Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)

1931-06-14 / 24. (583.) szám

a tisztviselő társadalom és a közalkalmazottak ügyeit és érdekeit. Én is ezen osz­tályhoz tartozom és ismerem a tisztviselői kar bajait és kívánságait, méltányolni tudom annak nehéz idők­ben becsülettel teljesített hazafias működését. Ezért ezen osztály érde­keit előmozdítani mindenkor köte­lességemnek fogom tekinteni. Jogoson elvárhatom azonban, hogy e törekvésemet a vármegye tisztika­ra becsületes, pontos munkásság­gal, ügybuzgalommal és ügyszere­tettel fogja honorálni. Megemliteni kívánom még, hogy minden nemzeti, kulturá­lis és szociális intézmény­nek éber ügyelője és minden ily irányú akciónak lel­kes támogatója leszek. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Én az ősi vármegye tradícióinak a légkörében, tekintélyének, méltó­ságának rajongó tiszteletében nevel­kedtem és nőttem fel. A törvény- hatóság tekintélyének és méltóságá­nak megőrzésére törvényadta köte­lességemnél fogva ez állásomban is törekedni fogok. Működésem ered­ményes azonban csak úgy lehet, ha bírom az igen tisztelt Törvényható­sági Bizottság támogatását és teljes bizalmát. Amikor ezt kérem, egyben a jó Isten áldását is kérem a Tör­vényhatósági Bizottságra, annak közérdekű, hazafias működésére és szeretett Hazánkra! A tartalmában rendkívül gaz­dag, formájában tökéletes és mon­danivalóinak őszinteségében neme­sen csendülő, lendületes székfogla­lót osztatlan helyeslés fogadta s a közgyűlés tagjainak ez az általános bizalma bizonyságtevően hangzott fel azokban a beszédekben is, ame­lyek az uj főispánt köszöntötték. Elsőnek Kölcsey István üdvözölte a főispánt az alábbi lel­kes beszéddel: Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy Méltóságodat főis­pánná történt kinevezése alkal­mával Szatmárvármegye törvény- hatósági bizottsága és közönségé nevében üdvözöljem. Igaz örömmel teszem ezt. Hi­szen a legmagasabb helyről jött választás Méltóságod személyében olyan férfiúra esett, kinek egy hosszú becsületes érdemekben gazdag közigazgatási múlt áll háta megett, kinek tudásáról, rátermettségéről közigazgatási tapintatáról, éppen a legsulyosbbb időkben volt al­kalmunk meggyőződhetni. Főispán Ur nehéz időkben fog­lalja el illusztris pozícióját, akkor, mikor hazánk, talán a legválságo­sabb idejét éli, akkor, mikor a a belpolitikai kérdések eltörpül­nek azok mellett a hatalmas vi­lággazdasági bajok mellett, me­lyek nemcsak a legyőzött, hanem a győztes európai államokat is összeroppanással fenyegetik s mely gazdasági kérdések meg­oldhatóságától hazánk fennmara­dásának léte vagy nem léte is függ­Vármegyénk közönsé­gének nagy többsége gróf Bethlen István ve­zetése alatt álló kor­mánnyal szemben biza­lommal viseltetik, mert úgy látjuk, hogy azóta kül­politikai és gazdasági célkitűzést, mit évekkel ezelőtt zászlajára irt s miket az ország érdekében he­lyesnek ismerünk el, lépésről- lépésre igyekszik előbbre vinni s a gazdasági bajokat, mik a peri­fériákon levő megyékben érezte­tik legerősebben hatásukat s ezek­nek községeiben kulminálnak, szándékában áll eliminálni. Sajnos a megyéknek politikai jelentőségük mind kisebbre csök­kent. Tradicionális politikai har­cokat nem kell vívnunk, de igenis Tekintetes Törvényhatóság ne­künk, kik a falu népét képvisel­jük a megyei testületekben s kik a kormány exponensével szoros kapcsolatot óhajtunk fentartani, kötelességünk a Főispán Ur Ömél­tóságát már most megkérni, hogy mint gazda, ki ismeri a várme­gye közönségének minden gond­ját, minden baját, tartsa rajta ke­zét ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett népnek ütőerén, kér­jük, hogy a vármegye autonó­miáját, mely a kor követelmé­nyei folytán úgyis erősen meg van nyirbálva, minden körülmé­nyek között tartsa tiszteletben, mert a vármegyék mindenko­ron a nemzet letétemé­nyesei, mely nemzeti érzés, ha egy or­szág népének leikéből kipusztul, az az ország elveszett. Mi Méltóságodat céljai elérésé­ben őszinte örömmel támogatjuk s munkájához, melyhez most fog hozzákezdeni, önzetlen segédke­zet nyújtunk. Haladjon továbbra is azon a becsületes, tisztességes utón, melyen eddig is járt, meg­alkuvást nem ismerve, nem nézve sem jobbra, sem balra, csak előre. Jóllehet ez az ut néha rögös, tövises s akadályokkal telt, de végén bizton ott lesz látható, mindnyájunknak hő vágya, egy boldog gazdag Nagy-Magyaror- szág! Fogadja Méltóságod a Törvény- hatóság őszinte ragaszkodását s tiszteletét. Adjon a jó Isten si­kert munkájához! Kölcsey István szárnyalószavu be­szédét tapsos tetszés kísérte s a he­lyeslés moraja zúgott Horváth István gazdasági főtanácsos következő nagy- natásu beszéde nyomán is: Méltóságos Főispán Ur! A szeretet és bizalom magasz­tos emberi