Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám
4-ik olda 1. Él BKKMi 1929. január 6-án. s még az Egyesület támogatását is élvezzék, ha másképp nem is, de legalább a sportszerek és pálya használatával, ugyanis a pályát máskörülmények között a fennálló rendeletek szerint körülményes lesz megkapni a Levente Egyesülettől, mert a Levente Egyesületnek bármely Egylet köteles pályáját, sportszereit és tornatermeit rendelkezésre bocsájtani, viszont a Levente Egyesület erre nem kötelezhető, erre csak egy mód van az öreg leventék alosztályának a megalakítása. Magam is osztom a levéliró azon tervét, hogy a vármegyében intenzív sportéletet kell teremteni, de ne csináljunk száz meg száz egyesületet, hanem inkább tömöritsük erőinket s a meglévő Egyesületeket erősitsük s azok életét lendítsük fel. Kovácsy Árpád levente vezető főoktató. A magyar nép nfesztendefe* Irta : dr. Jeney Béla (Fehérgyarmat.) Megint eltelt egy esztendő, pon - tot tehetünk ismét egy elmúlt év története után. Mielőtt ezt tesszük, számot vetünk magunkkal, elkészítjük évi mérlegünket. Feltüntetünk benne minden örömet, megelégedést, jólétet, előrehaladást, boldogulást amiben részünk volt, összeadjuk és úgy tűnik fel, hogy ezeknek matematikai összege majdnem semmi. Felállítjuk a mérleg másik oldalát itt összegezzük a magyar nép keserűségét, fájdalmát, megaláztatását, szenvedéseit. Számokkal ki nem fejezhető összeget kapunk eredményül. Összerezzen lelkünk, borzalom száílja meg szivünk. Kétségbe esve, összekulcsolt kézzel kiáltunk az ég felé: mind ez miért ? Hiszen megbünhődté már-é nép a múltat s jövendőt! Avagy van még bününk amiért vezekelnünk kell ? Mi már nem is tekinthetünk még reménnyel sem a jövő felé? Ugylátszik, hogy a mi végzetünk már a dicső múlt, sivár jelen, bizonytalan jövő. Minden magyar ember ajkáról csaknem kivétel nélkül szomorú sóhaj száll el: sohase volt ilyen nehéz az élet. Sokan csüggedten hajtják le fejüket és aggódó szemmel tekintenek az újév elé. Unottá lesz nekik a jelen, mert semmi jót nem várnak a jövőtől. De ezeknek a csüggedőknek, le- mondóknak megszólal a Múlt. Harsány hangon kiáltja feléjük bus magyarok ne csüggedjetek, kétségbe ne essetek! Hiszen volt ennél már sokkal nehezebb, sokkal szomorúbb uj évje is a magyar nemzetnek. Gondolj csak vissza a tatár Khán pusztító hadjáratára! Emlékezzél csak a mohácsi temetőre! Jelenjenek meg szemeid előtt a 150 éves török rabság keservei. Jusson csak eszedbe, hogy a török rabságot követte az osztrák zsarnokság több, mint 300 éven át. Ne feledd el a magyar szabadságharc szomorú alkonyát sem, amikor az ország szi- ne-java, a legigazibb magyarok osztrák pribékek, magyar kenyeren táplált idegen hóhérok martalékai lettek. Gondolj csak Nádasdy, Frangepán, Zrínyi kivégzésére, a vésztörvényszékre, Rákóczi számkivetésére, az aradi gyász napra, a magyar birtok elkobzásokra! Kellenek-e ennél szomorúbb napok ? Igen voltak nekünk már szomorú napjaink, voltak nekünk már keserűséget és megalázást hozó újéveink. Hiszen nekünk az évek haladtával szaporodik a fájdalmunk, a meggyászolni valónk is. Avagy voltak-e szomorúbb napjai a magyar történelemnek az* egyenlőséget, testvériséget hirdető nemzet mételyező októberi forradalomnál és ezt kővető proletárdiktatúránál? Bizony ezek a napok- sokkal szomorúbbak voltak a jelennél. Hiszen akkor gyáván oda dobtuk hazánkat az ellenség zsákmányául. Saját magunk lettünk nyó- moruságunk okozói. Akkor nemcsak a hazát dobtuk el magunktól, hanem megtagadtuk önmagunkat is. Felrúgtuk a haza szent eszméjét, kicsufoltuk a hitet, a vallást, megtagadtuk az Istent. Voltak-e ezeknél sivárabb, szomorúbb napjai a magyar történelemnek. Nem és nem is lesznek soha. Hiszen ennek a lélekvesztő forradalomnak latt tragikus rokkant ja Magyarország. Ezek a véres napok lettek okozói a mi sivár, bizonytalan újéveinknek! íme tehát voltak szomorúbb napjai is már a magyarnak mint a jelen. Volt már sok eset amikor nehéz megpróbáltatások közé került a magyar, És csodálatos erejével, élniakarásával mindig győzelemmel került ki a vérzivataros idők küzdő teréről. Ne csüggedjünk ez újév elején, ne tekintsünk reménytelenEIő jegyzési, fali és zsebii apt árakat olcsó árban vásárolhat a SXAlMáK is BÍRÍffi pap ír kér es kedésében» séggel a jövő elé. A magyar nemzet ismét tanú jelét adta csodás élni- akarásának és élni tudásának. Hiszen még egy néhány évvel ezelőtt nemcsak hogy csonka, de roncs is volt országunk. Az állam koldus volt, hitele, becsülete elveszett. A dolgozóknak alig volt szava az országban. A munkanélkül meggazdagodni akarók lelketlen • karmai között vergődött az ország. Irodalmi és művészeti életünk testünkkel és lelkűnkkel legellentétesebb eszmék szolgálatába szegődött. Fajunk lelke veszendőben volt. Mielőtt tehát zúgolódnánk tekintsünk szét magunk körül. Látunk-e valami előrehaladást? Nyugodt lélekkel felelhetjük: igen. Emelt fővel léphetjük át ez év küszöbét, mert a magyar nemzet az összeomlás óta, ha óriási áldozatok árán is, de nagyon sok romot eltakarított és eredményesen kezdte meg az újjáépítés nehéz, de annál fel- emelőbb munkáját. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar nemzet újból megtalálta önönmagát. Felébredt kábultságából, lerázta hitetlenségét és ismét ur lett rajta a hazaszeretet. A világ sorsát intéző nagyhatalmak előtt is emelkedett tekintélyünk. Egy lelkes angol lord segítségével sikerült elérni azt, hogy ellenségeink kénytelenek lettek belátni, hogy egy könnyen nem bánhatnak el velünk, nem térhetnek egyszerűen napirendre ügyünk felett. Be kellett látni a Népszövetség Tanácsának, annak a ránk nézve nemzetközi „sóhivatalnak“, hogy van magyar kérdés a világon. Hogy nem lehetett bennünket egyszerűen letörölni Európa térképéről, nem tehettek pontot a magyar nemzet története után. Magyarország története nem fejeződött be. Magyarország nem halt meg, ma is él, ma is itt van Európa küzdő terén. Mint valami gigantikus óriás, küzd, dacol a történelem viharaival. Sokszor összeroskadt már, de mindig újból talpra állott és mindig sikeresen kiheverte a csata fáradalmait. Egy vásárosnaményi üvegkereskedő súlyos balesete az ittas fuvaros miatt. Dembicer Móric vásárosnaményi kereskedő Ködöböc Pál fuvaros kocsiján üveg- és porcelánárut szállított Vámosatyára. Ugornya és Kíssomos tanya között egy személyszállító autótól a lovak megbokrosodtak és a kocsit elragadták. Ködöböcnek sikerült a lovakat megfékezni, de az erősen ittas ember ostorával dühösen csapkodni kezdte a még mindig izgatott lovakat. A lovak újból elragadták a kocsit és most már Ködöböc nem tudott úrrá lenni rajtuk, a kocsi felborult és Dembicer súlyos agysérüléseket szenvedett. A 300 pengő értékű üveg- és porcelánáru teljesen összetörött. Dembicer a fuvarost súlyos testi) sértésért és kártérítésért beperelte. A szimuláns muszka. — Emlék a háborús időkből. — Iván ! Tesik pán! Rettenetes hanyag vagy. A lovakat nem pucoltad meg, a trágyát nem takarítottad ki, a rács üres, semmit se dolgoztál egész früstökig. Ha tovább is igy folytatod, bejelentelek a fogolyügyeleti tiszt urnák! Értetted ? / Ej, nem kell „kommandánt“, kell doktor, Iván nem bírom dolgozni, nagy maród. Szólhattál volna eddig is, már megvizsgáltattalak volna s nem nyavalyognál. Nincs nekem nyavalya, csak hasa nekem fáj, kell kicsi pálinka próbálni. Itt a pénz, eredj igyál erős pálinkát, paprikázd-borsozd meg jól, biztosan kikorrigálja a gyomrodat . . . ha pedig nem használna, holnap jön a körorvos, megvizsgáltatlak. Sietve lépdelt Iván a korcsmába s látható javultan tért vissza. Felvette a villát, elkezdett babrálgatni. Néha-néha azonban el-elnyögte magát, kiváltképen, ha valaki feléje közeledett. Megyünk az erdőre, készítsd a szekeret, fogj be Iván! Lassu-vontatottan kezdett a munkához, szuszogott nyögdé- cselt s fél óra is eltelt, még semmi látatja a munkájának. Iván, hát mit akarsz?! Ha későn indulunk, mikor érünk haza? Mozogj szaporán! Levetette magát erre a színben szétszóródott szalmára és keservesen jajjgatott. . . nem bírom, jajj meghalom . . . jajj, MHa csakugyan nagyon beteg vagy, feküdj le, a pokrócoddal takard be a hasadat, hadd melegedjen az fel. Lefeküdt s csak másnap délben jött elő, mikor a káposztástésztát sejtette „mená- zsi“-ra. Jól bepakolt belőle, ismét visszament fekvőhelyére, ahol édesden elszenderedett. Közhírré tétetik! — hangzott a kisbiró kiáltása — „ma délután itt lesz a körorvos ur, akinek betegje van, vigye a bíróhoz.“ Felserkent Iván, meghallotta, megértette miről van szó. Kidörzsölte szeméből az álmot, ásitozott, nyújtózkodott s aztán egész könnyed frisseséggel jött az udvarra, hozzáfogott a nyir- seprővel a tisztogatáshoz. Csak feküdj nyugton Iván, ha erre jön a körorvos ur, behívom, hogy vizsgáljon meg s ■fsa ■sí' a világ minden f* ÍJ. bármilyen nyelvre legrövidebb idő alatt is a belügyminisznyelvéről filllCACSdl ££££OI? Cäl&JU&t téríum által megállapított alacsony díjtételek mellett. MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓKJA lapunk kiadóhivatalában.