Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-04-14 / 15. szám

2-ik oldal. Iliit MÁR Ü SlBEiggi 1929, április 14-én. A nyírcsászári gör. kath. iskolá­ban, miután a járvány megszűnt, március 1-ével a tanítás megkezdő­dött. Uj iskolák szervezése s a meg­levőknek megfelelő épületben való elhelyezés céljából március hó fo­lyamán a tanfelügyelő tárgyalást folytatott a vitkai érdekeltségi, — a darnó és mándi ref., — valamint a csegöldi gör. kath. iskolák építése ügyében. Buchwein Béla gazdasági felü­gyelő a vármegyei mezőgazdaságot ért súlyos fagykárokról számolt be. Az időjárás március hó folyamán túlnyomó részben hűvös volt kisebb nappali felmelege­désekkel, éjjelenként 5— 10 fokot is elérő éjjeli fagyokkal, amely a rendkívüli mértékű téli fa­gyoktól megviselt őszi vetésekben tetemes károkat okozott s az a leg­utóbbi napokig tartó éjjeli fagyok­kal napról-napra fokozódott. A károk mértéke pontosan még ma sem állapítható meg, mert a pár nappal azelőtt még életképesnek látszó vetések is napról-napra sor­vadnak. A fagykárok mérve vidé­kenként nagyon változó. A rend­kívüli hosszan tartó és egyes napo­kon a 32 C. fokot elért hideg a té­lire elraktározott burgonyában több helyen, de különösen a kis­gazdáknál 30—40, átlagban 15—20 százalék kárt okozott. A repcében és őszi árpá­ban mindegy 80%» őszi búzában 40—50%, a here félékben 80—90, a rozs vetésekben 8—i0°/"-ra tehető a kár. — Ezenkívül a réteken és lege­lőkön a nemesebb füfélék egy része elfagyott, ami az amúgy Sáliig Estvan nem fizet adót. — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — Ahmed aga kényelmesen hüsült a kerti lugasban. Már a tizenötödik pipát szívta és figyelmesen nézte az ég felé törtető füstgomolyogokat. Milyen szépen el lehet igy ábrán­dozni mindenről, ami szép és jó. Gondolatai alighanem a paradi­csomban jártak és talán a gyönyö­rűséges hurik társaságában rótta a menybeli utakat, amikor Ali lépett elébe. — Vendég jött Soklyosról! — jelentette, Ahmed aga bosszúsan nézett az arnótára. — Kérdezd meg tőle, hogy mit akar!? Ibrahim bég küldte. Azt mondja, valami adót kell behajtania. A csausz kényelmetlenül kezdett izegni, mozogni. Nagyokat szusz- szantott. — Hm . . . hm . . . pénzt akar ? Na, ugyan rossz helyre jött, ha azt hiszi, hogy Nagyfalu parasztjai­ból csak egy megveszekedett osz- porát is ki tud préselni . . . A vendég elunhatta magát a ház­ban, mert méltóságteljes léptekben közeledett. A csausz kellő reveren­dával fogadta és átvette tőle a bég parancsát. — A kegyelmes bég, akinek Al­lah hosszú életet adjon, elrendelte, hogy a nagyfalusi hitetlenek fizes­sék meg az idei harácsot, portán­ként három oszporát és a fejadót, személyenként egy oszporát, azon­kívül az egész község adjon vagyon dézsmát; száz köböl búzát, ugyan­annyi rozsot, két szekér kenyeret, a lovaknak ötven köböl zabot és árpát. Ahmed aga levegő után kapko­dott az ijedségtől. Nagy nehezen tudott csak ennyit kinyögní: — Csak? . . . * Nagy jajveszékelés támadt a fa­luban, amint a csausz kihirdette az adószedést. A török adószedő rö- 'vid időt szabott a fizetés teljesíté­sére, három napot. Balog Estván összeszoritott fog­gal fogadta a hirt. Öt is érzéke­nyen érintette a dolog, mert pénz­ben négy oszporát, terményben pe­dig a rá eső részt kellett volna fizetnie. Egy ideig törte a fejét, miképen tudna a fizetség alól kibújni, aztán összebújt Nagyfalu két legravaszabb rókájával. Miről beszéltek, nem le­hetett tudni, elég az, hogy Balog Estván ebéd után, kölcsön kapott lóval sebes vágtatásban eltávozott. Távoliéte senkinek sem tűnt fel, mindenki saját magával és a maga­bajával volt elfoglalva, a törökök pedig nem igen mutatkoztak. * A kitűzött határidő lejáróban volt. Egy-két óra még és az adó össze- szedése megkezdődött. Balog Estván egykedvűen ült a házikója előtt és figyelte a sürgés­forgást. Várta már, mikor kezdődik meg a fájdalmas művelet. Nem so­kat kellett várnia. Az üres szeke­rek már olt álltak az őrség háza előtt. Egyszerre csak kijött a házból a soklyósi adószedő, Achmed aga és a két arnóta kíséretében. Minthogy Balog Estván háza állt az őrség tő- szomszédságában, a kellemetlen ak­tust mindjárt rajta kezdték meg. A csausz kárörvendő arccal állt elébe. — Eddig mindig még te mulattál rajtam, ha bajban voltam átkozott kutya, de most én nevetek rajtad! Hol a pénz meg a búza? Balog Estván kevélyen felvetette a fejét. — Az nevet legjobban, aki utol­jára nevet! Hogy jön kelmed aga uram ahhoz, hogy tőlem adót kö­veteljen ? — Talán bizony ékes instanciát nyújtsak be hozzád, hogy az adót, amit a kegyes bég elég alacsonyan szabott meg, méltóztassál megfi­zetni? ... — gúnyolódott Ach­med aga. — Akármilyen ékes instanciát nyújtanál is be hozzám, — adta vissza a gúnyt Balog Estván, — akkor sem lehetnél abban a boldog helyzetben, hogy tőlem egy vörös rézpetákot is láss! — Azt akarod ezzel mondani, hogy nem fizetsz? — Azt! — válaszolt Estván kur­tán és megvetően rántott egyet a vállán. A csausz zavaros tekintettel né­zett társaira. Erre nem számított. Mentegetőzve szólt a soklyósi adó­szedőnek : — Úgy látszik, megbolondult szegény! Estván meghallotta a nem neki szánt mondást, — Azért, mert én nem akarok fizetni, még nem jelenti azt, hogy bolond vagyok! — Mégis ezt kell gondolnom, Felülmúlhatatlan a 20 HP és 30 HP Wallis traktorok teljesítőképessége, tartóssága, olcsó üzeme. Messzemenő ga­ranciákkal ked­vező feltételek melleit szállítja. MiSSET-HllBIS prlmásy! NEMZETKÖZI GÉPKERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Vilmos császár-ut 32 szám. 11—18 Kerületi képviselet: Székáts és Keimoviis Mátészalka. télből fennmaradó össze­get s erre a célra még további 60.009 pengő hitelt. Jelentette még a gazd. felügyelő, hogy a köztenyésztésre szükséges apaállatokat 12 bika és 30 kan ki­vételével beszerezték, a hatósági be­szerzés iránti -eljárás folyamatban van. A földmivelésügyi miniszter Ho- ‘ molay Lajos járási m. kir. gazda­sági felügyelőt saját kérelmére fel­mentette és helyette vitéz Dr. Máthéfalvy Elek gazdasági segéd felügyelőt nevezte ki. A gazdasági felügyelő szomorú jelentésével kapcsolatosan az a fel­fogás alakult ki a bizottságban, hogy a kormány segítsége szüksé­ges a vármegyénket ezidén is olyan érzékenyen sújtott fagykárok eny­hítésére. Pillanat-felvételek a szatmári református egyházmegye közgyűléséről. A szatmári ref. egyházmegye ápri­lis 9-én és 10-én tartotta évi ren­des tavaszi közgyűlését Sipos Jó­zsef esperes és dr. Gaál Endre egy­házmegyei gondnok elnöklete alatt. Mióta a trianoni átok foly­tán Fehérgyarmat lett az egyházmegye központja, nem volt ilyen népes köz­gyűlés, az alkotó tagoknak ily nagy érdek­lődését hadd tekintsük hajnalhasa­dásnak egy célkitűzésekben gazdag, törekvésekben eszményibb,. munká­ban áldottabb és eredményeiben bol­dog jutalmakat váró, békés jöven­dőnek. * Nagy érdeklődés és éber figyelem várta és kisérte az uj gondnok első administrativ természetű fellépését, mint mikor fényes lakodalmi nász után leveti a menyasszony díszeit s felfigyel rá az őt magáénak valló család, hogy a hétköznapi élet apró gondjai és szorgos munkái között miként találja fel magát s ismeri fel uj helyzetének teendőit. Méltóságainak díszeiben, amilyen ígéretes volt az uj gondnok: egy cseppet sem kisebb, sőt nagy óbb volt is szomorú takarmányozási kilátá­sokat még nehezebbé teszi. Mezőgazdaságunk ezen szomorú helyzetéről a vm. alispánjával történt tárgyalás és annak hozzájárulása után a gazdasági felügyelőség a föld­mivelésügyi miniszternek jelentést tett s nehogy a burgonya hiánya miatt a burgonya földek vetetlen maradjanak, a földmiveléügyi minisz­ter elsősorban a 100 kát. holdon aluli azon gazdáknak, akiknek a burgonyájuk elfagyott s azt anyagi helyzetük miatt nem volnának ké­pesek beszerezni, a folyó évi október hő 31-én vissza' fizetendő 60.ÖG0 pengő kamatmentes kölcsön igénybe vételét engedélyezte. A gazdaközönség ezt a hiteit, tekin­tettel a burgonya magas árára, négy község kivételével igénybe nem vette. A m. kir. gazdasági felügyelőség erről jelentést tett a földmivelésügyi miniszternek s azt kérelmezte, hogy a kífagyott oszsveiések pótlására szükséges tava­szi vetőmagvak beszerzé­sének megsegítésére en­gedélyezze a burgonya hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom