Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-11-02 / 44. (553.) szám

4-ik oldal

1930. november 1-én.

swffM&R és mm

UjSalussy Lajos földbirtokos lemondott a szatmári ref. egyházmegyéken viselt tanácsbirói tisztéről.

Az emlékezetes közgyűlés utó hangjai. — Sípos József esperes újabb nyilatkozata. — A debreceni gyülekezet lapja is megmagyarázza előbbi állításait.

A szatmári református egyházmegye nevezetes közgyűlésének hullámai nem ültek még el. A vihar- zóvá tett megyei közéletben változatlanul ez a kérdés dominál s kétségtelenül megállapítható, hogy a közvélemény túlnyomó többsége teljesen és egységesen ugyanazt a felfogást vallja, amelyet lapunk hangoztat. A nevezetes közgyűlésnek egyébként az a legújabb fejleménye, hogy Ujfalussy Lajos földbirtokos lemondott az egyházmegyében viselt tanácsbirói tisztéről. Lemondását

a következő szövegű levélben

adta tudomására az esperesnek:

Nagytiszteletii Esperes Ur!

Amidőn a szatmári egyházmegye tanácsbirói tisztéről lemondásom tisztelettel tudomására hozom, ennek indokait az alábbiakban terjesztem elő:

Mindenekelőtt előre bocsátom, hogy

lemondásom oka nem tisztán a Baltazár-féle politikai affér,

nem lévén aktív politikus, ez az egy kóros jelenség még nem tette volna személyemmel összeférhetetlenné a tanácsbirói tisztet, annyival inkább, mivel

az ilyen hangulatkeltés alapján kisajtolt politikai állásfoglalásnak nem tulajdonítok tartós jelentőséget,

erkölcsi értékét pedig nem sokra becsülöm.

Egyébként ennél sokkal súlyosabbnak tartom azt a sajnálatos eseményt is, hogy

az elnöki székből olyan kijelentések hangozhattak el, melyek a más íeleke- zetüek érzékenységét joggal sérthetik

s így egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a jelenleg nemzeti szempontból is oly nagyon szükséges felekezeti békességet szolgálják.

Az egyházmegyei gyűlésen, melyen — sajnos — nem lehettem jelen, más dolgok is történtek, melyek megérlelték bennem azt a régen vajúdó gondolatot, hogy nem szolgálhatom tovább eredményesen azokat az egyházi érdekeket, melyek szolgálatára fogadalmat tettem.

Amitől már a gondnokválasztás idején tartottam,

beteljesedett. A szatmári egyházmegyébe, amely régebben sem volt politikamentes, de az összeomlás óta attól távoltartotta magát,

ujbői belekerült a napi politika

s erre azok az erők, melyek egy közös erkölcsi célt volnának hivatva szolgálni, a szenvedélyek által megfertőzve, az egyirányban való működés helyett, kezdenek egyenként, a saját tengelyük körül mozogni.

Ha egységes világnézeti alapon állanánk,

nem hátrálnék meg, hanem felvenném a küzdelmet a széthúzó erők összefogására. De mikor a legutóbbi gyűlésen nemcsak a tagok, de az elnökség részéről is ellentmondás nélkül hangozhatott el olyan kijelentés, mely

az urakat szembeállítja az úgynevezett „kis emberekkel“

s amely kijelentés nagyon közel állott az osztály elleni izgatáshoz, egyházam érdekébenvalónak tartom a lemondást.

Ugyanis én

sokkal többre becsülöm azt a „kis emberek“ társadalmát,

mintsem ne lehetne közülök arra- való olyan gerinces embereket választani, akik nem lévén ellenük tekintélyromboló manőver, a mögöttük álló nagyobb tömegek segítő erejének tudatában nagyobb suly- lyal tudják feltartóztatni

azt a dekadens irányzatot,

amelynek kiáltó példája szolgált elhatározásomra döntő befolyással.

Midőn lemondásom tudomásul vételére és az egyházmegye előtt való bejelentésére kérem,

vagyok tisztelettel Pusztaiak, 1930. október 26-án

Ujfalussy Lajos

téséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a képviselőház illetékes bizottságai most vettek érdemleges tárgyalás alá.

A kérdés szabályozásánál első sorban az állami vagy magánvállalkozás rendszere kérdésében kellett dönteni. Az ország mai gazdasági helyzetében gondolni sem lehet arra, hogy kizárólag az állam vállalkozzék a villamos energia fejlesztésére és elosztására. A javaslat ehhez képest a magánvállalkozás rendszerét állapítja meg, olyan szabályozással, mely a közérdeket megóvja.

A törvényjavaslat a villamosításnak két faját különbözteti meg. Közhasználatú ilyen műnek azt tekintik, ami energia ellenértékért termel és vezet. Az ilyen vállalat létesítését és fenntartását állami engedélyhez köti. Saját használatra szolgáló müvet engedély nélkül lehet felállítani, de létesítését — a megkezdés előtt — be kell jelenteni. A javaslat a mü építésének és üzemvitelének hatósági ellenőrzését is szabályozza, annak a célnak elérésére, hogy az országnak gazdaságosan dolgozó összes energiatelepei — együttműködésnél — egyetlen nagy országos vezeték-rendszerrel lássák I

el az ország szükségletét. Az egységesítés mellett is gondot fordít a javaslat a szerzett jogok megóvására.

A gazdaságosság megkívánja, hogy az energiát nagy gépegységekkel, gazdaságosan dolgozó telepek egységes áramnemben fejlesszék és elosztás céljából távvezetéken, nagy feszültségen a fogyasztás helyére vezessék. Silány szenek, illetve szénhulladékok felhasználása céljából a nagy telepeket szénbányák közelében kell létesíteni, a gazdaságosság ellenére felhasznált jobb minőségű szeneket pedig az idegen szén kiszorítására kell felhasználni. Legfon- tosab rendelkezése a javaslatnak a villamos müvek együttműködésére vonatkozik. Az együttműködés szükséges nemcsak gazdaságosságból, hanem azért is, hogy a kölcsönös kisegítést lehetővé tegye. A kérdés megoldása nehéz feladat, mindenesetre nehezebb, mint a csatlakozásé. A csatlakozó gyengébb telep ugyanis szívesen megszünteti saját üzemét, ha olcsóbban kapja az energiát, mint ahogy azt maga állítja elő ; az együttműködő telepek azonban tovább dolgoznak közösen — tehát nehezen — megállapított üzemterv szerint. Az együttműködés kényszere arra fogja bírni az érdekelt vállalatokat, hogy megegyezzenek ; ha azonban a felek a kereskedelmi miniszter felhívására sem állapodnak meg az együttműködésre, vagy a fogyasztási terület csökkentésére nézve, akkor a kérdésben külön biróság határoz.

Ha a közhasználatú villamos üzemek hosszasabb szüneteltetésétől lehet tartani, a kereskedelmi miniszter a kisegítés feltételeit megállapíthatja, a kisegítés feltételeinek végleges megállapítása azonban a külön biróság hatáskörébe tartozik. A javaslat a villamos müvek á. szabályozási jogát nem engedi a monopolisztikus jellegű vállalkozás szabad elhatározásának, hanem azt rendeli, hogy az energia árakat az engedély okirat állapítsa meg. Az engedélyes és a fogyasztó jogviszonya magánjogviszony, az ebből eredő viták eldöntése tehát rendes bírói útra tartozik, az árváltozás tárgyában való döntéshez azonban üzemtechnikai kérdések vizsgálata szükséges, miért is a javaslat az erre vonatkozó vitát a külön biróság hatáskörébe utalja.

A közhasználatú villamos müveket a javaslat közérdekű vállalkozásoknak tekintvén a villamos müvek létesítésére a kisajátítási jogot

Múlt heti cikkünk nyomán

Sipos József esperes

újabb nyilatkozatot küldött hozzánk, amelyben kijelenti, hogy „po- lémizálni nem akar, bármennyire igazságtalannak találja cikkünkben, az ellene kiélezett hangot.“ Mégis, tévedések helyreigazítása címén a következők közlését kéri:

1. arra vonatkozólag, hogy a Vasárnap c. lap „kevés egyházi érdekű dolgot talált a szatmári egyházmegye közgyűléséről fel- jegyezhetőnek“, — csak azt jegyzem meg, hogy a Vasárnapnak azon a gyűlésen nem volt jelen tudósitója, a gyűlés lefolyásáról s az ott történtekről a Vasárnapnak senki egy árva betű jelentést sem küldött. A Vasárnap egyedül a „Szatmár és Bereg" 40-ik számából merítette a maga értesülését, tehát nem közölhetett egyebet, mint ami abban közölve volt.

2. Azt a kifejezést, hogy nekem „most a világi urakra nincs szükségem“ határozottan visszautasítom. Ismét bizonyságul hívom az összes jelenvoltakat, hogy nemcsak megjegyzést, hanem még halvány célzást sem tettem olyat, amiből a legnagyobb rosszakarattal is ezt lehetne kimagyarázni, sőt a Péchy László lemondási szándékára célzást tevő Tóth Ferencet figyelmeztettem, hogy ne személyeskedjék.

3. Én a magam talaját nem akarom most keresni. Megtaláltam azt ezelőtt 40 esztendővel tez. egyházi élet körében. Egyebütt sohasem törtem magamat a népszerűségért. A törvényhatósági lista összeállítóit annak idején magam kértem, hogy engem hagyjanak ki, mert hiába választanak meg, nem fogadom el. Erre vannak igen tekintélyes bizonyságaim. És mikor ennek dacára jelöltek és első póttagnak megválasztottak, abban az órában jelentettem az alispán urnák lemondásomat.

Tévedésben van az esperes ur, ha azt hiszi, hogy mi ambicionáljuk magunknak a kiélezett hangú támadásokat, bárkinek személye ellen. Ilyeneket éveken át a „Szatmár és Bereg“-ből senki sem olvashatott. Természetes azonban, hogy

amikor a személyeskedés

terére vitt tendenciákkal találkozunk,

kénytelenek vagyunk mi is rámu_

biztosítja, azt bizonyos tekintetben kiterjeszti, más tekintetben megfelelően korlátozza.

A villamos mü működésének nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy a vállalat vezetékeit megfelelően elhelyezhesse és a lehető legrövidebb útvonalat használja fel. A javaslat ezért bizonyos módosításokkal, a távírók, a távbeszélők és villamosjelző berendezések részére engedélyezett vezetékjogot is engedélyez- hetővé teszi. Ugyancsak a villamos vállalatok közérdekű jellege indokolja, azt hogy a javaslat ezeknek a vállalatoknak részére épület-használati szolgalmat és épitmény-jogot is biztosit.

A területi kizárólagos jog, a vállalat fogyasztási területét, a verseny ellen védi. Ezzel szemben — miként a közforgalmú vasútnál — a villamos vállalatok kötelességévé kellett tenni a jókarban tartást és a telje- sitőképes üzletvitelt.

A közforgalmú magánvasutakra nézve hatályban álló jogszabályok analógiájára a megváltás és háram- lás jogintézményei a közhasználatú villamosművekre is kiterjednek. A megváltás határideje nem az engedélytől, hanem az üzembehelyezéstől számított 30 esztendő. A há-