Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-09-14 / 37. (516.) szám
2-ik oldal. ______SIáTMÍR t« IIIH_____________________________ ______1930. szeptember 14-én, A vármegyei háztartási és nyug- dij-alap 1931. évi költségvetése. Csonka Szatmár—Csonka Bereg vármegyék ideiglen'esen társult gazdasági egyesületének kérelme, Szamossályi és Porcsalma közötti Szamos Szakaszon építendő híd költségeinek fedezése céljából, a m. kir. kormányhoz intézendő felirat tárgyában. Ugyancsak a gazdasági egyesület megkeresése közraktár felállítása s végül vicinális vasutaink szállítási díjszabásának csökkentése tárgyában a m. kir. kormányhoz felírat intézése iránt, Hubertus Kőbánya és Útépítési R. T. ajánlata 3 évi fenntartási kavics szállítására vonatkozólag. Tárgysorozaton szerepel végül több nyugdíjazás iránti kérelem. Eladó egy alig használt jókarban levő szecskavágó járgányaival, továbbá egy kézi szecskavágó és egy alig használt futó- SZeitér. Értekezni lehet Mátészalkán FOlep Ármin szállítónál. Könyvei, ssapirt, írószert a „Szatmár és Bereg“ könyv- kereskedésében vásároljon. Talajnedves épületek kiszárítása szab' falfürésszel Talajnedves tégla és kőfalazatok tökéletes szigetelése és kiszárítása, talajvíz szigetelés, háZiQ0(Tlb3 kiirtÁSH. PÉTER ERNŐ Budapest, V., Személynök-utca 16 sz. Telefon 161—12. Jótállás bármily hosszú időtartamra, — Díjmentes költségvetés. Gazda-értekezlet Tiszabecsen. A gazda-közönség elszegényedésének, a magyar föld eladósodásának s a gazda-társadalom lába alól való lassú, de biztos kicsuszásának jelei nem csak helyi, de országos viszonylatuknál fogva is nyugtalanítók kezdenek lenni. Ámde a gazdatársadalom bé- kességes tűrése: törhetetlen őserejének, el nem csüggedő kitartásának, meg nem téveszthető biztos látásának s a nagy magyar élni-vágyásnak példás bizonysága. A válságba sodródott ország legnagyobb terhe a gazda társadalom vállára, földjére, életére nehezedik. Ez a gazda-közönség azonban jól tudja, hogy a válságból kivezető utat nem találhatjuk meg sem jajjgatással, sem zúgolódással, sem lázongással, sem a törvényes rend elleni izgatással, sem szélsőséges kilengésekkel, hanem csak megértéssel, terhek könnyítésével és segély nyújtással felülről a lehetőség felfokozott mértékéig, alulról pedig terhek viselésével egészen az önmegtagadásig. Ilyen gondolatok vezethették, elmúlt vasárnap Tiszabecsre, a vármegye törvényhatósági bizottságának azokat a gazda tagjait, akiket dr. Gaál Endre képviselő hivott össze értekezletre. Az értekezleten körülbelül ötvenen jelentek meg a vármegye minden részéből, legnagyobb részben a fehérgyarmati járás területéről. Az értekezletet nagy tapintattal dr. Gaál Endre vezette s a vitából kizárt már jó eleve minden személyi vonatkozású célt vagy érdeket, kirekesztett minden politikumot; egyedül és kizárólag a gazda társadalom súlyos helyzetének megbeszélése, a kivezető utak megkeresése s a magas kormánytól kérhető és várható megsegitési lehetőségek képezték e megbeszélés tárgyát. Talán egyetlen tagja sem volt az értekezletnek, ki egyik vagy másik párton hozzá ne szólott volna a tárgyhoz. így alakult ki az a vélemény, hogy az értekezlet beadvánnyal fordul a törvényhatósági bizottsági közgyűléshez, hogy a vármegye gazdatársadalmának megsegítése érdekében terjesszen az összkormányhoz memorandumot, melynek főbbb pontjai ezek volnának: 1. Mindennemű akció-hitelek — árvíz, aszály, vetőmag, fagykár, hiz- lalási — öt évre prolongáltassanak olyképen, hogy a megállapított kamatok fizetése mellett csak öt évi egyenlő részletekben minden évben fizettessenek. 2, Az egységes kezelésben levő adók befizetésére — a községi pótadók kivételével — 6% késedelmi kamat mellett egy év engedélyeztessék s ez időre mindennemű végrehajtás felfüggesztessék. 3. A Tisza-Szamosközi Ármente- sitő társulat részére már beígért 50 éves törlesztési kölcsön minél gyorsabban folyósittassék. 4. A vármegye területén a szükséges közmunkálatok még ez év folyamán megkezdessenek (Fehér- gyarmat-kisari ut, fehérgyarmati já- rásbirósági épület.) E pontok szabályszerűen megszövegezve kinyomtattatnak, a közgyűlés alkotó tagjainak megküldetnek s indokolásukkal való előterjesztésükkel az értekezlet dr. Gaál Endrét bizta meg. Az értekezlet végeztével a háziéi gazda szerepét vette át az elnö s vendégszeretetének kifogyhatatlan gazdagságában pezsgős lakomában részesítette nem csak a meghívottakat, de a közel vidékről érkezett számos érdeklődőt is. Aztán a Tisza partján ragyogó tűzijáték volt, mely még a túlsó oldalról, megszállt területről is, tapsokat hozott át a Tiszán. nem állhatott agyaglábon. Csak a „sarki jólértesültség“ nyúlt főpapi reverendájához. Ez a mocskosszáju népréteg a „nem zörög a haraszt, ha nem fuj a szél" elvével takarózik. Hát ezek vegyék tudomásul, hogy igenis zörög a haraszt, ha nem is fuj a szél és pedig zörög azért, mert a rágalmazás kígyói bujkálnak alatta. Vass József szeptember 8-án kiutalta a „Magyar Nép jólét“ üres asztalára utolsó rendelkezésére álló értékét — az életét. Ezt a fejedelmi gesztust nem felejti el a nemzet. Bebalzsamozott testét alapítványnak tekinti az ország s ebből a szimbolikus tőkéből táplálkozik majd a magyar népjóléti miniszterek sora századokon át. Szellemének zseniális tűzijátéka befejeződött. A nemzet tapsa — merem hinni — évszázadokon át fog zúgni. Vass József elcserélte minisztériumát az örökkévalóság misztériumával, a földi jólétet az örök boldogsággal, a folytonos munkát az örök adorációval. Lelke már az Istené, szive az Egyházé, teste a nemzeté. A Pantheon lakót kapott. Vass József ott nyugszik péntek óta. Számára megoldódott a lakáskérdés — örökre. Az eszperänttal Magyarországért. Útleírás. VI. Amsterdam. — Mi az eszperantó ereje ? — Van Tol ur. Hilversumból Amsterdamba mentünk. Utunknak ez az állomása volt a legszomorubb. Azt hittük, hogy itt is, mint mindenütt másutt, az állomáson már hatalmas csoportja vár barátainknak. Talán igy lett volna itten is, ha megmaradunk ama elv mellett, hogy utunkat csak az esperantó s csak az esperantis- ták révén és segítségével fogjuk lebonyolítani. Itthon azonban határozottan kívánták tőlünk, hogy vonjuk be utazásunk megszervezésébe a hollandiai magyar egyesületeket is. Magunk is fontosnak tartottuk ezt s úgy gondoltuk, hogy nekünk is jól esik majd magyarok között lenni. Utazásunk eddigi állomásait kizárólag eszperantistákkal készítettük elő. Az első olyan állomás, amelyiken a magyar egyesületek segítségét is igénybe vettük, Amsterdam volt. Nem szeretnék általánosítani, de kijelenthetem, hogy bár maradtunk volna csak az eszperantisták mellett. így nagyon is sokan készítették elő az itteni látogatásunkat, végül is nem lett belőle semmi. Meglátogattuk ugyan Amsterdamot s egyrészt igen kellemes, másrészt igen kellemetlen három napot töltöttünk itten, Azért három napot, mert abban a hitben jöttünk ide, hogy itten szükséghez képest nem csak egy, de két előadást is tartunk s ezt az igazán csodálni való érdekes várost a magunk épülésére jól megnézzük. Furcsának tetszhetik, hogy igen kellemetlent és igen kellemest mondok egyszerre. De ez igy van. Vegyük először sorra a kellemetlenségeket. Már mondottam, azaz csak céloztam rá, hogy előadást itten nem tudtunk tartani. Az eszperan- tista egyesületek egy ilyen nagy nemzetközi centrumban nem olyan szolidárisak, illetve ezek tagjai, mint máshol, ahol kevés az eszperantísta. így a vendéglátás erénye is lecsökkenteti. Ezzel a megállapításommal együtt kell kitérni egy igen fontos kérdésre. Sokan kérdezték már tőlem, mint más eszperantistától is, hogy mi a mi ideálunkban az a nagy erő, mellyel többek között egy ilyen nagy nemzetközi utazást meg lehet rendezni? Továbbá, hogy miként lehetséges az, hogy az eszperantót csaknem minden üggyel kapcsolatosan eredményesen lehet használni, még ott is, ahol más eszközökkel csődöt mondottak, holott az eszperantónak aránylag olyan kevés hive van, hogy a népek hatalmas tengerében alig tesznek az eszperantisták számottevő tömeget ? Erre a kérdésre itt akarok választ adni. Ha mindenki eszperan- tista volna, a dolgok természeténél fogva nem lenne egy világokat átfogó nagy eszperantísta szolidaritás. Nem lenne erre szükség. Az eszperantisták azonban nagyon kevesen vannak. Minden eszperantísta bizonyos mértékig idealista, mert lehet-e nagyobb és szebb ideál annál, hogy a népek között legyen egy közös nyelvi kapocs, mely felül áll nemzeti féltékenységeken s egyenlően érthető a földkerekség minden részén. Az idealisták között könnyebben felépülhet a közösség és az együvé tartozás gondolata, s ha kevesen vannak, bizonyos mértékű szolidaritás és érdeklődés egymás személye és egymás dolgai iránt. Minden eszperantísta már az eszperantó gondolat terjesztése érdekében is közösséget érez a másik nemzet esperantistája dolgaival. Ezért van az, hogy a magyar revíziós propaganda eszperantó kiadványai olyan sikert értek el, milyennel