Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-01-05 / 1. (480). szám
1930. január 5-én. 3-ik oldal. igazságot, hogy nálunk a politika csak igen ritkán gazdaságpolitika. Országos vonatkozású dolgok ezek, de éppen úgy. mint ahogy egy beteg fának nem elég a koronáját gyógyitani, hanem a reorganizációra irányuló gyógyítást a gyökereknél kell kezdeni, épp úgy nálunk is az állami és társadalmi élet alsóbb egységeinél kellene kezdeni a bajok kutatását és gyógyítását. Vegyük bonckés alá ebből a szempontból a mi szükebb hazánkat: Csonka Szatmár és Bereg vármegyéi. Hogyan is fest nálunk a gazdasági élet ? Mezőgazdaságunk abból áll, hogy vetünk és aratunk, úgy mint apáink és nagyapáink tették. Termesztünk búzát, rozsot, tengerit és jó sok burgonyát, melyeket vagy megvesz valaki, vagy sem. Ha régi elhelyezési területeink — mint jelenleg — védővámokkal el vannak zárva előlünk, akkor ezeket önköltségi áron alul adjuk el. Mikor aztán beköszönt a tél, akkor sem vetni, sem aratni nem lehet, Ülünk tehát fütött szobában és várjuk az uj tavaszt. Hát persze télen produkálni nem lehet, legfölebbb annyit lehet tenni, hogy az igényeket, a fogyasztást a minimumra redukálják. Ila megvizsgáljuk vár- megyénk mezőgazdasági munkásainak, törpebirtokosaink életét, azt látjuk, hogy bizony az évnek alig felét töltik rendszeres, produktiv munkával, az év többi részében pedig legfölebb szegényes jószágállományuk ápolásában merül ki minden tevékenységük. Kereskedelmünk, iparunk alig van. De ami van is, miben nyilvánul meg? Áll a kereskedő, áll az iparos naphosszat pultja mögött, vagy műhelye ajtajában és várja, hogy mikor téved be hozzá egy-egy gazdálkodó, hogy szerény életének lét- miniumait beszerezze. Szeretném belekíáltani csöndes, lokális életünkbe : „Ébredjetek" ! „Ébredjetek", mert ha még tovább tart ez a szunyadás, úgy ez már nem csöndes álmodozás, hanem csöndes elmúlás lesz! Sürgős segítségre van itt szükség! A gazdasági erőknek, társadalmi és gazdasági vezetőségünknek sürgős ösz- szeiogására, mert kellő megmozdulás, összefogás és tetterő produkálhatna kellő eredményeket. Elsősorban a mezőgazdaságot kellene alátámasztani, mert hiszen ebből él itt közvetve, vagy közvetlenül mindenki. Mezőgazdasági-ipari üzemeket kellene létesíteni, ami nagyon sok irányban kedvező hatást gyakorolna. 1. Kedvező befektetés volna. 2. Enyhitené a munkanélküliséget és a munkátlanságot. 3. Lehetővé tenné, hogy ipari növényeket termesszünk és hogy azokat értékesíteni is tudjuk, sőt hogy kedvezően tudjuk értékesíteni. 4. Vérkeringést vinne bele az iparba, kereskedelembe és vármegyénk egész gazdasági életébe. 5. Megmentené Mátészalkát a Szatmár visszacsatolása után bekövetkezendő gazdasági pusztulástól. A kezdeményezés e téren az alispán urat illetné, akitől a legutóbbi vármegyei tisztuji- tás alkalmával oly szép és tartalmas programmot hallottunk. O volna hivatva az illetékes társadalmi és gazdasági tényezőket e probléma megbeszélésére összehívni és a minden bizonnyal megnyilvánulandó közóhajt a főispán ur elé terjeszteni, ki bizonyára legmesszebbme- nőleg támogatna minden üdvös akciót és megszerezné részünkre a kormány támogatását is. Volt alkalmunk nem egyszer hallani a főispán ur részéről azon jogos aggodalmat, hogy ha a remélhetőleg egyszer ellenségeink minden machinációja dacára is bekövetkezendő Trianon revíziója révén Szatmári visszacsat- tolják, úgy Mátészalka megszaporodott lakosságával pusztulásra van Ítélve, bizonyos tehát, hogy a főispán ur is készséggel nyújtana segítséget ahhoz, hogy ezen remélhetőleg mielőbb bekövetkezendő esetben is életképes maradjon e város. Megfelelő akcióval, összefogással és felsőbb támogatással minden bizonnyal igen nagy eredményeket lehetne elérni és ha ebben az irányban komoly akció indulna meg, úgy — de csakis úgy — több bizalommal és reménnyel tekinthetnénk a következő esztendők elé. Isten veled, te szomorú 1929-es és jövel 1930-as év. Hozzál számunkra feledést a múltra és kon- cepciózusabb munkát és ebbe vetett reményt a jövőre. Schreiber Sándor. * Közreadtuk ezt az érdemes gondolatokat adó levelet s jól tudjuk, hogy illetékes köreinken sohasem múlik a segítő készség. Éppen ezért a gondolat valóra váltásában ipari, kereskedelmi és tőke-érdekeltségeinké kell legyen az elhatározó lépés, mert a közhatalom birtokosainak aligha van módjukban mást tenni, mert bármilyen komoly építő gondolatot támogatni és közhasznú megvalósítását elősegíteni. Folytonégő kályhák fatüze- I léssel (Zephir), valamint széntüzeléssel [Kalor, Perpétuum stb.) szénkannák, faládák, szénkanalak, tüzpisz- kálók a legjobb minőségben és nagy választékban, feltűnően olcsó alkalmi árakon Feldman Mátyás Fia vaskereskedő cégnél Mátészalka, Kossuth-utca (Városháza mellett) szerezhetők be. 46— Szilveszteri impressziói!. Hosszas lelki küzdelem után úgy döntöttem, hogy tekintve az ősi hagyományokat (26 év) az Iparosok köre Szilveszterén fogok részt venni, melyre a plakátok szerint mindenkinek szabad bemenet van, hisz személyjegy 1 pengő, családjegy 2 pengő (3 személyre). Kezdete nem tudni mikor. * Belépünk, a ruhatár zsúfolt, kabátjainkat halomba rakják, kalap és egyebek szépen alá préselve. Benyitok a terembe, mire egy kedélyes ifjú igy üdvözöl: kérem a jegyeket! Ebben csak az a furcsa, hogy a pénztár csak ö utána következik, tehát, nem tudom, hogy mutathatok jegyet, ha még nem is váltottam. Megváltom végre a jegyet, de kérdem, hogy hová fogok ülhetni. Hát biz nem tudják a pénztárosok, mert már régen nincs hely (fél 9 óra). Dehát akkor miért adnak ki jegyet ? — kérdem, mert kell a pénz a körnek, világosítottak fel. Na ez szép kezdet! * Előttem egy kb. 150 emberből álló emberkigyó, mely ugyan állandó mozgásban van, de előbbre nem jut. Én azért mindenesetre elszántan neki vágtam, hogy hátha mégis előbbre jutva széket találok. Hiú remény! Elértem a színpadig, de sehol üres hely, az emberek ösz- sze préselve nagy testvériségben szoronganak. Megállók egy asztal végén, pont a színpad előtt s megkezdődik az előadás. Ahogy figyelge- tek nagy mereven, hátulról meginterpellál valaki, hogy aszongya: Üljön le kérem, nem látok magától. Jó vicc! Hova üljek? Na ahogy vége közeledett az első számnak, belátva azt, hogy itt nincs számomra hely, megkezdtem defenzívámat. Hogy el ne feledjem, mikor más elébe állottam, illető ur már nem követelte távozásomat. * Megindultam vissza hátra, csakhogy nem volt könnyű dolog — nem idézem fel a kellemetlen emlékeket — fél óra alatt a pénztárhoz jutottam, ahol csodák-csodája még mindig tartott a közönség be- özönlése. És igen jó közönség! Hölgyek álltak asztalhoz és emberekhez szorulva, mig valami zseniális pincér vagy 4 drb. széket nem kerített, hogy aztán az ismerősök felváltva pihenhesselek valamit. Közben más nézők székre álltak (magam is), hogy valamit láthassunk is mig nem egyik stentori hangú pénztáros oda szólt: Micsoda barbárság az székre, állani! Persze ez olyan gyengéden volt tudtunkra adva, hogy elment a kedvem a nézdegéléstöl és még hátrább vonultam. így lett meg az elégtételem, mert a másik pénztáros is felállt (hárman voltak ők) persze most én szóltam oda. Na misz- ter hát ez nem barbárság ? Mire bizony az erélyestől csak szapora pisis mii ____________ SÜ TŐPORBÓL készülnek. Kérje ninden iBszerkerpsKfdésbtn A most megjelent 148 receptet tartalmazó, színes képekkel illusztrált ár. OETKER-féle receptkösiyvet. Ára 30 fillér. * * logás, társától pedig arcán megjelenő szende pir volt a felelet. Ezalatt egyik szereplő szózatot intézett a nagyérdemű közönséghez, hogy akinek jegye nincs, az váltsa meg a jegyet. Egy hang a közönségből igy válaszolt: És mondja mi lesz azokkal, akiknek jegye van, de helye nincs? * Miközben ez történt, felvetődött egy borzasztó kérdés. Mi történnék tűzvész esetén kedves kör-vezetőség ? A levegő förtelmes volt a túlzsúfoltság miatt. Valaki a kezemet cigaretta csutkával megégette. Tyúkszememre léptek folytatólagosan. A jobb sorsra érdemes közönségen kívül ez estén a vesztes csak a műsor rendezője volt: Bodnár István. Sokat mondok, ha öt méterig a színpadtól lehetett a szereplőket hallani. Kérem, én direkt elmentem a középig és oda csak érthetetlen hangfoszlányok jutottak el. Néha azért valami érthetetlen módon előbbre sodródtam, igy valamit elkaphattam az előadásból, persze tárgyilagos kritikáról szó sem lehet. Az első számban „Kontra gyerünk“, jó csak Batáry Zoli volt, aki jól alakította a bíró szerepét. A többiek abba a túlzásba estek, amit ezzel lehet meghatározni: szerepűket nagyon csinálták. És ez sajnos végig vonult az egész műsoron. Persze ennek az is oka lehetett, hogy az óriási zajban a műkedvelők szinte ordítva igyekeztek beszélni' ami aztán gesztusaik és játékuk fonákságát is maga után hozta. Az „analfabéták tanfolyamában“ jó volt Senkálszky és Kerekes, amiben segített a maszkirozás is. Viszont Lőwy a csendőr szerepét nagyon furcsán fogta fel, amikor a nyugodt, szigorú magyar csendőrből egy ugra-bugráló figurát csinált.
