Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-20 / 3. szám

Harminchatodih évfolyam. — 3. szám. Szatmár-Németi, 1919. január 20. Előfizetési ára: egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona — fillér. Egyes szám ára* 20 fillér. — Főszerkesztő lakása: Eötvös-u. 24/ Felelős szerkesztő lakása: Petőfi-u. 1. Szerkesz­tőségi kérdésekben ide kell fordulni. — hétfői flljság Politikai lap. Hirdetések garmond sora 50 fillér. A legki­sebb hirdetés ára 2 korona. — Hirdetési dijak előre fizetendők. Megbízásokat pénz nélkül nem fogadunk el. — Kiadóhivatal: Eőtvös-utca 8. Könyvnyomda. — Előfize­tési dij, hirdetés, pénz ide küldendő. — Főszerkesztő: Dr. Fejes István. — Felelős szerkesztő és. kiadó - Dr. Markovits Aladár. HÉTFŐI JEGYZETEK. álkultúra. Szavaltak megint a Kórházi bi­zottság-urak. Unjuk már nagyon a sok üres beszédjüket, ami mind arra me­gyen ki, hogy válamiképen csak úgy, csak azon az egy .módon ne határoz­zanak, ahogy'a dolog természete és az egyedül szakértő: Lükö doktor meg­követeli. És ők szavalnak kultúráról! A polgári iskola nélkül a két év alatt, amiről szó van, — ez a nagy tudo­mány, amit. Szatmár eddig fel tud mu­tatni, semmibe'foszlik, — mondják ők. Bár vinné az ördög ezt a mostani egész tudományát a városnak, — mondjuk mi. Mi vap itt kultúra? Egy könyvtár, egy muzeum, irodalmi egye­sület van itten? Még a Társadalom*, tudományi Társaság helyi c&oportja is halott, mert megfojtotta a külső kö­zöny és a belső tagok hallatlan iszo­nya a kulturális munkától. És ezt a nincsteíenségét a lelkeknek akarja a polgári iskola pótolni, de hamar mondja, két év múlva késő lesz. —■ Ne tessék megijedni kérem, ez az üressége u, sziveknek nem fog itt el- múlni két év alatt. Megvárja szépen illedelmesen a polgári tanár urakat és gyakorolhatják ambíciójukat majd még eleget. Addig legalább hadd lássunk egészséges gyerekeket á világra jönni, ne lássunk fekélyes,' fertőző embere­ket magunk között, ne adjunk lehető­séget annak hogy hátgerinc-sorvadásos, béna, vak, hülye gyermekeket nemez­zenek romlott vérü emberek. -— Az egészséges gyermekek majd pótolhat­ják a tanár urak munkáját. Csak most ne nagyképüsködjenek, hagyják azt a nem létező kultúrát a pokolba, ellen­ben hozzák vissza onnan a város ve­szendő egészségét. árát. Bizonyosan már a közgyűlési te­remben is verebek csiripelték, hogy olcsó a marha és a disznó. Hát erre nem rendeletet adtak ki,, hogy a hús tehát olcsóbb legyen, hanem a város maga az ő sok balkezeivel próbavágá­sokat csináltak. De csak marhákon, mert hiszen, hogy a disznó olcsó, ar­ról akta is van: a Jeremiás József-féle 24 darabról. A marhákat ergó meg­vették. Ki mikor, milyen eszközök ál­tal, halálos titok, a lényeg az, hogy nem értett hozzá az illető, mert drá­gán vette és nem látta, hogy az egyik tehén ellös. Persze, hogy ráfizettek, de ebből nem azt a következtetést von­ták le, hogy máskor szakértőt és ál­latorvost is küldenek ki, hanem azt, hogy milyen derék, önzetlen népség az a mészáros fajta, — hogy ráfizet a mesterségére! És mivel pediglen a disznót még­sem kellett próbálni' hogy olcsóbb-é — azzal a marhával együtt tényleg, é körülményék dacára sem emelték az árát. Csak még azt óhajtjuk tudni, hogy vájjon kiknek jutott az olcsó marhá­ból és disznókból? Kik voltak a szét­osztásnál „jelenlevők“ ? * \ .* vv .'«i r m JL JL O HAAllRiirUwAi „Barátainktól ments meg Uram minket,“ fohászkodunk, hogy a vá* rosi próbamarhák sikerdlís eredmény­telenségéről egy rövid, de. velőtlen közleményt tettek közé mindnyájunk okulására. Először is megtudtuk, hogy megint 1« akarták szállíttatni a .hú? Hová lett , st polgárság ereje? A magyar politikának a kiegye­zés óta lefolyt történetéből ami akti­vitás mutatkozik, — egy szóban fog­lalható össze: butítottak.'És pedig úgy a parasztot, mint a városi „polgárt egyaránt siettek minél rövidebb látású emberré nevelni. Az is igaz, hogy az újabb kornak egy tömegmozgalma sem járt akkora eredménnyel, mint ez. A butítás eszközei primitívek voltak. Az iskolákat nem állították fel és a meg­élhetés gondjaival árasztották el az országot. így aztán görnyedt háttal, gyöpös fejjel járó emberek nem is sok vizet zavarhattak. A háború felnyitotta a szemeket, a forradalom elkergette a régi rend­szert. A tunyasághoz szokott polgár­ság most azt hiszi, valami nagyot és véglegeset alkotott. Most már nincsen tovább tennivalója^ Még mindig benne van a régi tempó, várja, hogy uj kis­királyok üljenek a nyakára, akik sar- .kantyuzzák - tovább. Nem bir ráesz­mélni, hogy ezentúl a saját lábán és a saját esze után, kell mennie. Hogy ez most már nem lehet másként, mint­hogy önmaga legyen az elhatározó és cselekvő személy. Azok, akik a fejlődés folyamán eddig elhozták a polgárságot, meg kell, hogy lássák a polgárság felvilágosítá­sának nagy feladatát is. Amikor az ország területe és ezzel lakosságának száma óránként csökken, minden egyes ember egészen kifejthető szellemi és gazdasági munkaerejére szükség van. És pedig úgy, hogy ezt akár az elke­seredés heVüléséig is minden pillanat­ban, a legteljesebb mértékben igénybe lehessen venni. A polgárság vezetői fogjanak a munkához. Nem elég egy nagy pártot összehozni. Ezen belül állandó fölvilá­gosító, tanító kurzusokat kell tartani a polgárság politikai helyzetéről, a várható alakulásokról, gazdasági, iparig kereskedelmi" üöbbtermelésrőU a gya­korlati feltételek megvalósításáról. Szervezni kell a drágaságot el­lenőrző bizottságokat, hogy, amit nem bírtunk négy éven at a régi rendszer mellett, kis^reljük meg: talán forra­dalmi utón megölhetjük az uzsorát. Ha a polgárság szervezését és fel­világosító tanítását most meg nem kezdik, le kell mondani örökre arról, hogy a Magyarországon most él követett vérlázitó igazságtalanságok valaha is kellő világításban kerüljenek a külföld itélőszéke elé. Minden polgárnak öntudattal, tudással, és e tudásból merített erő» . lélekkel országos politikát kell foly­tatnia. Minden uj gondolat, amit ez a munka az emberekben termel, az uj Magyarországnak kincsestárát fogja gazdagítani és, ha mmd együtt leszünk a teljesített kötelességek utján: erkölcsi és szellemi fegyvereinkkel mindent vissza fogunk síerezni, amit védtelen- ségünkben elveszítettünk. Már ég a ház fölöttünk. Mun­kára. dologra polgárok, különben még az üszkök sem maradnak á mienk! Lapunk egyes száma 20 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom