Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-03 / 1. szám

mat szavaztak részére és lelkes óvácziók- ban részesítették.

Három népgyülés volt a múlt évben és pedig: ápril 17-én a Kossuth gyalázók iránti felháborodásának adott kifejezést városunk közönsége; május 8*án Kossuth Ferencz és társai az önálló vámterület kérdésében tartottak hatalmas beszédeket; s deczember 18-án a helybeli ellenzéki választók az obstrukcziót ünnepelték s szavaztak bizalmat az ellenzéknek. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük a csongrádi átirat tárgyalását, mely alkalommal városunk közgyűlése, mint az országban első, kimondta, hogy bár az obstrukcziót nem helyesli, mindazonáltal nem látja szükségét annak sem, hogy az országgyűléshez felírjon.

Az 1848-nak 5o-ik évfordulóját nagy lelkesedéssel ünnepelte meg városunk közönsége. Márczius 15-én diszfelvonulás a Kölcsey-szoborhoz, hol szavalat és emlékbeszéd volt; este előadása színházban, kivilágítás, végre bankett a Vigadóban a 48-as honvédek megvendégelésével. April 11-én díszközgyűlés a városházán emlékbeszéddel, ezenkívül a város összes tanintézeteiben emlékünnepélyek.

Mélységes fájdalommal adózott városunk azon nagy vesztességnek, mely nemzetünket imádásig szeretett királynénk halála által érte. Gyászistentisztelet az összes templomokban, emlékünnepélyek az iskolákban és egyéb intézetekben, közgyűlés a városnál, hol a polgármester megható szép beszédben tolmácsolta a közös fájdalmat s hol a közös gyászra nézve tétettek intézkedések.

Felekezeti téren nevezetes változást képez, hogy az izraelita hitközség ketté szakadt, mennyiben a papválasztásból kifolyólag azok, kik a magyarsági szempontokat sértve találták, kiléptek és egy uj statuskvó egyházat alapítottak. Az uj és régi hitközség azóta harezban áll egymással, s most vár ügyök végső eldöntésre a miniszter előtt.

A németi g. kath. egyháznak leiké.-;ze elhaláldzván, az uj lelkész választása ’ jtén nagy hullámokat vert fel s azzal fc véget, hogy a ,*®zgyölés Melles Emil lelkész esperest választotta meg. A 1 • j -év. ref. egyház pedig most

választás előtt*

A társadalmi és egyleti élet ugyan- ilmas volt az elmúlt évben. Fé- : éti .- érült a dalegylet thea-estélye,

I tr ispán, alispán és Chorin Fe- •;űíik nejeikkel együtt x-észt- Vítii-iV, Sr örültek á nőegylet kötőkéi, hol C ! ijpti-dij mellett élvezetes estéké t&-lőttek a megjelentek, A Kölcsey- kor is rendezett néhány matinét s a nagy népszerűségnek örvendő Ezres egy téli iu íiateágot .r több nagy és finom asztalt, /»iflcne!: jöv dóiméból 70 szegény gyermek nyert meleg ruházatot.

A kikkel szerető szivünk egybe forrott Hő szerelmi lángban.

Vagy, kikkel a lelkünk vágya összehozott Igaz barátságban.

A mikor azoktól kell, hogy búcsút vegyünk, Csoda-e, ha könnyel telik meg a szemünk?!

Én nem is röstellném, hogy ha mikor ajkam Búcsúszóra nyílik,

Nagyobb meghatottság venne erőt rajtam, Mint férfihoz illik:

Hisz baráti jobbot nyújtok búcsúzéra Poharat emelve a most távozóra.

Kedves Tanácsos Url Barátid áldása Kisér el utadban:

Nyerj erőt, mint nagyobb érdekek munkása, Ebben a tudatban.

Bár munkád számára máshol lesz az oltár, Nem feledjünk soha, hogy a mienk voltál.

A mi áldást oszthat halandók fejére A hatalmas Isten,

Mindabban Tégedet érdemidhez mérve Bőven részesítsen

Legyen kis családod csöndes háza tája. Boldogság és pröm állandó tanyája.

