Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-06-08 / 23. (502.) szám

4-ik oldal. ÄIÄ t MÄRlSiMlS 1930, junius 8-án A hangverseny műsorának első száma volt Händel „Largo“-ja a „Xerxes“ cimü oratóriumból. E művet meglepő készültséggel és tu- : dással, a helybeli műkedvelők és a „Levente-zenekar“ tagjaiból alaki- : tott alkalmi zenekar adta elő. , Zenekari kísérettel még két mű­vet adtak elő. Ezek Gróh I.: „Do­mine exaudi orationem meam" és : Müller I.: „Ave verum“. Előbbit Smajda Ferenc, utóbbit Teleki Kál­mánná énekelte. Precíz énekük — : biztos tudással és a hangok tiszta­ságával — kellemes hatással volt az egybegyűltekre. Általában mindkét műnél úgy az énekesek, mint a ze­nekar tagjai az előadást illetően ki­válóan megállták helyüket és az összhang is minden tekintetben ki­fogástalanul sikerült. A róm. kath. vegyeskar Schönlrof: „Ave Maria“ját és Rossini orató­riumából a „Bűnbánó“ cimü részt énekelte. Külünösen az utóbbi elő­adásával ért el nagy sikert. Az előadott zene- és énekszámo­kat Vitek Károly zenetanár vezé­nyelte. Nagy zenei tudása és kitűnő vezénylése osztatlan dicséretet ér­demel. A műsor utolsó számát, Koudela: „Szent Imre dalok" cimü szerzemé­nyét, Bertók Béla karnagy vezény­lésével kiváló sikerrel és hatásosan a róm. kath. férfikar adta elő. — rgy- — 507/930 vhtó sz. Pk. 394/2—930 sz. Árverési hirdeímétiy. Ezennel közhírré teszem, hogy dr. Torday Sándor fe­hérgyarmati ügyvéd által kép­viselt Mauthner Ödön végre- hajtatónak végrehajtást szen­vedett ellen 1050 P tőke en­nek 1929. évi november hó 27-től járó 12 százalék kama­tai biróilag eddig összesen 219'80 pengőben megállapí­tott költségek erejéig az 1930. évi április hó 12-én kielégí­tési végrehajtás utján lefoglalt 3640 pengőre becsült mérleg, íróasztal, hencser, tehenek, juhok, lovak, kocsi, rádió, gazdasági felszerelések, bor­juk és bárányokra a nyilvá­nos árverést az adós lakásán, Uszkában az esetleg teljesített fizetések betudásával leendő megtartására 1930. évi ju­nius hó 11 napjának délelőtt 12 órájára kitűzöm, mely ár­verésen a fenti ingókat kész- pénzfizetés mellett a legtöb­bet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is elfogom adni. Fehérgyarmat, 1930. évi má­jus hó 12-én. Páblé Antal kir. jb. végrehajtó. „Heg van törve as évtizedes közöny, a tanitö értékelése és megbecsülése vlrradö- ban van“. Az Általános Tanító Egyesület közgyűlése. — Csat­lakozás a revíziós ligához. — Közebéd és nagy* sikerű müsoros-táncestély a megyei tanítóság nagy napján. WELLS Világtörténete pe«sős JLfJ arban Ontották a tanítóság tömegeit a a csütörtökön reggel Mátészalkára érkezett vonatok s 10 órakor szo­rongásig telve volt a Vármegyei Nagyvendéglő díszterme, amikor Pap Ignác elnök megnyitotta az Általános Tanítóegyesület közgyű­lését. A tanítók és tanítónők sorai­ban vendégek is szép számmal vol­tak, igy Dr. Fej ess Kálmán és Dr. Imre József tanfelügyelők, Dr. Boér Endre vm. főjegyző, Lator Zoltán testnevelési felügyelő, Keul János tanácsnok, Berey József, Kincses István, Szabó Gyula, Berényi Dá­niel, Tukacs György ref. lelkészek, Slepkovszky János gk. és Heller Ernő róm, kath. lelkészek, Dr. Fá­bián Sándor szerkesztő és még má­sok szép számban. A szokásos üd­vözlések mellett elhangzott elnöki megnyitó minden rétorikai páthosz nélkül, de annál több meggyőző erővel mon­dott, remek beszéd volt. A tanító­ság jövő utjának eszmei elgondolá­sában épp oly magasra lendült, mint amilyen mélyreható meglátás­sal tárta fel a legközvetlenebb fel­adatok sorát. A keveset beszélni, sokat cselekedni jelszó alatt az el­nökség dolgozni akarását ígérte ez a beszéd a tanítóság erkölcsi és anyagi érdekeiért, gondoskodva a tanítói önképzés lehetőségeiről, a tanítói közszellem ápolásáról s egy­más munkájának megbecsüléséről. Szív a szív mellett, kéz a kézben, önfegyelmezetten azon az utón, mely megtörte már az évtizedes közönyt s virradóvá tette a tanítói munka általános megbecsülését. Hangoztatta az elnöki beszéd a lel­kész, jegyző és tanító összefogásá­nak parancsoló szükségességét a magyar falvak sorsának előbbre- vitele érdekében. Részletesen méltatta végül a tria­noni gyásznap évfordulóját s rámu­tatott a megszállt területek magyar iskoláinak elnémitására, a magyar­ság lelki integritásának megtíporta- tására és arra a paedagógiai paci­fizmusra, amely a humanizmus er­kölcsi tekintélye mögé rejtőzik s elsősorban a tanítóság lelkét akarja megmérgezní. Az elnök szavainak hatása alatt elhatározta a közgyűlés, hogy csat­lakozik az Országos Revíziós Ligához. Gáli János főtitkári jelentése következett ezu­tán, gondos összeállításban ismer­tetve a tanítóegyesület s a tanitó járáskörök múlt évi munkáját. A választmány határozatából indítványt is adott elő a főtitkári jelentés ar­ról, hogy tegye a tanítóság hivata­los lappá a „Szatmár és Bereg“-et s ezzel is adjon nagyobb súlyt és publicitást a megyei tanítói élet megnyilatkozásainak. A javaslatot egyhangúan elfogadta a közgyűlés. Karabélyos Ede áll. isk. igazgató értekezett ezután „A tanitó és a közigazgatás" cím­mel olyan emelkedett gondolatkör­ben s a kérdés elbírálásánál szóba jöhető szempontok annyira teljes ismeretében, hogy az előadást ál­talános érdekű volta miatt jövő számunkban egészében közölni fogjuk. Darvas János állami tanitó, „Pedagógiai reflexiók“ címmel értekezett utána. Ez az ér­tekezés is oly sok érdekes és éle­sen exponált gondoíatot ölelt fel, hogy közlünk majd belőle rész­leteket. Csoknyay Bertalan áll. isk. igazgató az Eötvös-alapról adott elő csupa-sziv szeretettel és melegséggel. Parázs vita végeztével minden tanítónak kötelességévé tette a közgyűlés, hogy a lehető­séghez képest lépjen be az Eötvös- alap tagjai közé. Bertók Béla pénztári jelentése és a költségvetés elfogadása után a Szózattal ért véget a közgyűlés. A közebéden százötvenen vettek részt. Az első pohárköszöntőt Dr. Fejess Kálmán mondotta a kormányzóra; utána Pap Ignác a kultuszminisztert éltet­te, Alacs Dániel pedig a tanfel­ügyelőket. Gáli János a tanítói összefogásról beszélt, Biró Dezső a hölgyeket éltette, Darvas János dr. Fábián Sándor szerkesztőt, aki vi­szont a tanítóság munkájának és a sajtó feladatának közösségéről szólott. Szabó Miklós beszélt végül a tanító­ság egyetértéséről. Este rendkívül szép sikerű műsoros táncmulatság volt, az előadott müsorszámok per­dülő élénksége és művészi sikere mellett. Minden szereplő megér­demli a maradéktalan dicséretet s kár, hogy nincsen elég helyünk a részletes méltatásra, ugyanakkor, pedig a fényes mulatságon meg­jelent hölgyek felsorolására. könyvesboltjában kapható. Orgona-átvétel. A k .... i eklézsia templomába kisebb orgonát rendelt a presbitérium Debrecenből, a Kerékgyártó István cégtől. Nagy várakozással volt a falu apraja-nagyja ... milyen dísze lesz az a templomnak és milyen feleme­lő lesz amellett énekelni! Piinköst-hetében meg is érkezett s a szerelés ideje alatt sokan szo­rongtak a cinteremben, hogy egy- egy siphangot ellessenek. A tiszteletes ur biztatta őket, hogy türelem, a pünkösti szent ünnepen már orgona kísérettel fogják éne­kelni a „Jövel szent lélek Uristen-t"! Ünnep szombatján csakugyan megtörtént az átvétel, melyen a tiszteletes ur elnöklete alatt a presbi­térium teljes számban megjelent. Szakértő ki lett volna más, mint a rektor, aki ugyan évtizedek óta „száraz-kántor" lévén, nem nagyon volt otthonos a bírálatban. Semmi kifogásolni valója se volt! Presbi­térium és a nép ámulattal hallgat­ták, midőn a Szotyory partitúrájá­ban — minden müvészkedés kí­sérlete nélkül — eljátszotta a XLII. zsoltárt. Tiszteletes uram felkérte hát a presbitériumot, hogy átveszik-e az orgonát? Kisvártatva megszólalt a bölcsel- kedni szerető egyházfi, hogy: min­den szerkezete megfelelő volna, a „hangoztatás“-áb an sincs semmi hiba, de... a kötő fahuzalocskák vékonyak, gyengék... és hogy min­den kételyt eloszlasson, felszólította a legfiatalabb presbitert, hogy: fog­juk a két végét a fogunk közé komám és huzzuk meg jól s ha el nem szakad, akkor helybenhagyható! Bár a tiszteletest és a szerelőt bosszantotta e balga indítvány, a közönség soraiban végigmorajlott a helyeslés s igy a próbát meg kellett ejteni! Neki iszonykodtak, de nem sza­kadt — bivaly se tudná elszakíta­ni — hanem egyházfi uram hátra- hanyatlott és „jajj" kiáltással fáj­lalta kirántódott két fogát! Kacagás nem tört ki a közönség között, hiszen templomban történt az „eset", no meg elvégre is min­dent meg kell „tapasztalni“, Göre Gáborként! Eloszolván, sokan át­ér ző — helyeslő megilletödéssel gondoltak az egyházfi tragikus végű próbálkozására... csak a szerelő nem tudta elfojtani magában a fel­feltörő kacajt... csak az öreg tisz­teletes szippantgatott sebesebben a drótozás remekével átszőtt barna­piros tajtékpipájából. Marok. Kallós Tivadar. ¥„_ _».A AZA.ZAtöltesse akkumulátorait az Ecsediláp üzletében. Igazan elvezni akarja rádióját? A legmodernebb berendezéssel, szakszerű fel­ügyelet alatt, legolcsóbb árakon végzik itt a töltést. — Az Ecsediláp Társulat Villamosüzeme Kossuth-utca 33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom