Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-11-23 / 47. (556.) szám
4-ik oldal. 1930. november 23-án. Lajosnétól 6 pengő és a Schreiber- cégtől 50 q fa azzal, hogy az izr. nőegylet népkonyhája a Schreiber- cégtől előbb már kapott 25 q tűzifát. Az inségadóból befolyó összegek is együttesen kerülnek szétosztásra a három konyha között, hogy zavartalánul biztosítani lehessen a mindennapi ebédjét három konyhán, ezidőszerint a 195 kqgztosnak, akik közül 70 a református, 65 a katholikus és 60 az izr. nőégylet népkonyháján étkezik. Az anyagi eszközök előteremtése érdekében a segítő bizottság elhatározta, hogy nagyszabású műsoros estélyt rendez s az előkészületeket már a héten megkezdi. A közönség túlságos zaklatásának megakadályozása érdekében pedig megkeresi a bizottság a járási főszolgabírót és a községi elöljáróságot, hogy az inség-akció ideje alatt ne adjon engedélyt adomány-gyűjtésre. A k«r«iánsr elállóit a boleita árának felemelésétől. Az egységespárt szerda esti értekezletén elfogadták a kormány takarékossági javaslatát. We- kerle Sándor pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány a boletta árának felemelésétől elállt s ehelyett a termelők katasztrális holdanként 2 pengő segélyt kapnak. A segélyt ném készpénzben folyósítja a kormány, hanem az illető földbirtokosok adótartozásának a javára írják. Fedezetül az őrlési adót vezetik be, A pártértekezlet a javaslatot elfogadta. A pénzügyminiszter bejelentette még, hogy a 87 millió pengőt kitevő kölcsönösszeg lekötése küszöbön áll kedvező feltételek mellett. Biztosifsa vagyonát az Elsa Keresztény Biztositanéi. A tiszántúli reí. 1930. évi november hó 18—20 napjain tartotta őszi rendes közgyűlését Debrecenben dr. Baltazár Dezső püspök és gróf Dégenfeld Pál főgondnok elnöklete alatt. Egyesitett vármegyénkből resztvettek a közgyűlésen a beregi ref. egyházmegyéből Lánczy József esperes, Gulácsy István em. gondnok, Rehó Gyula tanács bíró, tiszavidi, Babus Gyula nagylányai lelkészek, a nagykárolyi egyházmegyéből Fó- ris Lajos esperes, Péchy László egyházmegyei gondnok, Mada- rassy István tanácsbiró, Berey József tanácsbiró, nagyecsedi, Boros Mihály viíkai lelkészek, a szatmári egyházmegyéből Sipos József esperes, dr. Gaál Endre egyhm. gondnok, Szabó János egyh. kerületi tanácsbiró, Medve Zoltán tanácsbiró, Kézy Ignác tanácsbiró, fehér- gyarmati, Tóth Sándor náb- rádi lelkészek. Az egyházkerületi közgyűlést, mely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, Baltazár püspök imája után gróf DegenSeld Pál fő- gondnok hatásos beszéddel nyitotta meg. Emelkedett szavakkal parentál- ta el Dóczi Imrét és Szabolcska Mihályt, megemlékezett a meegyházkerület zőturi református főgimnázium 400 éves jubileumáról, majd az egyház anyagi helyzetével foglalkozott. A viszonyok lehetnek nehezek, — modotta — de ezek csak időlegesek. Ha elődeinkhez méltóan lelkiekben gazdagok, erkölcsökben tiszták maradunk, megmenekülhetünk egy hitvány korszellem fertőzésétől. Vigyázzunk, mert könnyen egy láthatatlan ellenség lehet úrrá felettünk és kufárok gyülhelyé- vé válhatnak gyülekezeteink. A püspöki jelentés nehézségek, gondok és megpróbáltatások esztendejének mondja az 1929-ki évet, mely az állam és az egyház közötti viszonyban semmi változást nem hozott. A felekezeti helyzet — mondja tovább a jelentés — még mindig a vigasztalanság képét mutatja. A püspöki jelentés ezután a trianoni megpróbáltatásokról, majd a Kormányzó kimagasló egyéniségéről emlékezett meg. Beszámol a zsinat munkájáról, melyből az egységes liturgia és a lelkész-választási törvény emelkedik ki. A statisztikai adatok során megemliti a jelentés, hogy az egyházi és iskolai életben súlyos bajok vannak, nemcsak az általános anyagi leromlás, hanem a telkeknek a bajok leküzdésére szükséges felkészültség hiánya miatt is. Az egyházkerület területén 339 anyaegyház működik. A hétköznapi biblia magyarázatok 26-al apadtak, ami igen aggasztó jelenség. Csökkent az Úrvacsorával élők száma is. Rendkívül sajnálatos és aggasztó jelenség, hogy midőn az Úrvacsorával élni jogosítottak kétharmad része amúgy is távol marad az Urasztalá- tól, még a csökkenés is fokozódik. A jelentéshez kapcsolódó határozatok során a közgyűlés határozatban mondotta ki, hogy bár nem lehet ideálja az egyház és állam erőszakos szétválasztása, mégis a folyton mutatkozó sé- relmi jelenségek hovatovább kényszerítik a ref. egyház közgondolkozását az e gondolattal való fokozottabb megbarát- kozásra. A felekezeti helyzet egy te súlyosbodó kiéleződött jelenségei nagy aggódással töltik el a közgyűlést, azonban kijelenti, hogy kész a benső egység és békesség áldásáért testvérkezet nyújtani minden felekezet hit- vallójának, hogy árva hazánk boldogabb jövendőjét minden magyar ember közös akarattal, közös egyetértéssel, szent egységben munkálhassa. A határozati javaslat egyhangú elfogadása után megkezdődött J&3ZC X3L &CLCCt&<? S GYERMEKÄPOLÖ5ZEREKKEL GONDOZZAK^ Hőfer aue^TneAIurnXp/urr' I gyjertrrvdkhv&fín/ u\ (jfflsrtmeliAXAXfificvn/ LE .SZÁRÍTJA AKlŰTéSEKE^MEGSZÜNTETI A BŐR VÖRÖ5S éGÉT. PATIKÁBAN , DROGÉRIA BAN, I LLATSZE RTAR BA M KAPHAT Cf. Trianon és a magyar mezőgazda- sági válség. Irta és az Országos Mezőgazdasági Kamara közgyűlésén elmondotta: Kölcsey Béla kamarai tag. Mindig panaszkodunk és nem is ok nélkül, hogy a magyar földműves és gazda-társadalom nem bírja a rá rótt terheket, roskadozik a terhek súlya alatt. Amit termel, nem tudja értékesíteni vagy ha tudja, olcsón kell eladnia, úgy, hogy saját termelési költségét sem kapja meg terményéért. Ezzel szemben, amire neki van szüksége, azt meg olyan drágán kapja, hogy nem tudja megfizetni. Gondolkozunk a bajokon, adunk egymásnak tanácsot, termeljünk többet, termeljünk jobbat, gazdálkodjunk szakszerűen és igy majd könnyebb lesz a terheket viselni. Keressük a bajok okát, pedig annak egyetlen oka van és az: Trianon! Nagymagyarországot feldarabolták, elvágták életereinket, elvették arany, ezüst, só és szénbányáinkat, elvették vasat és fát- termő vidékeinket és ma ez az ország egy megcsonkított test, amely lassan, de biztosan el fog vérezni, ha Trianon álni fog. Mélyen tisztelt kamarai közgyűlés ! Én itt most Magyarország előtt, Magyarországnak beszélek, mert azé az ország, akié a föld és aki azt megműveli. Ennélfogva arra kérem földműves és gazda társaimat, hogy hirdessék azt otthon családi körükben, hirdessék iskoláikban és templomaikban, hirdessék községeikben és tanyáikon, járásaikban és vármegyéikben, hogy hiába szántjuk mi a csonka ugart, hiába öntözünk meg minden barázdát véres-verejtékünkkel, ameddig Trianon áll, addig a magyar ember csak könnyet vet és jajt arat. Mert, ha ezt hirdetjük, mert ha igy gondolkodunk s ha minden magyar szív egyszerre dobban meg Trianon ellen, akkor Trianon veszni fog! De revízió alá kell venni azt a trianoni iratot, Magyarország vízrajzi helyzeténél fogva is! Mert, ha azok a rossz- lelkű, bölcs férfiak, akik a müveit nyugat szégyenére és az igazság arculcsapására feldarabolták Magyarországot nem tudnak a magyar Kárpátokból síkságot és nem tudnak a magyar Alföldből hegységet csinálni és nem tudják a vizek folyását meg változtatni, akkor be kell látni vétkes tévedéseiket és azt jóvá kell tenni! De mélyen tisztelt közgyűlés, nem maradhat ez igy azért sem, mert az a trianoni vonal annyira természetellenes, az a trianoni irás annyira erkölcstelen, hogy az hosszú életű nem lehet! De ha mégis nem használna a józan ész belátása sem és elnémítanák a lelkiismeret szavát is, akkor jöjjön aminek jönni kell! Jöjjön a magyar ököl! Az a magyar ököl, amelyik amikor ahová lesújtott, ott Bizánc rézkapui is bedőltek, Mert Trianon a magyar nemzet halálát jelenti! Azokat a kapukat, amelyek elzárják előttünk ezeréves határainkat, addig kell döngetni a magyar öklöknek, ameddig ezek vagy megnyílnak, vagy bedőlnek ! Mert inkább pusztuljunk el mind egy szálig ezer éves határaink visszaszerzési harcában, mintsem lassan vérezzünk el Trianon fojtó légkörében, avagy pusztuljunk el gyáván az utszélen, a trianoni árvizek szennyes iszapjaiban! De én hiszek egy közel jobb magyar jövőben. Az én hitem erős, azért a költő szavaival fejezem be beszédemet. „Fessétek hát sötétre a jövőt, mondjátok, hogy már nyakunkon a kés, engem nem ejt meg gyáva csüggedés.“ Nem ejt meg gyáva csüggedés, mert ismerem a fajtámat, ismerem a magyar embert, ismerem annak lánggal égő szerelmét a magyar föld iránt, s ez a magyar föld iránti lángoló szerelem lesz az, ami vissza fogja szerezni Nagymagyarország ezeréves határait a Kárpátoktól le az Adriáig!
