Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-10 / 45. szám
2-ik oldal. IlilTMáH Él BIRIft 1929. november 10-én, belső ellentét kiküszöbölése teheti lehetővé és siettetheti ennek a súlyos problémának megoldását. Átkelés közben nem cserélünk lovat. Harc közben nem vitatkozunk taktikáról, vagy stratégiáról. Ma Magyarországnak mindenekelőtt fegyelmezett és tartós kormányzatra van szüksége, összes fiainak munkás egyetértésére és kormányának erős és biztos kezű vjzetésére. Mondja meg a magyar népnek, hogy Magyarország csak akkor bizonyítja be a világ előtt, hogy teljesen méltó arra a jövőre, amit remél és amit nem szabad kockáztatni, ha minden belső visz- szavonást és egyenetlenkedést kerül és ha miként az utóbbi években tette, egységes és egyetértő nemzet példáját adja. Ez az, amit neki az olasz nép testvéri szeretettel kíván. Tanügyi hírek. Dr. Fejess Kálmán kir. tanfelügyelő a közigazgatási bizottság pénteki ülésén előadta, hogy a tanitás a mátészalkai tankerület valamennyi iskolájában zavartalanul folyik. Az elmúlt hó folyamán a nagyecsedi állami, a szatmárököritói, győrteleki ref., a nyirmeggyesi állami, a penészleki gkath. iskolákkal dr. Benisch Arthur miniszteri kiküldött és Dr. Fejess Kálmán tanfelügyelő építkezési, illetve szervezési ügyekben tárgyalt. A tanítói testület létszámában a köz- oktatásügyi miniszter Horváth Jenő és Horváthné Kun Anna áll. tanítókat a nagyecsedi áll. el. iskolától a Kántorjánosi boglya-tanyai áll. el. iskolához, Szmetena Dezső boglyatanyai áll. tanítót a csengerujfalui áll. el. iskolához helyezte át. Lend- vay Mihály, Vörös Ilona áll. tanítót, illetve tanitónőt, továbbá Nagy Sándor, Valádi Irén és Molnár Vilmos h. tanítókat a nagyecsedi áll. el. iskolához, Szabó Viktor áll. h. tanítót a vásárosnaményi, Reby Ferenc áll. h. tanítót a gergelyi— ügornyai áll. el. iskolához osztotta be szolgálattételre. — Kényelmesen berendezett utcai szoba, különbé járattal Széchenyi-utca 6 szám alatt azonnal kiadó. tokos Beregdaróc, Illésy Gábor kisgazda, Gulács, Lánczy József ref. esperes-lelkész Csaroda. Az uj törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlését 18-án, hétfőn délelőtt 10 órakor fogja megtartani a megye székházában s ezen a közgyűlésen napirendre kerül a kijelölő bizottság megalakítása, az örökös tagok megválasztása, az igazoló választmány megalakítása, a kisgyülés tagjai számáról szóló szabályrendelet megalkotása, a közigazgatási bizottság tagjainak megválasztása, a tisztújító szék napjának a kitűzése és a köz- uti-alap 1930. évi költségvetése. Kovács Sándor debreceni segédlelkész, a Kath. Figyelő szerkesztője és ragyogó ékesszólással tüneményes szépségű, klasszikus erejű szentbeszédben méltatta a krisztusi papság jelentőségét és konstruktiv szerepét. Az országos viszonylatban is elsőrangú, nagytudásu és csengő hangú szónok minden szava gyújtó parázsként hullott a lelkekbe. Különösen a befejező rész, melyben a jubilánst aposztrofálta, tett megindító, nagy hatást a hallgatóságra. Szentbeszéd után a szentmisén a hitközség apraja-nagyja az áldoz- tató rácshoz járult, hogy a Jézus szent testét vegye magához megtisztult leikébe, melyet előzőleg Páter Pesti Manó ferencrendi misszionárius háromnapos népmisszióval tett fogékonnyá az ünnep kegyelmeinek méltó elfogadására. A jubileumi szentmise után a vendégek és küldöttségek tisztelgését fogadta a jubiláns főpásztor, ki lekötelező szeretetreméltósággal köszönte meg az emlékezetes ünnepnapot mindazoknak, kik megjelenésükkel s közreműködésükkel annak fényéhez hozzájárultak. Déli egy órakor a rk. iskola egyik nagyméretű termében hetvente- ritékü ünnepi ebédet adott a jubiláns Apostoli kormányzó a vármegye meghívott előkelőségei és az egyházmegyei papság számára. Az ezüstmísés főpásztor fáradhatatlan nővérei s község és környék úri hölgyeinek segítségével pazar pompával díszítették fel a lakoma termét és asztalát. Virágok, girlandok, rózsacsokrok, zöldlombok, képek, gazdag terítékek meghittséget és előkelőséget árasztottak szét a teremben. A menü nem falusi bankett-menü volt, hanem főúri izlésSzékely Gyula főpapi miséje. Ragyogó őszi reggelre virradt Mérk községe november 6-án, amely napon Székely Gyula Apostoli kormányzó 25 éves áldozó-papi jubileumát, ezüstmiséjét tartotta a plébánia-templomban. Autók és magánfogatok sora hozta el 9 órára a vármegye vezetőit, előkelőségeit és rk. papságát. A falu ünnepi képet mutatott, templomba siető hívek százai nyüzsögtek az utcákon. Az apostoli kormányzó plébániai lakásán a polgári és katonai vendégek, az iskolák termeiben az egyházmegye papsága gyülekezett és készült az ünnepi szertartáshoz. Pontosan 9 órakor az asszisztencia és a papság egyházi ruhákban át vonult a plébániára, ahol Kursinszki Zsig- mond vikárius magasszárnyalásu szavakkal köszöntötte az ünneplő főpásztort s átadta neki a papság ajándékát, egy ezüst, püspöki pásztorbotot. Az üdvözlő beszédre meghatott szavakkal válaszolt az ünnepelt, mire harangzúgás mellett, az iskolások sorfala között az egész papság vezetésével átvonult a kormányzó a múlt évben megnagyobbított és fővárosi művész-tanár által gyönyörűen kifestett templomba, melyet a villanykörték százai és temérdek fehérvirág, az ősz minden ünneplő pompája tett ünnepien ezüst-fehér ragyogóvá. A templom főoltáránál Szabó István pápai praela- tus, nagyprépost, a szatmári anya-egyházmegye káptalani helynöke manuductorsága mellett, fényes asszisztenciával megkezdte jubileumi miséjét az Apostoli kormányzó. Mig a papság a szentélyben helyezkedett el, addig Gróf Károlyi Gyula családja, valamint Péchy László cs. és kir. kamarás, főispán, Dr. Streicher Andor alispán, Báró Kende Zsigmond nagybirtokos, Jé- key Sándor felsőházi tag, ny. főispán, Szuhányi Ferenc gazdasági főtanácsos, orsz. gy. képviselő, Eötvös Sándor cs. és kir, kamarás és Eötvös Tamás nagybirtokosok, Dr. Boér Endre vm. főjegyző, Boér Ágoston ny. követségi attasé, föld- birtokos, Lovag Ortutay Gyula vezérigazgató, Balássy Miklós járás- biró, Dr. Fej ess Kálmán kir. tan- felügyelő, Hradil Dezső főállatorvos, Dr. Madarassy István főszolgabíró, Székely István pestvármegyei főjegyző, Ilosvay Péter alezredes, Dr. rápolti Nagy Jenő ügyvéd, a Károlyi grófi uradalom teljes számú tisztikara, igen sok más előkelőség, ünneplő hölgyek, valamint a család az első padcsoport fenntartott helyein foglaltak helyet, mig a község hívei teljes számban felvonulva, zsuffolásig megtöltötték a tágas templomot. A szent-mise alatt a hívek régi magyar egyházi énekeket énekeltek. Evangéliumkor a szószékre lépett Mozart ifjúsága és pályafutása. Franciából fordította : Szentiványi Ilona. I. Prágától nem messze, szőlőtermő hegyoldalon, melynek lábánál a Cseherdőben eredő Moldva foly, egy igénytelen kis ház állott, mely valamikor Dussek zeneművész tulajdona volt. Ott, e háznak egyik kis szobájában, hideg téli napon, egy szegény- sorsú karmester együtt volt családjával, neje és két gyermekével. A fiúcska 6 éves, a kis leány alig 11 éves lehetett. A legnagyobb nyomor látszott otthonukban, hol hideg és a kályhában még egy parázs sem volt. A gyermekek öltözete elég jónak tűnt fel, de atyjuk fekete kabátja annyira el volt kopva, hogy a szálai is különváltak ; anyjuk ruhájának szövete pedig már oly lenge és elviselt volt, hogy egykori minőségét alig lehetett volna felismerni; a szoba berendezése is összesen csak négy szalma- fonatu szék és egy már nagyon elhasznált zongorából állott. Néma csend uralkodott a szobá-* ban, melyet a család egyik tagja sem akart megzavarni. Az anya szomorúan font, az apa egy bibliából olvasott, a kis leány téli harisnyát kötött, a fiúcska pedig, ki egy idő óta szülei és testvére körül tipegett, szándékosan okozva zajt, hogy észrevétesse magát, most a zongorához szaladt, hol nagy nehezen felmászkált egy székre, hogy a zongora billentyűit elérhesse és játszani kezdett. Előbb futamokat játszott, oly tisztán és biztosan, hogy bámulatos volt egy oly gyönge, kis teremtéstől; azután átment akkordokra és végre egy Dussek-féle so- natát kezdett, mialatt kis ujjai könnyűséggel repültek a zongorán és majd erősen verte a billentyűket, majd meg oly lágyan és érzéssel játszott, hogy könnyekig meghatotta hallgatóit. Az apa felhagyott az olvasással, az anya a fonással és a kis leány is letette kötését, hogy hallgassa ezt a művészi gyermeket. — Jer, ölelj meg, gyermekem! — kiáltá a karmester, az apa és egyúttal a művész lelkesedésével. — Jer, Farkas, te még nagy mester, hires zeneművész és nagy ember lehetsz ! Szegény kis fiam! miért is nem vagyok én gazdag, hogy többet tehessek gyermekeimért és boldoggá tehessetek ! — Mondd, Apám, mikor tesz a vacsora ? — kérdé Farkas, atyja kényeztetésétől fölbátorodva. — Én már nagyon éhes vagyok! Szegény gyermek! — sóhajtott fel anyja szomorúan — és azonnal a szekrényhez sietett, melyből egy darab maradék kenyeret vett ki és fiának adta. — Egyél, édes gyermekem; — mondá, könnyet törölve te arcáról — egyél; nincs egyéb, amit adjak neked. — És testvéremnek? — kérdé Farkas, elvéve a kenyeret. — Van még egy ekkora darab, melyet ő fog kapni, mikor megéhezik — válaszolt anyja. — És neked, jó Anyám ? — kérdé a kis fiú érdeklődéssel. — Nekem ? ... én nem vagyok éhes — felelt az asszony. — És Apám ? — vallatta tovább a gyermek, kinek nyugtalanság látszott arcán. — Atyád? . . . ő sem . . . ő sem éhes — felelt anyja, de nem tüdta tovább visszafojtani könnyeit. Ekkor a kis leány letette kötését és anyjához szaladva átölelte őt zokogva és igy szólt: — Nincs több kenyér Apámnak és neked, édes, jó Anyám, csak azért mondod, hogy nem vagytok éhesek ! Akkor én sem vagyok éhes, édes Mamám. A kis Farkas csak nézte anyját és testvérét, de nem evett. — Nem, édes kis leányom, valóban nem vagyok éhes; egész nyugodtan elfogyaszthatod kenyeredet. — Igen, Mama, de egy föltétel alatt: ha te megosztod azt vetem. — Én pedig Papával osztom meg az enyémet — mondá Farkas, igazságosan ketté törve kenyerét és az egyik darabot atyjának nyujtá. — Vedd el, Atyukám, vedd el gyorsan — mondá, kis lábával top- pintva — mert különben a másik feléhez sem nyúlok. Oly biztos, mint az, hogy Mozartnak hívnak! A szegény karmester szeméből egy könny hullott a darab kenyérre, melyet fia nyújtott neki. — Engedjünk gyermekeink kívánságának, öregem — szólt, nejének intve. — Istenem, miért is vagyok én oly szegény! (Folyt, köv.)
