Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-09-12 / 37. szám
Tizenhatodik évfolyam. 37-ik szám. Szatmár, 1899. szeptember 12. NŐTÁRSAD ALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.-T, , , ' > " MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . 3 frt. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyiJ'.tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Háztartásunk. Örökös jajgatásban vagyunk, hogy a pótadó tulmagas, de e jajgatásnál aztán nem is csinálunk egyebet. Hangoztatjuk a takarékosságot, de nem tudunk és nem akarunk takarékosok lenni. Ha egy tetszetős eszme felüti magát, minden komoly megfontolás, nélkül tapsolunk neki, s nem gondol senki a jövőre, hogy abból még veszedelem is származhatilc. A város életében a két legfontosabb mozzanat, a költségelőirányzat megállapítása és a zárszámadás. Az egyikben a már szerzett tapasztalatok alapján igyekszünk megközelítőleg pontosan összeállítani szükségleteinket és azon bevételeinket, a mikből a szükségletek fedezetet nyerhetnek, a másikban pedig próbáját adjuk annak, hogy az előirányzat helyesen volt-e megállapítva s megtartottuk-e azon irányelveket, a melyeket magunk elé kitűztünk. E két mozzanat lévén a legfontosabb-, a dolog természete hozná magával, hogy a közgyűlésnek e kettővel kellene foglalkozni a legalaposabban. S mit tapasztalunk? Hogy éppen a költségvetés és a zárszámadás az, a mely a legnagyobb felületességgel szokott tárgyaltatni. Évekre visszamenő megfigyelés után mondhatjuk, hogy közgyűlési termünkben úgy az előirányzat, mint a zárszámadás soha nagyobb vitát nem idézett elő, a minek oka egyszerűen az, hogy a közgyűlés tagjai se az egyiket, se a másikat részleteiben nem ismerik, mert az a nyomTÁHCZA. . A miről a hegedű beszél. Irta : Komáromy Zoltán. Vége volt a mulatságnak. A társasa'g kimelegedve, kifáradva a táncztól asztal mellé telepedett, hogy megkezdje azt az igazi „murit“ a mi kell, hogy a bálokat befejezze. A pezsgős palaczkok egyre- másra ürültek ki s a kedélyek arra a kellemes hangulatra hágtak, a mely minden italok között csak a pezsgővel jár. A duhaj Bereghy Laczi is, a társaság e kényeztetett kegyencze, sürjen üritgette a habzó italt, melynek minden cseppje valami sajátságos, kellemes melegséget támaszt a vérben s ha ez el sem kábította, bizonyára megrészégült annak a szép fiatal asszonynak a tekintetétől, a ki mellette ült. Oda-oda hajolt a szép szőke asszony füléhez, sugdosott neki Isten tudja miket, a min a szép asszony csak mosolygott; s B.ereghyt még mámorosabbá tette e mosoly. — Mi is a maga nótája Bella? — kérdé az asszonytól. Ha nem tudta Bereghy Laczi, miért lett volna ott a czigány-primás, ha nem tudná, hogy mi a nótája annak a szép szőke asszonynak, kinek lánykorában annyiszor játszott az ablaka alatt. S megszólalt a hegedű: tatott kimutatás, a melyet a közgyűlések előtt kiosztanak, csak összegezve tünteti fel a- sok apró tételt, abból a részleteket megismerni nem lehet, fáradságot pedig senki sem vesz magának, hogy az abban összeállított főösszegeket alkotó elemeire felbontsa. Már pedig e nélkül csakugyan nem lehet egyebet tenni, mint egy pár általános megjegyzés után — a mint történni szokott — elfogadni a főszámvevő, illetve a tanács előterjesztését. A költségvetést és zárszámadást részleteiben tényleg csakis a főszámvevő és a tanács ismeri. Ők állítják össze mind a kettőt. Az helyes, hogy legalább Ők ismerik, de az már nem helyes, hogy a közgyűlési tagok nem ismerik, mert hiszen a tanács működését a közgyűlés hivatása ellenőrizni, miként gyakorolhatja pedig ellenőrzési jogát az, a ki’ előtt a legfontosabb dolgok, a hol az ellenőrzésnek gyakorlati értéke van, ismeretlenek. Igaz, hogy a törvény intézkedett róla, miszerint a bizottsági tagok a szükséges ismerete-, két megszerezhessék, mennyiben—a* * összes iratokat közülök bárki is megtekintheti, azonban egyrészt ehhez fáradságot nem igen szoktak venni, s másrészt, ha valaki talán venne is, teljes czélt csak úgy érhetne, ha az iratok megtekintése alkalmával a tiszti kar valamennyi tagja ott volna, hogy az esetleges felvilágosításokat megadhatná. De nem vállalkozik sok ember azért sem a kutatásra, mert bizonyos feszélyező van abban egyik-másik tisztviselővel szemben s inkább belenyugszik a mit elébe tesznek az ismert ki„Gyöngéd volt az én szerelmem Selyemkendő volt a lelkem . . “ Eleinte lassan, majd mindig erősebben, sirt a hegedű, sirt és beszélt. —■ Igen beszélt, mert abban az egyszerű fában, azokban az igénytelen hurokban élet és poezis van ; együtt sir velünk ha busulunk, együtt örül ha vigadunk. $ $ Bella legszebb lány volt az egész környéken. A hol ő megjelent, egész serege a fiatalságnak vette körül, nem kis boszankodására a lányos mamáknak s nagy irigységére a többi leányoknak, a kik végtelenül megvetették ezt a „parvenü- leányt“, kinek csak azért lehetett helye az ő előkelő társaságukban, mert nagyon szép volt s igy pártolták a férfiak. Erezte a leány e helyzetet, átélte annak minden kellemetlenségeit. Hányszor elsírt e gondolaton otthon, mikor senkisem látta, abban a bájos kis leányszobában, a mely minden örömnek, minden bánatnak tanúja, hogy őt csak a fiatalemberek fogadják el, de zárva maradnak előtte a szalonok ajtajai. És mégsem adta fel a harczot. Szembeszállóit egy egész társadalmi klikkel s felvette a küzdelmet szépségével az előkelőség ellen. Ha nem kedvelték a mamák s irigykedtek reá a lányok, annál jobban kedvelte a fiatalság. S Bellának élvezete telt abban, hogy egész sereget gyűjtött maga köré a jónevü udvarlókból. Mosolyogva mutatásokban, hogysem esetleges kellemetlenségei legyenek. A gazdasági szakosztály tárgyalása, úgy a mint az történni szokott, épen semmit sem lendít a költségvetés és a zárszámadás alaposságán, s úgy ez, mint a közgyűlési tárgyalás mondhatni nem egyéb üres formánál, melytől még okosabb senki sem lett. Valóságos unalom ül a megjelent bizottsági tagokon, mig a költségelőirányzatöt és a zárszámadást tárgyalják, s a megkönnyebbülés sóhaja hangzik fel, mikor a tárgyalás véget ér. örül mindenki, hogy ettől az unalmas ponttól megszabadulhatott. Teljes érdeklődés hiánya épen ott, a hol arra a legna- nagyobb szükség volna, mert hiszen a költségelőirányzat és a zárszámadás az I két szilárd pont, melyből a város jóléte esetleg romlása származik, minden más ehhezképest másod, harmad, negyedrangu tényező. Itt kellene ösz- pontosulni minden érdeklődésnek s mig ez bé nem következik, addig háztartásunkban előnyös változást egyáltalán nem remélhetünk.. Mig a költségelőirányzatot és a zárszámadást a részletek ismerete nélkül fogjuk tárgyalni, addig javulásra ne számítsunk. A javulás pedig csakis itt várható. A jelzett érdeklődés hiánynak következménye aztán, mint a legutóbbi zárszámadásnál is történt, hogy minden nagyobb felindulás nélkül térnek napirendre olyan tétel felett is, a hol az előirányzott 30 ezer korona kiadást 37 ezer koronával lépték túl. S nincs az a képtelenség, a mit e téren a bizottsági tagokkal elfogadtatni ne lehetne. S mindez, mint fentebb kifejtettük, onnan származik, hogy a részleteket nem ismerik. Ha néha egyikmásik bizottsági tag nemes felhevülés- sel neki ront valamelyik résznek, azonnal le van fegyverezve, mert mihelyst a részletekre megy át a vita, nem tud többé vagdalkozni. Ez állapoton csakis úgy lehet se- giteni, ha módját találjuk annak, miszerint a költségelőirányzatot és a zárszámadást a legapróbb részleteiben ne- csak a tanács, hanem a bizottsági tagok is megismerjék, a mi ismét csak úgy történhetik meg, ha egy szükebb, három, négy tagból álló bizottságot választ a közgyűlés, melynek feladata az legyen, hogy a költségelőirányzat és a zárszámadás összeállításánál közreműködjék. Ha lesz egy bizottság, melynek nemcsak joga, de kötelessége is lesz a részletekkel megismerkedni, meg vagyunk győződve, hogy a költségvetési tárgyalásokat nagyobb érdeklődés fogja kisérni, valamint hogy pénzügyi szempontból is rövid idő alatt észrevehető változásokat foguitk tapasztalni. De HtT maradunk a régi utón, ha semmi javítást a jelenlegi helyzeten nem csinálunk, háztartásunk is marad a régi, javulás nem fog mutatkozni sehol sem, s a közgyűlés épen ott nem fog tenni ezután is semmit, a hol pedig a cselekvés legfőbb kötelessége volna. Előttünk a jövő évi költségvetés megállapítása, nagyon üdvös volna, ha egy kis újítást megpróbálnánk! ban, mintha minden egyes hangjával egy elmúlt emléket elevenített volna fel. — Emlékezik erre a nótára Bella? — Ha emlékezem-e — felelt a szép asszony, a mely feleletben egy csalódott, boldogtalan lélek egész fájdalma benne volt. Aztán ránézett azzal a csodás szemeivel a férfira, a melyekről azt mondta egykor Bereghy, hogy egy tekintet belőle s meg lehet bolondulni egy másik után ...... S a hegedű beszélt tovább. — Igen emlékezem. Oh akkor még boldog voltam, mert hittem a szerelmedben. Emlékezel-e mint esküdtél hűséget, emlékezel-e mint fogadtad térdreborulva előttem, hogy csalt engem szeretsz. Szép álom volt; eltűnt nyomtalanul. Te is szerettél, jól tudom, de szerelmednél is nagyobb volt a hiúságod. Féltél elvenni egy leányt, ki nem a te társaságodból való, gyöngének érezted magad átélni velem az életet, mert rettegtél a gondolattól, hogy egy Bereghy Laczinét nem szívesen fogadnának. Pedig te tudtad, hogy nagyon szeretlek, tudtad, hogy te vagy az első igaz szerelmem, tudtad, hogy a mint téged elvesztelek, elveszítettem a boldogságomat is. És te mégis elhagytál. Elmentél bu- csuzatlanul, —. mit törődtél azzal, hogy itthon hagysz egy összetört leányleiket, hogy magaddal viszed az ő élete boldogságát. Igaz, meg volt mentve a hiúságod s az őseid igy legalább nyugodtan aludhatnak tovább a sirjokban............... S szólt tovább keserűen a nóta: Weiss Gyula üzletébe az őszi és téli idényre a legújabb posztó és gyapjúszövetek a legszebb kivitelben megérkeztek; a téli kabát kelmék is nagy figyelemmel vannak megválasztva úgy, hogy ezeknek minden faja a leghosszabb ideig eredeti szinében marad. ÍO hal igatá a léha, üres bókokat, egykedvűen vette azt a sok jelentőségteljes pillantást, melyet a vénülő agglegények vetettek felé. > És- mégis volt egy a sok között, a kit 1 csakugyan szeretett. Bereghy Laczit sze> rette Bella, azzal a szűzi, tiszta szerelem- ’ mel, a milyenre csak egy ártatlan tizen- 3 nyolcz éves kedély képes. Bereghy nem igen udvarolt neki, sőt ő volt a ki legtovább kitartott a nők pártján s nem egyszer megszólta érte a z fiatalságot, hogy egy „Hergelaufener“ miatt, — a mint maguk között Bellát nevez- I ték, — elhanyagolják a társaságbeli leá- I nyolcat. Ha Bella mulatságon jelent meg, I Bereghy foglalkozott vele annyit, a menynyit épen egy perfect gavallérnak, egy I olyan tökéletes nagyvilágfinak, foglalkoznia I kell, de egyébként egészen hidegen hagyta 1 a leány szépsége. Talán ezért szerette meg í Bella, talán azért, mert úgy látta, hogy ez az ember különb mindazoknál, akik őt a • körülveszik, a kik az ő szépségét imádják, a a kik neki tömjéneznek s vakon teljesitik y minden kívánságát, de a kik nem tudták e megérteni | lelkét. És végre is, ha egy i. ilyen szép leány azt akarta, hogy beleszeressen valaki, el is tudta érni. Bereghy Laczi is addig gáncsolta, addig kifogásolta, mig halálosan beleszeretett. Ez az ember megértette az Ő lelkét, belélátott a lelkivilágába s úgy találta, hogy ez a „parvenü-leány“ egészségesebb, t nednesebb szívvel rendelkezik, mint az ő i társaságbeli leányok .............. a És szólt a hegedű zokogott fájdalmá-
