Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-08-24 / 34. (513.) szám
1930. augusztus 24-én. ggfrTMá« ÉS Bf Eilig, 3-ik oldal. Orvosszövetségi gyűlés Csengerben. A Szatmárvármegyei Orvos-Szövetség ez évi gyűlését Csenger községben, a községházának tágas termében folyó hó 16-án tartotta meg. A gyűlésre az orvosok szép számban jöttek össze csonkamegyéink minden tájáról. Hyppokrates és Aesculap kései utódai nagyrészt autókon, kisrészt pedig a divatból lassanként kivesző vicinálison érkeztek. A gyűlést fél 11 órakor nyitotta meg Dr. Schönpflug Béla vármegyei tiszti főorvos, elnök. Üdvözölte a megjelenteket s néhány szép szóval elparentálta a télen elhalt Dr. Markovics Somát, Mátészalka községi orvosát s kérte a gyűlést, hogy fájdalmának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. Ez után Rosenberg Ignác dr., egyesületi titkár mondta el titkári jelentését. A titkári jelentés mindig várt eseménye a gyűlésnek, mert öreg tollforgató kollégánk ke- rekded, számos találó idézetekkel megtűzdelt, magyaros előadása olyan kellemesen cseng fülünkbe, mintha valami régi zenélő óra kedves játékát hallgatnánk. Persze panaszhangok ezek, a mai nehéz megélhetés bús akkordjai, amelyek végén azonban mindig ott van egy kedves biztatás a jövőt illetőleg. Ütána Török dr., pénztáros terjesztette be pénztári jelentését, melyet rendben levőnek találtak s a szokásos fölmentvényt megadták. Több személyes és folyó ügy elintézése után egy igen nagy horderejű indítványt fogadott el a közgyűlés, t. i., hogy ezután minden télen Mátészalkán egy tudományos szakülést tartanak, amelyen 1—2 betegbemutatással tarkított előadás fog elhangzani, persze utánna parázs vita lesz vagy legalább is hozzászólás. Hogy ez kaját", mely néha vaiow—niJn|ta volt és nem élvezet. Eredetileg a kies Szamos partra, az árnyatadó „Tölgyek alá“ volt tervezve a közebéd, azonban a mostoha időjárás meghiusitotta ezt a szép tervet, ami részben szerencse is volt ránk nézve, mert ha kimegyünk s ott ér bennünket a záporeső, akkor „vendégmarasztó“ sárból hatökrös szekér sem húzott volna ki bennünket. Ott ragadásunk eredményeként pedig, a vármegye összes betegei az orvoshiány miatt meggyógyultak volna! A kedélyes együttlét az esti órákig tartott. Legnagyobb dicséret és köszönet illeti meg a csengeri rendező-bizottság tagjai közül Ecsedy főjegyzőt és Szendy dr. kollégánkat, akik időt, fáradtságot, autót nem kímélve, tették lehetővé, hogy kellemesen érezzük magunkat körükben s egy kedves emlékkel gazdagabban távozzunk a lovát a Tiszán itató csikósáról hires Csenger városából. Dr. Gébariéü: Balázs. Megemlékeztünk lapunk múlt heti számában arról, hogy a mátészalkai és szamos- szegi levente egyesületek tagjaiból alakított levente lovas és kerékpáros csapat, hasonló csapatalakitások eszméjének felkarolása céljából a vármegyében körútra indul. A csapat augusztus 16-án indult el Mátészalkáról, esős, sáros időben, Kovácsy Árpád vezető főoktató és Pataky Mátyás főoktató vezetésével. A csapatban a következő leventék vettek részt: Fábián Mihály, Erdey Barna, vitéz Filep Andor, Dienes László, Puskás János, Parag Elemér, Kovács József, Dienes Sándor, Tóth Endre, Puskás _József, Dienes Béla, Kosa Ádám, Parag Árpád, Csizmadia István, Néma Ferenc, Kovács Lajos, Kecskés József, Tóth Mihály, Pénzes Gyula, Fehér István. Az esős időjárás miatt a csapatban csak két kerékpáros levente volt. Az ut alatt a csapat 24 községet látogatott meg és 159 km.-t tett. Köszönet illeti a lovasgazdákat, hogy a nagy munkaidő dacára, napokig nélkülözték munkás fiaikat és lovaikat, A csapatban részt vett leventék, kedves emlékeik közé sorozhatják a bejárt vidékeket és falvakat. A csapat útjába eső községek elöljáróságai legnagyobb készséggel jártak el abban, hogy a fiuk a legjobb ellátásban részesüljenek és a lovak elhelyezéséről is gondoskodtak. A községekben az érkezés idejének megfelelően, a fiuk bőséges reggeli, ebéd és vacsorában részesültek és pedig Nyircsa- holyban Magyar Endre főjegyző és Szemán József törvényhatósági bizottsági tagnál, Vállajon Becsky Sándor főjegyzőnél, Nagy- ecseden a vendégszerető gazdáknál, Tyúkodon Bartha József főjegyzőnél. Csengeruj- faluban dr. Pfeilmayer Gábornál, Porcsaí- mán Gyene Zsigmond földbirtokosnál, Szatmárököritón a Németh kúriák vendég- szerető falai közt és parkjaiban, ahol dr. Streicher Andor alispán is megjelent és cigarettákat osztott szét a fiuk között. Fül- pösdarócon, Streicher Lajos nyug. huszár alezredesnél, — ki a lovas levente csapatok szerzezője vármegyénkben — igen szives fogadtatásban volt részük a fiuknak, akik az alezredes nejének virágcsokorral kedveskedtek. Szatmárököritótól a Streicher Lajos kúriájáig és onnan a cégénydányádi hidasig a kis Németh mutatta az utat és kisérte el a csapatot, akit a fiuk, a rövidke idő alatt is rajongásig megszerették s hatalmas éljenzéssel búcsúztak tőle, Fülpös- daróctól Streicher Lajos nyug. alezredes és neje társaságában folytatták útjukat a Szamosig. Az ebéd Cégénydányád vendégszerető népénél volt, a lovak pedig nagyon bő abrakot a báró Kende gazdaságában kaptak. Fehérgyarmaton úgy, mint minden községben, ahol áthaladt a csapat, levente diszszakaszok várták a leventéket igen nagy közönséggel. Fehérgyarmaton a főszolgabíró élén a közig, hatóságok voltak jelen a fogadtatáson s Megyery László főjegyző üdvözölte a lovasokat. A fehérgyarmati polgárok egykettőre elkapkodták s elszállásolták a leventéket. Este a Kaszinóban közös vacsora volt, ahol a közigazgatási tisztviselőkön kívül részt vettek a régi huszárok is. Megyery főjegyző mondta az első pohárköszöntőt a kormányzóra, azután Kézy Ignác ref. lelkész a vármegye alispánjának tevékenységét méltatta és a leventéket üdvözölte. A leventék 11 órakor szállásaikra vonultak, de a többi résztvevők az oktatókkal hajnali 4 óráig a zene hangjai mellett kellemesen töltötték el az időt. A közbeeső községeken átvonulva délután Mátészalkára ért a csapat, ahol a vármegye főispánja, alispánja, a testnevelési felügyelőség tiszti kara és az elöljáróság nézte végig a bevonulást. Utánna közebéd volt, melyen résztvettek a vm. alispánja, Lator Zoltán testnev. felügyelő, Mikes László tanácsnok, Keul János járási testnevelési vezető, az elöljáróság és a leventék. Az ebéden Csizmadia Ferenc községi főbíró, lendületes, meleg szavakkal köszöntötte a vm. alispánját s utánna Kovácsy Árpád vezető főoktatót s a leventéket. Majd Lator Zoltán vm. testnevelési felügyelő köszöntötte a vm. alispánját s történelmi visszapillantása során vázolta a magyar lovaskatona erényeit s megmagyarázta a leventéknek, hogy miért kell nekünk lovas levente, egyben megdicsérte Kovácsy vezető főoktatót és Pataky főoktatót a túra ut megrendezéséért és minden bajnélküli lebonyolításáért. Az ebédről délután 6 óra körül oszlottak el a leventék. dusok sokkal takarékosabbak annál, hogy a naptár szerinti tavasz beállta után is fütsék szobáikat. Nyolc órakor este volt az előadásunk egy diákegyesület székházának szalonjában s annak kezdetéig, kivéve az ebédidőt, rendületlenül róttuk a várost s mentünk egyik helyről a másikra, barátainkhoz, kiket levelezéseinkből már évek óta ismertünk s kiknél újabb teákat és kávékat diktált belénk a a holland vendégszeretet. Előadásunk közönsége sokkal lelkesebb volt, mint a nymwegenié s ezzel pótolták azt a hiányt, amivel kevesebben voltak a két nymwe- geni előadás közönségénél. No meg a technikai felszerelésükben is nagy hiány mutatkozott. Mégis mindennel meg lehettünk elégedve. Senki sem kérte s mégis a közönség centenként 13 holland forintot adott össze, azon célból, hogy juttassuk azt a szegény magyar gyerekek számára. Mi nem rendelkezvén indőnkkel, ők maguk vállalkoztak arra, hogy a Magyar Nemzeti Szövetségnek elküldik ezt az összeget. Csak még néhány szót akarok szólani Utrechtről. Nem a városról, mert amint már elmondottam nem célom, hogy ezeket a helyeket felfedezzem, mint egy útleírásban szokásos. Minden magyar ember ismeri már ezeket a városokat olyan jól, hogy nevetséges lenne nagy- képű leírását adni mondjuk az utrechti székesegyháznak, ami egyébként az egyik legérdekesebb temploma a világnak s az egyik legszebb is, komor fenségében égbetörő hatalmas gótikus tornyával, melyet a székesegyháztól magától egy forgalmas utca választ el az idegenek csodálkozására s az idegenvezetők örömére, akiknek bő alkalom nyílik elbeszélni annak a tűzvésznek a történetét, mely elválasztotta a mostani csonkitottságában is óriási székesegyházat a tornyától, nem építvén fel a hollandusok a közbeesett elpusztult részt. Arról a pár magyarról akarok még szólni, akik a magyar kálvinista prédikátor növendékek késői utódaiként ma is ezeket a kopott egyetemi lépcsőket rójják s itt tanulnak igét hirdetni négy ország elárvult magyarságának. Nyolc-tiz magyar teológus vett részt előadásunkon. Nagyon csodálkoztak, amikor az eszperantó nagy használhatóságát bizonyítottuk nekik is az által, hogy egy ilyen hideg publikumot, melyet hollandusul is nehezen lehet lelkesedésbe hozni, úgy íel-lelkesitettünk a mi nemzetközi közvetítőnk utján, hogy diákbarátaink állítása szerint erre ritkán volt még példa. Viszont mi is szivünkből gratulálhattunk nekik, ügy látszik minden magyar, aki külföldre kerül született agitátora Magyarországnak. Szegényes eszközökkel, tisztán csak a személyes rábeszélőtehetségükre utalva ezek a diákok egész társaságokat hódítottak meg a magyar revízió gondolatának. Nagyon szerethetik őket, mert csupa elragadtatott nyilatkozatot hallottunk róluk. Egyenes nyomdokain haladnak őseiknek, akik ugyanezeket a kanyargós utcáknak kövezetét koptatták s ugyanezek előtt az ablakok előtt szőtték halk szerenádokkal az „Utrechti diákok" színes meséit. Mi sem bizonyítja jobban, hogy kedvencei ősi diákkosztost tartó famíliáknak, hogy magyarul tanulnak a kedvükért Egy kedves vidámszemü kis holland leány például úgy beszélt velünk magyarul, mintha itt nőtt volna fel Magyarországon. Jobban, mint nehány hazai leány, legalább is „el van utazva“ s „meg van mondva“ szerű nyaka- tekertségek nélkül. Pedig csak vágyakozásaiban él a Tisza-Duna országa. Látni még nem látta soha. Még valamit erről a városról. Hiába kerestük az itteni tavaszi vásár miatt kitűzött száz és száz külföldi lobogó között a magyar zászlót. Arról, hogy magyarok is részt vettek volna a vásáron, nem tudott senki. Pedig nem hiszem, hogy ne lehetne itten elhelyezni magyar árut. Hollandia ma a gyarmataiból s a külföldi árukból él s ha mást nem, bort és más olyan magyar specialitást, aminek itten is nagy keletje volna, el lehetne a holland piacon helyezni. Bort például nagyon köny- nyen, de meg kellene nem csak Amsterdamban szervezni a magyar bor piacát, hanem ezekben a kisebb vidéki városokban is. Magyar borról, a tokajiról persze, a hollandus csak tisztelettel emlékezik, pedig ha ivott is valaha, nem volt egyéb, mint cukrozott vörösbor, mert tudja Isten miért a vörösség és a mézédesség van összekötve az egyszerűbb hollandus borivó előtt a tokaji bor fogalmával. Erre a kérdésre egyébként még visszatérek. Dr. Puskás István sokkal értékesebbé es látogatottabba fogja tenni a gyűléseket, az magától értetődik. Végül elhatározta a gyűlés, még pedig egyhangú lelkesedéssel, hogy közegészségügyünk legfőbb őrét, Vass József népjóléti minisztert táviratilag is üdvözli, miniszterségének 10 éves fordulója alkalmából. A jövő évi gyűlésünk színhelye Vásárosnamény lesz. A gyűlés berekesztése után a mozi helyiségében közehédre gyűltünk össze. Szép számban jelentkeztek a vendégek is. Az asztalfőn szép hölgy- koszorú fonta körül az egyesület vezetőségét s cigányzene hangjai mellett kezdődött meg az „anyagcsere forgalom“, megfelelő s az emésztő mirigyeket izgató alkohol- j tartalmú, higitó anyag hozzáadásával. Közben humoros felköszöntők j szakították meg a táplálkozás „mun- ' Levente lovas és kerékpáros csapatok propaganda koraija vármegyénkben.