, , (Isten v$]ed 1 élj soká 11)

, S (nőst hozzád fordulok ünneplő barátunk Jó Nyárády László,

Kit a csatasorban elől menni látunk,

S kezedben a zászló: lm 1, megjutalmazták lelked sok munkáját, Mely beezüstözte immár hajad szálát.

Igaz, jó baritok vesznek itten kőiül, Ünnepelnek Véled.

Oh nem csak az arezurtk, de szivünk is örül: Mind szeretünk Téged.

Hús vagy a húsúnkból, vér a mi vérünkbül Örömmel köszöntünk téged vezérünkül.

Légy szerető apja a mérnök családnak Mint volt jó elődöd Lépj a nyomdokába búcsúzó apánknak S áldva lesz a jöttöd.

Szép volt a múlt, legyen még szebb a jövendő, Hozzon boldogságot ránk az uj esztendő: (Isten hozott 1 Élj sokál)

SZATMÁR ES VIDÉKE.

! Fényes lapja lesz az elmúlt évnek a Pósa Lajos és társai itt idözése, a kik az Ezres javára gyermek-mese-előadást rendeztek a színházban, s a kiket igaz szeretettel ünnepéit városunk közönsége.

A torna- és vivó-egylet május 15-én gyalog- és biczikli-versenyt rendezett Nagy- Károlyba, hol lelkes fogadtatásban részesültek s nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két város között a barátságos^ viszony helyreálljon. Reméljük, hogy az idén mi is viszonozhatjuk a vendéglátást.

A dalegyesület résztvett az aradi országos dalversenyen, a hol azonban az érdemelt elismerésben nem részesült, a miért ki is lépett az országos dalszövet- ségböl.

A csolnakázó-egylet regatta-versenyt,

s a szatmármegyei gazdasági egyesület lóversenyt rendezett, s mindkettő szépen sikerült.

Uj egylet alakult a „Kerékpár egyesület“ mely sportnak sok hive van varosunkban s számuk egyre emelkedik.

Mozgalmas napok voltak a pünkösdi ünnepek, a mikor a tornaverseny ment végbe, a melyen az ország különböző vidékeiről mintegy 600 felsőbb iskolai tanluló vett részt, bemutatva nagyszerű előhala- dásukal a tornászatban.

Említésre méltók még az elmúlt évről a hegyközségi rendtartás jóváhagyása és a hegyközség megalakulása, a németi posta felállítása, a közvágóhíd kibővítése és czélszerü berendezése és a sajtó terén a „Magyar Földmivelő“ czimü lap megindítása, melynek feladata a nagy arányokat öltött s káros szocziálista iránynak a helyes mederbe való vezetése. A lap szerkesztője Bodnár Gáspár, a ki e téren kiváló erő.

Befejezésül ideiktatjuk az év nevezetesebb halottjainak névsorát: Somlay Antal városi számtiszt, Kricsfalussy Lajos nyug. járásbiró, Papp Vincze törvényszéki biró, özv. Győri Károly né sz. Vásárhelyi Zsuzsánna, Tomka Mór kir. pénzügyigazgató, Krasznay Isvánné sz. Kohányi Irma, Joó Ignácz városi közgyám, Asztalos fSán- dornó sz. Breznay Mária, özv. Tóth: Mihály né sjí.'Kovács Karolina, özv. Éva Fe- renezné sz. Lukács Anna, Kovács Kornélia, özv. Lengyel Zatiné sz. Abrahám Rebi, Knöpfle Albert, Kiss Gedeon városi főkapitány, Fekete Béla, dr. Göbl Adolf orvos, Boksay Antal gör. kath. lelkész, dr. Kiszely Tiborcz kúriai biró, Molnár Mihály, Tamásffy Antal, Fésős András ev. ref. lelicősz, Szoct DTitrteff^ 5zvL Makay Károlyné és Keresztes Sándor ügyvéd.

Keresztes Sándor.

1864—1898.

____________I^■

mn^—irirwi,rg“Ai t rr ~itr«í' B

Megdöbbentő gyászeset keltett igaz és mély részvétet városszerte az év utolsó napjain. Keresztes Sándor ügyvéd, a fiatal és életerős férfiú dőlt ki az élők sorából. Hirtelen halála, mely oly váratlanul következett be, gyászba borította a szerető családot, s gyászba a város közönségét, melynek sorában kiváló helyet foglalt el. Minden téren az elsők között szerepelt, s működésének sikerét méltóképen jellemzi az a közbecsülés, mely személye iránt nyilvánult.

Mint családapa példás, mint ember igazságszerető és szókimondó, mint társadalmi férfiú tevékeny, s mint ügyvéd lelki- ismeretes, az ügyvédek azon fajtájából való volt, a ki mindenekelőtt a fele érdekét tekinti s nem gondol első sorban a saját érdekére.

A köztéren szerepvivő volt, s ha kellett, személyre való tekintet nélkül megmondta az igazat bármikor, s ha kimondta, bátran helyt is állott érte. Heves és lobbanékony természete daczára mindenki szerette, mert készakarva senkit nem bántott,

I köztudomású igazságszeretetét ismerve, sokszor a keményebb mondásait is enyhébben mérlegelték.

Mint ügyvéd át volt hatva hivatásától, s igaz szeretettel vonzódott kartársaihoz, mondhatni legkiválóbban volt benne kifejlődve az összetartozás érzete. Karxtár- sának barátja is volt, védelmezője, ha a körülmények úgy kívánták, s minden szolgálatra kész, ha arra felkérték.

Az a gyászbeszéd, a mit sirjánál a kartársak nevében Csomay Imre mondott, minden pontjában valóságot tartalmaz és nem a képzelet szüleménye. Az egész ügyvédi kar szivéből jöttek azok a búcsúszavak, s megérdemelt az elismerés minden szava, mely a kar nevében elhangzott.

Temetése uj év napján ment végbe óriási közönség részvéte mellett. A gyászháznál Tabajdy Lajos lelkész s a sírnál Rácz István lelkész {mondott megható gyászbeszédet, s az ügyvédi kar nevében Csomay Imre búcsúztatta el egy remek beszédben, melyet szó szerint tárczánkban hozunk.

A koporsót koszorúk özöne borította, melyek között ott volt az ügyvédi kar és Chorin Ferensz országgyűlési képviselőnk koszorúja is. A gyászesetről a család és külön az ügyvédi kamara is adott ki gyászjelentést.

Lapunknak munkatársa volt. Városi dolgokban többször irt érdekes bírálatokat s nagyban hozzájárult tollával ő is, hogy a „Szaimár és Vidéke“ minél inkább elterjedjen.

Siratjuk benne a jó barátot, a nemes- szivü embert, a derék polgárt, kinek hiányát sokáig fogjuk érezni, s a kit elfelejteni soha sem fogunk.

Legyen áldott emlékezete I

Apróságok.

Sírva végeztük a régit, sírva kezdtük az uj esztendőt. A Keresztes Sándor koporsója sok igaz könynek volt okozója. Mint a villámsujtotta tölgy esett össze a délezeg férfi, megdöbbentve mindnyájunkat, a kik az élethez görcsösen ragaszkodunk.

Istenem 1 ha ilyen törékeny még az eiős is, miért oly büszke, az ember az ő parányiságára ?

*

Hűséges olvasója volt lapunknak, helyeselte az irányát s néha maga is Írogatott bele. De különösen szerette az „Apróságok“ rovatát. Megdicsérte, ha jó volt, de ha egyik'másik nem sikerült, azt is nyíltan megmondta, mert az igazságot még az apróságoknál is jobban szerette.

Megnéztem a ravatalon. Úgy feküdt ott, mintha csak aludnék, s az arczán elterülő derültségből az látszott, mintha szépeket álmodna. Sokszor elgondolkoztam rajta, miért van az, hogy a legtöbb halott arczán ily derültség látható.

Én azt hiszem, hogy az a derültség az elköltözött lélek mosolyának viszfénye, mikor elhagyva lakhelyét feltárul előtte az élet problémája s visszapillantva az élőkre önkénytelenül elmosolyodik.

Koporsóját koszorúk borították, szebb- nél-szebb virágot hordott össze a gyászoló szeretet, de a legszebb virágot, az ő nemes szivének legszebb elismerését mégis azok a könyek képezték, a miket az a három gyermek hullatott, a kiknek ő édes apa helyett édes apjuk volt.

A kit ilyen könyek kísérnek, az em- ■beriley megcselekedte a. legnagyobbaLDemeter.

Színház.

Nagy érdeklődés mellett került bemutatóra Karácsony ünnepén Dankó Pistának „Czigány-szerelem“ ez. népszínműve. Dan- kónalí, ki a dalköltészet terén oly fényes nevet vívott ki magának e darabbal nem sikerült babérait szaporítani. Meséje vajmi kevés, de intentiója nemes, mivel a szerző a czigányok közt elterjedt vadházasság ellen küzd. A darab epizód alakjai sokkal jobban kidolgozottak, mint a főszereplőké. Legalább szőtték volna a darabba a szerző szebbnél-szebb nótáit, de ezek közül is csák a „Lemondás“ és a „Hej fosztóka“ c/.. dalokat halottuk. A főbb szerepeket Forrai F. Rajz, Somiár s Ferenczy vitték s mint epizód alak Krémer szerepelt elég ügyesen.

Ünnep, másodnapján a „Fegyencz millióját ismételték jó összevágó előadásban.

Kedden a „Negyvenéves kis leányt“ adták másodszor nem oly gördülékeny előadásban, miit első Ízben, bár a darab mulatságos jelenetet ez estén is sok derültséget szereztek.

Szerdán Echegaraynak a nagy spanyol költőnek legújabb színmüve „Szent-e vagy Őrült“ ? adatott elő. Költő e művében ama kérdés veti föl: szent-e az ki rangjának, vagyonának, nevének eldobásával teszi ideális kötelességeit — vagy őrült ? Pro és contra megindult a vita a kritikusok táborában e probléma megoldása felett, s a többség Don Lorenzot, kiben a probléma realizálva van — őrültnek mondja. Lorenzo gazdag és nagy vagyonnal rendelkezik, mely lehetővé teszi, hogy leánya kezét Eduard hérczeg ivadéknak adja. A boldog frigy már-már létesüi, midőn Juana Lorenzo dajkája megjelenik s anyai szivének nem bírván ellentálJani tudomására adja, hogy Lorenzo az ő gyermeke s a vagyon és rang őt jogosan nem illeti meg. Juana látva azt, felfedezésével mily szerencsétlenséget hozott a házra, a titok bizonyítékául szolgáló levelet a tüzbe dobja s a levélbo- ritékba — anélkül, hogy Lorenzo arról tudomással birna — üres papírlapot helyez s tagadja a fölfedezést, melyet fiának elárult; § levél kérdést ad föl: ha létezik a levél — Lorenzo szent, ha nem — őrült. A házi orvos már rég’ őrültnek tartja Lorenzot s most hogy e hitében még inkább meggyőződött — közli a családdal azt. Lorenzo megtudva, hogy őrültnek tartják, a végső eszközhöz fordul, a bizonyító levélhez. Már-már győz, midőn a borítékban levő üres lapot látva, — családját okozva e tettel — a katastropha bekövetkezik. Elismerés illeti az igazgatót, hogy e müvet megszerezte és előadatta. A szereplőkkel azonban Rajz (Lorenzo) s Keresztesi A. (Juana) kivételével nem voltunk megelégedve. Rajz remekül oldotta meg feladatát s Keresztesi nehéz, fárasztó szerepét igen jól játszotta. Azzal, hogy Szász Anna szerepét ismét tönkre tette, újat nem mondunk. Hangjában nincs színezés, s szerepét úgy mondja el, mint iskolás gyermek a feladott leczkéjét. Egyéb följegyezni valót az előadásról nem találunk.

Hegyi Bélának csütörtökön szinreke- rült „Pepita“ ez. operettje nem vonzott nagy közönséget, bár úgy a darab, mint a szereplők megérdemelték volna a nagyobb látogatást. Ragányi Iza, Forrai F. működtek sikerrel közre, mely sikerhez különben a többi szereplők játéka is hozzájárult.

Pénteken „Háromláb“ szombaton „Gésák“ adatott mindkettő félbelyárakkal, utóbbi gyermekelőadásul.

Géczynek uj darabjáról a „Fekete rigódról helyszűke miatt lapunk jövő számában referálunk.

HÍREINK.

— Miniszteri köszönet Szatmárnémeti ez. kir. város közönségének. A m. kir. szatmári 12. honvéd gyalogezred parancsnoksága kezdeményezéséből hozzám érkezett hivatalos előterjesztés folytán, örömmel ragadom meg az alkalmat arra, hogy Szatmár város közönségének, a körében állomásozó m. kir. honvédség irányában mindenkor nyilvánult jóakaratu figyelmeiért és nevezetesen a honvéd tisztikar étkezdéjének felvirágoztatása körül, a legújabban is tanusitotott hathatós támogatásáért, köszönő elismerésemet fejezem ki. Budapesten, 1898. évi deczember hó 20-án. — Báró Fe- jérváry Géza honvédelmi miniszter'

— Behívás. Néinethy Jánost, a ki annyi éven át állott a szatmári kir. folyammérnöki hivatal élén s a kit legutóbb kerületi felügyelőnek neveztek ki, most behívták szolgálattételre a földinivelésügyi minisztériumba. Az ő távozását élénken fogják sajnálni, bár mint az V-ik tiszai kerület felügyelője továbbra is érintkezésbe marad vármegyénkkel és városunkkal.

—- Kinevezés. Gróf Hugónna^l*^«^ főispán Péchy Antal rendőr alkapitányt tiszteletbeli főkapitánynyá s Koós Gábor rendőrségi iktatót tiszteleletbeli rendőrtisztté nevezte ki.

— Eljegyzés. Ormay Géza körjegyző a karácsonyi ünnepek alatt jegyet váltott Toperc/.er Mariska kisasszonynyal, Toper- czer Kálmán törvényszéki biró kedves leányával.

— Esküvők. Thienschmied Ede m. kir. honvéd százados c?ütörtökön tartotta esküvőjét Kölcsey Ilona kisasszonynyal Kölcsey Zsigmond udvari földbirtokos kedves leányával. —, Dalström Géza dévai lakos, karácsony másodnapján esküdött örök hűséget Szentiványi Mariska kisasszonynak, Szentiványi Károly tekintélyes iparos kedves leányának.

— Bakó László, a nemzeti színház tagja, kinek művészetében már oly sokszor gyönyörködtünk, e hó folyamán vendégszerepelni fog színpadunkon. Négy darabban fog fellépni. „Essex gróf“, „A három testőr“, „A kisértetek“ és „A m.gy Galeotto“-ban. Az előadások napja január 10., 11., 12. és 14. Háromban a neje is vele fog játszani. Ismerve a fiatal művész tehetségét, előre is mondhatjuk, hogy élvezetes estéknek nézünk eléje, s ismerve közönségünknek iránta való nagy rokonszenvét, egész biztosra vesszük, hogy vendégszereplése telt házak előtt fog végbemenni.

— A nőegyesület által január 7-én rendezendő domino-estélyre nagyban folynak a készülődések s a közönség is nagy érdeklődést tanúsít a fényesnek, látogatottnak Ígérkező első farsangi estély iránt. A karzatra kibocsátott jegyek csak előjegyzés után szerezhetők meg s előjegyzéseket Tau- kóczy Gyula e. jegyzőnél lehet eszközölni 81 a jegyek a jelentkezés sorrendjében fognak kiszolgáltatui. — Ülőhely ,első sorban 1 frt 50 lcr. a többiben és állóhely 80 kr»

— Nincs adóvégrehajtás. A m.

kir. pénzügyminiszter vulamennyi pénzügyigazgatósághoz körrendelotet intézett, a melyben utasítja az illetőket, hogy további intézkedésig a közadóknak, a közadók módjára beszedendő kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak végrehajtás utján való behajtását egész általánosságban szüntessék be. — Adót tehát ezután az fizet, a ki akar s a ki nem, uz nyugodtan pipázhatik, mert a végrehajtónak nem szabad bántani. Hanem azért jó lesz a régi szokáshoz híven évnegyedenkint bevinni u porcziót, mert nagyon fel talál gyűlni, s előbb-utóbb úgyis csak meg kell azt fizetői.