Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-15 / 37. szám
1908-ban Glevelandban egy a falépcsőhöz közel épített fűtőtest, melyet tulhevitettek, felgyújtotta a falépcsőt, miáltal az emeletekről a lejárat el lett zárva s a tűzvésznél 200 gyermek lelte halálát. 1926-ban Budapesten a Fanamet filmgyár raktárában az egyik villamoslámpa huzamosabb ideig érintkezett egy filmtekerccsel, a kisugárzó hő ezt felgyújtotta és ott 2300 kg. film égett el s a menekülni nem tudó embereket, mivel a hő és szúró láng a lejáratokat elzárta csak létrákon a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett megmenteni. A háború alatt a szabadkai színház egy páholyban eldobott égő cigaretta miatt hamvadt el. 1924-ben Oklohamában (Amerika) egy karácsonyfa-ünnepélyen, mely faépületben volt megtartva, egy néző véletlenül az egyik karácsonyfagyertyát meglökte, az a fára esett, mely lángralobbant, a tűz a száraz faépületben pillanatok alatt elterjedt s a nagy fejvesztettségben 47 gyermek lelte halálát. A Máv. palota tető-égését a tetőn vigyázatlanul használt forrasztó lámpa okozta. (Folyt, köv.) 1929, szeptember 15-én Sok éves kísérletezés és fáradhatatlan tudományos kutatásokra volt szükség, hogy egy gyártmányt teremtsenek, mely ma már az egész világon el van terjedve s kb. 32 év óta minden ország népei körében osztatlan kedveltségnek örvend. Az Aspirin-tabletták jóságát számtalan orvosi szakvélemény és a közönség széles köreinek önkéntes dicsérete elismerte. Minthogy tudvalevőleg csak jó és általánosan kedvelt gyártmányokat utánoznak, természetes, hogy gyakran megkísérlik éppen az Aspirin-tabletták utánzását. Ezek az úgynevezett „pótszerek“ azonban hatástalanok, sokszor még hozzá károsak is, amig az eredeti tabletták a szívnek nem ártanak. SÄÄf MÜS* $% HÍREK, FURCSASÁGOK. Szekér és motorbicikli együtt küz- ködött a napokban a homokos szálkái Zöldfa-utcán. Hiába biztatta motorosunk elől baktató gazdura- mat, vágjon közé a lónak, mert biz a motor elakad, egykedvűen felelt az atyafi: Ez is gyenge — hiába ütöm! * A szálkái utca-kövezés miatt a legnagyobb forgalom közepébe került homokos mellékutcák lakói is csak kényszerűségből vallhatják azt a módosított üzleti elvet, hogy nagy forgalom — semmi haszon. Eljegyzés. Kincses István mátészalkai ref. lelkész leányát, Ilonkát eljegyezte vitéz Szabó Gyula m. kir. honvédőrnagy Debrecenből. Halálozás. Serly Ferenc a beregszászi állami leány és fiú iskolák nyug. igazgatója, az ősi Bereg- vármegye törvényhatósági bizottságának, Beregszász város képviselőtestületének tagja, a Beregvár- megyei Közművelődési Egyesületének pénztárosa életének 70-ik évében hosszú szenvedés és a halotti szentségek többszöri felvétele után folyó hó 11-én elhunyt. Holttestét nagy részvét mellett 13-án délután 4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint ideiglenesen a nyir- csaholyí róm. kath. temetőben temették el, honnan később a nagykárolyi családi sírboltba szállítják. Gyászolják özv. Serly Ferencné és fiai, dr. Serly Béla feleségével dr. Serly Béláné szül. diósadi és leilei Ady Margittal, Serly Károly feleségével, Serly Károlyné szül. Lju- bínkovic Márthával, Serly Erzsébet, Serly Béla testvérei, Serly Boróka, ifj. Serly Béluci unokái, Diemand Lajos, Diemand Károly unokatestvérei, veskóci és budaházi Buda- házy Istvánná sógornője. — Orvosi hír. Dr. Soós Zoltán orvos, szülész-nőgyógyász, a debreceni, Tisza István tudományegyetem szülészeti-női klinikájának volt első tanársegédje rendelését Mátészalkán Horthy Miklós utcában megkezdte. Rendelő órák: délelőtt 9-től 11-ig és délután 3-tól 5-ig. (Telefon 108.) Ügyes fiúi ujságkihordásra felvesz a kiadóhivatal. Jelentkezés naponta délután 3—4-,ig. A volt Beregvármegyeí Általános Tanító Egyesület tagjai szeptember hó 14-én Vásárosna- ményban az állami iskola tantermében délelőtt 10 órakor diszköz3-ik oldal. a meghűlés első jeleinél és reumatikus fájdalmaknál. Minden gyógyszertárban kaphatók. A közutak és közlekedési ügyekről szóló augusztus havi jelentésében Dietz Miklós műszaki főtanácsos ismertette a közigazgatási bizottsággal, hogy a debrecen— beregszászi állami közúton 3 régi fahidat átépítettek vasbetonbiddá, az állami ut beregvármegyeí szakaszán hengerlés van folyamatban s ugyanezen az utón a mátészalkai átkelési szakasz kockakővel való burkolása teljes erővel történik. A zajta—vámosoroszi ut még ki nem épített szakaszán műtárgyak készülnek és a legutóbbi intézkedések folytán állami költséggel fog kiépülni a még kiépitetlen 3'5 kilométer is. A vármegyei közúti költség- vetés keretében a kóród—dejei útszakasz kőpályával való megépítése folyamatban van, továbbá megkezdődött a tiszabecs—garbóiéi vicinális ut földmunkája. A vármegyei közigazgatási bizottság f. hó 13-án, pénteken délelőtt tartotta havi rendes ülését Péchy László főispán elnöklete alatt. A választott tagok közül Tomcsányi V. Pál, Madarassy Dezső, Szuhá- nyi Ferenc, Gulácsy István, Péchy Manó és Dr. Gyene István jelent meg az ülésen. Kinevezés. Az uj vármegyei közkórház gondnokává dr. Bodáky Ferencet nevezte ki vármegyénk alispánja. gyűlést tartottak volt elnökük miniszteri kitüntetése alkalmából. Az ünnepély műsora volt: 1. Délelőtt 10 órakor ünnepi Isten tisztelet a ref. templomban. 2. Hiszekegy. 3. A diszgyülés megnyitása: Alacs Dániel. 4. Ünnepi beszéd: Csoknyai Bertalan. 5. Üdvözlések. 6, Az ünnepelt válasza. 7. Szózat. 8. A beregi járáskor megalakitása és tisztikar megválasztása. Diszgyülés után közebéd. A díszközgyűlésről jövő számunkban referálunk. Herczeg Ferenc a Budapesti Hírlap élén. Az egész országhoz szóló nagy eseménye van a magyar újságírásnak. Herczeg Ferenc, aki a klasszikus magasságokig eljutott pályáját a napi sajtóban kezdte, visszatér régi íróasztalához. Szeptember 15-től kezdve nevével ékesíti a Budapesti Hírlapot: a nemes magyar hagyományok lapját. A félszázados jubileuma felé közeledő újság Herczeg Ferenc szellemi kincseit adja ettől a naptól kezdve a közönségnek s ehhez a nagy névhez méltóan hatalmas lendülettel tör a magyar újságírás élére. Megőrzi tisztes hagyományait, de a leggazdagabb, legválogatottabb és legfrissebb tartalommal, uj ötletekkel és uj formákkal köszönti az olvasót. Mindenki számára, nagy meglepetésnek készül a Budapesti Hírlap szeptember 15-iki száma. más nem tudhat! Odahaza harsogd untalan füleikbe, hogy organikus országgyűlés ez... Ideje volna, hogy e nemzet ne csak szalmalánggal égjen egyszer, de tartós melegséggel hevüljön szegény, igen szegény hazája iránt... Szenvedek ... a fekély... a szerencsétlen országot... talán örökre elemészti“. A Vanitatum hangulata a keserű mosolyból mindinkább Zrinyi második énekének borzalmas kérlel- hetetlensége felé tolja Kölcseyt, mert Nagy Pállal az élen igen sokan a kormány puhább kenyerére fanyalodtak. Kiábrándult. Bizalmas barátai sem támogatják eléggé. Pihenni vágyik. „Pihenést és vigasztalást keresni az elhagyott háznép körében... annyi fájdalom, sikertelen küzdés után... Mi lesz az országból, melynek lakosait össze- forrasztás és békéltetés helyett ez utón széjjel vonjuk s kölcsönös gyűlöletre ujjólag gerjesztjük ? ... Semmi egyetértés... Wesselényi s az ő összefűző lelke nincs“. Mégis tovább biztatja magát, amint Csekébe ér: „A jót addig kell kezdeni, mig egyszer véget ér.“ Az örökös megválthatás és a Vili. c.: „ez által a régi aristokráciai rozsda legvastagabbjába vágtunk... A kétszeri tanácskozást kívánják, így igaz, az urb. 5. és 8. cc. nem származnának; s az olygarchák ezt szeretnék, de te és én, és a kisebb nemesség s a nép baráti bizonyosan nem.“ Ezeket irja, amikor visz- szamegy Pozsonyba s november 19-én fel is küldték az urbáriumot. Utána nincs olyan nagyobb tárgy, ami lelkesítené ezen kivűl. A szólásszabadság védelmére s a ma is szintén aktuális hitbizományok ellen szólal fel. Káros maga az elv. „Népességünket és virágzásunkat emésztő féregként rágja. A nemzetségi nevek fenntartásától nem függ az ország boldogsága. A homályban több jót, de mindenesetre kevesebb rosszat müveinek, akik népesítik a hazát, mivelik a földet, viselik a közterheket, mint a nagy Garák vagy más hasonlók. A magvetők fenntartása fontosabb, mint neveké. A köz jó, csak jó polgárokat kíván, de mennél többet, kik között a birtok eloszoljon. Mert birtok tartja fenn a polgárt és sok olyan polgár, ki birtokkal bir, tartja fenn a hazát. Mivel törvényeinknek a régi szennyből már egyszer ki kell tisz- tulniok: a fennálló intézmények eltörlését s jövőre megtilalmazását kívánom“. A földreform becsületes lebonyolitásának szükségét még nem okolták meg eredetibben. Egészen 1834. szept. 1-ig kellett várni a királyi választ s Kölcsey már közben ezt kénytelen írni haza: „Az én reményem: alapját vetni jövendőben lehető nemzeti egyesülésnek, naponként jobban-jobban enyésznek . . . megbántam idejöttö- met . . . Gyanús előttem minden bölcseség, mely a sokaságot örök setétségben szeretné tartani. Az igazság a világosságtól és nyilvánosságtól nem retteg“. Mégis . . . mégis : a kir. válasz szomju: „morális concessiot nem enged, az örökös megváltást, az uriszék eltörlését s a szép VIII. c-t visszaveti. De ti. . . nem fogjátok a karok tábláját elhagyni, azaz, mig te alispánykodol, Szatmár vármegyétől nem félek . . . Talán inkább hagyjatok magamra“, irja félbizalommal. Még szept. 21-én: „Az urbért végig akarnám folytatni; sőt ezt lelkiísmeretem sértése nélkül félbe sem szakaszthatom“. Okt. 17-én: „Óhajtásom, hogy úrbéri törvényt hozzon a nemzet e diaetan s egyebekbe ne ereszkedjék“. Valamivel előbb irta Szemerének: „Mivel az egész országgyűlésen ez a legfontosabb pillantat, mozdulnom nem lehet“. Közeledik a nagy pillanat. November 10-én egyszerre két esemény zajlik. Ö az országgyűlés legszebb beszédét mondja az örökös megváltás ügyében. Otthon pedig a kormány nyomásával készül az uj utasítás. Még az országgyűlési jegyzőkönyv hézagos kivonatolásában is (9. jzkv. 182—188.) hét oldalra terjed a beszéd, amelyben világos okfejtéssel, történelmi alátámasztással, lélekből fakadó erővel rontja le a királyi tagadó választ. A kormány az akadályozó az adózó nép tulajdont szerezhetésében! Holott birodalmat nép nélkül s hasonlólag vagyonos nép nélkül gondolni nem lehet. Népboldogságnak csak az Istentől s emberektől elátkozott oligarchia lehet irigye.“ Minden vonatkozásban kimutatja a felszabadítás és a nép gazdagodásának feltétlen szükségességét. Még az eltánto- rodottakat meghatja s egy reménytelennek tetsző csatát nyer. És ezalatt? Ugyanezen a dicső napon . . . otthon a gerinctelenül felhasználható rész ellenkező utasítást fogalmaz . . . Még nem tudja, de balsejtelemmel ir haza 18-án : „Iszonyú lenne, ha éppen az nap, melyen mi itt utolsó elszánással vívtunk, ti ellenünk hoztatok volna végzést“. S úgy volt! Szép, nagyszerű beszédének jutalmaként megváltoztatták utasítását. És mivel másunnan is sok leintő utasítás érkezett, elesett az örökös megváltás azon a napon, mely legfőbb harcosa írásbeli lemondását beküldötte, mivel elveit még küldői megtévelyedésének sem tudta feláldozni. Érezte, hogy tovább nem halogatható elemi követelmény a szabadság s mintegy előre érezte 48 borzalmait is, de a megoldatlanul hagyott kérdések tovább emésztő hatását, romlasztó borzalmát is: „Borzasztó kinézés a jövendőbe az egész hazára nézve“. Kimaradtak a jobb elvek a törvényből, amely szégyenmü csak az eredeti tervezethez mérten. Kölcsey elvei most nem teljesültek. O azonban nem szégyenletesen vált meg Pozsonytól, sőt nagyobb tisztesség nem is érhette volna, mint következő cikkünkben kimutatni szándékozunk. Bulyáky.
