Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-10 / 41. szám
Tizenhatodik évfolyam. 41-ik szám. TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Égéit érre Fél évre AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: . 3 frt. 75 kr. 8 „ I Negyedévre . . 50 kr. | Egyes szám ára. Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írt. I SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János kSnyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-ntcza is-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyij'.tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. A polgármester jelentése, ni. Beszéltünk a sajtóról, beszéltünk a bizottsági tagokról, befejezésül beszéljünk a tisztviselőkről. A polgár- Tpester jelentése is ilyen sorrendben foglalkozott velők, tartsuk meg mi is ezt a sorrendet. Lapunk ez év folyamán egész ezikksorozatban mondta el nézeteit a városi dolgokról és lehet, hogy szigorú, de az igazságnak megfelelő kritikát mondott a tisztviselőkről. Ez különben is a sajtó feladata, s ha ezt nem tenné, elmulasztaná legfőbb kő- telessegét. Elismertünk sokat, a mi érdem, de rámutattunk ismét sokra, a mit hibának tartottunk. És mindezt nem azért cselekedtük, hogy bosszúságot szerezzünk egyik másik tisztviselőnek, hanem egyedül és tisztán azért, hogy a közérdeket előmozdítsuk. Mert végtére is a városi tisztikar az a gépezet, mely első sorban van hivatva e város boldogulását előmozdítani; s ha e gépezet működésében szabálytalanságok fordulnak elő, javulás csak úgy várható, ha e szabálytalanságok napvilágra hozatnak. Azt mondja a polgármesteri jelentés, hogy: „a tisztviselőnek egyedüli erkölcsi alapjátazon bizalom képezi, mely öt az állásra megválasztotta.“ Hát ez szószerint igaz, csakhogy az is igaz ám, hogy e bizalom addig tart, a mig á tisztviselő működésével arra rászolgál s igy az erkölcsi alap fentartása nem a sajtó, nem is a választó közönség, hanem a tisztviselő feladatát képezi, s mondjon a sajtó akármit, beszéljenek az emberek tetszésük szerint, az erkölcsi alap nem fog változni, ha a tisztviselő kötelességét teljesiti. Már pedig az utóbbi időbeu nagyon sok olyas történt, ami bizony méltó okul szolgált a sajtó felszólalására. Nem említünk mást, mint a vil- lamvilágitási ügyet, a hol bizony ellehetett mondani, hogy mindazon tisztviselők, a kiknek ez ügy bármi tekintetben is működésük körébe tartozott, nem jártak el azon szigorúsággal, a melyet a közönség tőlük joggal elvárhatott volna, sőt ha igazán akarunk beszélni, hozzátehetjük, hogy pl. a tanács még most sem jár el, mert épen azt az elvet, a mit a polgármester kifejtett, hogy t. i. az erkölcsi alapot a bizalom képezi, teljesen figyelmen kívül hagyta, mikor a vili am világítási bizottság és a közgyűlés egyhangú kijelentése után az állásától felmentett villamos igazgatót továbbra is alkalmazza és annak á rendes havi fizetését és lakbérét még a jelen hónapra is kiutalványozta, a mivel egyszersmind dokumentálta azt is, hogy az erkölcsi alapot képező bizalom a valóságban egészen más, mint a polgármesteri jelentésben. És ha már felhoztuk ez esetet, lehetetlenség rá nem mutatnunk, mint olyanra, a hol a tanács ismét túllépte hatáskörét és pedig túllépte akkor, a midőn a polgármester jelentésében ünnepélyesen védekezik, hogy a tanács ilyet soha sem szokott elkövetni. Mert * * hiszen a dolog úgy áll, hogy az augusztusi közgyűlés egyhangúlag kijelentette, miszerint a villamos igazgató működése iránt bizalommal nem viseltetik, azért állásától felmenti s egyben utasította a tanácsot, hogy a vil- lamvilágitási bizottság meghallgatásá- val haladéktalanul intézkedjék a telep vezetése tekintetében. A bizottság ennek folytán javasolta, hogy a telep technikai vezetését a városi főmérnökre, a gazdasági vezetést pedig a gazdasági tanácsosra kell ruházni, s bár azóta két hónap mult el, a bizottság azt tapasztalja, hogy ülésein rendesen ott van az állásától felmentett villamos mérnök s daczára a nyílt bizalmatlansági kijelentésnek, a tanács intézkedése folytán, mint szakértő tárgyal azokkal, a kik tőle a bizalmat megvonták. Ilyenek után csak mosolyogni lehet azokon a theoretikus kijelentéseken, a mik az önkormányzati tisztviselő működésére nézve a polgármesteri jelentésben foglaltatnak. A minők például: §Működése a közérzülettel egyező kell hogy legyen, s e végből a közönséggel érintkeznie s annak gondolkodását tanulmányozni kell.u Továbbá: „Minden esetre az önkormányzati tényezők érdeklődése és buzgósága szükséges ahhoz, hogy a törvény- hatósági tisztviselő a közérzülettel és közakarattal folytonos összeköttetésben maradhasson s azzal erkölcsi szolidáritásban álljon.“ Igazán szeretnők tudni, hogy a villamvilágitási ügyben a tanács működése egyezik-e a közérzülettel, e végből érintkezett-e a közönséggel, miután az kétségtelen, hogy erre nézve a villamvilágitási bizottságot rnegsem kérdezte. Általában véve helyes az, amit a polgármesteri jelentés a tisztviselőkről mond, csak az az egy hibája van, hogy a mikre vonatkoztatva mondja, nem találó. Ez az egész jelentés nagyon szép munka, de a kitűzött czélt, hogy bebizonyítsa, miszerint a sajtó kritikája a tisztviselők önbecsérzetét és azok munkakedvét bántotta volna, el nem érte. A sajtó ilyet nem is cselekedett. Mi legalább azt hangoztattuk, hogy hiányzik az egységes és szigorú vezetés, továbbá hogy nincs meg a közérdeknek az az ideális felfogása, mely nélkül nagyot teremteni, e város jövőjét virágzóvá tenni nem lehet, s az ellenkezőről a jelentés nem győzött meg bennünket. A mi álomképünk egy erős tisztikar, melynek működése első sorban a város boldogulása, s miután a mi tisztikarunkban meg van erre nézve minden megkiván- tató feltétel, nem szűnünk meg szavunkat felemelni mindaddig, mig éz álomkép valóssággá nem válik. Igenis, mi is azt akarjuk, hogy a tiszviselő a közérzülettel és a közakarattal folytonosan összeköttetésben maradjon és azzal erkölcsi szolidáritásban álljon; mi is azt akarjuk, hogy a tisztviselő a közönséggel érintkezzék és annak gondolkodását tanulmányozza; mi is azt akarjuk, hogy a tisztviselő egyedüli erkölcsi alapja, a bizalom, érintetlenül maradjon, és mert ezt akarjuk, éber figyelemmel fogjuk továbbra is kisérni működését s ha a körülmények úgy hozzák magukkal, TÁRCZA. ■ niwooweii' Haldoklás. Irta : Ifj. Markus János. Szeptember 3. .... És a nap nem fogja reám vetni .többé arany sugarait, nem látok több tavaszt, több virág hervadást, — még csak egy félóráig élek .............. Le számoltam az élettel. Végig szenvedtem a haldoklás izgalmait, erős harczot vivott bennem az életösztön- az elkeseredettség és a világ elleni gyűlölettel. De végre is az utóbbi felül kerekedett. Elém tárultak a megsemmisülés iszonyai, elfogott az undor arra a gondolatra, hogy az illatos salpnok helyett tanyám egy keskeny, penészes sirgödör lesz s felettem ocsmány férgek fognak lakmározni. Már, már, visszarettentem, már, már megingott bennem az elhatározás, de közbe lépett a világ elleni gyűlölet, mely azt súgta: „Előbb vagy utóbb, az teljesen mindegy 1 Ugyan mit keresnél ebben a világban, mely reád nézve csak pokol volt s melyben nem jutott részedre a gyönyörűségnek egy paránya sem ? Nem fogsz tudni semmiről; ami veled történik nem érzed, — mit habozol tehát?“ Igaz 1 Ez a világ nem nekem való. Nem tudok megbékülni az emberekkel, nincs senki sem, akiért érdemes volna élni s kiveszett szivemből a reménynek még a magva is. Számot vetettem magammal, aztán kimondtam az ítéletet: „Meg fogsz halni!“ Utolsó perczeimet élem, rövid félóra múlva már agyamba fúródik egy hitvány ólom darab, elállitja a vérkeringést ............ s lassankint meggyógyít mindent, elmulasztja a szenvedést, megszüntet minden keserűséget, minden fájdalmat. Nem fogok érezni, ajkaim nem nyílnak többé panaszra, úgy elcsendesit az a kis szürke golyó. * Hs ♦ Bezárkózom magános szobámba s mint a letűnő nap, végig nézek én is megtett utamon. Mindenütt csak csalódás............Ábrándjaim eltűntek, légváraim összedőltek s amiért küzdenem érdemes lett volna, mielőtt elérhettem szerte foszlott mint a délibáb. Az én regényem is sablonos. Szerettem, csalódtam. Csakhogy a csalódások különbözők. Vannak csalódások, melyekhez semmi köze a szívnek, vagy ha van is, még nem érte el azt a pontot, melyen az ütött seb gyógyíthatatlanná válik. És vannak Csalódások, melyek már akkor következnek be, amikor feledésről szó sem lehet. Ilyen volt az enyém is. Érintette a szivet, megbénította érzelmeim legnemesebbjeit, melyek együttes működéséből keletkezik az életkedv. Gondolataimat más útra terelte, sőt még a becsületemet sem hagyta sértetlenül. Nem tudtam feledni, pedig megpróbáltam minden módot s mikor ez a gyógyszer sem vált be, lassankint kezdtem megbarátkozni a halál gondolatával. És bevégeztetett ...........! Eg y asszony szerepel ebben a regényben, egy édes, egy gyönyörűséges asszony. Olyannak képzeltem az életünket mint egy gerle párét. Vágyam, gondolatom, nem terjedt tovább annál a kis fészeknél, melyben — azt hittem, — nagyon boldog vagyok; rpert megvoltam győződve a hitvesem, — arról az édes gyönyörűséges asszonyka szerelméről. A boldogság legmagasabb fokán gondoltam magam, tündér birodalomnak képzeltem csöndes kis otthonomat s hogy boldogságom a legtökéletesebb volt kétségbe vonhatatlan bizonyitéka, hogy nem irigyeltem senkit, semmit. Annál nagyobb volt az esés. Egy szép napon oda lett a boldogság, elröpült a tündér birodalom és ott láttam magamat a legfertelmesebb posványbán. Elképzelhető a kétségbeesésem. Elképzelhető az undor, mely elöntötte egész lényemet, midőn kétségbe vonhatatlan bizonyítékom volt, • arról, hogy akit a világ legártatlanabb, legideálisabb alakjának képzeltem, az a posvány torzszülötte, — undorító varangy. És a bűnnel együtt járt az átok. Szerelmem rendíthetetlen maradt, nem tudtam kiábrándulni. Gondolkoztam sokat, hogy mi tévő legyek. Visszafogadjam házamhoz ? Hiszen szerelme nélkül nem élhetek. Hiába teszem? Hogy nem szeret, tényével kétségbe vonhatatlan jelét adta s ha vissza fogadom a yiíag csúfja leszek s megtagadom önmagámban a férfit. Mert férfi vagyok, kinek a boldogságán kivül szóban forog a becsülete is. Nem I Ez nem megoldás, ez csak egy beteg szív viziós álma lehet. Hogy képzelhető az el is, hogy ezután szeressen ez az asszony I Ha egyszer megcsalt, tízszer ..... százszor megfog csalni, mert a bűnhöz hozzá szokik az agy, nem lát benne semmi szörnyüt s a vér, az idegzet ösztönzi, hogy vétkezzen s olyan szépnek, olyan édesnek találja a bűnt. Ha korlátok közé szorítod, ha őrködsz felette mint egy porkoláb, meggyülöl még jobban. Ez csak büntetés, ez csak bosszú lenne. Van a büntetésnek egy nerpesebb módja, mely jobban illik a férfihoz. O nem szeret, én rajongok érte most is. Hogy szerencsétlenné tett abban ón is vétkes vagyok, mert nekem észre kelletett volna venni azt. Szabaddá teszem! Félre állok az útból s mert nélküle az élet csak egy végtelen pusztaság lenne, lemondok az életről is. Azt O érte teszem, ezt az én javamra. Nincs más megoldás, mert sem vele, sem nélküle nem élhetek. » # p Előkészítem magamat a halálra. Fekete ünnepi ruhába öltözködöm, hófehér nyakkendőt kötök s úgy megborzadok, mikor eszembe jut, hogy pár perez múlva kifrecscsenÖ vérem piros foltokat [fog reá festeni én meg hörögve fetrengek majd a földön. — Úgy irtózom a vér- től s a haldoklástól. Csak ne tartana soká, Weiss Gyula üzletébe az őszi és téli idényre a legújabb posztó és gyapjúszövetek a legszebb kivitelben megérkeztek; a téli kabát kelmék is nagy figyelemmel vannak megválasztva úgy, hogy ezeknek minden faja a leghosszabb ideig eredeti színében marad.
