Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-10 / 45. szám
4-ik oldal. S£/fttM£Q ÉS BiRiCi 1929. november 10-én. 530.000 pengő az a hitelösszeg, amelyet vármegyénk fagykárosult gazdái múlt évi hiteleik meghosszabbítására fordítanak. Az októberi időjárás kedvezett az őszi szántás-vetésnek. Vármegyénk közígazgtáasi bizottságának pénteki ülésén Bóbita János gazdasági felügyelő mezőgazdaságunk megyénkbeli állapotáról részletes jelentést tett. Eszerint az okt. hóban leesett csapadék és az ezután következő meleg időjárás az őszi vetések kelésére és megerősödésére igen jó hatással volt és az őszi szántási munkálatok kedvező körülmények között való végzését tette lehetővé. Az apaállat vizsgálatok a vármegye területén még folyamatban vannak. Ismeretes, hogy a földmivelésügyi miniszter, tekintettel a vármegyét ért fagykárokra és a mezőgazdasági termények értékesítése körül országosan jelentkező nagy nehézségekre, egy évi Örömünnepet ült az előbb múlt vasárnap a méhteleid kicsiny egyház : 350 éves templomát átalakíthatta, hozzá tornyot építhetett. Ahány éves a temploma, ugyanannyi körülbelül a lélekszáma is. Könnyen belátható tehát, hogy az áldozatkészségnek, céltudatos lankadatlan törekvésnek, küzdelmeknek mily nagy mértékére volt szükség, hogy az örömünnep oly impozánsan, nagyméretű díszes keretek közt folyhasson le, a gyülekezet lankadatlan buzgóságu lelkipásztora Já- nossy Sándor e. m. tbiró s hasonló engedélyezett azon gazdák részére, akik a régebbi állami vetőmag és más hitelakcióból származó és folyó év őszén lejáró tartozásaikat visz- szafizetni képtelenek. Az így kiosztandó kölcsön nem kerül kifizetésre, hanem közvetlenül a hitelező földmivelésügyi tárca javára lesz elszámolva s így tehát a régi tartozások visszafizetésének egy évi pro- longációját jelenti. A hitelre való jelentkezés határideje lejárt s az egyes gazdák részére megállapított hitel jegyzéke az 0. K. H.-hoz küldetett fel. A kiutalásra javasolt hitel-összeg : a 100 holdon felüli gazdáknál 170.250'70 pengő, 100 holdon aluli gazdáknál 359.523'85 pengő. Ösz- szesen: 529.775'59 pengőt tesz kibuzgóságu s minden szép s nemes eszmékért lelkesedni tudó felesége vetetése és rendezése mellett. Ünnepi díszben az egész község. Reggel 9 órakor, derűs őszi napfény sugár özönében megcsendült a magosba szépen emelkedő uj torony kicsiny harangjának tisztán messze hangzó szava, jelezve a főpásztor, dr. Baltazár Dezső püspök közeledtét. A község határában dr. Osváth Ferenc, a csengeri járás szolgabirája s a község főbírója fogadták a püspök tiszteletére felállított díszkapunál. Az úttest felett kifeszitett zászlók alatt haladt most már a püspök autója a lelkészlakig, ahol a gyülekezet lelkésze, nagyszámú egyházmegyei papság, köztük az esperes, egyházmegyei gondnok, a nép nagyja aprajától körülvéve megkapó szives szavakkal üdvözli a püspököt, aki viszont nyájas, derűs szavakban köszöni a tiszteletadást, tudván, hogy a kis gyülekezetben őszinte benső fogadtatásra talál. — Fehér ruhába öltözött iskolás leány ékes szavak kíséretében szép virágcsokrot nyújtott át az azt kedvesen fogadó püspöknek. Rövid pihenés után ünnepi harangozás hívogatta a püspökhöz a kíséretet s az egész gyülekezetett a felavatandó templomba, melyhez szép, sugár tornyot épített az Istent szerető áldozatkészség. Egyszerűségében is tisztaságtól ragyogó a templom belseje is. Buzgón, hatalmas erővel emelkedik ég felé a gyülekezet éneke: „lm bé- jöttünk nagy örömmel..." s aztán: „Jövel Szent Lélek Ur Isten!.,." Aztán Sipos József esperes :‘inn hálaadó imádsága csendült fel, lelkeket, sziveket magával ragadva s előkészítve a püspök ünnepélyes felavató beszédére a lelki megújulásról. Minden szavát áhítattal leste ajkáról a gyülekezet mindeník tagja s igy annak lelkileg építő hatása el nem maradhatott. A felavató beszéd után maga a püspök keresztelte meg a gyülekezetnek témplomava- tásra érkezett uj vendégét, egy újszülött gyermeket. Ezután lelkekbe markoló szózatként hangzik föl G. Szabó Mihály csaholci lelkész, egyházmegyei főjegyző Urasztalához hívogató beszéde bünbánatra a kegyelem asztalához járulásra. A gyülekezeti s bün- bocsánat hirdetés után lelki áhítattal járult a gyülekezet az úrvacsorához, melynek végén a főpásztor püspök osztotta a kegyelem jegyén az Ur asztalához palástosan járult lelkészeknek. Dr. Marcsa Imre kishodosi lelkész hálaadó, megáldó imádsága zárta be az úrvacsora osztás kegye- gyeletes, lelket építő szertartását, amelynek végeztével magasan, buzgón szárnyalt ismét az egész gyülekezet záró éneke: „Uram! bocsásd el népedet békével!... “ A templomba be nem fért gyülekezet részére dr. Marcsa Imre kishodosi lelkész tartott istentiszteletet. — Viszont Jánpssy Sándor lelkész a püspök felavató beszéde után az egyház aranykönyvéből olvasta föl a nevezetesebb adományokat, melyek az áldozatkészség hatalmas erejéről tanúskodnak. A felekezeti békessé- ges együttélésnek igen szép megható példája tűnt ki az aranykönyvből. A méhteleki görög kath. egyház minden egyes tagja hozzájárult a református templom renoválásához. A lelkészlakon fogadta aztán püspök a különböző küldöttségeket. Elsőben az egyházmegye lelkészi kara nevében ez évben már másodízben Sipos József esperes | értékes és tartalmas beszédben biztosította törhetetlen ragaszkodásról — egyházmegyei közgyűlési határozat alakjában is. A papnék nevében Sipos József esperes neje üdvözölte a püspököt, Isten áldását kérve életére s munkájára s szép virágcsoknyolc százalékos Mteli Teüip!omszentelés Méhteleken. Széíelf Gyula apostoli kormányzó november 6-án Márlen tartott ezüst- miséjének ebédjén elhangzott psiiárkúszöntb. Elmondta : dr. Streicher Andor alispán. Méltóságos Apostoli Kormányzó Ur, Igen tisztelt Uraim! Az apostoli kormányzó Ur Öméltósága ezüst-miséjére jöttünk ma össze. Az ezüst-mise években 25 évet jelent. 25 év az emberi életben egy hatalmas idő, kivált, ha az a férfi korra esik. Ha visszatekintünk az elmúlt 25 évre, akkor azt látjuk, hogy annak első fele gyönyörű napsütésben kezdődött. Hazánk egén ragyogott a nap s ha felleg jelent is meg, ez is csak azért jött, hogy áldást hozzon. Igaz, hogy ez a napfény nem volt egészen olyan fényes, mint amilyennek látszott s a fényességtől elvakult szemek nem látták, hogy mint készül az idő a jövendőre. Ragyogó napfény után jött a világháború vérzivatara. Lelkesedés, dicsőség, könny, bánat, szenvedés. A vérzivatar iszapja azonban nem termékenyítette meg a világot, hanem csak bacilusokat, férgeket, tévhiteket, nyomort, elégedetlenséget és gazdasági lezüllést termelt. A háború végén a destrukció orgiákat ült s hazánk elbukott. De talpra álltunk újra s megkezdődött az építő munka. Lassan, szorgalommal és kitartással haladtunk előre. Sok lelkesedéssel! De a lelkesedés lankadt s ma az emberek hite kezd újra elveszni, kezd a destrukció újra éledni s az emberek lelkén elhatalmasodni. Hogy kik készítik ezt, hogy kiknek az érdeke az, azt felesleges felemlítenem, úgyis mindnyájan tudjuk. A legszomorubb azonban az a dologban, hogy jóhiszemű emberek is kezdik már odaadni magukat s tudatalattiig szolgálják a haza és kereszténység ellenségeit. Uraim! Hogy bajok vannak, az tagadhatatlan s azt nem is akarja senki sem letagadni, de a bajok orvoslása nem az, hogy még nehezebbé tegyük a mai állapotokat, hanem ma minden magyar embernek össze kell fognia s nem szabad egymásban keresni a hibát, aki jobbat és okosabbat tuda az álljon elő s mondja el az ő ig zát, de ne igyekezzen igaz magyar embereket elgáncsolni s a közállapotokat még jobban nehezíteni. Hiszen a mi bajainkat nem egy-két ember, nem egy kormány okozza, a mi bajaink világ jelenségek, a mi bajaink meg vannak a győző államokban is. Gondoljunk csak a legutóbbi amerikai gazdasági krízisre, ha Amerikában előfordulhat ilyen, ahol pedig a világ aranyának 40 százaléka van felhalmozva, akkor mit kívánjunk mi a legyőzőitek. A „Vae victis", több ezer éves mondás, de amig csak a világ fenn fog állani s harc és háború lesz, mindig igaz lesz. Nekünk azonban épen ezért még inkább össze kell tartanunk, nekünk haladnunk kell tovább a mi utunkon, haladnunk kell az intran- zigens keresztyén és nemzeti utón, amely egyedül visz bennünket a mi célunkhoz, Nagy-Magyarországhoz! Uraim! A legjobb utak között is legjobb az egyenes. Ezen kell mennünk egymás kezét fogva, bízva és bátorítva egymást s aki ezt nem akarja megérteni s tudatlanságból, vagy önző egyéni célokból nem tart velünk, azt észre kell térítenünk, vagy el kell taposnunk! Mert ma már csak egy kérdés van előttünk, „lenni, vagy nem lenni". Erős hittel, akarattal, törhetetlen bizalommal a magyar jövőben még minden jóra fordulhat, de hitünket nem szabad egy percre sem elvesztenünk, mert hit nélkül nincs élet, nincs feltámadás! Tisztelt Uraim! Oly férfiakra, olyan vezetőkre van nekünk most szükségünk, akik hisznek, akik dolgoznak s akik törhetetlen kitartással mennek a magyar jövő felé. Akik a torzsalkodást nem keresik, sőt a feléjük dobott keztyüt sem veszik fel, hanem egymás kezét erősen fogva, egymást támogatva, egymást biztatva, egymásnak megbocsátva mennek előre, hogy elérjék mindnyájunk nagy célját az integer Magyarországot! Uraim! Összejöttünk ma ünnepelni egy férfit, ki ma tartotta az ezüst miséjét. Ez a férfi egy olyan férfi, mint amilyenről az előbb megemlékeztem. Ez a férfi halad az ő egyenes utján, halad az ő szent utján, halad a keresztény nemzeti eszmék igazi utján. Én tehát emelem poharamat erre a férfiúra, Székely Gyula apostoli kormányzó Ur Öméltóságára s kívánom neki, hogy az ő egyenes utján haladjon tovább- tovább a kereszténység és hazánk dicsőségére s hogy adja meg neki a mi Urunk Istenünk, hogy az ő aranymiséjét is megtarthassa, de nem itt e trianoni határ mellett, hanem egy nagy, boldog ország, boldog nagyvárosában! Az Ur Isten sokáig éltesse!
