Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-05 / 18. szám
1929. május 5-én, tS BKRR® 3-ik oldal. védnek, mint közvédőnek és Dr, Fábián Sándornak, mint a kiadó és nyomdatulajdonos képviselőjének jelenlétében 1928. évi február hó 28, napján megtartott nyilvános fel- lebbvitelí főtárgyaláson vizsgálat alá vevén, a vád és védelem meghallgatása után ugyanazon napon következően ítélt: A kir. ítélőtábla az első fokban eljárt bíróság Ítéletét helyben hagyja a tett megjelölésének azzal a kiegészítésével, hogy vádlott a S. törvény 33. §. első bekezdése szerint, mint szerző bűnös és hogy az első fokú ítéletben hivatkozott sajtó közlemény ott kitett részeivel a főma- gánvádlóról mások előtt sajtó utján oly tényeket állított, amelyek valóság esetében őt közmegvetésnek tennék ki, valamint azzal, hogy a pénzbüntetés átváltoztatásánál a Btk. 53. §. felhívását mellőzi. Indokolás: A főtárgyaláson a megbízott védő a bizonyítás kiegészítéseként indítványozta, hogy Péchy László és Dr. Streicher Andor a felettes hatóságaiktól kieszközlendő felmentés megadása után, tanúként hallgattassanak ki arra nézve, mikép a főmagánvádló fegyelmi eljárás miatt távozott el tb. főszolgabírói hivatalából és nyugdíjazási kérelmével előzte meg azt, hogy el ne csapják, indítványozta továbbá a főmagánvádló ellen nemzet gyalázás vétsége miatt folyamatban volt bün- perben hozott s a főtárgyaláson másolatban bemutatott m. kir. kúriai határozat felolvasását, s ez indítványainak elutasítása miatt a Bp. 384. §. 9. pontjára alapított és felebbezési nyilatkozata keretében is fenntartott semmiségi okot jelentett be. A kir. Ítélőtábla a vitatott alaki semmiségí ok fennforgását nem állapíthatta meg azért, mert eltekintve attól, hogy Péchy László és Dr. Streicher Andor ez ügyben tanúként már ki lettek hallgatva s vallomásaik a főmagánvád- lónak a vármegyei szolgálatból való távozásának körülményeire is adatokat tartalmaznak, a kir. ítélőtábla alább kifejtendő álláspontja szerint az adott esetben a tényállítások valósága bizonyításának elkésettség okából nincs is helye; a bizonyítandó ténykörülmények tehát, melyek a valóság kérdésére vonatkoznak, az érdemi döntést illetően nem lévén lényegesek, miután a vitatott alaki sérelem az ítélkezésre ezek szerint nem volt befolyással, a perorvoslattal megtámadott közben szóló határozattal a kir. törvényszék a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét meg nem sértette és tévesen nem alkalmazta. Érdemben: Szatmár-Ugocsa-Be- reg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék alispánjának az iratoknál 46. sorszám alatt fekvő értesítéséből kitűnik, hogy a Mátészalkán megjelenő „Szatmár és Be- reg“ politikai hetilap kiadótulajdonosa a „Szatmár és Bereg nyomdai és lapkiadó vállalat rt.“ s a kiadó az ily tartalmú időszaki lapok kiadásánál a S. t. 18. §-a szerint megkívánt biztosítékot letette; kitűnik továbbá az ügyiratokból, hogy a főmagánvádló a lap 1923, évi november 30-iki és december 7-iki számaiban közzétett közleményeknek magára sértőnek talált tartalma miatt a nyíregyházai kir, törvényszéknél 1924. január 24-én tett feljelentésében, a lap 1924. évi április 6-iki számában közzétett közlemény tartalma miatt pedig a kir. törvényszékhez 1924. április 12-én beadott 5. sorszámú kérvényében kérte a vádlott ellen a bűnvádi eljárás folyamatba tételét, a bűnüldözéshez megkívánt magáninditvány tehát a Bv. 6. §. s a Btk. 112. §. rendelkezéséhez képest törvényszerűen terjesztetett elő, végül a vádlott ide vonatkozó vallomása alapján megállapítja a kir, ítélőtábla, hogy a vádlott büntetve volt; 1923-ban a berettyóújfalui kir. járásbíróság által becsületsértés vétségéért 3000 kor., a nyíregyházai kir. törvényszék által pedig sajtó utján elkövetett rágalmazásért 2,500.000 kor. pénzbüntetésre. Ezekkel a tényadatokkal kiegészítve a kir. ítélőtábla elfogadta a kir. törvényszéknek azt a nem vitás ténymegállapítását, hogy a vád alapjául szolgáló sajtó közleményeket az ott megjelölt tartalommal a vádlott irta és tétette közzé. azokért tehát a sajtójogi felelősség, mint szerzőt a St. 33. §. első bekezdése értelmében őt terheli. Ezeknek az előre bocsátása után a főmagánvádlónak a Btk. 92. §. alkalmazása miatt és súlyosbítás végett, valamint kárigényének nem teljes összegben való megállapitása miatt, a vádlott és védőnek pedig a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontjaira hivatkozással a bűnösség megállapitása miatt érvényesített felebbe- zései folytán az eldöntendő további kérdés az, vájjon a vádbeli cselekmények büntetendő cselekmények tényálladékát megvalósitják-e ? A sajtó közlemények vád tárgyává tett kitételei helyes értelmének megállapithatása végett a kir. ítélőtábla azok egész tartalmát vizsgálata tárgyává tette s ennek ered- ményeképen helyesnek fogadta el az első fokú Ítélet jogi következtetését abban a tekintetben, hogy a panaszolt kitételek a főmagánvád- lóval szemben rágalmazást és becsületsértést foglalnak magukban. Az 1923. november 30-án közzétett sajtó közlemény ugyanis a főmagánvádló személyével abból az esetből folyóan foglalkozik, hogy ő a Komoróczy Iván vármegyei alispán felfüggesztésével kapcsolatban a nevezett érdekében hírlapi cikkeket irt. Ebből folyóan állítja a sajtó közlemény a vád tárgyává tett kitételek helyes értelme szerint a főma- gánvádlóról azt, hogy : a vármegyéből nem épen dicsteljesen — tehát dicstelenül — távozott, hogy: könyökkel és stréberke- désseí, tehát önérzetes, jellemes emberhez, közhivatalnokhoz méltatlan módon tör utat magának, hogy hangadó szerepléshez jusson, holott arra múltja sem jogosítja fel, hogy: feltolja magát erkölcs bírónak ő, a főmagánvádló, akinek fátyollal takart — értsd: leplezett, eltitkolt — múltja oly zavaros. E múltat illetően utal a sajtó- közlemény arra, hogy a főmagánvádló a világháborúban frontszolgálat helyett lókórházakban menekült s hadi érdemei pusztán a lovak ápolásában merülnek ki, amely kitételben a főmagánvádló gyáva viselkedésével foglalkozik félreérthetetlen célzás, idézi erről az időről a pótzászlóalj parancsnoknak a főmagánvád- lóról megalkotott azt az állítólagos véleményét, hogy: „Kóródi Katona János ipkorrekt magavíseletü s egyben a legszemtelenebb alak“, amely kitételben kétségtelenül az intelligens ember önérzetét durván sértő megszégyenítés foglaltatik, felhozza múltját illetően, hogy az elsők között esküdött örök hűséget az oláh királynak, amely beállítás egyértelmű azzal, hogy a főmagánvádló magatartása a megszállás idején hazafiatlan volt, célzást tesz a főmagánvádló személyével kapcsolatban „téves aláírásokról“ is, ami alatt közelebbi megjelölés nélkül a közlemény olvasója hamisításra kell, hogy gondoljon, említést tesz a dohány gyár körüli kellemetlenségekről, amely burkolt kitétel, az előbbiekkel egybevetve szintén a főmagánvádló valamely újabb inkorrekt tényének gondolatát váltja ki az olvasóban, felhozza, hogy „a vármegyében eljátszotta szerepét, szolgálatából fegyelmi utón távozott, elintézetlen lovagias ügyet hagyva hátra“, hogy tisztviselő társaival összeférhetetlen természete miatt nem tudott kijönni, az általa szerkesztett lap vezérlő bizottsága is egyöntetűen lemondott e megbízatásáról azért, mert a fő- magánvádlóval együtt dolgozni nem akart, — amely kitételekkel a vádlott nyilvánvalóan azt a véleményt akarja kialakítani az olvasóban, hogy a főmagánvádló jellembeli fogyatékosságánál fogva közhivatalnoki tiszt betöltésére méltatlan és hogy lovagias ügyekben felfogása a müveit osztályhoz tartozó egyének felfogásával szöges ellentétben áll, végül abban a kitételben, hogy: „azt az értékes bőrkoffert, melyet évekkel ezelőtt volt principálisától elvitt, tulajdonosa nagyon várja“, arra vonatkozóan foglaltatik félreérthetetlen gyanúsítás, hogy a főmagánvádló ezt a koffert ellopta vagy elsikkasztotta. Nem kétséges, hogy az igy értelmezett kitételek a főmagánvádlóra vonatkozóan becstelenitő és megszégyenítő kifejezésekkel színezett tényállításokat tartalmaznak és pedig oly tényállításokat, amelyek, ha valók, egyenként és összességükben alkalmasok arra, hogy őt a közmegvetésnek tegyék ki, sőt a téves aláírásokkal s a bőrkofferrel kapcsolatos tényállítás valóság esetében a főmagánvádló ellenében a bűnvádi eljárás megindításának oka is lehet. A vádlott tényállításait sajtó utján terjesztette, helyes ennélfogva a kir. törvényszéknek az a jogi következtetése, hogy a vádlott tettében az 1914 :XLl. te. 1. §-ába ütköző, a 3. §. második bekezdés 1. pontja szerint minősülő sajtó utján Látogassa itaeg a NEMZETKÖZI VÄSARQN dr. CJTE. E R ingyen kóstolóját!! elkövetett rágalmazás vétségének tényálladéka valósul meg, amely bűncselekménybe a becstelenitő és megszégyenítő kifejezések használatával elkövetett becsületsértés, mint ugyanazon jogérdeket sértő, de a törvény enyhébb beszámítása alá eső cselekmény beolvad. Az 1923. december 7-én közzétett közleményben a vádlott az előbbi közleményben foglaltakat részben megismételte, többi részében pedig fenntartotta, az 1924. április 6-án közzétett közlemény e kitételei pedig: „cikkem megjelenésekor fegyelmi vizsgálat alatt állott“ és „zavaros múlt áll a háta megett“ — miután ismétlései az első közlemény vonatkozó kitételeinek, — azokkal azonos jogi következtetések levonására vezetnek és így a vádlott e két utóbbi közleménynek külön akarat elhatározást igénylő közzétételével, további 2. rb. a fentiek szerint minősített rágalmazás vétségének tényálladékát létesítette. Kiemelendőnek találja e helyen a kir. ítélőtábla, hogy a főmagánvádló a vádiratban vádját kiterjesztette ugyan, amennyiben a sajtó közleménynek több olyan kitétele miatt is vádat emelt, amelyeket a vizsgálati indítványban, illetve feljelentésben sérelmezettek gyanánt nem jelölt meg, a kir, ítélőtábla azonban ennek dacára a bűnösség kérdésében való döntésénél nem a vizsgálati indítványban, hanem a vádiratban megjelölt tényállításokat vette alapul azért, mert a vád ily értelmű kiterjesztését semmiféle perjogi szabály nem tiltja, sőt az alaki jogszabályokból kitünően épen a vádirat beadása az a perszak, amidőn a vád a főtárgyalásra is kiható érvényességgel karakterizálandó, a főmagánvádlónak tehát, különös tekintettel arra, hogy a jelen esetben a vád alapja maga a pana........................................................................................................................................................................................... Ti sztelettel van szerencsém értesíteni a nagyérdemű közönséget, hogy a legújabb tavaszi cipő különlegességek megérkeztek Külföldi rámán varrott férfi, női és gyermek cipők, valamint szandáléit különlegességek állandó nagy választékban kaphatók = a „BUDAPESTI“ cipőáruházban Mátészalka, gróf Tisza István-utca 18 szám alatt. — Cukrászda-épület. f ” ....... .............. ........ .......... ..... - pii*ii^rjriii11 PSf!^i>'tii"'ii1'"**gi'r 11"•g^-1||iili:!il'^gy:"im'iwi |nii!;;ii:^i^i,;iiiiiSM^’ii?i;:iii:dggr;iijirTgM<lii,.MU:^M>ülllliraa^-lllH!!H!^Príill!!iflfeaü.Ui!fr:: !!! i i 1!! Í75&L1I i i 1! i i i ! 11 i i ilifí
