Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-28 / 17. szám
3-ik oldal. 1929. április 28-án. _______________________gg/lf ÉS BKREC Lábnak Sf0 DORCOCIPO. ÖNMAGÁT SZOLGÁLJA, ha ügyel a védjegyre! tette bennünk a tüzes hazafiasságot, ma ruhatár. A nagyteremben, melyben lámpalázasan tartottuk meg ünnepi beszédeinket egy-egy március 15-én vagy Madách-ünnepélyen, ma filmekei pergetnek. Az a szoba pedig, melyben tudós arcokkal mondtuk el önképzőköri bírálatainkat, söntéssé fajult. Egész F ehérgyarmaion egyetlen egy hely van, mely változatlanul megőrizte diákságunk legfájóbb emlékét s ez a temető. Tanáraink s osztály társaink szétszóródtak. Nagy részüknek küzdelmes élet jutott osztályrészül. Mi, fiuk egymásról nagyon keveset tudunk, csak annyit, hogy majdnem mindannyian sokat szenvedtünk, torzsalkodó élet közepébe estünk és sokszor eszünkbe jutott a Zsófi nénik és Julis nénik tejes bögréje vagy vágyakozva gondoltunk a gimnáziumi étkező foghoz ragadó mc- téltjeire. Érettséginkén bizalmatokból én vállaltam az ötéves találkozó megrendezését. És bár engem a körülményeim teljesen elszigeteltek tőletek, öt év múltán örömmel igyekszem összehozni, a mi hajdani meghitt társaságunkat. Ezúton is felkérlek benneteket, hogy volt osztálytársaim és tanáraink címét küldjétek meg nekem (Budapest, I., Kruspér-u. 3. II. 24.) s egyben jelezzétek, hogy a julius 7-én tartandó találkozón részt óhaj- tatok-e venni. A találkozó prog- rammját mindazoknak megküldöm, akik címüket tudatják: A találkozó rendezésére felkértem még Gáspár Jenő, Komonyi Orbán, Misky Károly és Jäger László barátainkat is tudott volna találni köszönetének kellő kifejezésére, de szép, kék szemeiben a hála könnyei eléggé beszéltek helyette. Zavarteljes izgatottságában búcsúzni akart, de Liszt az ablakhoz lépve feltekintett a tornyosuló felhőkre és látván, hogy már kezd esni az eső, vendégét visszatartotta. — Nem, nem, édes gyermekem most még nem mehet — mondta. Legyen egy kis ideig türelemmel, mert esni kezd, ön pedig felhevült az énektől, tehát igy nem mehet ki, hanem várni kell egy kis ideig. Ezt mondva visszavezette a karosszékhez és még sokáig kedélyesen beszélgettek együtt. Midőn pedig a fiatal énekesnő elbúcsúzott, hálásan csókolt kezet az agg művésznek, ki őt szívélyesen kisérte az ajtóig és örökre felejthetetlen emléket hagyott a művésznő szivében. Évek múlva is, midőn ezt elmondta ismerőseinek, legkedvesebb emlékei közül elővett egy gondosan szárított sötétvörös rózsát és azt büszkén felmutatva mondá: — Ez a legfényesebb siker, melyet arattam, mert általa lett felszentelve művészi pályám! (Folyt, köv.) és remélem, hogy találkozónkat egy nyári vigalommal is összeköthetjük, hogy igy nem csak a kedves emlékek felújítását, hanem egy kellemes Vármegyénk testnevelési felügyelősége az Országos Testnevelési Tanács rendelete alapján emelkedett szellemű felhívást adott ki levente egyesületeinknek. Tudvalevő dolog, hogy hazánk nyomasztó anyagi helyzete nem engedi, hogy a világháborúban elesett hőseink sírjai az állam által olyan gondozásban részesüljenek, mint azt azok joggal és méltán megérdemelnék s mint azt főként a jövő nemzedék nevelése is megkívánná. De nem is lenne helyes ezt a szent kötelességet teljesen az államra hárítani. A magyar társadalomnak állás és vallásfelekezetre való különbség nélkül elengedhetetlen kötelessége a hősi síroknak méltó gondozása. Kötelessége ez főleg és elsősorban mindazoknak, akik az ifjúság nevelésével foglalkoznak. Az izzó és minden áldozatra kész hazaszeretetre való nevelés nélkülözhetetlen eszköze a hősi emlékek, sírok kultusza. Vegyünk példát az olaszoktól, hol a hősi temetőkben, a hősi sírok közt nevelik a fascísta, feketeinges ifjúságot. Nem elég az, ha a lente ifjúságot egy-egy ünnepély, halottak vagy hősök napján kívísszük a temetőbe vagy hősök emlékéhez. Ezzel még korántsem tettünk eleget kötelességünknek, sem az elesett hőseinkkel szemben, sem pedig az izzó hazaszeretetre való nevelés terén. est hangulatát is magunkkal ülhessük a következő öt esztendőre. Várom leveleteket a régi barátsággal: Kerekes Imre. Ennél többet kell tennünk. Valóságos kultuszt kell űznünk a hősi emlékekkel, hősi sírokkal. A hősi emlékek, hősi szobrok előtt a tiszteletadás el van rendelve, azonban ez is kezd feledésbe menni. Számtalan esetben tapasztalhatjuk, hogy a lakosság apraja-nagyja, teljes részvétlenséggel megy el a hősi emlék előtt. A leventeifjuság lelkesítésével és ezen lelkesültség állandó ébrentartásával és fokozásával kell az idősebb lakosságot is felrázni fásultságából. Ha az idősebbek minden alkalommal azt látják, hogy a levente leveszi kalapját vagy tiszteleg a hősi emlék előtt — ha pedig a levente apját — anyját, testvérét stb. figyelmeztetni fogja a hősi emlék előtti tiszteletadásra, azzal, hogy azok értünk haltak meg, megérdemlik tehát, hogy kalapot emeljünk emlékük előtt, akkor elmúlik a fásultság és rövid idő alatt minden magyar ember lelkében magasan fog lobogni a hazaszeretet szent tüze. Ä hősi sírok egész éven át gondozandók. Minden Levente Egyesület — az illetékes egyházi, katonai és polgári hatóságokkal és hozzátartozókkal egyetértésben — a községekben meglevő hősök sírját ossza szét a leventék között (önkéntes jelentkezési választási kívánalmak figyelembe veendők) úgy, hogy egy-egy sírra több levente jusson s ezeknek tétessék kötelességükké a sírok gondozása, díszítése. Ily eljárás utáni eredmény nem kétséges, de másrészt a leventék a hősök sírját saját hozzátartozójuk sírjának fogják tekinteni és azok gondozásával beléjük vésődik a hősök iránti kötelesség, tisztelet és kegyelet érzése, s a már-már feledésre hajlandó és az élet küzdelmeiben többé-ke- vésbbé elfásult idősebb lakosságnak lelkét is felrázza a naponként látott példa. Kivételesen a fiatalság fog tehát példát mutatni az öregeknek áldozatkészség és kegyeletben, minek eredménye az lesz, hogy a bekövetkező tavasszal már minden hősi sirt virágos kertté fognak a leventék varázsolni. A leventékhez szóló felhívással együtt összefoglaló kimutatást is ad a testnevelési felügyelőség, hogy a sírok gondozásának megkönnyítésére tájékoztatást nyújtson a községeinkben eltemetett hősi halottakról. Közli a kimutatás a hősök nevét, vallását s azt, hogy melyik községben nyugosznak és van-e sírkövük, A részletezés szerint 169 hősi halott közül száznak van sírköve. A mátészalkai járás községeiben S6, a csengeri járásban 14, a fehérgyarmatiban 50 és a vásárosna- ményí járás területén 19 nyilvántartott hősi halott nyugszik. Van köztük számos orosz fogoly s egy ismeretlen székely és egy ismeretlen román katona. A vármegyénk községeiben eltemetett 169 hősi halott sirfát leventék fogják gondozni. _ A nyilvántartott 169 hősi halott közül száznak van sirköve. —
