Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-03-16 / 11. (490.) szám

1930. március 15-én

3-ik oldal.

szatmAr Cs eiigc

ezért nem akarjuk szeretni. Magunkévá teszük egyik kritikusának azt a megállapítását, hogy egyik írónk sem szerette a parasztot oly kevéssé, mint ö. Schöpflin Aladár, Móriczról irt tanulmányában azt mondja, hogy „minden a faluról rajzolt képén megérzik a szeretet, de nem az elfogult, dédelgető szeretet, hanem a haragos, keserű felháborodás a paraszt ember sorsán.

A parasztról s épen a mi parasztjainkról rajzolt képei teszik ellenszenvessé megyénkben Móricz Zsigmondot azok előtt, akiknek alkalmuk volna öt megszeretni. De ez csak az egyik, a kisebbik ok, legfőbb hibáját a kálvinista papi élet megírásában látják. Hibául rójják fel, hogy papjainkat palást nélkül, megfosztva idealizált és felülemelkedett mivoltuktól, hús és vér emberként ábrázolja. Alkalmam volt erről sok keserű szót hallani s megvádolták azzal, hogy vallásának ellensége lett. Ez százszorosán nem igaz. Akik a főleg inkriminált „Fáklyában“ nem az eszmék vívódását, hanem pusztán a vidéki és vidékünk református papságának száraz életrajzát látják, azok csak átlapozták a könyvet. Meg kell érezniük azt a mélyről fakadó keserűséget, mely Móriczot elönti akkor, mikor látnia kell, hogy a mostoha élet viszonyok, a kicsinyes és rossz akaratú miliő a papot is papi magaslatáról emberi mivoltára rántja le.

Nem lehet csodálkozni a mi társadalmunk elfogultságán akkor, mikor egy irodalmi kritikára hiva- tottabb testület, a tanári testület is az „Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny“ egyik számában tanári tekintélyt romboló, elfogult torzításnak véli a „Légy jó mindhalálig“ tanár típusait. Erre nagyszerű ellenérvekkel felel Ady Lajos tankerületi főigazgató a „Nyugat' febr. 16-iki számában.

Végezetül had idézzek még egy jellemzést. „Van Móricz Zsigmond- nak egy nagyon jellemző mozdulata, melyet bizonyára jól ismer mindenki, aki őt ismeri. Kerek fejét kissé előre szegi, szemét valami komor, dacos sötétség árnyékolja be s a homloka a szeme közt ráncokba húzódik össze. .. Ez a sötét alaptónus jellemzi a munkáját is. Nem derült iró, hanem a maga leikével és az élet jelenségeivel harcba szálló, dacos bajvívó, nyers darabos, kíméletlen, néha durva is. Minden erőfeszítése egy-egy nekibusulás, —

A belügyminiszter a kocsmai hitelre vonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtása érdekében az igazságügyminiszterrel egyetértve elrendelte, hogy

vendéglőben, kocsmában és ítalmérés céljára szolgáló minden más helyiségben

— beleértve az oly kereskedést is, amely szeszesitalok kismértékben! eladásra jogosított — köteles a tulajdonos, bérlő, vagy felelős üzletvezető a következő szövegű hirdetményt állandóan kifüggesztve tartani :

— Szeszesitalokat hitelbe nem szolgáltatunk ki, mert az 1928. évi II. te. 7. §-a értelmében az itt kiszolgáltatott

szeszesital ára iránti követelést bíróság nem ítélhet meg;

ily követelést sem az adósnak, sem jogutódjának követelésébe nem lehet beszámítani és annak biztosítására kötött zálog- szerződések semmisek.- Az 1883. évi XXV. te. 24. §-a szerint ez, aki e rendelkezés kijátszása céljából valamely színlelt ügylet, vagy váltó, vagy más kötelező irat alakját használja fel,

kihágást követ el

és harminc napig terjedhető elzárással és hatszáz pengőig terez a legspeciálisabb magyar vonás benne; a nekibusulás fogalma a magyar lélekben, a magyar életben termett, más nyelvben nincs is rá szó.“ (Schöpflin A.: Magyar

jedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Ezt a hirdetményt az italmérési üzletnek a vendégek kiszolgálására szolgáló minden egyes helyiségében a vendégek (vevők) által könnyen látható helyen magyarul és az illető község jegyzőkönyvi nyelvén kell kifüggeszteni és

állandóan olvasható állapotban kell tartani. ,

Az a vendéglős, korcsmáros, vagy italmérő, aki a hirdetmény kifüggesztéséről szóló rendelkezéseket megszegi vagy kijátsza, kihágást követ el és hatszáz pengőig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő.

A rendelet 1930 május 1-én lép életbe.

A vármegyei tervénv- tiatőság Icisgyiiiése csütörtökön tartotta e havi ülését Péchy László főispán elnökletével, Foglalkozóit a kisgyülés Tomcsá- nyi V. Pál dr és társai javaslatával s egyhangúan elhatározta, hogy a régi Beregmegye arany pecsétjének megőrzését a vármegye alispánjára bízza. Községi határozatokat bírált felül ezután a kisgyülés, ezek között is rendkívül gondosan a köteles tűzoltóságok szervezéséről készült szabályrendeleteket. A köteles szolgálat alól való mentesség dijának megállapítását rábízza a kisgyülés a községek szabad mérlegelésére. Elintézett végül a kisgyülés számos segély kérelmet.

irók.) (ki.)

Május elsején megszűnik a korcsmái

hitel*

dozatunk tevékenységben nyilvánult, regélésünk, varázslataink is az igé- zés és átszellemülés, a révülés utján mozogtak. Igézés és megjelenítő révülés mind szabad egyének független vallási megnyilatkozásai s áldozás és imádkozás módjai.

Ezzel szemben a keresztyénség, kivált a középkori, feltétlen megadást, közös és közönséges áldozást, tételezett elvek kerülhetetlen betartását követelte. Ennek ellenében nem adta meg elégséges arányban azt, amit a magyarság várt véle elérhetőnek: a könnyebb és biztonságos életmódot. Részletezés nélkül két eredményre bukkanunk rá átvétele nyomán — jó oldala mellett. Ez a két eredmény pedig ma is égető probléma: a tunyaság és a szektáskodás. A tunyaságról már kimutattuk, hogy nem csupán ázsiai rossz-virág, de a kényszeredett önmegtagadás eredményezte. Ez is, hol alább szállt, hol elmulóban volt, hol ránk terpeszkedett történelmünk menetében aszerint, hogy szabadultak szorító körülményeink vagy nem. A magyar szalmaláng nem csupán üres lobogás benső tartalom nélkül, de a kitartás mindig hiányzott a tunyaságba, a megadásba hajszolt magyarból.

A szektáskodás vádja is olyan, hogy miatta nincs mit szégyenkezni. Egyszerűen a függetlenségre törekvés vágya valósul ezzel. Már Vatha keletinek maradt felfogása elvált az állandó nyugati hatás alatt élő királyétól. És ez a válság máig sem szűnt meg. „Kelet marad keletnek s nyugat is nyugatnak“ mondja Rudyard Kipling. A reformáció is nem azért lett magyar vallás, mert puritánságával még a meglévő regéléseknek is ellene fordult. De épen azért, mert igéivel közvetlenül és szeretettel kereste meg a magyarságot. És személyi függetlenségére adott biztatást azzal, hogy mindenki közvetítése hijján elérheti önmaga a megváltást. És a szabadságban fogant eszme tette magyarrá.

Amennyire természetes utón érintette és fogta meg a magyarság lelkét a reformáció s lett a vallás szabadságának mindétig kitartó hive, annyira súlyos belső és egyenetlen belső viszályokat szült az, hogy nem egységesen tért át az uj hitre sem a magyarság. A Habsburgok mindvégig szigorúan katholikus királyok maradtak s nem mulasztottak el egy alkalmat sem, hogy saját vallásukat kényszerítsék a magyarságra.

Birtok-adományok, hivatalok, püspökségek és megannyi kedvezmény járt a visszatéréssel s viszont örökös zaklatás a protestánsnak maradással. Zilált, szerencsétlen, „vérzivataros „századaink tehát vallási küzdelmeket is vívtak állandóan. Még Bethlen Gáboroknak és Pázmány Pétereknek is vallási kérdések miatt kellett egymással szemben államok. Hányszor támadt ten fiad,

Szép hazám kebledre,

S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre ?

És „kánya, kígyó, féreg egyre támad“. A méreg ma is éget. Annyi század küzdelmei e réven sem tanították meg a magyarságot eléggé arra, hogy a vallás nem ellenkezik és nem is lehet ellentétes nemzeti emelkedésünkkel. Nem lehet és nem szabad az amúgy is lagymatag magyarságot „kizárólagos“ tételek ösz- szeroskadásra vezető igájába törni, de kölcsönösen meg kell lelni a fejlődés vonalát életfelfogásunk és a vallási elgondolások között.

Budapest. Kincs Elek.

bsvtfem©),

Dr. %

SÜTŐPORBÓL

készülnek.

Kérje mindéi liiszertereslfteh

A most megjelent 148 receptet tartalmazó, szines képekkel illusztrált

dr* OETKER-Séle recepikÖKiyvet.

Ára 30 fillér.

Kolozsvár — néma!

Szamoskér, 1930. március.

Mig még kedvem volt rádiózni, gyakran „kerestem Kassát“ és „hallgattam Pozsonyt“. Amazt a megkínzott, vergődő édes magyarszóért. (Beh sokszor kellett ott most elhallgatni az igazat!) Emezt a síró, hús, magyar muzsikáért. Sajnos igaz magyar érzést csak a levélben fedeztem fel, az nem olyan hazug, mint a beszéd. Akárhogyan is van most, de a kassai és pozsonyi rádió- leadó-állomások azt bizonyítják a világ előtt, hogy az elrabolt Felvidéken sok a magyar. Sokkal több, mint ellenségeink szeretnék. Epen elegen vannak ott magyarok ahoz, hogy az a föld, Csehországhoz ne tartozzék sokáig, mint ahogy nem is tartozott soha!...

De hát Kolozsvár mit mond? Mi van Erdéllyel ?... A magyar Erdéllyel? Kincses Kolozsvár néma. Ellenség kezén van. Nincsen rádió-leadó-ál- lomása. Pedig ott még több magyar van. De az oláhok politikai eszközei, módszerei néha mások a magyarokkal szemben, ha a céljuk egy is a csehével!... Eltüntetni a magyart!. ..

Csakhogy a Kolozsvár némasága igen hangosan bizonyítja azt, hogy Erdély magyar. Hiába csinálnának oda a bukuresti urak oláh-állomást. Nem lenne közönsége. A budapesti nagy magyar rádió-állomás hallgatóságát pedig nem akarják szaporítani Erdélyben ellenségeink. Tudják, hogy azt semmi hatalommal nem lehet megakadályozni, hogy melyik országbeli rádió-műsort élvez-