Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-31 / 13. szám

4-ik oldal. 1929. március 31-én. SZAtMjiB ÉS BE®!« 1925, évben pedig az ura­dalom megtagadta a 12 öl tűzifának a kiszolgáltatá­sát is. Erre az eljárásra különböző nézet- eltérések szolgáltattak okot, amelyek során a hitbizományi uradalom azt vitatta, hogy a fát és legeltetési jo­got csak ajándékképen, figyelmes­ségből engedélyezték, szerzett jogai azonban az egyháznak errenézve nincsenek; Minthogy a jánkí görögkatholikus egyház Miklóssy püspöknél a hit­bizományi uradalom eljárása ellen panaszt emelt, Miklóssy püpök a saját személyében megindította a pert a jánkí görögkath. egyház képviseletében úgy a hitbizományi örökös, mint a várományos és a hitbizományi gond­nok ellen és keresetében kérte a biróságot, hogy kötelezze a hitbizo­mányi urdalmat arra, hogy a tűzi­fát szolgáltassa ki, a legelőt pedig a tanitó és a lelkész jószágainak rendelkezésére bocsássák. A perben az alperesek azt a védekezést ter­jesztették elő, hogy a hitbizományt ez a kötelezettség nem terheli, az évtizedeken át küldött fát ajándék­ba adták, minden kötelezettség nél­kül, a legelőt is csak előzékenység­ből hasították ki, azonfelül azt vitat­ták, hogy, ha járna is valami, az sem a püspöknek, vagy a jánkí egyháznak, hanem kizáró­lag a tanítónak és a lel­késznek jár, azért kifogásolták azt, hogy a püs­pök, vagy az egyház részére a bíró­ság bármit is megítéljen. A Kúria a hitbizományi uradalom védekezését nem fogadta el és kö­telezte arra, hogy a tűzifát és a legelőt továbbra is szolgáltassa ki. A kúria megállapította, hogy Bar- kóczy János gróf a jánki görög katholikus egyháznak a kegy ura volt és mint ilyen, ebben a minő­ségben szolgáltatta ki több mint hatvan éven keresztül a tűzifát és a legelőt. Megállapította a Kúria azt is, hogy a szatmármegyei köz­igazgatási bizottság, valamint a ka­tholikus központi kongrua-bizottság, amely a plébániák jövedelmeit a törvény értelmében összeírta, ezeket a szolgáltatásokat mindenhol, mint a jánki egyházközség járandóságait tüntetik fel, tehát szó sem lehet ar­ról, hogy ezek a szolgáltatások a grófok tetszésétől függő és bármi­kor visszavonható ajándékok lettek volna. Megállapította a Kúria azt is, hogy Barkóczy János gróf egész vagyonából alakította a hitbizományt, miért is elvállalt járadékszerü évi szolgálta­tás kötelezettsége a hit- bizománnyá alakított va­gyon mindenkori örökösét terheli. Az ítélet szerint az egyház kép­viseletében helyesen lépett fel a hajdudorogi c örögkatholikus püspök, mert ezek a szolgáltatások nemta tanítót és nem a lelkészt, hanem magát az egyházat illetik, jogszabá­lyaink értelmében pedig az egyház képviseletére a püspök jogosítva van. Másfél éve sofSőr vagyok, al­kalmazást keresek, fizetésem mél­tányos. Címem : „Szatmár és Bereg" kiadóhivatalában. A Tisza-Szamosközá ármentesitő társulat nyilatkozata dr. Borosa Lajos nyílt levelére. Kaptuk a következő levelet: A „Szatmár és Bereg“ tekintetes Szerkesztőségének Mátészalka. Becses lapjának f. évi február 2-án megjelent számában dr. magyarádi Boross Lajos, dr. Gaál Endre ország­gyűlési képviselőhöz nyílt levelet intézett, ebben a nyílt levélben a Tisza-Szamosközi ármentesitő és belvizszabályozó társulat pénzügyi helyzetére téves adatok vannak fel­sorolva. Ezeknek az adatoknak rectifiká- lása végett tisztelettel kérjük a tek. Szerkesztőséget, szíveskedjék becses lapjának legközelebbi számában a következőket közzé ‘tenni: „A Tísza-Szamosközi ármentesitő és belvizszabályozó társulat árterülete nem 112.000, hanem 114.000 kataszteri hold, „Nyelvében és szokásaiban él a nemzet" 1 Aki a régi szokásokat fel­éleszti és ápolja, az nemzetmentő munkát végez. Aki március 15-én a gergelyi—ugornyai 'állami iskolá­ban rendezett grandiózus ünnepé­lyen megjelent, az láthatta, mit te­het a lelkes tanitó a régi nemzeti viselet és magyar szokások feléb­resztése körül. Ez iskola, amely uj kereteiben igazán említésre méltó, mindig és mindenben nagyszerűt produkál. A március 15. ünnepség is, az előadott színdarabbal és élő­képpel, valamint magyar táncaival olyan sikerült volt, hogy az előadá­son megjelent mintegy 400 vendég a legnagyobb gyönyörűséggel volt eltelve. A rendezői rátermettség, a dekorációk művészi volta és a gyer­mekek készsége biztosította a dicső emlékű nap méltó megünneplését. Az előadás tárgyai közül különösen említésre méltó a „Hungária" é kép, mely könnyekig meghatotta a beruházásokra felvett összes ál­lamkölcsön, minthogy a társulat f. évi február hóban 2,320.000 pengő államsegélyt kapott 5,690.000 pengő, ebből 17 és fél éven át egy katasz­teri holdra eső kamat teher 5.2 pen­gőt és az 1 pengőt tevő fentartási költségekkel együtt 6.2 pengőt tesz ki, mely az adóvisszatérités utalvá­nyozása után, tehát 1933. évben 4.5 pengőre fog csökkeni. A társulatnak a trianoni határral történt szétválasztása előtti idő­ből származó és a magyar érdekeltségre eső terheit a társulat már kifizette, igy kát, holdanként és évenként nem 1 métermázsa búzának meg­felelő összeg, hanem annak csak egy ötödrésze fogja az ártéri birto­kosokat terhelni. Fehérgyarmat, 1929. márc. 21-én. Igazgató főmérnök távollétében: Szórády Pál szakaszmérnök. közönséget. Az ünnepély fénypontja azonban a magyar ruhás leány­csoport nemzeti táncmu­tatványa volt. A festői magyar viselet, a régi szép időket jutatta eszünkbe. Mily gyönyörűségesen simul a leány de­rekához az arany és ezüst sujtásos pruszli...! Mily enni való a leány arca pártától ékesítve . ..! Hagyjuk el a nyugatról jött idegen izü vise­letét ! Térjünk vissza nagyasszo­nyaink viseletéhez. A szív is igazab­ban dobos, a lélek is magyarabbul érez a magyar pruszli alatt. Min­denütt meglehet azt tenni, mit Ger­gelyi—Ugornya megtett, csak Szi­lágyi Erzsébet áll. tanítónő lelemé­nyessége, áldozatkészsége és magyar szive kell hozzá. Leányoknak kézi munkaórán ruhát is kell varrniok. Legyen ez a ma­gyar ruha. Nem kell ehhez egyéb, mint akarat a példakövetésre és mindenütt pártás leányok fogják a szemet gyönyörködtetni. Mily nagy­szerű látványosság volt, mikor a magyarruhás leánycsoport tele szív­vel és lélekkel ropta a magyar szó­lót, a körmagyart és a palotást. Mig a magyar viseletért Szilágyi Erzsébet tanítónő fáradozik hatást nem ismerő szorgalommal, a ma­gyar tánc megkedveltetését Csok- nyay Bertalan ig. tanitó felesége munkálja, ki késő esti órákig fá­radhatatlanul tanitgatja a magyar táncokat. Március 15. Tisza- szaikán. Csak megkésve kaptuk a hirt ar­ról a szép, felemelő ünnepségről, amellyel Tiszaszalka közönsége ál­dozott a szabadságharc s az irre­dentizmus gondolatának. Az ünne­pélynek, mely pontosan reggel 9 órakor kezdődött — rendkívüli ér­dekességet adott a budapesti kálvintéri ref. istentiszteletnek rádió ut­ján való közvetítése. Az uj állami iskola tantermeit be­töltötte az ünnepi orgonaszó s Ra­vasz püspök lelkeket magával ra­gadó beszéde. A termeket zsúfo­lásig megtöltő közönség elfeledke­zett a technika nagy csodájáról s áhitatos érzésekkel kapcsolódott bele a nagy világegyetemet betöltő, magyar feltámadást könyörgő imád­ságba. Azt hisszük, hogy várme­gyénk területén ez volt az első nagyobbszabásu rádió közvetítési kísérlet, melynek technikai megol­dását Kelemen Gyula helybeli lel­kész — amatőr végezte. Istentisztelet után 14 pontból álló változatos műsor gyönyörködtette a hallgatóságot. Egyik szám szebb volt és megha- tóbb, mint a másik. Külön említést érdemel „Magyar fiuk“ két felvo- násos színmű és a „Hungária" élő­kép. Kedves volt Kelemen Icuka és Járos Mucika párbeszéde, magá­val ragadó Danes Lajos levente sza­valata, ki a „Magyar Miatyánk"-ot előadta nagy rátermettséggel. A hely­beli dalárda is szerepelt két sike­rült számmal. A tartalmas és szép ünnepséget Járosné, Kaminszky Etta tanítónő és Poócs Sándor ig. tanitó rendez­ték, a dalárdát Vajda János ref. ének­vezér dirigálta. Köszönet és elisme­rés illesse mindnyájukat. Az iskolából kell a propa­gandának kiindulnia. elüimulhatatlan a 20 HP és 30 HP Wallis traktorok Messzemenő ga­ranciákkal ked­vező feltételek mellett szállítja. MASSEY-HARBIS teljesítőképessége, tartóssága, olcsó üzeme. 11—18 gyártmány! NEMZETKÖZI GÉPKERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Vilmos császár-ut 32 szám. Kerületi képviselet: Székáts és Heimovits Mátészalka. Magyar tánc, magyar viselet a gergelyií márciusi ünnepen. — Március 15. Tiszaszaikán. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom