Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-04-06 / 14. (493.) szám
1930. április 6-án *Iüf Mm is Binse 3-ik oldal. A magyar dal és zenét Vitek Károly zenetanár tanította. A dal kérdése nehezebb, mint a zeneoktatásé. Tudniilllik a levente ifjúság dalkarban való oktatása e serdülő korban a hangok átváltozás alatti folyamata és ki nem forrottsága miatt lehetetlen. A daloktatás legfeljebb a kottaismeretre és a zenei hallás kifejlesztésére szorítkozott. A levente énekkar szereplő képessége tehát eredményesen be nem mutatható. A levente ifjú azonban előképzésben részesül s igy leventesorból kikerülve valamely testnevelési íársegyesület, mondjuk egy esetleg helyben alakult polgári lövészegyesület dalkarában énekképzettségét érvényesítheti. A magyar zene terén másképpen áll a helyzet. Részben anyagiak hiánya miatt, de főleg, mert a trombita nem magyar hangszer, nem fúvós, de vonós-hu- ros zenekari oktatást tartottunk. A vonós-zenekar alig 3 és fél hónapi oktatás után az „Ocskay brigadéros“ műkedvelői előadásán tudását már a nyilvánosság előtt bemutatta. Igen jó eredménynek mondható, hogy az alig csecsemőkorát élő zenekar, fegyelmezett és élvezhető összjátékával hangos tetszésnyilvánításokra ösztökélte a a hallgató-közönséget. E tárgynál megjegyzem, hogy a művészet is, a mi szemünkben, csak addig lehet nemzetközi, amig magyarságunkat nem veszélyezteti. M cseD Miifiica a üolseviz- mus melegágyává tette az elszaitfto&t Suthénföldet. Kora lat asztal tós# aszta ettben, kertben, sporthoz hordjon Ön is CÍJ5>#1? Kapható szürke, lekér és fekete színben, vörös gnmiíalppal, gnzakcreggcl Gyermekeknek 22—27 nagyság P 3-25Í Lányoknak 28—34 nagyság P 3-451 35—41 nagyság p 4Csak védjeggyel a talpán valódi! i C^őiC^mC*P^ k!tön6 tartós anyagokból készül, rendkívül olcsó >- —•" és mindenki hordja, mert tcényeímes és egfssséger.. Mi a eseheSx fiSicos Sérv© ? — Vármegyénk fcüxöira- sésének értíeücIöeSése £©0«©3©ít Kaértélte&en kell, hegv a rutlténfild sorss felé. A békekötések folytán felvetődött problémák közül talán egyik sem bir olyan fontossággal az európai egyensúly és béke szempontjából, mint a ruténkérdés. Ezen a kis földterületen ütközik össze a cseh pánszláv imperializmus azoknak az államoknak a törekvéseivel, (Lengyelország, Magyarország, Románia) amelyek a pánszláv és pánbolsevis- ta veszedelem ellen védgátat szeretnének felállítani. Ezért igen örvendetes, hogy éppen Nyugateurópában, a francia könyvpiacon jelent meg az első összefoglaló és szakszerű tanulmány erről a ruthénproblémáról, amelynek helyes felfogása Magyarországra is életkérdés, A napokban jelent meg ugyanis a párisi Jouve & Cie kiadásában F. de Gerandó,, Le Complot Rouge en Ruthénie“ (A vörös összeesküHatáraink megváltoztathatók, véreinkkel egyesülhetünk, mert a külső politikai helyzet megérleli az alkalmat rá. De sosem segít külpolitikai helyzet hozzá egyedül. Ehhez egységesen kell összefognia a nemzetnek, hogy 1, felismerhesse és egyetemesen szorgassa-kövesse a kellő alkalmat, 2. egységes benső feszültséggel, egyöntetű áldozatos munnkával — működéssel nemcsak véreinket tartsa meg az anyaország kívánásában. De minden magyarokon kívül méltán mutatkozzunk az idegen nemzeteknek is, hogy erős, egészséges, vállalkozó, tevékeny, egyöntetű s nem pusztán duzzogó, de erőtől duzzadó egységes faj követeli vissza egységét. Méltóknak kell mutatkoznunk és valóban azoknak kell lennünk. A történelem lelkében igen sokan kételkednek s puszta vak véletleneknek tulajdonítják a végzetes csapásokat. Van is némi igazuk olykor. A magyar föld annyi erejével rendelkező népének elesése is ilyes. De nem nehéz a dolog mélyén felismerni, hogy mi 1867 óta egyebet sem tettünk száz megoldatlan s fenyegetően felénk meredő kérdés vés Ruthénföldön) cimü munkája. A könyv szerzője F. de Gerandó éveken át volt a Matin és több nagy francia és svájci lap állandó keleteurópai és balkáni tudósítója, aki tiz év óta állandóan Keleteurópa országait járja. Könyvében a bevezetés után a Ruthénföld múltját ismerteti a szerző és az 1918. eseményekkel kapcsolatban kiemeli, hogy a csehek mellett a ruthénség hangulata akkor sem volt egységesnek, sem pedig komolynak mondható, úgy, hogy a csehek kénytelenek voltak külső segítséghez fordulni: az amerikai ruthénséghez. Azonban ez sem volt elég, mert a Wilson által kiküldött vizsgálóbizottság jelentése a csehek ellen döntött. Csakis Beszkid dr. párisi szereplése, a Vyx-léle jegyzék és a Magyarországon időközben kitört bolsevizmus játszották Ruthéníöldet a csehek kezére. ellenében, mint a királlyal való sikertelen békülési törekvéseinkkel egymást martuk-szaggattuk. Megoldatlanul hagytuk kérdéseinket minden téren. Túllicitált rajtunk a más-sors. Nemzetiségeink pedig erősítést kaptak s egészséges lendülettel haladtak, hogy felébünk kerekedjenek — gyengeségünk kihasználására. Mi marakodtunk azon, hogy melyikőnk liberálisabb s közben nem vettük észre, hogy a magával jótehetetlen magyart megfojtja a raffineria, a protekció, sisere, az uzsora, a kiváltság és a kartell s a kérlelhetetlen tülekedés. Gazdasági kérdéseink elárasztó borzalmakba fulladtak. Földjeink megfojtják gazdáikat (most eléggé rohamosan!) és mégis egészséges kis középbirtok helyett csupán a tízezer holdakat védi az állam. Politikai és művelődési viszonyaink rendezetlenek. Ha tehát nem akarunk végképen elesettségben maradni, egybe kell indítani erőinket s ehhez egészséges, egyöntetű viszonyokat kell teremtenünk áldozatok árán is: politikában, művelődésben, megélhetési körülményeinkben és érzés világunkban. Ezek a feladatok. Budapest. Kincs Elek. 1919. május 8.-tól — Írja Ge- rando — a prágai kormány rendszeresen meghamisítja a ruthén nemzet akaratát. Rámutat e hamisítás egyes állomásaira egészen az 1927 julius.14.-i törvényig, mellyel véglegesen eltemették a Ruthénföld autonómiáját. Majd felsorolja azokat a tiltakozásokat, melyeket a ruthének a Nép- szövetséghez benyújtottak, melyek közül a legutolsónak az amerikai ruthén ultimátumnak szószerinti konklúziója a következő: „Csehszlovákia megsértette a békeszerződést és kötelezettségeinek nem tett eleget. Ezzel lényegileg megsemmisítette azon szerződést, mely Ru- szinszkót Csehországhoz köti. A nemzet és nemzetközi jog szempontjából ma már semmi olyan szerződés nem létezik, mely Ru- szinszkót Csehországhoz kötné. Következésképpen Ruszinszkónak jogában áll magát Csehszlovákiától függetleníteni.“ Az iró ezután szuggesztiv leírását adja Ruthénföldnek, az ott uralkodó hihetetlen nyomornak és erre vonatkozóan Kurtják Ivántól és Petrogalli munkácsi polgármestertől fontos interjút közöl. Azután nyelvkérdést, a mesterségesen előidézett politikai viszályokat és az ugyancsak mesterségesen előidézett köz- gazdasági leromlást ismerteti. Geran- do oda konkludál, hogy az egész jelenlegi csehpolitikának az a titkos célja, hogy Ruszinszkót Ukrajnának és igy közvetve Szovjetoroszország- nak a kezére játsza, megteremtvén ily módot a kapcsolatot Csehszlovákia és Oroszország között. Európának nem kell orosz-cseh korridor és nem kell Nagyukrajna, mert a bolsevista előnyomulás nem állana meg a Tiszánál, hanem nyugat és dél felé törne előre. Ha a csehek megtartják Ruszinszkót, meg kell követelni tőlük, hogy vonják meg az ukrajnizmustól és kommunizmustól azt a botrányos hivatalos támogatást, melyet ezek az irányzatok mai napig is élveznek. Mert ha másképen cselekednének, akkor Európának parancsoló kötelessége, hogy felemelje szavát úgy azon nemzetek érdekében amelyeknek sorsa felől ünnepélyesen kezeskedett, még inkább saját jól felfogott érdekében. F. de Gerandó érdekes munkája nagy hiányokat pótolt a békeszerződések által teremtett állapotokat bíráló írrodalomban és épen ezért bizonyára nagy viszhangot fog kelteni Európa azon politikai körökben, melyek szivükön viselik Európa békéjét és jobb jövőjét. Egyesitett vármegyénk közönsége különös érdeklődéssel kell, hogy kisérje a Ruthénföld sorsának alakulását, mert a testünkből leszakított Bereg és Ugocsa megyéken keresztül nekünk kétszeresen is fáj Rákóczi hü ruthénjeínek és a velük élő magyarságnak fájdalmas megpróbáltatása. Végül az sem lehet előttünk közömbös, hogy rajtunk keresztül törjön-e egész Európára a pánszláv és pánbolsevista veszedelem. Furcsa képek. — A tavasz Pesten. — Vasárnap van és kora reggel. Vérpezsdítő, friss, csiklandó levegő, ragyogó, vidám napsugár, illatos, nótás szinpompája a virágba borult fa-koronáknak, egy szóval: tavasz. Tinta-szagu íróasztal mellől, poros műhelyekből, penészes pince-lakásból és csinos polgári szobákból özön- lik a nép már kora reggel a budai hegyekbe. Természet-éhes turisták megpakolt hátizsákokkal, déli táplálékot cipelő sváb szobalány tolakszik a nagyságos ur és a famíliája után a villamosra, hol a kalauz ha- láltmegvető bátorsággal tornázza magát egyik tyúkszemről a másikra. A sárgakocsi zörögve-csörögve kapaszkodik a végállomás felé s Hűvösvölgy, Farkasrét, Zugliget zöl- delő pázsitja csalja magához a tarka tömeget. Rettenetes dolog, hogy a kultúra még az erdők közepén is üldözi az embert. Vidám kaláber társaság telepszik egy bokorral körülvett napsütéses térre. Kemény vezényszavak pattognak: Kabát le ! Gallér, nyakkendő zsebre! s titkos áhítattal gondolnak ősapáink nomád életének minden gyönyörűségére, mikor egyszerre, a bokor túlsó oldaláról a fülükbe bömböl civilizációnk fenséges vívmánya: halló itt rádió Bu-