érzések. A szeretet a spontán megnyilat­kozás. Ez a szeretet az, melyet a vármegye minden fia Méltóságod iránt érez. A bizalom az rend­szerint előlegezett, de nem úgy van ez Méltóságoddal szemben. Mi, kik, mint a Trianon által szétszakított ősi Rákóczi vármegye fiai, kik itt e teremben ülünk s akik Méltóságod közigazgatási pályáját kezdettől fogva figyeltük s az egész ősi vármegye közön­sége is tanuságtételt teszünk ar­ról, hogy az egyesitett vármegyék közönsége bizalommal tekinthet Méltóságod főispáni működése elé, mert nagy közigazgatási tu­dása, törvény-tisztelete, puritán jelleme mind megannyi biztosítéka annak, hogy Méltóságod főispáni állásá­val hiven fog sáfárkodni s mél­tóan nagynevű elődéhez, lelkes harcosa lesz annak az alkotó munkának, mely hazánk és vár­megyénk felvirágozásához fog ve­zetni. Ezzel a szeretettel, ezzel a bi­zalommal üdvözlöm Méltóságodat Beregvármegye közönsége nevé­ben. Isten áldását kérve főispáni működésére. A tüzes lelkesedéssel elmondott szavakat dr. Boér Endre vm. főjegyző üdvözlő beszéde kö­vette, a tisztviselői kar érzéseinek közvetlen kifejezését az alábbi sza­vakkal formulázva: Méltóságos Főispán Ür! Vármegyénk törvényhatóságá­nak tisztviselői kara nevében, tel­jes hódolattal és tisztelettel üdvöz­löm Méltóságodat, vármegyénk fő­ispáni székébe való beiktatása alkalmával. Hódolattal üdvözöljük Méltósá­godat, mert a legmagasabb hely­ről közölt elhatározás iránt alatt­valói hűséggel viseltetünk és tisz­telettel, mert ama magas kormány bizalmát birja és képviseli, amely megcsonkított országunk talpra állításában oly nagy és hatalmas eredményeket ért el. De szól ez a tisztelet Méltóságod nagyrabecsült személyének is, akiről megvagyunk győződve és hisszük, hogy a közügyek terén hosszú Időkön át elárult tudá­sával, tevékenységével és hazafíságával, . ezen nemzetmentő munka tovább építésének oszlopos vezetője lesz, ebben a trianoni határ mentén gazdaságilag vegetáló vármegyé­ben. Ezen hitünket megerősíti lel­kűnkben a remény, hogy az Isteni gondviselés Méltóságod törekvé­séhez megadja az erőt és kitartást, s hogy áldásos működésének ered­ményei emlékezetessé teszik fő­ispáni működését a vármegye történetében. De ezen hitünk és reményünkhöz Méltóságod iránt érzett szeretetünk is fűződik, mert hiszen Méltóságod ama nemes Bereg vár­megye tisztviselői kará­ban aratta babérait, amely tisztviselői kart úgy Szatmár, mint Ugo- csa vármegyék tisztvi­selői, mint testvérünket ölelünk keblünkre. De engedje meg Méltóságod, hogy a mélyen tisztelt közgyűlés illusztris szónokai által kifejezett és a közgyűlés egyhangú lelkes ünneplésében megnyilvánult bi­zalma fölött határtalan örömünk­nek kifejezést adjak, s ezzel kap­csolatban arra kérjem Méltóságo­dat, hogy nemesen érző lelkének igazság érzetével helyezze viszont bizalmát a törekvő tisztviselői karba, amely Méltóságod jó szi­vében öszpontositva látja mind ama nemes tulajonságokat, ame­lyek a tisztviselői kar érdekeinek megvédését is biztosítják, S hogy ezt kiérdemeljük, ígér­jük, hogy hivatali eskünkhöz is hiven, igyekezni fogunk tőlünk telhetőleg tudásunkkal és szorgal­munkkal Méltóságodat támogatni, amelynek közvetett végcélja és szent akarata minden magyarnak: A Kárpátok koszoruzta, Nagy Magyarország visszaszerzése! Adja a magyarok Istene, hogy úgy legyen! Dr. Boér Endre főjegyző meleg- hangulatu szép szavai teljessé tet­ték az a közvetlen hatást, amely a beiktatási ünnepséget mindvégig el- töltötte, a főispán éltetése mellett történt befejezésig. Közgyűlés után a főispán vendé­geiként kétszázan vettek részt azon a közebéden, amely a Nagyvendéglőben a közgyű­lés hangulatos -folytatása volt. Az ebéd első pohárköszöntőjét Péchy Szabolcs főispán mondotta a kor­mányzóra. A főispánt Berey József tb. ref. esperes lelkész köszöntötte történelmi reminiszcenciákkal ékes szavakban, Péchy László lemondott főispánt pedig Damjanovich Ágos­ton gör. kath. esperes éltette ötle­tes és fordulatos beszédben. A ven­dégekre Péchy Manó felsőházi tag, az alispánra pedig Eötvös Sándor kir kamarás mondott pohárköszön­tőt, mindketten igen hatásosan. A vendégek köszönetét dr. Meitzner zempléni főlevéltáros tolmácsolta ékes és megkapó szavakban, utána Doby Antal ipartestületi elnök az uj főispánt éltette. Szuhányi Ferenc gazdasági főtanácsos javaslatára Bethlennek üdvözlő távirat küldé­sét határozták el a jelenvoltak, utána Tisza Lajos gróf általános he­lyeslés mellett a távozó és uj főis­pán édesanyjának javasolta üdvözlő­távirat küldését, végül Gots Antal az uj főispánt éltette. Mielőtt írógépet vásá­rolna« kérjen ajánlatot és az író­gép díjtalan bemutatását a „Szat­már és Bereg" r.-t. könyvkereske­désétől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom