Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-08-31 / 35. (514.) szám
tZAlMll ÉS IEIEC 3-ik oldal. Danila letartóztatása és a romániai antiszemitizmus. — Jegyzetek Nagykárolyból. — A név nem érdemli meg, hogy címül írjuk cikkünk fölé, de mert Nagykároly város szenzációján keresztül régmúlt évek keserű magyar szenzációjának emlékei rajzanak fel előttünk, meggondolkodtató eseményeknek látszik Constantin Danila nagykárolyi letartóztatása. Ott kezdődik a dolog, hogy a mármarosmegyei Borsa községben többszáz zsidó család lett hajléktalan abban a borzalmas tűzvészben, amelyet felizgatott parasztok gyújtogatása okozott. Azóta egész Már- maros feldúlt hangyaboly, de a zsidóellenes atrocitások Bukovinától Bukarestig korántsem fejeződtek be ezzel. Ma a belügyi államtitkárba lőnek bele diákok, holnap a belügyminiszterre sütik rá, hogy pénzeli az antiszemita vasgárdát, egyszer a szigeti zsidótemplomot gyújtják fel,, máskor a váradligetí zsinagógát, közben pedig fenyegető levelek áradata ijeszti az erdélyi városok zsidóságát, arpely igy méltó jutalmat kap azért, hogy a községi választásokon a paraszipárttal szavazott. A zsidóellenes akcióknak diákok a vezérei. Legalább is azoknak mondják magukat, ha sokszor ki is derül, hogy nem azok. Constantin Daniláról is úgy tudták, hogy a diákság egyik vezére, nagykárolyi letartóztatásakor azonban bebizonyult, hogy volt színész és 1930. augusztus 31-én. jelenben semmi más, mint agitátor. Letartóztatásából ne gondoljunk arra, hogy valami zordon elbánásban volt része szegény fejének. Sőt! Diadalmenet volt elkisértetése, pár napos rendőrségi dédelgetés után. A zsidóság igyekszik változtatni a kellemetlenre forduló helyzeten, hangja azonban bizonytalan, az akcióból hiányzik a bátorság s nem látni sehol se azt az elszántságot, amellyel annak idején Newyorktól Konstantinápolyig visszhangoztotta a pesti utcán elcsattant pofont. Egy letiport nemzet megaláztatása hördült fel annak idején elitéit és sajnálatos atrocitásokban s mégis végiglármázta velük az egész világot a körúti sajtó. Az a pesti sajtó, mely mindig megtalálta a módját annak, hogy felkorbácsolja a nemzet lelkét, de mert kegyesen bejuthat most megszállt területi magyarok rontására, nem vesz tudomást az égbekiáltó kisebbségi sérelmekről, sőt — risum teneatis — nem lármázik az antiszemita atrocitásokért sem. Az a fojtó légkör, mely egy hazug és sovén nemzeti demokrácia tetszelgős uralmi rendszerében ráfekszik itt mindenre és minden szabad gondolatra, lehet irigyelt ideálja egy számitóan üzletes és saját hazájában nemzetietlen ál-demokráciának, de sohasem találhat követőre egy őszinte, mélyrehatoló és mindannyiunk által hőn óhajtott, komoly, magyar nemzeti demokráciában. dr. folytatott harca. Itt azonban a csaknem egyenlő két vallásfelekezet, a protestáns és a katholikus között szinte elviselhetetlen ez a felekezeti harc. Megtörténik, hogy a katholikus família nem láthat vendégül protestáns embert s viszont, mert a katholikus pap vagy a másik esetben a protestáns ezt a hittel szembeni árulásnak tekinti, Egy vegyes házasság el sem képzelhető itten, legalább is hollandus szemekkel tekintve a dolgokat. A protestáns ember nem jár katholikussal egy társaságba s igy van ez még ma is, dacára, hogy sok tekintetben már javultak a viszonyok. Mégis ki-ki újulnak a szenvedélyek, amikor a vallási harcok politikai vonatkozásokat kapnak. Érdekes, hogy a jórészben protestáns Hollandiában katholikus kormány van uralmon, dacára, hogy a királynő is protestáns. A katholikus pártok nagyszerű szolidaritásában kereshető ennek oka. Viszont az uralkodó vallásfelekezet számtalan szektára készül feloszlani s egyáltalán nincs meg benne az az erő, mely a számbeli s társadalmi hegemónián kívül a politikait is biztosítani tudná. Egyébként annak jellemzésére, hogy a felekezeti türelmetlenség itt Gyermek - nyaralta- tás Csengerben. A székesfővárosi szegénysorsu gyermekek nyaraltatási akciójába ez évben másodszor kapcsolódott be a csengeri járás. Mivel a járás szamosmenti községeiben majdnem minden évben szórványosan vagy pedig járványszerüleg heveny fertőző betegségek lépnek fel a Sza- mos-folyó vizének ivása következtében, a járás íőszolgabirája úgy intézkedett, hogy a községek a nyaraltatási hozzájárulási költségeket a főszolgabirói hivatalhoz fizessék be. A hivatal aztán a nyaraló csapatot a járási székhelyen, Csengerben helyezte el, ahol a nyaraló gyermekek kitűnő ivóvizet kaphattak és élvezhették a szamosi strandfürdőt. Az idén julius 5-én érkezett meg Budapestről Csengerbe a 64-es nyaraló-csoport. Tizennégy kis II—III. osztályú elemi iskolás leány jött le — Csengerbe Csepreghy Mária tanitónő felügyelete alatt. A nyaralókat egy három-szobás házban szállásolták el. Az udvart vastagon meghordatták szamosi éles homokkal. Reggelenként a gyermekek méh zsongásszerü, halk beszéddel felvonultak templomaikba, majd pedig reggeliztek. Volt olyan gyermek, aki 3—4-szer kérte tele a kávéscsészéjét és a jószivü Rácz néni oly szivesen töltötte meg a csészéiket, mintha saját gyermekeiről lett volna szó. Rövid pihenő után kimentek a Szamosra s ott voltak délig. Ebéd után szállásukon pihentek vagy játszottak a homokban. Uzsonna után ismét kimentek a strandra. Persze baj volt, ha esett az eső. Ilyenkor aztán 1—2 napig nem lehetett látni a kis csapatot. Volt aztán egyéb baj is. Egyiknek-másiknak egyetlen pár cipője is elszakadt, nem mehettek sehová. Végre aztán ezen úgy segített Dr. Osváth tb. főszolgabíró, a nyaraltatási akció szervezője, hogy megvizsgálta a cipőket. Amelyiket érdemes volt vagy meg lehetett javíttatni, megjavittatta. Szinte önkéntelenül is Bihari festményét juttatta eszébe a nézőnek a kép, akárcsak, mint ott a cigány az eltört hegedűjét mutatja a bírónak, itt az elnyűtt cipőjét tartotta a gyermek a biró elé, lesve arcáról az ítéletet, lesz-e jó cipőcskéje vagy sem. És lett, mert amelyiket nem lehetett megjavittatni, az újat kapott. Arra is gondja volt a főszolgabírónak, hogy megmérjék a gyermekek súlyát nyaralás kezdetén és végén 0'60 kg.-tói 3‘0 kg.-ig terjedő súlygyarapodást is észleltek a gyermekeknél. Olyan egy sem volt, aki legalább 0’60 kg.-ot nem gyarapodott volna. Augusztus 16-án és 17-én bejárták a gyermekek a községet és bucsuzásul kedves szavakkal műkedvelő előadásra hívták meg Csenger társadalmát s kis ba- rátnéikat. A műsor a következő volt: Hitvallás. Papp Váry Elemérné- től. Szavalta: Geistlinger Irénke III. o. tanuló. Sir a róna. Csillag Kálmántól. Szavalta: Holczer Irénke III. o. tanuló. Kavics. Benedek Elektől. Előadták: Zsákay Giziké, II. o. tanuló és Szikszai Ibolyka II. o. tanuló. A pesti kislány falun. Előadta : Kerekes Rózsika III. o. tanuló. Eredj, ha tudsz. Végvárytól. Szavalta: Fukász Erzsébet V. o. tanuló. Szobalány. Vígjáték egy felvonásban. Kincs Istvántól. Előadták: Zsákay Ilus, mint mama; Fukász Erzsi, Betusiák Irénke és Motjuk Ida, mint gyermekei; Sztrikó Juliska, mint szobalány és Geistlinger Irénke, mint Gulyásné. A búcsúztatót Csintó Ilonka II. o. tanuló mondta és az egyes számokat Csintó Ilonka konferálta. Úgy a magánszámok, mint a társas előadások gondos és szorgalmas betanulásról, kiválóan fegyelmezett vezetésről és kitűnő rátermettségről tanúskodtak. Ezzel a műkedvelő előadással egy kedves emléket szereztek a csen- gerieknek, úgy a felnőtteknek, mint a gyermekeknek. ten milyen nagy, megemlitem azaz esetet, amikor egy hollandus barátom megkérdezte tőlem, hogy milyen vallásu vagyok. Elkedvetlenedett, amikor megmondottam, hogy én bizony Kálvin követője vagyok. Megmagyaráztam neki, hogy nálunk is vannak ugyan felekezeti különbségek, de elképzelhetetlen lenne, hogy valaki egy magyar társaságban megkérdezné egy másik úrtól, hogy milyen felekezetnek tagja. Máskor meg azon csodálkoztak, hogy én a protestáns ember miként tudtam „kijönni“ ilyen hosszú utón egy katholikus emberrel, mint a barátom? Lehetséges, hogy a nagy- yárosok határozottan kulturáltabb és ilyen felfogásoktól inkább mentesített társadalmában nincsenek meg ezek a lehetetlen vallási különbségek, mert én főként a kisvárosok burzsoá lakosságánál tapasztaltam ennek legélesebb kinövéseit. Az egész kérdés jellemző azonban Hollandiára, melynek lakosságát szeretik követendő például egyesek feldicsérni. Dr. Puskás István. zet fohásza, mert ők a magyar nemzetnek s igy nemzeti imádságának is a legmélyebb tisztelettel adóznak, noha nem tartják magukat nemzeti érzületüeknek. Ez is egy érdekes jellemvonása a hollandus munkásságnak. Vannak nemzetközi szervezeteik nekik is, sőt erősebbek, mint a mieink. Hangsúlyozzák is azt, hogy nemzetköziek, azonban, ha Hollandiáról van szó sokszor sovinisztábbak a nemzeti irányban működő munkásságnál is. Ez is egy nagy különbség a mi szocialistáink és a hollandiai szocialisták között. Hilversummal kapcsolatosan kell kitérni egy igen különös holland furcsaságra. Már Nymwegenben is tapasztaltuk, hogy itten milyen szenvedélyesek a felekezeti különbségek. Engem például mindig protestáns családhoz szállásoltak el. Barátomat, Dr. Lukácsot pedig, lévén ő katholikus, mindig katholikus fami- liák látták vendégül. Furcsa volt ez nekünk nagyon. Nincs az egész világon egy olyan ország, mint Hollandia, melyben a felekezeti különbségek olyan élesek lennének, mint itten. A hollandok ebből a szempontból hátrább vannak minden más társadalomnál. Talán csak Angliában ilyen éles a két naév felekezetnek egymás ellen
