleségével együtt. Olyan tomboló lelkesedés kisérte sikerült tósztomat, hogy Krüger néni és feleségem Zulejka ijedten rohantak be a konyhából, a?t hívén, talán az angol került elő és az támadott meg bennünket. Megértvén a hely­zet mivoltát ismét visszatértek a konyhába, mert a búr asszony nem étkezik az asztal­nál, ott evés idején csakis a férfinak van helye s csak mikor az étkezés véget ért, lehet az asszonynak is megjelenni. Krüger barátom nagy kedvet kapott a dikeziózásra s megpróbálta ő is, de ne­hezen ment, mert a sürü brrr 1 után alig akarta nyelve mozogni, mire ujjamat számba téve mutattam neki, hogy a nyelvét nyomja ki, mit is megcselekedvén bámulva tapasz­talta, hogy beszélő képessége teljesen helyre állt. Látva ezt a tábornoki kar, valamenyi ujj egyszerre a szájba került s volt olyan nyelvnyomltodás, hogy a felszolgáló sze­mélyzet oda volt a csudálkoZástól. Ha eddig harczi erényeimért szerettek, ezzel az újítással épenséggel a kegyükbe estem, mert a búr férfiaknak az volt a legnagyobb bánatjuk, hogy a mikor asszonyaik ebéd és vacsora végeztével megjelentek, a nyel­vük már nem akart mozogni s e miatt nem egy házi csata vívódott meg odahaza, a melyben rendszerint a férfiak húzták a rö- videbbet. Nagy volt tehát a lelkesedés, mi­kor a műtét sikere fényesnek bizonyult, s nagy volt a Krüger néni csodálkozása, mi­kor vacsora után bejött Zulejkával közibünk és azt tapasztalta, hogy bár küntléte alatt egymást érte a brrrl a nyelvek mégis hi­bátlanul mozognak. Hát még mikor megismertettem őket a csalhatatlan módszerrel, miként lehet a kaczénjámmer kínjaitól kellemes utón meg­szabadulni, akkor volt csak nagy a lelkese­dés. Mikor kifejtettem előttük, hogy arra nézve legjobb gyógyszer a szalonnaevés, még pedig úgy, hogy az ember felkelés után először iszik három korty pálinkát, a mi arra való, hogy a gyomor figyelmez­tetve legyen, miszerint most valami rend­kívüli dolog fog következni, s ezután meg­eszik egy nagy darab szalonnát, a mi úgy kireparálja a gyomrot, mintha azelőtt este semmiféle borivás sem történt volna. — No holnap szalonnát eszünk 1 — kiáltott lelkesülten Krüger apó, s a tá­bornokok zajosan helyeselték az indít­ványt. Fogyott is a jóféle mafekingi s még a kakas alig kukorékolt hajnalra, mikor az elnök adjutánsa szomorúan jelentette, hogy a hordó egészen kiürült. Azért ittunk ele­get s másnap kipróbáltuk a szalonnakurát, mely oly jól sikerült, hogy az elnök örö­mében újabb két hordó mafekingit hoza­tott a táborba. Ma délelőtt nagy sürgés-forgás volt az előkelő burok között, de hogy miért, nem tudtam kitalálni, mert velem szem­ben erősen titkolóztak. Az elnök összehívta Ladysmithbe az országgyűlést s Natálból a székvárosból erre a czélra elhozatta a pipákat is. Az ülés pont 12 órakor kez­dődött s egy óra lehetett, mikor az elnök vezetése alatt az egész parlament kivonult és közeledett a lakásom felé. Soha ilyen érdekes menetet nem láttam. Elől az el­nök egy hosszú szárú pipából füstölve s utána valamennyien pipázva, el nem tud­tam gondolni, hogy mit akarnak. Kíván­csian vártam, merre fognak vonulni, mi­kor hozzám érve egyszerre csak azon ve­szem észre magamat, hogy megállnak s Krüger elnök ünnepélyes pózba vágva ma­gát imigyen kezdi a beszédet: „Nagyérdemű férfiú, kedves barátja szivemnek! A búr nemzet mindig hálás elismeréssel jutalmazta a hazának tett nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom