Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)

1931-06-07 / 23. (582.) szám

Képviselői beszámolók és választási mozgalmak a megyében. Élénk tetszéssel fogadta a csengeri és a szatmár- Ókoritól választó közön ség Szuhányi Ferenc be­számolóját. — Konkoly-Tbege Kálmán tarpaí képviselőt mindenütt szeretettel ünnepli a kerü­let falvainak népe. — A fehérgyarmati és vásá- rosnaményí kerületben nem lesz ellenjelölt. 2-ik oldal, _________________________________ «IMIKdiii Él BERjli_______________________ 1931. junius 7-én A közeledő választások előcsatá- rozásai országszerte megindultak. A politikai élet eseményei a választá­sok jegyében zajlanak s vármegyénk közönségének érdeklődése is ért­hetően fordul a politikai mozgal­mak felé. Múlt vasárnap két kerületben is volt képviselői beszámoló. Szatmárököritón vasárnap délelőtt nagy érdeklődés mellett beszélt választóihoz a csen­geri kerület képviselője, Szuhányi Ferenc gazdasági főtanácsos. A nép- gyülésen ott volt Péchy Szabolcs főispán, Péchy László és Péchy Manó s a választóközönség szine- java. Németh Béla földbirtokos nyi­totta meg a gyűlést, majd Szuhányi Ferenc képviselő ismertette a Bethlen-kor- mány külső és belsőpolitikájának eredményeit, valamint a mai hely­zetet. Bethlen külpolitikája — mon­dotta Szuhányi képviselő — párt­különbség nélkül egyesiti a nemze­tet, de belpolitikájában is el kell ismerni a komoly alkotások egész sorozatát. A közigazgatási reform, a boletta és kartell-törvény, a kül­kereskedelmi szerződések előkészí­tése, a szegény nép olcsó búzája, a földteherrendezési törvény, a gaz­dahitelek prolongálása mind-mind olyan intézkedések, amelyek a cél­tudatos kormányzás sikereit bizo­nyítják egy borzalmas világválság közepette is. Beszélt ezután a közönséghez Dr Szekeres László a Faluszövetség fő­titkára, Biró Imre Boldizsár az Uj Barázda szerkesztője, Csizmadia Fe­renc mátészalkai községi főbíró, Péchy Manó felsőházi tag, végül Németh Béla dr zárta be a gyűlést. Csengerben délután fél 4 órakor volt hatalmas arányú népgyülés, ezen már a kö­zeli vidék gazdaközönsége is szép számban jelent meg. Kun László községi főbíró kérte fel itt megnyi­tójában a képviselőt beszámolója megtartására. Szuhányi Ferenc kép­viselő politikai fejtegetéseit a leg­nagyobb figyelemmel hallgatta a gyűlés közönsége s nagy megnyug­vással fogadta azokat a célkitűzése­ket is, amelyeket Szuhányi Ferenc a kerület megvalósításra váró prob­lémáiként említett. így a csengeri járásbíróság, a szamossályi hid, a Porcsalma—Tyúkod— Nagyecsed — Nyirbátori ut kiépítését és a köz­ségeknek jó ivóvízzel való ellátását. Tetszés kísérte ezután Biró Imre Boldizsár, dr Szekeres László, va­lamint Csizmadia Ferenc és Lőrincz István mátészalkai gazdák felszóla­lását is. — Szuhányi képviselő foly­tatja beszámoló körútját kerülete községeiben. A tarpai kerület őszintén kedvelt és mind népszerűbbé váló képvi­selője, Konkoly Thege Kálmán a pünköst hétfői gulácsi és tarpai beszámolók után kerülete más köz­ségeit látogatta meg, hogy azt a bensőséges kapcsolatot, amely őt választóihoz fűzi, beszámolója alkal­mából még közvetlenebbé tegye. Vasárnap, 31-én, először dr Kozma György főszolgabíró társaságában Fejércse községet látogatta meg, ahová dél­előtt 9 órakor érkezett. Az iskolá­nál Szalai Ferenc kisgazda kérte fel a képviselőt beszámolója elmon­dására. A képviselő tetszéssel foga­dott beszéde után Ludescher Antal körjegyző, Nánási László gulácsi bí­ró és Kiss Albert fejércsei kisgazda is felszólalt, majd a Himnusz zárta be a bensőséges ünnepélyt. Fejércséről Tákosra indult a kép­viselő, ahonnan lovasbandérium és biciklis osztag jött délbe Huszti La­jos vezetésével. Tákos község bejáratánál szép diadalkapu várta a díszes bevonulást s Baráth Lajos bíró üdvözölte a képviselőt, aki lelkiismeretes odaadással a leg­nehezebb viszonyok között is ered­ményesen szolgálja osztály és fele­kezeti különbség nélkül a kerület minden polgárának érdekét. A po­litikai népgyülést a községi biró ud­varán Csatáry Dezső ref. lelkész nyitotta meg s ő is zárta be, ami­kor Konkoly Thege Kálmán képvi­selő nagy érdeklődéssel kisért be­1 számolóját az általános külső és belsőpolitikai helyzetről megtartotta. Déli 12 órakor Csaroda község népe fogadta a képviselőt páratlanul bensőséges melegséggel, lovas és biciklis felvonulással, virá­gos díadalkapunál fehérruhás lá­nyok üdvözlésével. A megérkező képviselőt Kokas Sándor községi biró üdvözölte és az üdvözlések után ebéd volt a községházánál a képviselő tiszteletére. A népgyülés délután 4 órakor volt a községháza udvarán s itt a megnyitó beszédet Szász Jenő íg. tan., polg. isk. tanár mondotta, szeretettel üdvözölte az általános tiszteletnek örvendő kép­viselőt. Konkoly Thege képviselő tömör beszédben vázolta annak a nagyvonalú politikának jelentőségét, amelyet Bethlen István követ s a választóközönség élénk figyelemmel kisérte a beszámolóbeszéd okfejté­seit. Fazekas Zoltán körjegyző zárta be a gyűlést, mely valósággal ün­nepi hangulatban folyt le. Űrnapján délelőtt Beregdaróc népe köszöntötte lelkesen, lovas­bandériummal és diadalkapuval a Kozma György főszolgabíróval oda­érkező képviselőt, aki Cserepes András községi biró és Korka Já­nos kisgazda szives üdvözlése után Kozák tanító felkérésére élénk ér­deklődés mellett tartotta meg be­számolóját. — Délben Gulácsy Ist­ván felsőházi tagnál ebédelt a kép­viselő, délután háromnegyed 5 óra­kor pedig Beregsurány községbe ment, ahol 20 főnyi lovas­csapat s közel ugyanannyi biciklis fogadta, hogy a község határától Lánczy József emléke. A beregi ref. egyházmegye közgyűlésére irta: Falágyi István e. m. főjegyző. Az örökkévaló Isten akaratából nincs többé közöttünk az a tisztes ősz vezér, aki még ezt a tavaszi gyűlésünket összehívta; most már csak néhai Lánczy József, szere­tett és tisztelt esperesünk földi részei a csarodai sirkertben nyugosznak, halhatatlan lelke pedig — hisszük — ott • örvend az idvezült seregekkel Teremtöje előtt. Nem volt váratlan az elköltözése, a sok gyön- gélkedés, panasz és sóhaj mindannyiunk előtt ismeretes volt, a halál rózsája ott ült már hónapok óta az orcáján, mégis mint Illés, nagy hirtelenséggel ragadtatott ki közülünk. Nem szenvedett sokáig, szép ha­lála volt. Délelőtt még munkálkodott, 14 óra múlva már odacsuklott feje a szerető hitves kebelére. Mint amikor élve fogunk a dolgozó szobából a vendégek részére felékesitett ünnepi terembe, úgy ment ő át a hétköznapok hazájából az örök ünnep zaba, alig zárult be a földi élet ajtaja, aegnyittattak a mennyeié! Isten, mi­földi élet! Az élő összehívta azt kennek epitáfiumot ir a sírjára, ^sult kegyeletes ünneppé ez a amelyre mértéket még a ^bott. Meghatódott érzések- szemekkel tekintünk az el- i iránta érzett szeretetünk- lyságot tenni, amikor róla küldetett, mit végezett? etett 1863. augusztus 4-én, csetfalvai, később márok- és Fejérváry Erzsébet szülők- oláit Iglón és Máramarnsszige- iskoláit pedig Sárospatakon és n végezte, itt szerezvén lelkész- is. Segédlelkész Mezőváriban s lelkésszé Haláborra választot­ták meg 1892-ben, ugyanezen év május 18-án vette nőül szintén lelkészi családból származó hitvesét, Görömbey Bertát. Bol­dog házasságukból 8 gyermek származott, akik közül 2 még kiskorában meghalt. A csarodai gyülekezet 1899. április havában hívta meg lelkészéül a deli termetű, izig- vérig magyar, zamatos beszédű ifjú papi férfiút. A megcsonkítás előtti régi egyházmegyé­ben tagja volt a számvevőszéknek és éve- keresztül egyike volt a legbuzgóbb egyház és iskola látogatóknak. Vezéri küldetése igen súlyos időkre esett, olyan időkre, amikor a kormányzás a legmelegebb feladat volt, amelyre senki sem vállalkozott, igy már csak a puszta vállalkozás történeti feljegyzésre érdemes. Kevéssel az 1000 éves haza és abban a történelmi nagy idők dicső emlékeivel ékeskedő Bereg-vármegye igazságtalan és tűrhetetlen megcsonkítása után, 1920. má­jus 27-én összejött Csarodán 11 lelkész, hogy az oláh és cseh martalócok garázdál­kodása miatt másfél év óta szünetelő egy­házi adminisztrációnak az ellenséges Si- sera-had által meg nem szállott 24 beregi gyülekezetben újra megindítása felől tanács­kozzék. A tanácskozás eredményeként meg­boldogult esperesünk bízatott meg az ad­minisztratív teendők végzésével, amely meg­bízást a püspök még ugyanezen év junius 15-én megerősítette. Ettől az időtől kezdve helyettes esperesként vezeti a csonka egy­házmegye mindjobban szaporodó és súlyo­sodé ügyeit az 1922. év végéig, amikor felsőbb utasításra rendes tisztikarral, önálló egyházmegyévé kellett alakulnunk. A 10 évre történt tisztujitás során esperesi szék­be emelte a közbizalom azt, aki szivén- lelkén hordozta addig is a csonka egyház­megye ügyeit. Mint esperes, az egyház- kerület kebelében működő több bizottságnak tagja volt, 1926-ban zsinati póttaggá, majd 1928-ban zsinati rendes taggá választatott. All esztendős vezéri működés mérlegét most még felette nehéz megállapítani, hisz' idők és emberek, intézmények és testüle­tek, gondolatok és eszmények, nagyakará­sok és makacs ellenállások megdöbbentő össze-visszaságban kavarogtak s kavarog­nak ma is a világháború, forradalom és kommunizmus rémei által felzaklatott élet­ben. Annyit azonban tudunk, hogy a nehéz küldetést: egyházak, hívek és lelkipászto­rok egybefüzését és kitartását, a régi kál­vinista erények és értékek fenntartását, megóvását; a szinte szünet nélkül való jóra buzdítást — mindig elsőrendű tevékenység és kötelességként gyakorolta. Az útjában álló akadályokat, éles köveket és szúrós töviseket azonban neki sem sikerült el­hárítani. Nem is csoda, vájjon volt volna-e valaki, aki az ő nehéz helyzetében teljes 100 százalékos eredményt mutathatott vol­na fel? Hiszen viharban a kisebb hajó kormányzása mindig nehezebb, mint a na­gyobbá; ki tagadhatná, hogy ez ha áll a mi kis csonka egyházmegyénkre is, mely­nek nem volt tradíciója, kialakult közszel­leme akkor, amikor a viharban elindította? Ismétlem tehát, hogy a nehéz küldetést nemcsak ő, de senki más nem tudta volna teljes egészében elvégezni. Ha azonban nézzük, hogy mit és hogyan végezett, úgy mindjárt megjelenik előttünk a nagyon tiszteletreméltó szív embere. Igen! jobb hazába költözött esperesünk a szív embere, a szeretet apostola volt. Akár lelkészi, akár esperesi működését nézzük, melegség árad felénk megbocsátó galamb- sziv tűnődik előttünk fehéren, hótisztán. Ő nem volt, de nem is tudott diplomata lenni csak kálvinista lelkipásztor, szerető szivü lelkésztestvér. Senkire sem haragu­dott, neki sem volt ellensége. Mikor két kézzel, vasmarokkal kellett megragadni a kormánygyeplőt, ő a szeretet, elnézés és irgalom finom selyem szálait szövögette s nem egyszer egész testét odavetette vé- delmül a bajban járóknak. Neki igy volt jó. Kész volt maga szenvedni, vérezni, sebeket hordozni, de ő nem sebzett soha senkit —mert mindenkit szeretett; a szere­tet királyi parancsa ellen pedig véteni nem akart. El is végezte azt a munkát, amit a szeretet el tud végezni, kietlen tél után egy- egy pillanatra kimosolygó meleg napsugár­ként. Más időkben talán ez a bágyadt me­leg napsugár dús természetet, illatot és szinpompát teremtett volna, de . .. tél volt, télutó s még most is az van . .. A kálvinista lelkipásztorok ősrégi eré­nyei: a hazaszeretet, igaz magyar gondol­kodás, hazafiui erő és készség úgy járt vele, mint eleven szénnel a forróság, mint nyári langy esővel a megújulás. Nem volt olyan Írása, beszéde, imádsága, melyen a nemzeti romok felett gyászoló hazafi ke­serve, tépelődése fel ne sima; „elvégzödött a nyár és mi mégsem szabadultunk meg, nem szabadult meg országunk a nehéz el­nyomatás alól; ellenségeink környös-körül ólálkodnak, az okokat drága pénzen is keresik, hogy alkalmat találjanak. Magyar alkotmányos jogainkat lábbal tiporva, oly követeléseket támasztanak, mely miatt min­den jobb érzésű magyar kebel feljajdul és megláncolt kezünk ökölbe szorul" — Írja 1921 tavaszán; máskor a szeretet megfo­gyatkozása miatt panaszkodik: „Háború van a békében fent és alant, palotában és kunyhóban, mert az emberek megfeledkez­ni látszanak urunk eme parancsolatjáról: szeressétek egymást. Áldott Jézus szállj le Szentlelked által és taníts meg minket pa­rancsolataidra!" A trianoni rabság 10 éves sötétjében és fájdalmában igy ir: „Mikor fogunk megszabadulni? Fájó érzéseink mi­kor fognak örömmé változni? Mikor ölel­jük magunkhoz szerető melegséggel tőlünk elszakított honfitársainkat? Mikor fog le­dőlni az átkos Trianon fala!?... A hazafias erények hit és reménység nélkül nem virulhatnak, nem, különösen most a magyar babiloni fogság sötét éjje­lén! A megboldogult lelkészek talán leg­jellemzőbb alkateleme az élő hit és remény­ség volt. Hit az örökké valóságban, remény­ség a földi téreken. Legbensőbb életét szo­rosan odakapcsolta Krisztusához, akinél

Next

/
Oldalképek
Tartalom