Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-31 / 13. szám

Mátészalka, 1929. március 31. Ara 20 fillér. IX. évfolyam 13. szám. ALMI E'S KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Mikiós-u. S. Telefon 38. Postatakarékpénztári csekkszámla : 54.003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij : Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40. Feltámadunk! Mátészalka, 1929. márc. 30. Elárulták. Megkinozták. Meg­cáfolták. Kirabolták. Megfosz­tották utolsó ruháitól is, ame­lyekre a hóhérok sorsot vetettek. Azután keresztre feszítették. A holttestét kősirba helyezték. A sírra kősziklát hengeritettek s elébe fegyveres őröket állítottak. A hóhérok, a győztesek dia­dalt ültek. De jött a harmadik nap. Meg­nyílt a sírbolt. Az őrök elfutottak. A megcsufolt, megkínzott, össze­tört test ragyogó fényességben elhagyta sziklabörtönét. A ke- resztrefeszitett feltámadott. Győ­zött az igazság! Alleluja! Azóta, immár kétezer év óta hangzik az erős hit szaván: A halál nem örök! Nincs végleges megsemmisülés, a halál után uj élet következik. Amint Krisztus tanított bennünket, úgy hisszük, hirdetjük: A keresztrefesziíés után jön a megdicsőülés, fel­támadunk! Azután lesz a szebb élet, a jobb élet. Végigküzdöttük a világháborút, szenvedtünk, véreztünk. Gyáva s kapzsi Judások elárultak ben­nünket. Farizeusok ítélkeztek fö­löttünk. Meggyötörtek, megcsu- foltak, kifosztottak bennünket Trianon Golgotáján keresztre fe­szítettek s tulajdonunkra a hó­hérok sorsot vetettek. Hitték : meghalt a magyar nem­zet. Trianoni sziklasirba helyez­ték! A sir száját ágyuk, tankok acéitömegeivel zárták el. A sir elé, köré sok százezer fegyveres őrt állítottak. A hóhérok, győztesek diadalt ülnek. De a keresztrefesziíett halála nem végleges megsemmisülés. Az igazságot megcsufolhaíják, megkinozhatják, keresztre feszít­hetik, sirba is tehetik. De jön a harmadik nap! A kálvária után a feltámadás. Az igazság fel­támad. Amint Krisztus feltámadott. Mi, magyarok, hiszünk ebben. Hiszünk az Istenben. Hiszünk az örök isteni igazságban. Hiszünk őserőnkben, hiszünk a jövőnk- ben! Hisszük, hogy a gonosz nem diadaímaskodhatik véglege- älllllÄRffilliSKÜüliBäÄIW'Ü5*41! sen. Hisszük, hogy eljön hama­rosan a harmadik nap, a magyar husvét, a magyar igazság fel­támadásának reggele, amikor a Kárpátok taraja újra az egysé­ges magyar birodalom körül fon koszorút s Szent István népe testvéri együttérzéssel harsogja a magyar feltámadás diadal­himnuszát ! Kik perlik vármegyénkből a román államot elkobzott birtokaikért? — Közzétették az optánsper felpereseinek névsorát. — rwuiT? Esztendők óta foglalkoztatják nem­csak a legközvetlenebbül érdekelt magyar közvéleményt, hanem az egész világ politikai sorsának inté­zőit és a nemzetközi jogászvilágot azok a pörök, amelyeket a Magyar- országra optált erdélyi birtokosok indítottak birtokaik elkobzása miatt a román állam ellen. Amint ismeretes, éveken át tartó népszövetségi összecsapások után a múlt év végén közvetlen tárgyalá­sok kezdődtek a magyar és román kormány kiküldöttei között, ezeket a tanácskozásokat a közeljövőben ismét folytatják. Ezek a most folyamatban lévő tárgyalások adnak fokozott érdekes­séget annak a könyvnek, amely Matheovits Ferenc tollából „A ma­gyar—román birtokper“ címen most jelent meg. Matheovits Ferenc tanulmányá­hoz függelékképen kimutatást csa­tolt azokról a magyar birtokosok­ról, akik Romániával szemben pert indítottak. Most, amikor a megegye­zés érdekében olyan komoly tár­gyalások vannak, a közvéleményt különösen érdekli, kik azok a ma­gyar birtokosok, akiknek földjeiről a magyar és román kiküldötteknek dönteniök kell. Azoknak a birtoko­soknak a névsora, akik a magyar— román birtokperekben vármegyénk­ből, mint felperesek szerepelnek, a következők: Három holdtól ezer holdig. Antal Lajosné (Szinyérváralja stb.) 365, özv. Baross Pálné született Uray Mária (Szamoskóród) 302, Bay Lajos (Nagybánya stb.) 73, Bélteki József (Krasznabéltek) 66, Czukor Pál (Nagykároly) 336, Darvay Jó­zsef (Halmi, Ugocsa megye) 3, De- seő Kálmán dr. és Zoltán (Apahegy) 3, Degenfeld József gróf és társai (Csanálos stb.) 5364, Domahidy György dr. és Viktor (Domahida) 290, Eisinger Ferenc (Avasujfalu stb.) 451, Ember Ilona (Lázári) 177, Engel Hermann (Turterebes) 330, Fried Ferenc és neje (Érsemjén) 337, Fried Sándor (Szatmár) 150, Gal- góczy Sándor (Mikola) 193, Gotsch Pál (Nagypeleske) 97, Hadik Bar- kóczy Endre gróf (Avasujfalu) 486, Haller Károlyné (Aranyosmedgyes) 197, Hanák Sebestyénné szül. Nagy Erzsébet (Pusztadaróc) 199, Hlawaíy Béláné (Óvári) 33, Incze Zoltán (Érsemjén) 110, Jasztrabszky Kál­mán (Reszege stb.) 4650 hold. A Károlyi grófok földjei: elvett Jákó Sándorné (Aranyosmedgyes) 84, Jékey László és Dessewffy Ala­dár (Dobrácsapáti) 596, Kaufmann Antal (Óvári) 207, Károlyi Alajos gróf (Erdőd) 5298, Károlyi Gyula gróf (Mácsa stb.) 8738, Károlyi Gy.-né grófné (Nagykároly stb.) 5080, Károlyi István gróf és Károlyi László gróf (Királydaróc és kör­nyéke) 23180, Károlyi József gróf (Szaniszló stb.) 10219, Kende Jó- zsefné szül. Vadász Irma (Batizvas- vár) 28, Komoróczy Iván (Érden- geleg) 125, Kovács Berta (Etény) 240, Kovásznay Zsigmond id. és ifj. (Batíz) 95, Kulin Imre (Érend- réd) 155, özv. Lavotta Miklósné szül. Zlinszky M. és társai (Oláh- gyürüs) 1609, Lengyel Endre dr. (Lázári) 339 hold. Miklóssy István püspöktől 1728 holdat vetlek el. Miklóssy István püspök (Bikszád és környéke) 1728, Miskolczy Imre dr. (Érsemjén) 223, özv. Molnár Viktorné (Avasujfalu) 480, Moran- dini Emánuel (Dragomérfalva) 408, Pappenheim Siegfriedné grófné (Fény) 3107, Péterffy Lajosné (Halmi) 62 hold. Mátészalka és a székely hadosztály. 1929. március 30. Valamely nemzet legnagyobb hősei azok, akiket a nemzet ma- tó gukra hagy s akik annak egye- *2 teméssége nélkül, akkor szállá- fi nak szembe a nemzeti életet fe- ‘fe­nyegető támadásokkal, amikor a ft nemzet kimerülve már nem bir Q létfenntartási ösztönének sem 1 engedelmeskedni. Kétségbeeset->***{ ten egy olyan passzivitásba me­nekül, mely hasonló a tetszhalál­hoz, a tehetetlenséghez s amelyik feleslegesnek és hiábavaló eről­ködésnek tart, sőt ellenszenvvel fogad minden erőlködést, mely a közbénultság ellenére aktiv akar lenni s amely aktivitásra akarja kényszeríteni a bénult ösztönöket. A legszomorubb ma­gyar esztendő, az 1919-ik év, volt ilyen tetszhalotti éve a magyar­ságnak. A fővárosban néhány száz bitang terrorja, Páriából az előre fenyegető trianoni rém, délről, nyugatról, északról, kelet­ről. minden határunkról szuro­nyok és ágyuk irtózatos erdeje dermesztette meg a nemzet élet­revaló ösztöneit és ellenálló ké­pességeit. Még visszaemlékezni is irtózatos. Elszorul a szív ma is, — és ma is csak a hiába­való gondolkodás és töprengés érzetével találgatjuk: — mit is kellett volna tenni akkor? Mégis, volt egy maroknyi, két?, ségbeesésében is öntudatos mat^l gyár. ffl 1918 karácsonyán nehány százA rosszul felszerelt, rongyos, éhes,"' már száz és száz harcteret végig­fáradt, de csillogó szemű magyar, megindult Kolozsvárról, hogy az alföldi rónán a testvér magyar­sággal egyesülve, mint vissza­zuhanó áradat verje ki Erdélyből a belopakodó, de folyton erő­södő és mindjobban felkészül­tebb oláh ármádiát. Az ország fővárosában azon­ban betelt ez alatt a magyarság végzete s ennek a kis magyar seregnek tragédiája is. Az őszi­rózsás forradalom pacifista szó­lamai egészen, végképen szét­züllesztették a nemzet ellenállás­KÖNYVET, PAPÍRT, ÍRÓSZERT (Folytatás a Il-ik oldal 2-ik hasábján.) l!!iiiiliÄri!!l!iiÄifiii!!l!ilÄt'!!!iliiÄii!iiliii!iÄS!li!iiÄiWiiiii£liÄrill!li!Pöil!!iilS!iflirili!!li!Äül!!!!liÄr>!8!l!i!ME!!!ll!!llÄB!llp + + ÜÜSÍ* ♦ A SJf/tvmw, is BSRiC KERESKEDESEBEN VÁSÁROLJON. 'ÜÜÜil* Iliül liiiiiiiiwiiiiiiüwsísiüimüiüiiiai S^üHÜiTSSsüüiiiU l!!!lü«fí!!H!li!«l!lliil iiiifí?

Next

/
Oldalképek
Tartalom