Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-07-13 / 28. (507.) szám

2-ik oldal. SIllMlilS BCIEfi 1930. julíus 13-án. A földmivelésügyi miniszter a le­gelők és rétek gyepesítésének elő­mozdítása céljából községek, birto­kosságok, legeltetési társulatok és 500 holdon aluli birtokosok részére kedvezményes áru fű­magot bocsát a vármegyei kir. gazdasági felügyelőség utján rendelkezésre, a fümagvak beszerzési árának 40°/o-át a földmivelésügyi tárca viseli, a bir­tokosságok vagy igényjogosult gaz­dák a vételár 60%-át tartoznak a megrendeléssel egyidejűleg a vm. m. kir. gazdasági felügyelőséghez befizetni. Az erre vonatkozó fel­hívásokat valamennyi község elöl­járóságához megküldötték. Mennyi értéket képvisel a kisebb gazda száméra a boletts? Sokfelé hallani, hogy a kisgazdá­nak a bolettából semmi haszna nem lesz. Hogy ez mennyire nem áll meg, rögtön rájövünk, ha számítást teszünk egy kisebb gazdaság ada­tainak figyelembe vételével. V együnk például egy alföldi 20 holdas kis­gazdát. Egy ilyen gazdának négy hold a belsősége és 16 hold a szántója; ebből mondjuk hat holdon termel búzát. A holdankénti termés­átlagot 7'5 métermázsával számítva, a húsz holdas gazda összes búza­termése hat holdon 45 métermázsa. Ebből lemegy őrlésre 16 mázsa, vetőmagra hat mázsa, cséplésre 2’7 mázsa, ezenkívül a gazda a mester­embereket is búzában szokta fizetni, igy a bognárnak, kovácsnak, szabó­nak elfizet 5‘3 mázsát, ez mindent összevéve 30 mázsa. Marad tehát a gazdának 15 mázsa eladó búzája. Erre 45 pengő értékű bolettát kap, hogy azzal adót fizethessen. Ha most már földjének kataszteri tiszta jövedelmét holdankint kereken 10 pengővel számítjuk, akkor húsz %-os alapon összes földadója 40 pengő. Vagyis a húsz holdas gazda kifizeti a bolettával összes földadóját, s ha nincs tavalyról hátraléka, akkor még 5 pengő értékű bolettát be is válthat. Mátészalkai csapat nagy sikere a nyírbátori cserkésznapon. Julius hó 27-én nagyarányú A 956. sz. Vasváry Pál ne­vét viselő nyírbátori iparos­csapat folyó hó 6-án Cserkész­napot rendezett, melyen Sza­bolcs és Szatmár megyék csa­pataikkal és kiküldötteikkel képviseltették magukat. Nyírbátor községe, mely eddig is mindig nagy ragaszkodással támogatta csa­patát, impozánsan tüntetett a cserkészet mellett, a délutáni ügyességi bemutatáson és ava­tási ünnepségeken a sporttele­pet teljesen megtöltötte. A reggel befutó vonatokat a bátori csapat díszben várta. Ott volt a nyíregyházi cser­kész fúvós-zenekar, ugyancsak Nyíregyházáról az iparos csa­pat, a mátészalkai Ber­csényi iparos csapat és a nyirbogáli cserkészek. A IX. cserkészkerület és Orszá­gos szövetség két tisztet bízott meg képviseletével. A vonattól a polg. iskoláig valóságos diadalmenet volt a bevonulás, utána istentisztelet majd délelőtt a csapat 5 éves► fennállásának méltatására díszközgyűlés a köz­ségháza dísztermé­ben^ melyen résztvett Nyírbátor elő­kelősége. A déli térzenét a cserkész-zenekar szolgáltatta. A délutáni ünnepségen a fogadalomtétel után cserkész ügyességi bemutatások voltak: hidverés, főzési verseny, sár­cserkésznap lesz Mátészalkán. kányeresztés, repülőgép, harci­játék. Sajnos a tábortüzet a hirtelen zápor miatt nem lehe­tett megtartani igy aztán a csapatok az esti bálban szóra­koztatták a nagyszámú közön­séget mókáikkal és dalaikkal. Legnagyobb sikere a szálkái csapatnak volt, úgy hogy el is nevezték nótás csapatnak, mert kimerithetet- lenek voltak, régi magyar nép­dalok és tréfás cserkész dalok előadásában. Volt olyan tiszt, aki gyorsírással vette le a szálkái fiuk nótáit. Másik meg azt a kívánságát fejezte ki, hogy legalább 2 napot szeretne Szálkán tölteni, hogy áttanul­mányozhatná a csapat élet­működését, mert hihetetlen az az életvidámság és kedély, amit a mászalkai csapatnál lát. Azt hisszük alkalom adódik arra, hogy nemcsak a cserkész­tisztek, de a közönség is bele- pillantást nyerjen a csapat­életébe, mert f. hó 27-én Mátészalkán még na­gyobb szabású cser­késznapot rendez az iparos csapat, mint a bátori volt. Fogadta­tás, zenés-felvonulás, főzés (reggeli, ebéd, Ízletes vacsora 1 pengő cserkészeknek és le­ventéknek, ha f. hó 19-ig be­jelentik a létszámot) térzene, avatás, diszfelvonulás, morze- mutatvány, tűzgyújtási verseny, gúlák, hindukrinolin vagyzsá- bár-bumerang, simakrimolin, A nagyvárossá fejlődés minden Ígé­retét könnyen beváltani tudó Szat­márnémeti szab. kir. városban a régi megyei élet közgazdasági és kulturális középpontját veszítette el a magyarnak maradt Szatmármegye. Az ősi szép megyének Nagyká­roly és Szatmár mellett szerfelett drága értéke volt még a nemes bá­nyaváros, Nagybánya, a magyar Barbizon, amelyet festő-iskolája pá­ratlan jelentőségű várossá emelt müvészettörténelmünkben. Hollósy Simon, Thorma János, Réti István, Ferenczy Károly, Csók István, Glatz Oszkár és Grűnwald Béla neve jelzi a nagybányai festötelep jelen­tőségét. És mind e régi dicsőségünk tiz éve bujdokol az éji homályban, nagymajtényí letört zászló szomo­rúságával, rávetve árnyát a csonka megyére, mely hat évvel ezelőtt ideiglenesen egyesült a területében még szörnyebben megcsonkított Be- regmegyével. A háborús két orosz betörést is elszenvedett Beregme- gye cseh és román megszállás után 230 községét, Munkácsot, Bereg­szászt elveszítve, 24 községgel ma­radt a magyar uralom alatt. Az összefogás. XIV. Munka, hit és föld. Hogy egyik szavam a másikba beöltsem s az elmondottakat elröp­penni ne hagyjam, aőt hozzájuk fűzzem az újakat, ismételgetek is eleget. Itt is azt teszem, mikor a hit és megélhetés alapjáról, a munka és megmaradásunk teréről, a föld­ről irok. Megállapítottuk, hogy a munka nemcsak legfőbb értéke minden egyéni és nemzeti életnek, de ke- rülhetetlen feltétele is. Ezért a munka megbecsülése — túl elméle­teken és politikai viaskodásokon — egyszerűen önmagunk megbecsü­lése. Önmagunk többétételére, eme­lésére, megmaradhatásunk biztosí­tására, felemelkedésünkre irányuló lépés. És amint a munkának nagy- léptünek, megfeszítettnek kell len­nie ahhoz, hogy mai szoritottsá- gunkban is biztosítsa életünket, ab­ban az arányban kell haladnia a munka megbecsülésének is. A munka a nemzeti élet tengelye s ezt a ten­gelyt nem szabad gondozatlanul el­sorvasztani, elárvakodni — hagyni. A munka értékesítéséhez, meg­becsüléséhez tartozik a tér, ahol munkálkodni lehet. És ez a tér ná­lunk első sorban a föld. Egész éle­tünk a mezőgazdaságon, a földön nyugszik. Ezért úgy kell fejleszteni ezt a mezőgazdaságot, hogy rajta mentői több emberi munka érvé­nyesülhessen. Ezen a téren két nagy probléma, két égető feladat bonta­kozik ki a többiek felett. Első: miként álljon a föld a munka rendelkezésére ? Második: miként műveljük a föl­det, hogy rajta a szaporodó ember megélhetést, feladatot, termelő, ér­tékes, eredményes munkát végez­hessen ? Az első kérdésre az 1848-as tör­vény óta az 1921-es földreform tö­rekedett megoldást találni. Ered­ménye bizony elég kevés. A tör­vény maga is laza, ide-oda magya­rázható. Végrehajtása pedig egyene­sen silány s nemcsak első elgondo- lójáétól, Búza Barna felfogásától, de Nagyatádiétól is messzire eltért. El tudnám sorolni itt a szándékos mu­lasztások sorát. De kerülöm. Annyit azonban meg kell mondanunk, hogy az uj tulajdonosok küzdelmét nem­csak a rossz gazdasági viszonyok szülték. Szülte az, hogy félbe-szerbe kapott földet olyan, akinek nem cserkészjátékok bemutatása és a D. K. A. S. E.—M. T. S. E. mérkőzése töltik be a délután minden percét. Lesz szeplő­ver seny is, amelyre nevezési dij 10 fillér. Este tábortűz uj számokkal, utána bál a Székházban. Számíthatunk Debrecen, Nyíregyháza, Nyír­bátor, Nagyecsed, Nyírbogát Mátészalka, esetleg budapesti cserkészcsapatra és környéki és helyi levente diszszakaszok- ra is, hogy részt vesznek a Mátészalkán még sohasem lá­tott cserkésznapon. & sweseyei BcdilekecKssI gifUSPeSSüTÖS szóló jelentésében a közigazgatási bizottság pénteki ülésén Dietz Miklós műszaki főtanácsos előadta, hogy az utak állapota álta­lában jó, bár a tartós szárazság káros hatása sok helyen jelentkezni kezd. A kedvező időben folyamatba tett építkezések a múlt hónapban teljes erővel készültek. Az építést ideig­lenesen a beállott aratás akadályozza meg, mert felsőbb rendelkezések értelmében valamennyi aratásra jelentkező munkást mezőgazdasági munkára elbocsátottak. Útpálya készül állami tárca terhére a Zajta— vámosorosziut Csaholc—vámosoroszi szakaszán és a Barabás—tipétaljai közúton. A közúti költségvetés terhére a tiszabecs—garbóiéi ut Tisza- becs—uszkai szakaszán, a bereg- surány—beregdaróci vic. utón. Föld­munka készül a Tiszabecs—szatmár- csekei ut Milota—csécsei szakaszán és a Botpalád—sonkádi bekötő utón. Nagyobb hídépítési munkálat folyik a Jánk—szamossályi-i utat keresztező Gőgő csatornán és Kölesében a Túr folyón keresztül. adtak véle felszerelést, sem annyi földet, hogy azért érdemes lett volna azt megszerezni. Kaptak olya­nok, akik sosem művelik maguk. Kaptak ott, ahol szakértő és meg­feszített munkával is 5—6 év kell a föld rendbeszedésére. Kaptak „loccsanót“, ami kaszálónak sem mindig vált be. — De nem kaptak azok, akik régi, apró birtokosok, szakértők, a föld szerelmesei s ke­zük munkájával törték volna fel száz bérlőnél meg egy gazdánál jobban s kényszeritették volna ter­mésre a földet. Nem kaptak azok, akik munkásabbak, magyarabbak és életrevalóbbak, érdemesebbek lettek volna rája sok tulajdonosnál és „ju- talmazottnál“. Gazdasági okok is ezek mellett szólnak. A földet az művelje, aki tudja, érti, szereti és megfeszített munkájával az ezer­holdasnál és az 1 holdasnál is töb­bet kiszorít belőle. Minden egyéb csak humbug. Mégis ez a réteg kapja a legmostohább elbánást. Ipa­rosodásához nem kap kedvezményt, de még engedélyt sem többnyire. Adót háromszorosan fizet, akár bérlő, akár birtokos . . . Hagyjuk ? Jó! Egyet azonban mégsem lehet! Inkább szövetkeznek a nemzetközi tőkével!

Next

/
Oldalképek
Tartalom