Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-17 / 46. szám

2-ik oldal.

1929. november 17-én.

SI£YMÁR Is BFEKKC

(magyar, osztrák, cseh, oláh, szerb, olasz és lengyel) egymásnak adósa, vagy hitelezője. Cson- ka-Magyarország például 1500 millió aranykoronával tartozik a többinek, mert annyival nagyobb a teljesítési hányada. De ne ijedjünk meg ettől a másfélmilliárd aranykoronától, mert a békeszerződések szerint a jóvátételi fizetésbe bele kell számítani azokat az állami javakat is, amelyeket az utódok (a magyarok és osztrákok kivételével) kaptak az elődöktől. Angol becslés szerint csak a csehek körülbelül 15 milliárd aranykorona értéket kaptak ezen az alapon tőlünk és az osztrákoktól,^tehát, ha leszámolnánk nem mi fizetnénk, hanem még mi kapnánk hatalmas összeget. A nagyantant sok milliárdos adósságba verte magát a háború alatt, melyet a vesztesekkel fizettet meg, de kis szövetségeseiről sem feledkezik meg, mert a nekik juttatott területek arányában követeli tőlük a felsza- baditási hányadot. A csehek itt is rosszul állnak, mert őket csak 1919 októberében ismerte el az antant hadakozó félnek és igy nem tudnak előteremteni háborús veszteséget, pedig ezzel kevesebb volna a számlájuk a nagy- antantéknál.

Nagy vonatkozásokban ez a helyzet a világháború után. Maguk a győztesek sem tudják még, hogy mit követelhetnek, helyesebben, hogy mennyit kapnak, hiszen csak most ment füstbe a hágai megegyezés is a németekkel. A népszövetségi kölcsön még tizenhat évig véd bennünket, ez pedig nagy idő. Gondoljuk csak meg, mennyit változott körülöttünk a világ Trianon óta. Ma már nem tartják sérthetetlennek a békeszerződést. Ez csak egy jelenség a sok változás közül. De ha nem dolgoznának is nekünk az évek, Bethlen István gróf miniszterelnök szerint nem lehet olyan magyar kormány, amely vállalna újabb jóvátételt.

Mozart ifjúsága és pályafutása.

Franciából fordította : Szentiványi Hona.

II.

— És te valóban oly szegény vagy ? — kérdé a kis Mozart, megható ártatlansággal.

— Fájdalom, igen! — válaszolt a karmester — pedig születésetek óta és mondhatom azelőtt is, mióta megházasodtam, eleget fáradtam, hogy szerezzek a két háztartás fenntartására, anyámnak és nekünk.

Ha elmondhatnám nektek, gyermekek, hogy mennyi betegség, haláleset és mindenféle költség nehezedett reám, akkor bizonnyal meggyőződhetnétek arról, miszerint nemcsak, hogy életemben soha egy krajcár fölösleg sem jutott, amit saját élvezetemre költhettem volna el, de szorgalmas törekvésem dacára, a* sors különös kegyének tekinthetem azt, hogy legalább megőrzött az adósságtól.

— Az már igaz! — szólt közbe neje fölsóhajtva.

A két gyermek még ott állott hallgatva anélkül, hogy kenyereiktagjai közé nem tartozó tisztviselő is, akit azonban szavazati jog nem illet meg. Havonkint legalább egy rendes kisgyülést kell tartani. A kisgyülés határozóképességéhez vár- megyében legalább öt nem tisztviselő tag jelenléte szükséges.

A kisgyülésnek az a tagja, aki egymásután következő három ülésről igazolatlanul elmarad elveszti

Lapunk egyik legutóbbi számában közölt kérelmünknek — hála a jó embereknek — reményen felüli eredménye lett, mert az özönnel összeadott jótékony adományok nemcsak, hogy lehetővé tették a Népkonyha megnyitását, hanem a tervbevett 15 szegény helyett azonnal 24 szegény kap ebédet naponként, mely nem — mint terveztük — egy, hanem két fogásból áll minden délben. November 4-én, hétfőn délben ülték körül először a Nőegylet asztalát

az ellátottak,

kiknek nevei — vallásuk megjelölésével — a következők:

Római katholikus gyermekek: Tu- ray Erzsébet, Zubály Erzsébet, Zu- bály Julia, Zubály Mihály, Plébán Róza, Plébán Júlia, Jakab Jolán.

Gör. kath. gyermekek: Varga 1st-. ván, Varga Sándor, Obis Lajos, Jakab Mihály.

Ref. gyermekek: Jándek József, Jándek István, Horváth Gusztáv, Berkó Imre és Rácz István.

Róm. kath. polgáristák: Váradi Ferenc, Herman Gusztáv.

Felnőttek: Losonczi Károly (rk.), Juhász Istvánné (rk.), Juhász István (gk.), Varga István (gk.), Kulcsár Károlyné (ref.), Varga Istvánné (ref.).

tagságát. A kisgyülés megalakulásával az állandó választmány megszűnik.

Megválasztja végül a megyegyü- lés az uj

közigazgatási bizottság

10 tagját és megállapítja a tisztújító szék napját, előreláthatóan december hó 12-ikére.

A naponként bőségesen adott

kenyér mellé a következő ételek

váltakoznak az asztalon:

hétfőn : babfőzelék, lekváros lepény;

kedden: gulyás-leves;

szerdán: kömény-leves, turós- csusza;

csütörtökön: zöldség-leves, székely-gulyás ;

pénteken: tejes-puliszka, törtkrumpli ;

szombaton: paradicsom-leves és töltött káposzta.

Vasárnap az iskolások számára I nem főznek ebédet, a felnőttek pe- | dig szombaton megkapják a vasárnapi ételt.

A gondnoki tisztséget Arndt Sán- dorné tölti be, mig

a főzést négyhetes turnusokban

naponként a következő nőegyleti tagok vállalták el:

I. hét: hétfő : Müller Józsefné, kedd: Teleki Kálmánné, szerda: Fülöplmréné, csütörtök: Kursinszki Pálné, péntek: Zékány Lászlóné, szombat: Arndt Sándorné.

II. hét: Müller Józsefné, Beschlich Gyuláné, Simay Tivadarné, Sarkady Erzsébet, Durucz Jánosné, Bodnár Istvánné.

III. hét: Müller Józsefné, Teleki Kálmánné, Kerekes Gusztávné, Dobra Istvánné, Smajda Ferencné, Doby Antalné.

IV. hét: Müller Józsefné, Dr. rápolti Nagy Jenőné, Bertók Bé- láné, Ortutay Gyuláné, Hradil De- zsőné, Arndt Sándorné.

Havonként egy-egy nagy kenyeret

a következő hölgyek vállaltak küldeni a szegények ebédjéhez: (a számok a hó napjait jelzik) 1. Ba- lássy Miklósné, 2. Bertók Béláné, 3. Müller Józsefné, 4. Ozv. Csipkés Józsefné, 5. Budaházy Mária, 6. Müller Rezsőné, 7. Dömötör Jánosné, 8. Toperczer Endréné, 9, Hering Lajosné, 10. Kucsma Józsefné, 11. Petróczy Julia, 12. Kug- ler Istvánné, 13. Puskás Józsefné, 14. Lengyel Endréné, 15. Szilágyi Sándorné, 16. Dr. Puky Józsefné, 17. Oroveczné Tóth Ilona, 18. Boleman Károlyné, 19. Saághy Rózsi, 20. Szőllősy Irma, 21. Teleki Kálmánné, 22. Neubauer Sándorné, 23. Bartha Aladárné, 24. Fruttinger Istvánné, 25. László Béláné, 26. Szakonyi Dánielné, 27. Sarkady Antal, 28. Jakab Lajosné, 29. Durucz Jánosné, 30. Hradil Dezsőné.

Havonta a következő pénzadományokat

ígérték meg: Almer Béláné 5 P, Péchy Lászlóné (Papos) 5 P, Hradil Dezsőné, Szentiványi Sándor

5—5 P, Szatmárvármegyei Gazdasági1 Bank 10 P, Balássy Miklósné 2 P, Dr. rápolti Nagy Jenőné 5 P, Beschlich Gyuláné 5 P, Zékány Lászlóné 2 P, Szemerédy Istvánné 2 P, Dr. Pollner Miklósné 5 P, Fesztóry Gézáné 2 P.

Havonta a következő élelmiszereket

adják: Páyer Jánosné 1 kg. zsír,

Tarr Istvánné 2 kg. rizs, Molná--------- —r

A mátészalkai Népkonyha.

A SzociáMs Míssiótársuiat (Kaik, Nőegylet) újabb szociális

intézménye.

bői ettek volna. Atyjuk szomorúan folytatá:

— Minden órámat nektek szenteltem, gyermekeim, abban a reményben, hogy majd ti is fenn tudjátok tartani magatokat.

— És téged is Apám — szólt közbe Frederíka.

— Valóban — mondá Farkas, oly komoly hangon, mi gyermekes kinézésével ellenkezett — miután Apánk mindeddig érettünk fáradozott, most rajtunk a sor, hogy helyette dolgozzunk.

— De te még igen gyermek vagy arra édes kis fiam és igen gyönge — válaszolt atyja, kit gyermekeinek jósága meghatott.

— Igen gyermek? — ismételő Farkas, ki szintúgy sértve érezte magát ezáltal. — Igen kicsiny és gyönge ? Hiszen nem sokára oly magas leszek, mint a zongoránk!

— Szegény, kedves gyermekem! — mondá anyja — sovány ujjaivaj megsimitva kis fia szőke haját. Mit tudnál dolgozni te, ki oly gyönge és fiatal vagy?

— Apám, aki ért hozzá, az) mondja, hogy én már is zongoraművész vagyok, tehát tanítani fogok.-— És kit fogsz te tanítani? Hol találsz náladnál fiatalabb tanítványokat? — kérdé utóbbi, megcsókolva a gyermek homlokát.

— Nálamnál nagyobbakat fogok tanítani, az természetes! — felelt önérzetesen a kis művész.

A szegény szülők e szavakra elmosolyodtak, könnyeik dacára, de Frederika pártjára állott: „Farkasnak igaza lehet, Anyám. Hallgassatok ide. A napokban, midőn ott sétáltunk a nagy kastély előtt, mely ablakunkból látszik, a kastély ur nője megszólított és kérdezte, hogy mi vagyunk-e a Mozart prágai karmester gyermekei? Én igennel feleltem és akkor Farkasra mutatva, azt kérdezte: Tehát ez a kis fiú játszik oly bámulatosan a zongorán ?

— Igen, Asszonyom, válaszolt Farkas.

Erre az úrnő felhívott a kastélyba és felszőlitotta Farkast, hogy zongorázzék valamit. Aztán a néni annyira meg volt elégedve Farkassal és velem is, — mert nekem is játszanom kellett — hogy egy szép arannyal ajándékozott meg minket, mint ahogy azt te is tudod, Anyám, mert neked adtuk az aranyat.

— És el is mondtad már nekem ezt az esetet; miért ismételed most ?

— Oh, én jól tudom, hogy miért, — szólt a fiúcska — mert ha Apánk beleegyezik, én és Frederika elmegyünk művészi körútra. Kedves gyermekek vagyunk és Frederika nagyon szép, a kastély úrnője is azt mondta; elmegyünk mindenfelé és mindenütt zongorázni fogunk; mindenütt aranyokat fognak nekünk adni, mi pedig azokat nektek hozzuk és ti nem lesztek többé szegények; gazdagok lesztek!

— Mondd csak, feleségem, ez nem is rossz gondolat — mondá a karmester.

— Csakhogy fárasztani fogja őket az utazás — vélekedett a gondos anya.

— Talán Frederikát fogja fárasztani, de én nem fáradok ki oly könnyen — iegyzé meg Farkas. — Ma is legalább húszszor leszaladtam a hegyoldalon, melyen lakunk és akárhányszor ismételném még, ha Apám kívánná.

— Oh, ami engem illet — szólt Frederika — a boldogság, hogy szüleimnek segítségére lehetek, nem fogja velem éreztetni a fáradtságot.