Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-07-27 / 30. (509.) szám

4-ik oldal. 1930. julius 27-én. Középeurópa és az agrárértékesités. Irta : Dr. Schandl Károly ny. államtitkár, orsz. gyűl. képviselő. Amerikának és a tengerentúli országoknak versenye elegendő ok arra, hogy az európai agrárállamok, de az összes európai államok is kénytelenek legyenek, ha nem is szo­rosabb kapcsolatot, de valami gazdasági vámszöveiséget létrehozni. Nem vagyok hive Pán-Európá- nak. A nemzeti jellegnek, a nem­zeti halároknak kiküszöbölését kép­telenségnek, utópiának tartom. Na­gyon jellemző ellenben az, hogy mig a népszövetségben, még csak a vámbékét sem tudták létrehozni, addig Briand francia külügyminisz­ter következetesen megmaradt esz­méje mellett, hogy az európai álla­mokat valami gazdasági szövetségbe hozza. Közép-Európa agrár-export- államainak Magyarországnak, Jugosz­láviának, Bulgáriának, Ro­mániának — különösen létérdeke az, hogy valami történjék ebben a te­kintetben. A római mezőgazdasági nemzet­közi kongresszuson először adtam kifejezést — midőn arról volt szó, hogy hogyan lehetne a termelést fejleszteni — annak az észrevétel­nek, hogy addig, mig a meglévő gabonakészletek elhelyezéséről nem tudunk gondoskodni, a termelés fejlesztéséről nem lehet beszélni. A berlini interparlamentáris kereske­delmi konferencián, a múlt eszten­dőben, szerencsém volt részt venni és meglepő megértésre talált felszó­hogy merjük felvinni? Sok a baj! A boletta csak tapasz rájuk. Olyan, mint tifuszosnak az aszpirin: nem gyógyit, csak zsongitja a fájdalmat. Költséges első segély. De ez csak úgy lehet az egész gazdasági élet hasznára, ha állandó orvosságról gondoskodunk úgy a termelés, mint az értékesítés kérdésében. Ebben pedig az ötletre nagy szükség van, de a tervszerűségre is. Ma egyik­ből sincs sok! Az értékesítéshez tartozik az iparosodás kérdése. Iparosodáson természetesen nem azt értjük me­zőgazdasági országban, hogy mono­polizált, védővámos, kartell-ben drágító nagy gyáripart szubven­cionáljunk. Hanem éppen a mezőgazdaság iparosodása, termékeinek feldolgo­zása, végső használati _ cikké való gyártása lehet a cél. És erre nem a mammut-gyár a kisegítő, hanem az, hogy a gazdaságok iparosodá­sát segítsük elő. Dolgozzuk fel a tejet, burgonyát, bőrt, gyümölcsöt, tengerit és egyéb termékeinket itt­hon. Ezzel több lesz a hasznuk is, több lesz a munkaalkalom is. És ne privilégizált Gschwindt-gyárak- nak adjunk engedélyt, hogy 3 pen­gőt méltóztasson fizetni egy mázsa szilváért, hanem minden községnek a kisgazdái foghassanak össze és kapjanak engedélyt pálinka főzésére. lalásom abban az irányban, hogy a középeurópai államoknak, az agrár értékesítés tekin­tetében való egymásra­utaltságuk miatt, az együtt­működésre készen kell állani. Egymásután szólaltak fel olyan po­litikusok, mint a román agrárblokk vezére, a bolgár parlament kikül­döttje, azután a görög, sőt a cseh­szlovák delegátus is, hogy ehhez a magyar felfogáshoz csatlakozzanak. Ebből az incidensből eredt, hogy jugoszláv részről érdeklődtek, hogy nem volna-e lehetséges magyar-ju- goszláv kooperáció az agrár-export terén, ahogy a román kormány ré­széről Manoilescu államtitkár elő­adást tartott Budapesten az euró­pai mezőgazdaság tragédiájáról, a román-magyar agrárizmus együtt­működésének szükségességéről. Amennyire természetesnek talá­lom, hogy ezek az államok — Ju­goszlávia, Románia és Bulgária — a gazdasági élet törvényeinek vas- kényszerüségénél fogva arra lesz­nek utalva, hogy velünk megállapodjanak az agrár- értékesítésben és az ipari vámpolitikában is, annyira nem találom természetes­nek azt, hogy éppen Prágából in­dult ki egy mozgalom, amely Euró­pának parlamenti agrárpártjait akarja egységes agrárpolitikára bírni. Ebbe a prágai internacionális agrárbüróba 26 államnak agrárpártját hívták meg. Magyarország agrárpártjaihoz nem érkezett meghívás és csak örven­detesen szögezem le, hogy a világ legilletékesebb agrárorgánuma, a Nemzetközi Mezőgazdasági Bizott­ság, amely már negyven esztendeje működik, azt tartja, hogy amennyi­____________naiwA»! Azt án a régi szövő-ipart is fel lehetne lendíteni akár gépekkel is a falukon. Az iparosodással kapcso­latos az, hogy az ipari célokra szükséges növényeket termesszünk. De nem úgy, hogy csak protekció­sok kapjanak pl. lentermelési ked­vezményt, a kisgazdák pedig még vetőmagot sem. Az iparosodásnak az engedélyeken és kedvezménye­ken kívül nagy akadálya még az is, hogy a Nemzeti Bank 6 százalékos pénze 14 százalékra rúg, mire a falura ér. Magyarországon össze­zsúfolódtak a boltok és a tisztviselők. A bankoktól olyan tanácsot kaptak ezek, hogy menjenek kapálni. Hát tenni kell róla uzsora-törvénnyel, hogy a bankok is menjenek seperni, ha olyan sokan vannak, hogy a tisztességes percent nem elég nékiek. Vagy legyenek szerényebbek s ta­nulják meg, hogy egy agyonnyomo- ritott nép sáfárja nem hordhatja magát olyan módon, mint egy gaz­dag ország pávája. Áldoznia kell mindenkinek és meg kell tisztulnia a közéletnek, hogy érdemes legyen a földet mivelni, a munkásnak dol­gozni s hogy hihessünk a felemel­kedésben. Szamosujlak. Kincs Elek. ben a különböző országok mező- gazdasági érdekeltségei valamit ke­resztül akarnak vinni, azt a Nemzet­közi Mezőgazdasági Bizottság utján kell keresztül vinniök. A magyar agráriusok, kezdve Károlyi Sándor gróf, Dessewffy Aurél gróf és Darányi Ignác korá­tól mindenkor együttműködtek a Nemzetközi Mezőgazdasági Bizott­sággal és én azt hiszem, hogy ez a bizottság előre fogja vinni azt a kívánságot, hogy az európai álla­mok, de különösen az európai ag­rárállamok, megtalálják egymást. Qlcsvaapátiban budapesti gyermekei nyaralnak. Olcsuaapáti nagy csendjét most a Budapestről érkezett nyaraló gyermekek törik meg vidám, játékos kedvükkel. Ott futkosnak a Szamos partján, élvezik a szabadságot, ame­lyet Budapesten úgy nélkülöz­tek. Legtöbbje gyenge vézna, látszik rajta a városi zakla­tott élet. Éppen ezért Buda­pest székesfőváros tanácsa óriási összegeket áldoz, hogy a testileg leromlott gyermekeket a nyári hónapok alatti üdü­lés által a tél viszontagságai­val szemben ellenállókká te­gye, továbbá, hogy a fejlődés­ben visszamaradt gyermekek ismét a testi fejlődés útjára lépjenek. Ezért jöttünk Buda­pestről oly messzire, Olcsvaapátiba, hol minket meleg szívvel fo­gadtak. A vidék biztosítja a jó levegőt, napfényt, mozgást, a vendéglátó gazdák pedig a jó élelmezést. Úgy érzem, hogy itteni tartózkodásunk ránk nézve testileg és lelkileg gya- rapitólag fog hatni. A szives, vendéglátó gazdáknak pedig kellemes érzései és emlékei lesznek akkor, valahányszor arra gondolnak, hogy egy sze­gény, testileg leromlott gyer­mekből rövid idő alatt uj, erős, egészséges gyermeket tápláltak ki. Mégegyszer e helyen is kö­szönetét mondok Budapest székesfővá­ros tanácsa nevében az illetékes köröknek, akik itteni nyaralásunkat előkészí­tették s a vendéglátó gazdák­nak, kik oly szeretettel bán­nak a nyaraló gyermekekkel. Thuréczy Béla csoportfelügyelő, a nyaraló­csoport helyi vezetője. I« Ilin ______________ Be föttes üvegre jelző- címkék a „Szatmár és Bereg“ papirkereskedésében. Conan Doyle kimenője. Irta dr. Schmiedt Béla. Alig hunyta le két szemét, hívei már is megidézték. Állítólag tízezer spiritiszta várta lélegzet visszafojtva a londoni Albert Hallban. Az egyik tránszba esett médium szerint meg is jelent s elfoglalta a számára fenn­tartott karosszéket. Conan Doyle — ezek szerint — kapott már kimenőt, de csak egy éjszakára, mert a magyar spiritisz­ták hiába üléseztek, az öreg Sir nem jelentkezett. Tízezer spiritiszta drukkolt Lon­donban ! Mennyiségre szörnyű tömeg. Mi­nőségre könnyebb fajsúlyú elemek lehettek, az iró ponyva-szellemének falánk tejtestvérei és a világ vajúdó lelkének szerencsétlenjei, akiket a spiritizmus fütött. Rossz szót hasz­náltam. A spiritizmus nem füt, ha­nem hüt. A halottidézők testén nem ülhet áhitat s hiányzik róla a lelki­ismeret nyugalma. A spiritizmus Amerikából jött. A száraz számok, a tudományos lom­bikok és nyikorgó gépek lázas szé­dületbe ejtették az embereket. Ösz- szeütközött a hideg ész és meleg szív s a materializmus reakciója­ként megszületett a spiritizmus. A vak anyagelvüség szülte a lelki vak­ságot és vaklelküséget, amely „lel­ket“ kiált ott is és akkor is, amikor pedig ravasz bűvészek bütyke dö­römböl. Az emberiség nem tud meglenni lelki irányok nélkül. Az istentelen materializmus földhöz láncolt Pro­métheuszt csinált belőlünk. Sikerült kiszabadulni ebből a béklyóból, de a materializmus eszméitől megszál­lott tömeg nem tudott fölemelkedni az integer spirituálizmusig, csak a spiritizmusig. A keresztény spirituálizmus úgy viszonylik a szellemidéző spiritiz- mushoz, mint a kávé a pótkávéhoz. Kávé az is, kávé ez is. De mig a keresztény sptrituállzmusnak ereje van és tartalma, addig a spiritiz­mus pótkávé módjára csak színez, mutat. A spiritizmus a „jövő vallásai­ként lépett fel, de jóllehet sokan ka­cérkodtak vele, csak a beteg lelkek térdeltek le előtte. A vallást nem szabad szubjektív élménynek tekinteni, mert igy sza­bályozatlan folyó módjára elfekszi a világot. A szubjektivizmusnak nin­csen dogmatikus csontrendszere s igy nem képvisel erőt s nem hord magában energiát, A spiritizmus is szubjektivizmus. Nincsen rendszeré­ben objektiv élet és vegetáció, csak meddő halottidézés és hallucináció. A Tiszát nem lehet betömni az eredeténél, ez sikertelen erőfeszítés lenne, hanem bevezették partos biz­tos mederbe. Ez a teendő a spiri- tizmussal is. Nem lehet ráülni a forrására, hanem bele kell vezetni a spiritualizmusba. A spirituálizmus tükörképe a hit. A spiritizmusé a vakhit. Nevezhet­jük babonának is. A babona a szív és ész torzszülötte. A babona hisz­térikus érzés, kancsi nézés, füstös korszellem, ami a felső tízezrek pa­lotájától leér a falusi csősz kuny­hójáig. Aki lelke vallásos vágyát nem engedi helyes utón megnyilvá­nulni, abban babonás kelevények, spiritiszta daganatok képében fakad ki a természetes vallásos vágy. A spiritizmust, a lelki kolerát a

Next

/
Oldalképek
Tartalom