Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-09-07 / 36. (515.) szám

2-ik oldal.

MM MlMM iS BiKSfi

ingyenes jogvédelmet is kapjanak.

A kincstári jogügyi igazgatóságra gondolt, amely ilyen ügyekben mindig ingyen szokott jogvédelmet adni.

A Magyarság munkatársa ezután beszélt dr. Szepesy Károly főügyészszel is, aki elmondotta, bogy azoknál a szerződéseknél, amelyeket megvizsgált, nem találta meg az illetékes község láttamozását, már „pedig ezt a földreformtörvény előírja. Lehetséges tehát, hogy ezen az alapon a kincstári jogügyi igazgatóság kiküldött ügyésze fordulatot hozhat ebben az ügyben. Elmondotta még, hogy egy bankról megállapították, hogy egy szegény embernek nyol :ezer pengőt kitevő tartozását', amely négy darab kétezerpengős váltóban állott, ahelyett, hogy együtt peresítette volna, külön- külön perelte be és mindegyik váltónál külön költséget számolt fel. Ezzel horribilis költségemelkedést okozott.

A járási főszolgabíró Madarassy István helyszíni szemlét tartott Penészleken, hogy a főispáni vizsgálatot helyszíni tapasztalataival egészitse ki.

— ,s ,§l a^sS»3« rg » all sm as

iiíiSB5** aSa&aSt,

f©r«8si3* a nanasetlses. A fővárosban megalakult a „Habsburg-ellenes Liga“. A Liga egyenrangú választmányi tagokból, adminisztratív tisztikarból és tagokból áll. Elnök, alelnök stb. tisztségek nincsenek. A választmány tagjai között vannak: P. Abrahám Dezső ny. miniszterelnök, Ajtay Jenő min. tan., Búza Barna ny. miniszter, dr. Király Aladár ny. főispán, Kovách J. István egy. tanár, dr. Polónyi Dezső stb. A „Habsburg- ellenes Liga" megalakulása után kíáltvánnal fordult a nemzethez, amelyben tiltakozik minden Habs- burg-párti mozgalom ellen, amely a magyar nép nevében történik.

1930, szeptember 7-én.

Egy város, aliol tizeoit év éta semmit sem építettek.

— Jegyzetek Nagykárolyból. —

Az alföldi városok között aligha van egy is olyan, amelyik gyorsan fejlődhetett s fejlődött is volna. Nagykároly meg éppenséggel az a szürke város, amelyen a fejlődés sohasem jelentett ugrást, lendületet és vonal-törést a várossá- levés belső kialakulásában, vagy akár a városias arculatnak külső kiképzésén. Nincsenek itt díszelegve említhető utcák, amelyekkel az idegen előtt büszkélkedni lehetne, nincsenek különös házak, paloták, a stílusok imponáló gőgjével, csak egyszerűen, porosán és szürkén fekszik el a város a régi magyar Nagy- alföldnek északkeleti csücskében.

De ahogy nincs rendkívüli tempó Nagykároly arculatának külső kialakulásában, éppen olyan büszkén mondhatja e város a maga oppidális jelentőségét több százados múltból származónak. Az Alföld keleti vásár-vonalán, a Károlyi-vár környéke rendkívül alkalmas mester-szállás volt s innen a magyarázat, hogy az iparos céhek népes életét az egész megyében leginkább Nagykároly reprezentálta századokon át. így ez a város igazában sohasem is volt paraszt-város, ahol a mezőgazdasági termelésből előállott jólét, a forgalmi fejlődés, valamint az igy mozgalmasabbá válott községi életben felnőtt intelligencia csinált várost a faluból, hanem régi ipari és kereskedelmi centrum, amely,

hogy nagyobbá nem fejlődhetett, annak főként az az oka, hogy kívülről jövő indításoknak és hatásoknak sohasem nyitotta meg kapuit a benszü- lött, makacs város-vezetés. (Mátészalkát sem lendíthette volna a mai arányú fejlődés felé az autochtón közfelfogás, ha a jószándéku kezdeményezések nem találtak volna megértést a talán máig is jövevénynek mondott, de mégis csak meggyökerezni akaró uj- polgárság előtt.)

A trianoni szörnyűség nem is sújthatott várost jobban, mint éppen Nagykárolyt. Elvágva a Nyírségig nyúló vidéktől, megfosztva természetes piacaitól, iparosait és kereskedőit rászorítva a szilágysági oláhság igénytelenségére s ugyanakkor a közhivatalok másfelé helyezésével is megki- sebbitve, a visszafejlődés csalhatatlan jelei ütköznek ki egyre feltűnőbben a jobb sorsra érdemes városon. A polgárság közterhei természetesen nem kevesbbedtek s ma az a helyzet, hogy a város óriási büdsével dolgozik ugyan, de tiz év óta még se tudott semmit sem alkotni. Ha az idegen impé- rium tiz esztendejéhez hozzá vesszük a háborús éveket, döbbenetesen kézenfekvő a kényszerű megállapítás, hogy van itt egy szivünkhöz nőtt, féltett város, amelyben az aránylag nem sok uj házhelyen kívül tizenöt év óta semmit sem építettek.

A gyalogjárók rossz állapotban, az utcakövezés tűrhetetlen, középületek elhanyagoltak. (Sajátságos, hogy milyen kevés középülete van ennek a városnak !)

Csodának kell történni ahhoz, hogy itt minden jóra forduljon. És hogy ez a csoda elkövetkezik, afelől nem lehet árva magyaroknak semmi kétségünk! _dr.

Bohányzsineg és minden más gazdasági kötéláru, valamint zsákok is a legolcsóbban és elismerten legjobb minőségben, kedvező fizetési feltételekkel a 70 éve létező Feldman Mátyás Fia vaskereskedő | cégnél Mátészalkán, Kossuth-utca, Városháza mellett.

Folyó hó 2-án mutatkozott be Mátészalkán, az „Apolló“ mozi színház-termében Radó Béla szín- társulata a „Szökik az asszony“ című operettel, A szép számú közönség előtt lejátszott, hangulatos és vidám operett szereplői részéről nagy igyekezetei tapasztaltunk. Sok taps és tetszészaj tett tanúságot amellett, hogy ha a szereplők kedvvel és odaadással jáíszák szerepüket, a közönség elismerése el nem maradhat.

Mikor most kritikát kellene írnunk a múlt hét eredményéről, a színjátszó társaság kiválóbb értékeiről és általában a szereplők játék-tudásáról, hirtelen előtérbe nyomul átérzésünk a színházi kultúra régen meglévő válságáról, amiről sokkal többet Írhatnánk. Ennek az átérzése mellett elhalványodik a kritika is, hogy helyet adjon a vidéki színészetnek általában szivvel- lélekkel igyekvő s küzdelmes sorsot átélő színész-gárdáit illetően a megértőbb birálatnak.

Nem célunk, hogy uj utakat keresve, uj meglátásokkal — a közönségtől elszigetelten — megzavarjuk azt a hiedelmet, hogy Mátészalka színházi kultúrája fokról- fokra örvendetesebb fejlődést mutat, Tény, hogy a szinigazgatók — elég későn bár — belátták, hogy zongora játékkal, legyen akármilyen művészies is, a zenekari kiséret Mátészalkán sem pótolható.

A vidéki színészetet illetően vannak pro és contra vélemények. Akárki is mondjon azonban bírálatot, a vidéki színtársulatoknak szomorú és kálváriás magyar sorsunkat pillanatnyilag feledtető játékairól, először is azt értse meg, hogy e szomorú sorsból a színészek jelentékenyen vették ki részüket. Ha olykor-olykor a birálatnak nem éppen kedvező hangján szólánánk is, tudja meg az, akit illet, hogy azt is szinpártolásból tesszük.

Nem hisszük; kínálkozzék arra alkalom, hogy reámutassunk: kis vidéki dobogó sem tehető eseménytelen, vérszegény színdarabok előadásának színhelyévé. Inkább hisz- szíik, hogy Radó Béla színigazgató ügyel arra, ne érjék itt Mátészalkán a kényes ízlésű közönséget kellemetlen meglepetések vagy pedig csalódások — a műsort illetően.

A „Szökik az asszony“ cimü operettben Kádár Gabi, mint Elly Drops revüprimadonna és Lőrinczy Ica, mint Rops kellemes megjelenésükkel és kulturált hangjukkal emelték az operett sikerét. Károlyi János kifejezés-teljes hangjával és játékával a társulat egyik legjobb erőssége. Láng Sándor igen szimpatikus tehetség. Szabó István Gönczy Péter uradalmi ispán szerepében nagyon jól játszott. Katona Terus jól alakított, mint az uradalom mamája. Kiemelendő még Kozma Andor, mint Tommy revütáncos. Bájos kis baba volt Vajda Cucika a Mézeskalács katona szerepében.

Szerdán, érthetetlenül kevés közönség előtt a prózai együttes mutatkozott be, Szomori Dezső „Takáts Alice“ cimü, nagyhírű színmüvében. Szokolay Eta, mint Takáts Alice, teljes átérzéssel adta szerepét s eltekintve az első felvonásban nem mindig helyesen alkalmazott hevesebb gesztusoktól és hanghordozásoktól, híven kifejezte az érzelmeket és sok helyütt drámai erővel alakított. Abban a jelenetben, amikor Markovits és Takáts elpanaszolják egymásnak a szivbemarkoló, szomorú eseményekkel teljes történetüket, úgy Szokolay, mint Szabó István hűen adták vissza a nagyvárosok idegeket őrlő^és emberi sorsokat összetörő életforgatagát. Radó László, mint Tardy Koós Géza —- fellépése biztos volt, mindvégig előkelő modorban. Kovács- József Tardy Koós György szerepében már nem mutatott olyan biztos fellépést. Vértes Károly, aki Takáts Zuárd, a kevés erkölcsi érzéssel biró apa szerepét alakította, mindvégig tetszéssel játszott. Igen jól alakított Katona Terus, mint Mar- kovitsné. A többi szereplők is a.