Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-15 / 50. szám
4-ik oldal. SEMMjÉR tS BERE® 1929. december 15-én. Takarmány-készlet a jószágok részére elegendő, amelynek megtakarításához a kedvező időjárás is nagyban hozzájárul. A jelentéshez szólva Péchy Manó azt kivánta, hogy a gazdasági felügyelőség ne adjon segédkezet különféle műtrágya és egyéb ügynököknek a gazdaközönség részére szánt ajánlásokkal. Dr. Fejess Kálmán kir. tanfelügyelő adta elő ezután jelentését s eszerint november hónapban a tanítás a tankerület összes iskoláiban zavartalanul folyt, csupán a penyi- gei ref. iskola volt a növendékek közt fellépett kanyarójárvány miatt bezárva. Végül Hradil Dezső th. főállaforvos jelentette, hogy a ragadós száj és 1 M M f* r a p körömfájás a vármegye valamennyi községében megszűnt. Zárlat van lépfene miatt Hetében, veszettség miatt Csenger- ben, Sonkádon, Uszkában, Hodá- szon, Opályiban, Olcsván. Lórühkór miatt Garbolcon, Kölesében, Kocsor- don. Ugyancsak zárlat van sertés- vész miatt Csengersimában, Urában, Csengerben, Kisnaményban, Sza- mosujlakon, Zsarolyánban, Tunyo- gon, Kömörőn, Nagydoboson, Cé- génydányádon, Paposon, Fülpösda- rócon, Nábrádon, Nyirvasváriban, Nyirderzsen és Vámosatyában. Ser- tésorbánc miatt Urában és sercegő- üszök miatt Gulácson. 6314—929 Pk. sz. 483 — 929 vght. sz. Árverési hirdetmény. Dr. Hubert Gyula ügyvéd által képviselt Mandel Mór kérelme és javára 200 pengő követelés és járulékai erejéig a vásárosnaményi kir. járásbiróság 1929. évi Pk. 5009 sz. végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől lefoglalt 2050 P becsértékü ingóságokra a vásárosnaményi kir. járásbiróság fenti számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak az 1908. évi XLI. te. 20. §-a alapján fentirt, valamint zálogjogot szerzett más foglaltatok javára is a végrehajtást szenvedő lakásán, üzletében Márokban leendő megtartására határidőül 1929. évi december hó 30. napjának délután 2 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt lovak s egyéb ingóságokat a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés ellenében, esetleg becsáron alul is el fogom adni. Vásárosnamény, 1929. évi december hó 7-én. Bencze József kir. bírósági végrehajtó. Epilog a mátészalkai raf. nőegy- let műsoros estélyéhez. Az est, mondhatjuk, feltűnően, minden bírálaton felülemelkedve jól sikerült — erkölcsileg. Volt öröm, vidámság, kacagás, — ebben a szomorú, elnyűtt világban, sőt a tenyerek is lelkesülten verődtek össze a tapsra. Jaj, csakhogy ez az öröm, ez a vidámság, kacagás és taps akár el is maradhatott volna, ha a félig üresen maradt széksorok helyett szorongó közönség jelezte volna, hogy itt azért derül fel az emberek arca néhány negyedórára, azért járják a csárdást, chralestont és tangót, hogy az Ínségeseknek, a mindenkitől elhagyottaknak is legyen néhány jó napjuk. Uj cipő, csizma, ruha az elszakadt régi helyett, liszt, kenyér, cukor, zsir, tüzelő, miegymás, hogy elnémuljon a gyomor, elhalkuljon a panasz. Mert ez nem amolyan jótékonyság orvé alatt rendezett mulatság volt, itt maga az előadás, az ének, zene és tánc, mind-mind mellékes lett volna, fő, hogy a cél: a szegények karácsonyi felruházása, segélyezése megvalósuljon. Ehhez tehát nem az erkölcsi, hanem az anyagi sikerre lett volna szükség első sorban. Ki a hibás ? Mi az oka annak, hogy nem úgy sikerült, mint a múlt évben, amikor a református nőegylet két ilyen est jövedelméből szétosztott 3 vagon fát, 60 pár cipőt, 25 fiú ruhát, 20 leányka ruhát, felnőtt ruhákat, nagykendőket, fehérnemű- eket és különféle élelmiszereket ? Felekezeti kérdés, széttagoltság a társadalomban, vagy a nehéz gazdasági viszonyok ? Szeretném, ha nem az előbbi két okban kellene látnom az együttérzés, a megértés, a pártfogás hiányát, hiszen a szegények mindannyiunk közös tulajdonai, tekintet nélkül arra, hogy milyen felekezethez vagy társadalmi osztályhoz tartozóknak valljuk magunkat, Intelligencia, iparos és gazdatársadalom szociális téren csak felekezeti különbség nélkül, felülemelkedve a konvencionális válaszfalakon, közös erővel segíthet a közös bajokon. Marad tehát a harmadik: a nehéz gazdasági viszonyok. Annyira optimista vagyok a mátészalkai felekezeti és társadalmi helyzet megítélésében, hogy nem tételezem fel a katholikusokról, hogy azért maradtak távol, mert ez ref. összejövetel; az izraeliták pedig azért, mert a keresztyén szegények nyomorának enyhítése volt a cél. De az iparos és gazdatársadalom tagjairól sem hinném, hogy az estnek úgynevezett úri jellege tartotta volna őket vissza a megjelenéstől, hiszen a szereplőket úgy válogatták össze, hogy minden társadalmi osztály képviselve legyen közöttük. És mivel az intelligencia is csak szórványosan jelent meg, az „urí“-nak nevezett est-en, ismét csak a gazdasági viszonyok tavaly óla történi ijesztő leromlását kell megjelölnöm igazi ok gyanánt. A múlt évben a ref. nőegylet nem reklámozott, csendes munkájának eredménye volt a fenntebb feltüntetett néhány adat. Sajnos, ma meg kell elégednünk múlt dicsőségével és a jelenlegi százegynéhány pengős tiszta haszonnal, amelynek ilyen utón való megsokszorozására a nőegylet egyelőre gondolni sem mer. Berényi Dániel. Rövid hasonlatok. Olyan a stréber mint a vadszőlő. Magasra kúszik először s csak azután kezd virágzani. * Olyan a vidéki diák meg a hivatalnok leány az életnek ebben a nagy áradatában, mint a hajótöröttek: ha se partot nem látnak se gerendára nem akadnak, hát — egymásba kapaszkodnak. * Olyan a romantika mint a kanyaró. Az ifjúkorban gyermekbetegség, de felnőtt korban nagy veszedelem lehet belőle. * Test és lélek úgy függnek össze, mint a pipa meg — a szára. * A szerénység olyan szubtilis erény, melynek himpora nyomban elszáll, mihelyt szóba kerül. * Az élet tulajdonképen egy halálos betegség, halljuk nem egyszer, De felejtik hozzátenni az emberek, hogy mint minden kórnak, az életnek is van enyhítő orvossága: — a munka. * Olyan az élet — olvastam valahol — mint a kocsi. Elindúláskor lassú, mig, ha nekiiramodott és feljutott a domb csúcsára, honnan lefelé kell haliadni, akkor olyan gyorsan forognak a kerekek, hogy a küllőket, az éveket, hónapokat és napokat alig tudjuk egymástól megkülönböztetni. — Sirály. — Mezőgazdaság és kereskedelem. A ,,Szatmár és Bereg“ számára irta: Berky Gyula országgy. képviselő. A parlamentben és a sajtóban mindennap hangzik el reklamáció azért, hogy a kormány nem foglalkoztatja a törvényhozást gazdasági kérdésekkel. A valóság pedig az, amit tud minden kereskedő, hogy a mai nyomott helyzeten törvényhozási rendszabályokkal segíteni nem is lehet. Ha vizsgálnám azt, hogy milyen okok idézték elő a kereskedelem válságát, erre a következőkben felelhetnék : Budapest és a nagyvárosok kereskedelmét elsorvasztotta először és legfőképen az a körülmény, hogy amig a békebeli Magyarország hinterlandja Lemberg, Varsó és Szerajevó volt, addig több, mint 10 millióval ke- # vesebb a vevője a Csonkaországban a magyar kereskedelemnek. Ebből annak kellett volna következnie, hogy a kereskedelmi üzletek száma csökken, ezzel szemben nemcsak Budapesten, de a vidéken is majdnem 50 százalékkal több a kereskedők száma, mint amennyi békében volt. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a mai vásárlóközönség el van szegényedve. A két évvel ezelőtt kezdődő és ebben az évben meglehetősen kiszélesedett mezőgazdasági krízis csak fokozta a magyar vásárló- közönség vásárlóerejének csökkenését. A magyar kereskedelemnek elsősorban és legfőképen az az érdeke, hogy a vérszegénnyé váló magyar mezőgazdaságot talpraállítsuk, mert olyan országban, ahol £,500.000 nagy, közép és kisbirtokos él, ezek> nek vásárlóképességét kell elsősorban emelni. A kereskedelem hivatása a mező- gazdaság megmentésében rendkívül lényeges, mert a legtökéletesebb és a legbelterjesebb termelésnek sincs közgazdasági és nemzeti szempontból jelentősége akkor, ha egy szolid, müveit és hivatása magaslatán álló kereskedelem a mezőgazdaság produktumait a legrövidebb utón és a legolcsóbban el nem tudja juttatni úgy belföldön, mint külföldön a fogyasztókhoz. Amennyiben átérzem a jelentőségét gazdasági szempontból is I Nagy karácsonyi vásár a Budapesti cipőáruházban leszlmtott MÁTÉSZALKÁN, gróf Tisza István-utca 18 szám alatt. (Cukrászda épület). árak.