Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-27 / 26. szám

Tizenhatodik évfolyam.

26-ik szám.

Szatmár, 1899. junius 27.

I# 28

V

TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

Égé«* évre Fél érre .

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

. 3 frt. I Negyedévre . ,

. | „ 50 kr. I Egyes szám ára.

75 kr. 8 „

Községek, községi jegyzők é8 néptanítók részéra egész évre 2 frt. .

SZERKESZTŐ ÉS KlfDÖHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkézé közleményekj továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Morvái János könyvnyomdája Eölvös-utcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐLAKÁSA:

Eötvös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb árak me.lett fölvétetnek.

Nyilttcr garmoud sora 8 kr.

Hirdetés és nyíl'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

Kioszk és Vigadó.

Két nagy építkezés, a mit a közgyűlés már régebben elhatározott, ismét egy lépéssel közeledett a megvalósulás felé. Közeledett annyiban, hogy az egyikre az árlejtés megejtetett s a beérkezett ajánlat 7 ezer forinttal haladja túl az előirányzott összeget, a másiknál pedig elkészültek a részletes tervek és költségvetések s ezek szerint az épület 30000 írttal többe kerülne, mint a hogy a közgyűlés az építést elhatározta. A kossuth-kerti kioszk ugyanis 20 ezer írtra van előirányozva s az egyetlen ajánlattévő 27 ezer írtért hajlandó felépíteni, a Vigadóra pedig a közgyűlés 200 ezer irtot szavazott meg, s az elkészült költségvetések szerint az építkezés 230 ezer írtba fog kerülni.

Nagyon fontos dolog mind a kettő, érdemes velük ez alkalomból is foglalkozni, érdemes már csak azért is, mert ezeknél is tapasztalható az a tünet, hogy a rózsás szemüvegen tett tervezések a haladás stádiumában mindinkább kezdik elveszíteni rózsás színüket. íme a Vigadónak még csak a kezdeténél vagyunk s már is 30 ezer frt azon összeg, a melylyel többnek látszik az annak idején túlságos magasan előirányzott 200 ezer írtnál. Benne volt akkor minden ebben a 200 ezer írtban, az volt mondva róla, hogy még marad is belőle, s ma már látjuk, hogy számításunk felette vérmes volt s ha a közgyűlés ragaszkodni fog azon határozatához, hogy csak 200 ezer írtig megyen, akkor a Vigadó építése elmarad. A kérdés tehát az, hogy mi történjék ?

Annyi bizonyos, hogy a Vigadó már eddig is pénzbe van. Fizetni kellett a tervekért s valószínűleg fizetni kellene a tervező építészeknek még akkor is, ha az építés abba maradna, De az is bizonyos, hogy ha ezen áldozat árán nagyobb károsodástól menekülhetünk, akkor az áldozatot ne

sajnáljuk. Már pedig ha a Vigadó

200 ezer írtért csakugyan felépíthető volna, s mindenféle berendezéssel együtt ez összegnél többe nem kerülne, a vá- vosnak 'sok haszna belőle'ükkor sem volna, de ha ez összegnél,aztán többe kerül, akkor már kétszer kettő, hogy kára lesz.

És nem kell elfelejteni azt sem, hogy minden városi építkezés jóval túl szokta haladni a rászánt összeget s ha a Vigadónál a rászánt összeg már a kezdet kezdetén 30 ezer forinttal növekedett, hova fog az növekedni, mire felépül.

Azt mártöbbször elmondtuk, hogy a Vigadó építése nem a közszükséglet kívánalma. Hogy egy megfelelő díszes tánczterme legyen a városnak, armiff- denesetre kívánatos, de ez végtére is nem közszükséglet, hanem csakis luxus kérdés, a mi setnmiféle körülmények közptt nem igényelheti, hogy közpénzen nyerjen kielégítést. Álljanak össze azok, a kik annyira lelkesednek egy díszes tánczteremért, csináljanak Részvénytársaságot vagy alkalmi egyesülést és építsék fel a Vigadót, de ne kívánják, hogy a város építsen és viselje a terhet a nagy közönség azon része is, a melynek a Vigadóhoz semmi köze nincs.

Hogy pénzügyi szempontból szintéi! nem hasznos az építkezés a városra nézve, azt is kimutattuk. A 200 ezer ft építési költség mellett a kilátásba helyezett bérösszeg talán fedezné az évi törlesztési részleteket, de ha a 200 ezer ftot túllépjük, egész bizonyos, hogy a tulkiadás a közpénztárt fogja terhelni s fedezetet a bérösszegben -nem talál. És aztán mindég tekintetbe kell venni, hogy a legkedvezőbb esélyt tartva szem előtt is, maga a telek értéke, a mi legkisebb számítás szerint 60 ezer ftot képvisel, semmi gyümölcsöt nem hoz, s igy ha a város építés helyett a régi törvényszéki palotát eladná, sokkal kedvezőbb pénzügyi eredményt érne el, mert legalább a 60 ezer ft vételárnak kamata tiszta bevétele volna a városi pénztárnak. S valljuk meg, hogy a jelenlegi helyzetében nagyobb szüksége is van évi 3 ezer ft tiszta bevételre, mint a fényes Vigadóra.

Fel kell tennünk, hogy a közgyűlés számot vetett minden tényezővel, mikor a Vigadó építésére a 200 ezer ftit megszavazta, épen azért hinni szellmük, hogy a mikor arra á íttéggjtö-- zjődésre jön, hogy a rászánt 200 ezer ff nem elegendő, következetes marad magához, és a Vigadó építésétől visszalép. Ennek a lehetőségnek szempontjából csak örvendeni tudunk rajta, hogy tisztes alkalom került az esetleges visszalépésre, mert erős a félelmünk, hogy a Vigadó is olyan vállalata lesz a városnak, a melyért sokat fogják majd szidni azokat, a kik ebbe az ideába szerelmesek voltak.

A kossuthkerti kioszkra is áll sok tekintetben, a mit fentebb elmondtunk, mindamellett tekintve, hogy az építési

tőke nem oly nagy, s annak a kertnek tagadhatatlanul jövője van, s hozzá a kioszk egy szükséges kiegészítő része, a felépítése el nem ejthető, hanem igenis ügyelni kell arra, hogy az se kerüljön két annyiba, mint a hogy eredetileg tervezték.

A jogszolgáltatás terén szerzett tapasztalataink.

— Az ügyvédi kamara jelentéséből. —

Kir. törvényszékünk majdnem teljesen kielégíti azon igényeket, a melyeket a jogkereső közönség egy ily nagy létszám felett rendelkező biróság irányában méltán támaszthat. Az aránylag kedvező helyzetet a birói kar buzgalmának és -az elnök éber gondosságának köszönhetjük.

A polgári felebbezési tanácsnak és pedig úgy tanácselnökének, mint bíróinak munkásságát és kitartó szorgalmát készséggel ismerjük el.

A polgári osztály bírái megfeszített erővel működnek a kiosztott ügydarabok feldolgozásán; azonban az átörökölt, a múltban —. birói állások huzamos ideig tartott bitöltetlensége s egyes birák hosz- szas betegsége mrinrrnagyon felszaporodott hátralékoktól még nem bírtak teljesen megszabadulni.

A váltóügyek előadója túl van terhelve, a mennyiben nemcsak az összes váltó és kereskedelmi ügyek osztatnak ki hozzá, hanem a csődügyeknek a legnagyobb része is. Bár ismert munkaerejével és szorgalmával igen sokat végez, mégis a contradictorius eljárású váltó- és keresk. ügyekben már nem terjesztheti elő késedelem nélkül az érdemleges Ítéleteket, mert nincs hozzá elég physical ideje. Véleményünk szerint e helyzeten úgy lehetne segíteni, ha a kisebb jelentőségű csődügyekben csődbiztosoknak a törvényszékhez beosztott albirák és jegyzők rendeltetnének ki.

TARCZA.

Megfigyeléseim egy elektromos áramszámláié órán.

Egy alig 22 esztendős könyvben, annak szerzője, jeles természettudományi iró, az elektromosság jövendő csodáiról látnoki elragadtatással szólván, még sóhajtozva* eiegikus hangon kérdi ön leikétől: mikor érkezik meg az idők telje, midőn az elektromosság könnyebb s olcsóbb szerrel előállítva, kifejtheti világot átalakító hatásait? Megérte. A Gramme-rendszerü dinamó-gépek csakhamar elterjedvén, az elektromosság valóban fényessé tette jelenkorunkat.

Az elektromosság könnyebb és olcsóbb szerrel való termelésének köszönhető ma az, hogy az elektromos világítás kellő feltételek mellett még a petróleum- világításnál is kevesebbe kerül, — amint erről elektromos világításra berendezett más városok fényes tanúbizonyságot tehetnek.

Mikor egy vállalat ilynemű berendezéseket létesít, természetes ,dolog, hogy a közönség itt is élvező és fogyasztó lesz, amelynek részére a vállalat az elektromos áramot egységáron szállítja. Hogy pedig a fogyasztott árammennyiség pontosan megállapítható legyen, erre a czélra szolgálnak az u. n. áramszámláló órák (Elektricitätszähler), vagyis áramfogyasztás- mérők, melyek ma már többféle rendszerűek, de igen használatos közöttük az a fajta, mely itt, városunkban is alkalmaz- tatik, és a milyenen én is megfigyeléseimet tettem, melyeket az érdeklődők némi tájékoztatása végett ezúttal közlök.

Talán nem lesz felesleges, ha én ennek az eszköznek szerkezetét elöljáróban röviden megismertetem. Teszem pedig ezt egy német könyv („Buch der Erfindungen“) alapján, mely éppen az intelligens nagy közönségnek szánva, egészen népszerűén Írja le és képben is illusztrálja azt az Áron-féle árámfogyasztásmérő órát.

Ez az eszköz igen egyszerű. Két ingát látunk rajta, — mondja a könyv, — melyek lengéseiket pontosan egyidőben végzik. Az egyik közönséges órainga, a másiknak kölöncze azonban aczélmágnes- b,ől van. Mind a két inga az ő lengéseit egy óraszerkezetre viszi át, mely úgy van készítve, hogy a fogyasztás jelző mutató rajta nem mozdul addig, mig a két inga egyenlő gyorsasággal leng. De azonnal mozdulni és haladni fog a mutató, mihelyt a készülékben az aczélmágneses inga alatt alkalmazott tekercsen elektromos áram megyen keresztül. Ez esetben az ^aczél- mágnes ingakölönczöt már nemcsak a Föld nehézkedési ereje, hanem az elektromos áram is befolyásolja. Az áram r. i. a tekercsben levő lágyvasat mágnessé tévén, ez az inga mágnes kölönczére vonzást gyakorol, miáltal az gyorsabban kezd lengeni, és pedig I lengés idő annáljrövidebb lesz, minél .erősebb a tekercsen keresztül menő áram. Mivel pedig a két inga már nem egyidejű lengéseket végez, azért az óraszerkezet mutatója mozdulni fog és az áram erejéhez képest gyorsabban, vagy lassabban előrehaladni. <

Azon az áramszámláló órán, melyen én megfigyeléseimet tettem, a kívülről látszó mutatók a következő feljegyzéseket végzik. A legfelső mutatónak egyszeri kö- rtílkeringése, amint a számokból érthető, 10 Ampér-órát jelent. A 2-ik mutató egyszeri körülforgásával azt jegyzi, hogy egyidejűleg a felső mutató már 10-szer járt körül, vagyis összesen 100 Amper-órát jegyez. Ésjgy minden alsóbb mutató egyszeri körülkeringése a közvetetlenül felette levő mutatónak 10-szer való körüljárását jelenti. Vagyis a legfelső számlapról azt olvassuk le, hogy hányszor 1—, a 2-ikról: hányszor 10—, a 3-ikról: hányszor 100 a 4 ikről; hányszor 1000—, és az 5-ik számlapról, hogy hányszor 10,000 Amper- órai áramfogyasztás volt egy bizonyos idő alat,t ?

Tegyük fel, hogy egy fogyasztó június i-jén lejegyezte (lerajzolta) magának áramszámláló órája mutatóinak helyzetét, melyek felülről lefelé való sorrendjük szerint számlnpjoltnak pl. következő számain állottak : 1)10, 2)5, 3)5, 4)2, 5)10. Július i-én fizetni akarván a júniusi áramhasználatért, önmaga is kiszámíthatja, hogy menynyivel tartozik, ha megint lerajzolja magának a mutatók állását, melyek július i-jén illető számlapjaiknak pl. következő számjegyeit fedik, esetleg közelebb, vagy távolabb állanak tőlük: 1)9, 2)4, 3) egy hajszállal 7 előtt, 4) a 2 n kevéssel túl, az 5) számlap mutatója észrevehető mozdulatot nem tett. Ez az újabb állás azt jelenti, hogy az áramfogyasztás június havában sem 10,000, de még 1000 Ampér-órát sem tett ki. A 3-ik számlap nem egészen 200 órát jegyzett; megmondja a 2-ik számlap, mely június i-jétől számítva 190 Amper-órát mutat, amely összegből azonban az 1) számlap szerint még hiányzik 1 óra. Vagyis az összes áramfogyasztás június havában 189 Ampér-órát teszen, amelyért tehát, itt Szat- máron drága 4 kr. egységárban számítván egy Ampér-órát, 7 Irt 56 krt kell fizetni.

Ez eddig mind rendén való dolog volna. Azonban egy a nagy baj. Az, | i.,

hogy az a két inga csak valami rendkívül finom kidolgozás, gondos regulázás és az óratestnek kellő felállítása mellett lenghet (talán) egészen egyidejűleg, vagy legalább is a lengések oly nagy számára kiterjedő különbözette!, hogy az áram használatán kívül ama nem egyidejű lengésekből a készülék szerkezeténél fogva okvetetlenül származó mutaiójárás napjában legfölebb 1 mértékórát tenne ki, mert ez utóvégre elenyésző csekélység volna. Ámde az a delinquerjs áramszámláló, melyen az én megfigyeléseimet végeztem, súlyosabb tüneteket mutat. Nem kevesebbszer, mint százszor tettem én már rajta megfigyeléseket a napnak oly szakaiban,, midőn az egész helyiségben sehol egyetlen lángot sem használtak, de nem is használhattak, mert a vezetékben áram nem keringett. Eme megfigyeléseim pedig tisztességes summát derítettek ki az illető fogyasztó terhére. Annak az említettem áramszámláló készüléknek mutatói az áram használatán kívüli időben is rendesen járnak és a legfelső mutató már egy óra alatt is észrevehető haladást végez, úgy, hogy a készülék hat órai időközben körül-belül másfél Amper-órai áramhasználatot jegyez. Tehát a mutatónak ez az üres sétája naponként legalább 20 krajezárjába, évenként pedig csinos 72 forintjába kerül a fogyasztónak, habár, mondom, az egész éven ke.