Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-05-25 / 21. (500.) szám
POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MÁTÉSZALKA, 1930. MÁJUS 25. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54'003. X. ÉVFOLYAM 21. <500.» SZÁM. Hatszázhatvanez e r hősi halott napja. Mátészalka templomaiban ma délelőtt, azért száll majd esdő fohász az Egek Urához, hogy adjon békés nyugalmat a világháború elesett hőseinek s fájdalmasan dicsőséges emlékük nyomán, adjon boldog feltámadást, múltat és jövendőt meg- bünhődött, szegény hazánknak. A könnyes emlékezésnek e nagy ünnepéttermészetesen nemcsak Mátészalkán, de szerte az egész vármegyében s mindenütt az ország területén, megülik és megünneplik, ahol hősi sírok domborodnak s ahol emléket állítottak a vitézeknek, akik vérrel áztatták a harcmezőt, vagy a fogolytáborok őrlő kietlenségében kerültek idegen földbe. Ezen a napon mindenütt megkoszorúzzák az emlékszobrokat és emléktáblákat, azután felkeresik a temetőket is, hogy a kegyelet virágait rátegyék a sírokra, amelyek alatt a hősök alusszák örök álmukat. Mátészalkán nincs emlékmű, de van sokfelé a vármegyében s messze a csonka hazában, ahol a hősi halottaknak ezerötszáz emlékművet állítottak eddig. A hősi sírok száma emellett csaknem megszámlálhatatlan. Magyarországon huszonnyolc temető van, amelyben kizárólag hősi halottak vagy hadifoglyok feküsznek. Ezenkívül elszórtan szerte az országban minden temetőben vannak hősi sírok, amelyek gondját a községek vagy felekezetek viselik. A községek és egyházak ezt a feladatot kö- telezőleg vállalták el s a nyilvántartó csoport szervei, a megye- székhelyeken működő népgondozó kirendeltségek ellenőrzik, hogy a vállalt kötelezettségnek eleget tesznek-e: jókarban tartják-e a sírokat és a hősök emlékünnepén megemlékeznek-e a nemzet halottairól. A trianoni Magyarország területén 79.000 hősi halott van eltemetve. Ezek közül 36.166 magyar. Idegenben, észak, kelet, nyugat és dél csataterein eddig 340.000 magyar hősi halottat állapítottak meg, s ez a szám szinte napról-napra emelkedik, amint a nyilvántartó csoport kiküldöttei felkutató munkájukkal tovább haladnak. A kutatás utján megállapított 340.000 hősi halott közül 130.000-nek sikerült a sirját is megtalálni. A sírok közül Olaszországban van 30.000, az orosz csatatereken van 23.000, a mai Csehországban 13.000, Romániában 18.000, Jugoszláviában 13.000. A megállapított halottaknál természetesen nagyobb számot mutat a veszteséglista, amely szerint az elesett, hadifogoly- táborokban és külföldi kórházakban elhunyt és eltűnt magyar katonák száma 666.821. Az elesett osztrákok száma 819.816, a bosznia-hercegpvinaiaké 43.425. A népesség arányszámával egybevetve az elesettek számát, a magyarok vesztesége a legnagyobb. A hajdani monarchia lakosainak száma ugyanis 50 millió volt, ebből Magyarországra 20,600.000, Ausztriára 28 millió, Bosznia-Hercegovinára 1,400.000 lakos esett. Magyarország népességi arányszáma 40.96 százalék (a háborús veszteség 43.36 százalék), Ausztriáé 55.50 százalék (a veszteség 53.79 százalék), Bosznia-Hercegovináé 3.54 százalék (a veszteségé 2.85 százalék) vagyis az összes veszteségben való részesedés százaléka Magyarországon nagyobb, mint a népességi százalék, mig Ausztriában és Bosznia-Hercegovinában kisebb. Szomorú statisztika ez: vért jelent minden száma s a véráldozatért most koszorúval és virággal térdel a sirok elé a magyar nemzet. Gyászolja fiait, akiket elvesztett és könnyesen gondol fiaira, az élőkre, akiket elszakítottak tőle. ,, Széf dar aholtságunk tíz éve alatt megtanultuk, hogy csak egymás megbecsülésében, egymás értékének igazságos elismerésében lehet erő, mely alkotni tud/* Rendkívül lelkesen ünnepelte a törvényhatósági bizottság közgyűlése a jubiláló főispánt. Székely Gyula apostoli kormányzó és Tomcsányi V. Pál ny. igazságügyminíszter megkapó beszéde. , Rég nem látott impozáns számban, töltötték meg csütörtökön a megyeháza dísztermét, egyesített vármegyénk törvényhatóságának bizottsági tagjai. A tavaszi rendes közgyűlésnek ezt a külsőben is ünnepi fényét az' a körülmény adta meg, hogy a közgyűlés tárgysorozatára 90 bizottsági tag indítványt tűzetett Péchy László főispán üdvözlésére, működésének tizedik évfordulója alkalmából. A zsúfolt teremben ott feketéllett a kisgazdák tömött sorai között a vármegye vezető fér- fiainak szine-java, előkelősége, a politikai, egyházi, közgazdasági és társadalmi élet kitűnőségei, igy Károlyi Gyula gróf koronaőr, Székely Gyula apostoli kormányzó, Tomcsányi V. Pál ny. ígazságügyminisz- ter, Gulácsy István és Péchy Manó felsőházi tagok, Szuhányi Ferenc és Dr. Gaál Endre országgyűlési képviselők, báró Perényi Péter, Eötvös Sándor cs. és kir. kamarás, Buda- házy István kormányfőtanácsos, Horváth István és Madarassy Dezső gazdasági főtanácsosok, Tivadar Elek gk. főesperes és még igen sokan a közélet kiválóságai közül. Rendkívül lelkesült hangulatban nyitotta meg a közgyűlést Dr. Streicher Andor alispán, akinek üdvözlő szavai után nyomban szót kért Madarassy Dezső gazdasági főtanácsos, hogy az o es tarsai neveben beadott indítvány tárgyalhatására küldöttség hívja meg a főispánt. A zugó éljenzéssel fogadott szavakra az alispán Madarassy Dezső vezetésével Eötvös Sándor, Gulácsy István, Dr. Gyene István, Kosa Ferenc és Ga- csályi Gusztáv bizottsági tagokból küldöttséget menesztett a főispánhoz, aki a megtisztelő hívást köszönve, diszmagyarban foglalta el a gyűlés elnöki székét. Már a terembe lépésekor tapsvihar és éljen fogadta s ez csak fokozódott, amikor elsőnek elmondotta remekbe készült alábbi beszédét Székely Gyula apostoli kormányzó: Méltóságos Főispán Ur! Tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! Amikor Szatmár, Ugocsa és Be- reg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatóságának jelen tavaszi rendes közgyűlésén szót emelek, mélységes hálával köszönöm meg Szatmárvármegye vezető férfiainak ama megtisztelő megbízását, amely felhatalmaz engem arra, hogy Főispán ur, Öméltóságának — főispánságának 10 éves jubileuma alkalmából szerény üdvözlés keretében én mutathatom be Szatmárvármegye közönségének köszöntését, szerencsekivánatait. És akkor azt kérem mélyen tisztelt törvényhatóság — legyen ez a mai napra összehívott rendes közgyűlés — rendkívüli közgyűlés! Amelynek rendkivüliséget az a rendkívüli, ritka esemény adja meg, hogy Főispán ur, Öméltósága az Ö közigazgatási, messze ismert és általunk állandóan, örömmel regisztrált szaktudásával, rátermettségével, vasenergiájával immár tiz éve tölti be a magyar kir. kormány bizalmi állását vármegyénkben. És éppen Szatmárvármegyében, ahol tudomásom szerint 10 esztendőt még senki sem ünnepelhetett a fő- ispáni székben. És miért lehet ma mégis ünneplés tisztelt Közgyűlés ?... Talán azért, mert ma nemcsak Szatmár, hanem Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék vagyunk ?.,. Nem hiszem, mélyen tisztelt Törvényhatóság. Inkább örömmel kell megállapítanom, hogy — mert gondolkoztunk, — mert meditáltunk, — mert láttunk, mert észrevevé- seket tettünk, tanultunk is, okultunk is. Megtanultuk — a trianoni — reánk erőszakolt gyászos béke 10 esztendeje tanított meg arra, hogy a múltak szabadosságain, a múltak szenvedélyektől fűtött bűnein nem épülhet fel törhetetlen erő, nemzeti dicsőséget épitő akarat. Megtanultuk — úgy látszik — fájdalmas megaláztatásunk, letöréne használjon pocsolya-jeget!
