Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-09-14 / 37. (516.) szám

2-ik oldal. ______SIáTMÍR t« IIIH_____________________________ ______1930. szeptember 14-én, A vármegyei háztartási és nyug- dij-alap 1931. évi költségvetése. Csonka Szatmár—Csonka Bereg vármegyék ideiglen'esen társult gaz­dasági egyesületének kérelme, Szamossályi és Porcsalma közötti Szamos Szakaszon építendő híd költségeinek fedezése céljából, a m. kir. kormányhoz intézendő felirat tárgyában. Ugyancsak a gazdasági egyesület megkeresése közraktár felállítása s végül vicinális vasutaink szállítási díjszabásának csökkentése tárgyában a m. kir. kormányhoz fel­írat intézése iránt, Hubertus Kőbánya és Útépítési R. T. ajánlata 3 évi fenntartási ka­vics szállítására vonatkozólag. Tárgysorozaton szerepel végül több nyugdíjazás iránti kérelem. Eladó egy alig használt jókarban levő szecskavágó járgányaival, továbbá egy kézi szecskavágó és egy alig használt futó- SZeitér. Értekezni lehet Mátészalkán FOlep Ármin szállítónál. Könyvei, ssapirt, író­szert a „Szatmár és Bereg“ könyv- kereskedésében vásároljon. Talajnedves épületek kiszárítása szab' falfürésszel Talajnedves tégla és kőfalazatok tökéletes szigetelése és kiszárítása, talajvíz szigetelés, háZiQ0(Tlb3 kiirtÁSH. PÉTER ERNŐ Budapest, V., Személynök-utca 16 sz. Telefon 161—12. Jótállás bármily hosszú időtar­tamra, — Díjmentes költségvetés. Gazda-értekezlet Tiszabecsen. A gazda-közönség elszegénye­désének, a magyar föld eladó­sodásának s a gazda-társada­lom lába alól való lassú, de biz­tos kicsuszásának jelei nem csak helyi, de országos viszonylatuk­nál fogva is nyugtalanítók kez­denek lenni. Ámde a gazdatársadalom bé- kességes tűrése: törhetetlen ős­erejének, el nem csüggedő ki­tartásának, meg nem téveszthető biztos látásának s a nagy ma­gyar élni-vágyásnak példás bi­zonysága. A válságba sodródott ország legnagyobb terhe a gazda tár­sadalom vállára, földjére, életé­re nehezedik. Ez a gazda-közön­ség azonban jól tudja, hogy a válságból kivezető utat nem talál­hatjuk meg sem jajjgatással, sem zúgolódással, sem lázongással, sem a törvényes rend elleni iz­gatással, sem szélsőséges ki­lengésekkel, hanem csak meg­értéssel, terhek könnyítésével és segély nyújtással felülről a lehe­tőség felfokozott mértékéig, alul­ról pedig terhek viselésével egé­szen az önmegtagadásig. Ilyen gondolatok vezethették, elmúlt vasárnap Tiszabecsre, a vármegye törvényhatósági bizott­ságának azokat a gazda tagjait, akiket dr. Gaál Endre képviselő hivott össze értekezletre. Az értekezleten körülbelül ötvenen jelentek meg a vármegye minden részéből, leg­nagyobb részben a fehérgyar­mati járás területéről. Az értekezletet nagy tapintat­tal dr. Gaál Endre vezette s a vitából kizárt már jó eleve min­den személyi vonatkozású célt vagy érdeket, kirekesztett min­den politikumot; egyedül és ki­zárólag a gazda társadalom sú­lyos helyzetének megbeszélése, a kivezető utak megkeresése s a magas kormánytól kérhető és várható megsegitési lehetősé­gek képezték e megbeszélés tár­gyát. Talán egyetlen tagja sem volt az értekezletnek, ki egyik vagy másik párton hozzá ne szó­lott volna a tárgyhoz. így alakult ki az a vélemény, hogy az érte­kezlet beadvánnyal fordul a törvényhatósági bizott­sági közgyűléshez, hogy a vármegye gazdatársadal­mának megsegítése érdekében terjesszen az összkormányhoz memorandumot, melynek főbbb pontjai ezek volnának: 1. Mindennemű akció-hitelek — árvíz, aszály, vetőmag, fagykár, hiz- lalási — öt évre prolongáltassanak olyképen, hogy a megállapított ka­matok fizetése mellett csak öt évi egyenlő részletekben minden évben fizettessenek. 2, Az egységes kezelésben levő adók befizetésére — a községi pót­adók kivételével — 6% késedelmi kamat mellett egy év engedélyeztes­sék s ez időre mindennemű végre­hajtás felfüggesztessék. 3. A Tisza-Szamosközi Ármente- sitő társulat részére már beígért 50 éves törlesztési kölcsön minél gyor­sabban folyósittassék. 4. A vármegye területén a szük­séges közmunkálatok még ez év folyamán megkezdessenek (Fehér- gyarmat-kisari ut, fehérgyarmati já- rásbirósági épület.) E pontok szabályszerűen meg­szövegezve kinyomtattatnak, a közgyűlés alkotó tagjainak meg­küldetnek s indokolásukkal való előterjesztésükkel az értekezlet dr. Gaál Endrét bizta meg. Az értekezlet végeztével a háziéi gazda szerepét vette át az elnö s vendégszeretetének kifogyha­tatlan gazdagságában pezsgős lakomában részesítette nem csak a meghívottakat, de a közel vi­dékről érkezett számos érdeklő­dőt is. Aztán a Tisza partján ragyogó tűzijáték volt, mely még a túlsó oldalról, megszállt terü­letről is, tapsokat hozott át a Tiszán. nem állhatott agyaglábon. Csak a „sarki jólértesültség“ nyúlt főpapi reverendájához. Ez a mocskosszáju népréteg a „nem zörög a haraszt, ha nem fuj a szél" elvével takaró­zik. Hát ezek vegyék tudomásul, hogy igenis zörög a haraszt, ha nem is fuj a szél és pedig zörög azért, mert a rágalmazás kígyói bujkálnak alatta. Vass József szeptember 8-án ki­utalta a „Magyar Nép jólét“ üres asztalára utolsó rendelkezésére álló értékét — az életét. Ezt a fejedelmi gesztust nem fe­lejti el a nemzet. Bebalzsamozott testét alapítványnak tekinti az or­szág s ebből a szimbolikus tőkéből táplálkozik majd a magyar népjó­léti miniszterek sora századokon át. Szellemének zseniális tűzijátéka befejeződött. A nemzet tapsa — merem hinni — évszázadokon át fog zúgni. Vass József elcserélte miniszté­riumát az örökkévalóság misztériu­mával, a földi jólétet az örök bol­dogsággal, a folytonos munkát az örök adorációval. Lelke már az Istené, szive az Egyházé, teste a nemzeté. A Pantheon lakót kapott. Vass József ott nyugszik péntek óta. Számára megoldódott a lakáskér­dés — örökre. Az eszperänttal Magyarországért. Útleírás. VI. Amsterdam. — Mi az eszperantó ereje ? — Van Tol ur. Hilversumból Amsterdamba men­tünk. Utunknak ez az állomása volt a legszomorubb. Azt hittük, hogy itt is, mint mindenütt másutt, az állomáson már hatalmas csoportja vár barátainknak. Talán igy lett volna itten is, ha megmaradunk ama elv mellett, hogy utunkat csak az esperantó s csak az esperantis- ták révén és segítségével fogjuk lebonyolítani. Itthon azonban hatá­rozottan kívánták tőlünk, hogy von­juk be utazásunk megszervezésébe a hollandiai magyar egyesületeket is. Magunk is fontosnak tartottuk ezt s úgy gondoltuk, hogy nekünk is jól esik majd magyarok között lenni. Utazásunk eddigi állomásait kizá­rólag eszperantistákkal készítettük elő. Az első olyan állomás, amelyi­ken a magyar egyesületek segítsé­gét is igénybe vettük, Amsterdam volt. Nem szeretnék általánosítani, de kijelenthetem, hogy bár marad­tunk volna csak az eszperantisták mellett. így nagyon is sokan készí­tették elő az itteni látogatásunkat, végül is nem lett belőle semmi. Meglátogattuk ugyan Amsterdamot s egyrészt igen kellemes, másrészt igen kellemetlen három napot töl­töttünk itten, Azért három napot, mert abban a hitben jöttünk ide, hogy itten szükséghez képest nem csak egy, de két előadást is tartunk s ezt az igazán csodálni való érde­kes várost a magunk épülésére jól megnézzük. Furcsának tetszhetik, hogy igen kellemetlent és igen kellemest mon­dok egyszerre. De ez igy van. Ve­gyük először sorra a kellemetlen­ségeket. Már mondottam, azaz csak céloztam rá, hogy előadást itten nem tudtunk tartani. Az eszperan- tista egyesületek egy ilyen nagy nemzetközi centrumban nem olyan szolidárisak, illetve ezek tagjai, mint máshol, ahol kevés az eszperantísta. így a vendéglátás erénye is lecsök­kenteti. Ezzel a megállapításommal együtt kell kitérni egy igen fontos kérdésre. Sokan kérdezték már tő­lem, mint más eszperantistától is, hogy mi a mi ideálunkban az a nagy erő, mellyel többek között egy ilyen nagy nemzetközi utazást meg lehet rendezni? Továbbá, hogy mi­ként lehetséges az, hogy az eszpe­rantót csaknem minden üggyel kap­csolatosan eredményesen lehet hasz­nálni, még ott is, ahol más eszkö­zökkel csődöt mondottak, holott az eszperantónak aránylag olyan kevés hive van, hogy a népek hatalmas tengerében alig tesznek az eszpe­rantisták számottevő tömeget ? Erre a kérdésre itt akarok vá­laszt adni. Ha mindenki eszperan- tista volna, a dolgok természeténél fogva nem lenne egy világokat át­fogó nagy eszperantísta szolidaritás. Nem lenne erre szükség. Az eszpe­rantisták azonban nagyon kevesen vannak. Minden eszperantísta bizo­nyos mértékig idealista, mert lehet-e nagyobb és szebb ideál annál, hogy a népek között legyen egy közös nyelvi kapocs, mely felül áll nem­zeti féltékenységeken s egyenlően érthető a földkerekség minden ré­szén. Az idealisták között könnyeb­ben felépülhet a közösség és az együvé tartozás gondolata, s ha kevesen vannak, bizonyos mértékű szolidaritás és érdeklődés egymás személye és egymás dolgai iránt. Minden eszperantísta már az eszpe­rantó gondolat terjesztése érdeké­ben is közösséget érez a másik nem­zet esperantistája dolgaival. Ezért van az, hogy a magyar revíziós propaganda eszperantó kiadványai olyan sikert értek el, milyennel

Next

/
Oldalképek
Tartalom