Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-10-19 / 42. (551.) szám

1930. október 19-én SZAVMAR í* IlIKKi 3-ik oldal. pénzt is kapnak, meg forradalmakat is támasztanak, nyelvtehetségről, aki itten a magyar konzulátus tisztviselője, de nagy nyelvtudásával ő egyben az egyik rotterdami nyelvtanfolyam spanyol tanára is. Érdekes, hogy egy hol­land városban hollandoknak magyar ember tanitja a spanyol nyelvet, aki egyébként kitünően beszél néme­tül és franciául is. Egyike ő a ma­gyarországi rögtől messzire szakadt azoknak a tehetségeknek, kiket nem tud ez a szegény hazai föld sem eltartani, sem foglalkoztatni. Ilyen rendkívül sok van szerte a nagyvi­lágban. Ha magyar ember külföldön jár, lépten-nyomon találkozik egy- egy ilyen csodálatraméltó magyar honfitársával s szinte az a benyo­mása, hogy Magyarországot az ösz- szes tehetséges emberek elhagyták, annyi ilyen magyar tehetség él min­den országában Európának és a nagyvilágnak. Minden iparágban, minden tudományágban találkozunk magyarokkal s nehéz volna felso­rolni mindeniket, akikkel rövid egyhónapos utazásunk alatt talál­koztunk, akik mindenben a legel­sőt, a legjobbat produkálják. Olyan munkakörben lehet magyarokat ta­lálni külföldön, melyre idehaza Ma­gyarországon drága külföldi s fő­ként cseh „szakértőket“ kell alkal­mazni. Ne említsünk egyebet, mint külföldre is jutna belőle te­kintélyes mennyiség. A nagy nekirugaszkodás után egyszerre a magyar cipő és bőripart. Gyára­ink külföldi mestereket alkalmaz­nak s ha pedig megtekintjük a kül­földi gyárakat olyan helyeken, ahol itthon idegen szakmunkást alkal­maznak, külföldön magyar embere­ket fogadnak szakértőknek. Folytat­hatnám ezt a cukrásziparral s to­vább más ágaival az iparnak, ha nem félnék attól, hogy unalmas lesz ez a része beszámolómnak. Az előbb arról kezdettem be­szélni, hogy ebben a holland vá­rosban milyen nagy volt a sikere látogatásunknak. Folytassuk tehát itten. Sikerünk legfrappánsabb meg­nyilatkozása volt az, hogy a pol­gármester P. Droogleved ur nem­csak, hogy elfogadta a védnöksé­gét annak a bizottságnak, mely it- tartózkodásunkra alakult, hanem fo­gadta is tisztelgésünket. Ez pedig nagy szó volt. Ugyanis ez az ur csak néhány nappal előbb utasította vissza az egyik külföldi csoport fo­gadására alakult bizottság védnök­ségét s rotterdami barátaink nagy lelkesedésére ez a mi itteni látoga­tásunk volt az egyetlen, amikor külföldi látogatóknak megengedte, hogy fényképfelvételt készíthessünk erről a látogatásról; sőt azt is, hogy nehány méternyi filmet is vehessünk félj róla és tisztelgésünkről, — iro­Lapunk mindig gondosan kerülte olyan cikkek közreadását, amelyek alkalmasak "lehettek volna akár társa­dalmi ellentétek felkeltésére, akár politikai gyűlölködés élesztősére, azt meg különösen kerülni igyekezett, hogy a nemzeti összefogás ne­héz útját felekezeti bé­kétlenség szításával még rögösebbé akarta volna tenni. Ezt az emelkedett felfogást teljes elismeréssel fogadta a tárgyiasan ítélő közvélemény s jól-esően vet­tük mi is tudomásul, hogy a me­gyei élet minden egyes megnyilat­kozása igazolta álláspontunk helyes­ségét, amikor sohasem fordult elő — függetlenül minden más ellentéttől — hogy komoly testületek munkájában a pártütés békétlenkedő hangjai kapjanak erőt és visszhangot. Egy idő óta országosan látjuk, hogy a gazdasági válságnak könnyen kiélezhető tüneteit olyan célok szol­gálatában is ki lehet használni, ame­lyek a napi politika kérdéseinek bárki által szabadon értelmezhető és megvallható szempontján kívül a legsúlyosabb nemzeti érdekek veszedelmét jelentik. Gondolunk itt a demagóg izgatásokra, a baloldali politika fék­dájában, amire az előszobájában lévő altiszt állítása szerint eddig még példa nem volt és pedig any- nyira nem, hogy a polgármester még azt is megtiltotta, hogy a városhá­zán fényképfelvételeket eszközöl­jenek. Jól tudjuk, hogy mindebben a sok kedvezésben különösen két körülmény játszott közre. Az egyik az a kapcsolat a holland és magyar nemzetek között, melyet a gyer­mekakciók létesítettek, melyeknek mély benyomása maradt az egész holland nemzetben. Ezt a benyo­mást kár lenne hagyni, hogy elhal­ványuljon. Ha nem is gyereknya- raltatási akciókkal, de valamilyen más módon fejleszteni kellene. Erre azonban semmi biztatót nem láttam. Most még ismernek bennünket Hol­landiában országszerte, de el jön az idő, amikor nem emlékeznek már a magyar gyerekek által léte­sített ezernyi kis kapocsra a két ország között, mert a hivatalos ma­gyar propaganda, mint mindenütt másutt is, vérszegény s addig, amig jelenlegi gazdasági helyzetünk meg nem javul, ennek a vérszegénység­nek a gyógyulására gondolni se le­het, bár ez a körülmény mérhetet­len károkkal jár nemzetünkre s telenkedéseire, a felekezeti békét­lenség bajkeverőire és mindazokra a jelenségekre, amelyek ilyen mó­don a nemzeti erők gyengítésére, kishitűség ébresztésére és a társa­dalmi élet állandó nyugtalanitására igen alkalmasak. Csonka vármegyénkben a közélet egész vonalán mindig a példamutató összefogás örvendetes jeleit láttuk s éppen ezért lepett meg bennün­ket a szatmári református egyház­megye legutóbbi közgyűlésének le­zajlása, ahol — megbízhatóan ko­moly értesüléseink szerint — szenvedélyes hangú kije­lentések hangzottak el egyfelől általános politikai, másrészt felekezetközí vonatkozásban. Közöltünk is a gyűlésről egy tu­dósítást, amelyben igyekeztünk meg­maradni az események regisztrálása mellett oly módon, hogy hangsúlyo­zott méltatásra nem törekedtünk nehány elkerülhetetlen megjegyzé­sen kívül. A tudósítás természetesen megye- szerte nagy visszhangot keltett s az abban ismertetett esperesi jelentés élénk disputa tárgya lett. Tudósításunk helytálló voltát ko- molyszavu nyilatkozatok erősítették, de megszólalt természetesen Sipos József esperes is, akinek közgyűlés. nemzeti céljaink megvalósítására nézve. A magyar gyermekek! Már egy ízben szólottám arról a nagyszerű munkáról, amelyet ők itten végez­tek. Mégis valahányszor országunk­kal szemben tapasztalt holland ro- konszenvről tesz említést az ember, nem lehet ezt a kérdést mellőzni. Én úgy érzem, illetve éreztem, hogy az egész Hollandia úgy érez velünk szemben, ahogy annak idején az egyes hollandus családok éreztek egy-egy kis magyar gyerekkel szem­ben. Úgy tekintik egész országun­kat, mintha kötelességük lenne minket pártfogolni és velünk érezni. Lehet, hogy ez nem általános az egész Hollandiában, de abban a körben, melyben mi forogtunk, az intelligens középosztály és a jobb- módú munkásság köréhen ez a be­nyomásom helyénvaló. Különben ez az az osztály itten is, mely az ál­dozatokból és a nemzeti problé­mákból a legfokozottabban kiveszi részét. De épen ez az az osztály, mely a leginkább cserélődik s ezért semmiféle áldozat nem volna feles­leges a magyar rokonszenvet ebben a holland társadalmi osztályban tra­dícióvá elmélyíteni. A rotterdami városházán elért sikereinknek másik kulcsa a magyar amikből szintén csak ők húz­nák a hasznot. Ezt az orosz romboló előre­törést nevezik dumpingnak, amely gazdasági téren rövid ideig olyan hatást ért el Amerikában is nálunk is, ami­re még a legrajongóbb kom­munisták sem számítottak, mert a világháború után alig lábbadozó Európát ismét föld­re terítette. Csakhogy azzal nem számoltak a moszkvai vezérek, hogy az ő gabona- készletük is elfogy, helyeseb­ben : az orosz földmivelők nem termelnek, vagy legalább is nem szolgáltatnak be a ható­ságnak annyi búzát sem, amennyi az orosz nép ellátá­sára elegendő, nemhogy még megakadt a nagy ro­ham a világ termény- piacain. Az orosz gabonaügynökök már nem kínálhatnak úgynevezett „effektiv búzát“ csak „papiros árut“, ami nincs meg a való­ságban, hanem üzleti huncut­ság, divatvs szóval: spekuláció. Ennek meg már nem hisznek, ettől nem szállnak lejebb a gabonaárak. A nagy dobbal dolgozó szovjet alattomos harca ezek szerint ismét megfeneklett. Lát­szatsikerek, apróbb megrázkód­tatások kisérték ugyan ez al­kalommal is, de lényeges vál­tozást, gyökeres felfordulást távolról sem értek el. Szombaton rendkívüli megyegyttlés. Dr. Streicher Andor alispán Szatmár, Ugocsa és Bereg köz­igazgatásilag egyelőre egyesi­tett vármegyék főispánjának felhivására a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlé­sét október hó 25-íkén, szom­baton délelőtt 11 órára Máté­szalkára, az egyesített var­megyék székházának nagyter­mébe, összehívta. A közgyűlés egyedüli tár­gya : A mátészalkai vármegyei Közkórház magas építése felül­vizsgálatának bejelentése, to­vábbá az igazolt és szükséges túlmunkák címén megállapított kereseti ö'sszeg kérdésében leendő határozathozatal. ELI DA SHAMPOO emeli a haj természetes fényét őqésxséqes haj v/ f • Ml J ^ titka ELIDA SHAMPOO darabja 30fillér. Szenvedélyes hangú volt-e az esperes támadása Bethlen István gróf ellen a szatmári református egyházmegye közgyűlésén ? — Sipos József helyreigazító nyilatkozata. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom