Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-24 / 47. szám

Mátészalka, 1929. november 24. Ara 20 fillér. hmm IX. évfolyam 47. szám. ötefni jCBr m Debrecen f|l|r\ KULI i ir\AM, imhoÍDmu-i, E'S KÖZGAZDASÁGI HETILAR Szerkesztőség; és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telefon 38. Postatakarékpénztár! csekkszámla : 54.003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40. »»Legyen az uj megyegytilés az önzetlen hazafiságnak, a Józan haladásnak és az alkotó munkának állandó otthona.“ „A kisgazda-társadalom sohasem log balra hajolni. — Jékey Sándor és Tomcsányi Vilmos Pál a törvényhatóság örökös tagjai. Megválasztotta az alakuló közgyűlés a közigazga­tási bizottság és a kisgyülés tagjait. Szatmár, Ugocsa és Bereg közi­gazgatásilag egyelőre egyesitett vár­megyéknek az egyesités óta nem volt olyan nevezetes törvényható­sági bizottsági közgyűlése, mint a most múlt hétfőn, amikor az 1929. évi XXX. te. alapján újjáalakult. Az uj megyebizottság tagjai méltóan átérezték a közgyű­lés jelentőségét s alig egy-két kivé­tellel teljes számban megjelentek ott. Autók és fogatok hosszú sora ontotta a vidékről érkezőket s 10 órára zsuffolásig megtelt a megye­háza diszterme. Az első sorokban a régi megyéből jól ismert arcok, közéletünk kiválóságai, mögöttük sok-sok uj ember, kisgazdák, ipa­rosok, kereskedők és mások. A megjelentek között ott volt Perényi Zsigmond báró, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, aki egyben örökös tagja a bizottságnak. Az előkelőségek között ott voltak: Károlyi Gyula gróf, koronaőr, báró Kende Zsig­mond, Gulácsy István, Jékey Sán­dor, Medve Zoltán felsőházi tagok, Székely Gyula szatmári rk. apos­toli kormányzó, Dr. Gaál Endre, Szuhányi Ferenc országgyűlési kép­viselők, gróf Tisza Lajos nagybirto­kos, Eötvös Sándor kir. kamarás, Szegedy Antal, Madarassy Dezső gazdasági főtanácsosok, Tóth Bálint pénzügyigazgató és még igen sokan a politikai, társadalmi, egyházi és közgazdasági élet kitűnőségei közül. Zajos éljen fogadta a fekete disz- magyarban elnöki székét elfoglaló Péchy László főispánt, aki a törvényhatósági bizottság köz­gyűlését az alábbi rendkivül emel­kedett szellemű beszéddel nyitotta meg: Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Amidőn szívélyesen üdvözlöm az újjászervezett és alakított törvény­hatóság mai első ülésén megjelent törvényhatósági bizottsági tagokat, örömömnek adok kifejezést a felett, hogy a régi törvényhatósági bizott­sági tagok közül sok ismerős, ki­próbált tagot látok itt újból, de a felett is, hogy kivétel nélkül olyanok jöttek be a tör­vényhatóságba, mint uj tagok, akikkel értékes, hazafias és kons­truktiv munka fog végeztetni a jö­vőben is. Örömömre szolgál az a körülmény is, hogy a kisgazda tár­sadalom annyi derék taggal van képviselve; érezzék itt jól magukat, szívják magukba a vármegye leve­gőjét és tanulva és elsajátítva a tudnivalókat, vegyenek részt inten­ziven a munkában. Ha nézem ennek a törvényható­ságnak összetételét, valamint szemé­lyükben a megválasztott bizottsági tagokat, a legteljesebb reménnyel tekinthetek a bizottság működése elé. Legyen ez a megyegyülési terem továbbra is az ön­zetlen hazafiságnak, az erős nemzeti érzésnek, a józan haladásnak, az al­kotó munkának állandó otthona. Legyen továbbra is őre és bástyája az ezeréves alkotmánynak, őrizze meg a nemes tradíciókat, haladjon, de a haladásban legyen mérsékelt és csak addig menjen el, ameddig az ország érdeke azt megengedi és éppen ezért legyen nemes értelem­ben vett konzervatív is, ha az or­szág érdeke ezt parancsolólag kívánja. Legyen távol tőle a ma- radiság, hassa át a haladó korszellem, de viszont tar­tózkodjék a szélsősé­gektől. Legyen demokrata, de a demokrá­cia alatt én nem a szabadosságot, a tekintély-rombolást, nem a be­vált és az ország érdekét szolgáló intézmények elleni izgatást vélem. Tartsa mindig szem előtt: suprema lex salus rei publicae! Viselje szi­vén a nép gazdasági és kulturális érdekeit. Minden tettében és intéz­kedésében, csak egy nagy cél le­begjen szeme előtt: a csonkaságá- ból feltámadt erős és boldog Ma­gyarország! így legyen. Tapsviharos tetszés fogadta a fő­ispán megnyitó beszédét, mely után Tóth Sándor nábrádi ref. lelkész emelkedett szó­lásra, hogy kifejezést adjon azok­nak az érzéseknek, amelyek a bi­zottság uj tagjait eltöltik. Méltöságos és ünnepélyesen ko­moly ez a pillanat, — mondotta — amikor a főispán ur Öméltósága az 1929. évi XXX. te. alapján restau­rált vármegyei törvényhatósági bi­zottság első közgyűlését megnyi­totta. Méltóságossá teszi a századok nemes küzdelmében és hűségében kipróbált történelmi osztályok fia­inak és unokáinak bevonulása, amint el­foglalják itt régi helyeiket. Ünnepélyesen komollyá teszi az erejében megnövekedett és erejének tudatára ébredt kisgazda társadalom leg­javának feltűnő,nagyszám­ban való bevonulása, amint elfoglalják itt kivívott uj he­lyeiket. A közös nevezőre hozott társa­dalmi, politikai és nemzeti erőknek elindulása ez a nap, megépítésére mindannak, ami romokban hever, első sorban és mindenek felett a drága Hazának. Legyen azért ez az elindulás az Isten nevében, a munka jegyében és a béke pecsétjét viselje hom­lokán ! Érezze meg a történelmi osztá­lyok minden leszármazottja, a régi helyek minden boldog birtokosa, hogy nem történelmi jogán, nem munkával vagy hűséggel, nem ve­rejtékkel vagy vérrel szerzett ősi jussán és nem rendiségének méltó­ságán esett itt sérelem, hanem (Folytatás a 2-ik oldal Il-ik hasábján.) A párisi hékevásár. Mátészalka, 1929. nov. 23. Már a hágai értekezlet alkalmá­val feltűnő volt az a nagy csen­desség, amit a kisantant-kiküi- döttek tanúsítottak. Később ki­derült, hogy a kisantant ígéretet kapott arra, hogy az őt érdeklő ügyeket egy külön keleteurópai értekezleten tárgyalják meg. Most már egészen világos, hogy a kisantant hágai csendes magatartásának ára a keleteuró­pai értekezlet tárgyalásainak ki­látásba helyezése volt és a kis­antant ez alkalommal is nagyon értett ahoz, hogyan kell kizsák­mányolni újra ezt a véletlenül adódott helyzetet. A kisantant lármás követelései feltétlenül megzavarták volna a hágai tár­gyalások amúgy is feltűnően ide­ges menetét, Épen ezért a vál­ságos pillanatokban Briand egy­szerű gesztussal odadobta a kis- antantnak koncul a keleteurópai jóvátétel ügyét, amit ezek sietve elkaptak és szájuk ize szerint iparkodtak előkészíteni. Egészen világos, hogy most egyszerűen velünk akarják meg­fizettetni a kisantant csendes magatartását, mert elképzelhetet­len volna máskülönben az, hogy miképen kerül a jóvátételi fizeté­sekkel összefüggésbe az optáns per elintézése. Csak egyetlen megoldás kínálkozik ennek a rejtélynek a megfejtésére és ez az, hogy Románia felhatalmazást kapott arra, hogy bármit kíván­hat, ha Hágában nem avatkozik bele a dolgokba és csendben marad. Magyarországtól elvették terü­letének 72%-át, leggazdagabb termőföldjeit, legnagyobb ipar­telepeit, bányáit, erdőségeit és nagy kereskedelmi, ipari, kulturá­lis központjait, egész ország­részeit és az uj államok határai! feltolták közvetlenül az ország fővárosának határai közelébe Már most, mikor igy megcsonki tották, kifosztották és koldusbot ra jutatták Magyarországot, ak kor előállanak a következőkkel Magyarország először mondjoi le arról a békeszerződésben biz tositott jogáról, hogy az utóc I IX ” . _ x _ ^ ■ I ■ ' ^ ^ I A SlATMll is IIKIC Könyvet, p cip irt, írószert könyvkereskedésében vásároljon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom