Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-08 / 36. szám
2-ik oldal. IllIMllÉS BEKIG A föidmivelő dp magatartásának igazolása a román repülőgép leszállása alkalmából. Szamoskér, 1929. szept. hó. A „Szatmár és Bereg“ is úgy közölte legutóbb, hogy ahelyett, hogy visszatartották volna, még segítettek neki a felszállásnál. Lássuk csak, hogy történt. Repülőgép hosszú évek óta nem járt ezen a vidéken. Ennek az érkezése is hirtelen történt. A laikus köznépnek az volt a benyomása, hogy bajban van a gép. Meg sem merte álmodni senki,’ hogy ellenség ül rajta. Mostanában gyakran közölt az újság repülő-versenyeket. Azok közül lehet valamelyik versenyző. Erre is lehetett gondolni. Ez az egyik momentum ... Községektől távol eső legelőn történt a leszállás. Intelligens emberek hamarosan nem érkezhettek a helyszínre, hogy tanáccsal szolgálhattak volna a gép visszatartására és a rajtalevőknek elfogására nézve. Nem is tudhatták, mert nincsenek rá kioktatva, hogy helyesen járnának-e el, ha akadályoznák a repülőket utjok tovább-folytatásában. Népünk tiszteli a felsőbb osztályhoz tartozókat különben is és aki gépen jár, pláne repülőgépen, azt ahoz tartozónak számítja. Azonkívül a közönséges halandónak akár gyalog vagy szekeren jár, huzód- niok kell az autók, a motoros biciklik elől, sőt még a közönséges biciklik elől is. Hát még, hogy merné kezét emelni egy nagyszerű repülőgép ellen. Inkább csodálta és mondjuk: bámulta. Ez is egy psychológiai momentum. Az ántánt és Trianon hatalma és fenyegetése odáig juttatott minket, hogy a repülőgép a mi országunkban ritka madár!.,. Ne csodálkozzunk hát a szamosszegi és környéke- beli nép tartózkodó magatartásán. Ha kárt tettek volna a repülőgépben, akár utasaiban, országgá-világgá kürtölték volna ellenségeink, hogy a magyar nép milyen vad, barbár és műveletlen, hiszen ime egy békés szándékú repülőgépben, a kultúra e nagyszerű alkotásában milyen kárt tett stb. stb.!... Akkor bizonyára azt mondták volna ellenségeink, hogy a gép eltévedt vagy, hogy motorhiba miatt a pilóta nem volt ura a gépnek és kénytelen volt ott, ahol lehetett és ahol tudott leszállani és bizonyára a gép utasainak lett volna idejük arra, hogy a magyar nép fenyegető magatartására olyan hibát ejtenek a gépen, hogy a vizsgálat nekiek adjon igazat!... Azután arra is lehetett gondolni, hogy a repülőgépen géppuska, bomba vagy más fegyver* is van. A mezőn dolgozó magyar embernél pedig semmiféle fegyver nem volt. Ki meri azt biztosan állítani, hogy nem lett volna-e ott a szamosszegi páskomon hiába való véaSINGER varrógépek MÉGIS A LEGJOBBAK ! * rengzés és hogy ha rosszul sikerült volna a gép visszatartaniakarása, nem börtön várta volna-e a túlbuzgó és bátor kezdeményezőket ? !... Az elmúlt évben megalakult nyir- madai róm. kath. plébánia fényes ünnepségek keretében ülte meg megalakulásának egy éves jubileumát. Az a sok alkotás, amire ez a plébánia — a szatmári paróchiák Benjáminja — jogosan büszke lehet, egy év áldozatkészségének és munkájának az eredménye. Megszerezte az egyházközség a falu centrumában a templom és plébánia helyet. Felépítette a második tantermet és szükségkápolnát. Dr. kopácseli Boér Ágoston követségi attasé,nagybirtokos és neje ludányi Bay Etalka nobilis adományából beszereztették a nagy harangot és idős Kovács József és neje Tamás Borbála áldozat- készségéből a kisebb harangot. Kovács János községi főbíró, gondnok és Zichy Károlyné grófné egy-egy szép kőkeresztet állíttattak a község forgalmas helyein. Lengyel Antal gyógyszerész, világi elnök a kápolna utcai homlokzatára egy élet- nagyságú szép Szűz Mária szobrot vett, mig a hívek Werner János pozsonyi zongoragyáros támogatásával megfesttették Paulovits Pál festőiskolái tanárral a templom védőszentjének Szt. Imre magyar hercegnek két méteres oltárképét. Az ifjú, uj lelkipásztor egy évi ott működése alatt úgy megkedveltette magát a hívekkel, hogy azok áldozatkészségéből ez az egész sereg uj intézmény egy év alatt léA repülőgépet távolról több ezer, közelről több száz ember látta. Lássuk mit tehetnek most már hatóságaink és a magyar kormány! ?... Kosa Béla. 1929. szeptember 8-án. tesült az ifjú egyházközségben. Az áldozatos hívek létesítményeinek felszentelésére s további buzdítására ide, Nyirmadára vette első főpásztori útját Székely Gyula apostoli kormányzó, azért is, hogy az ifjú egyházközség ifjú papja egyévi sikeres működése felett elismerését nyilvánítsa. A hívek, mikor megtudták, hogy a jubileumi ünnepükre közéjük jön Székely Gyula, a főpásztoruk, lelkesedéssel láttak az ünnepség nagyvonalú előkészületeihez. Az apostoli kormányzó augusztus hó 31-én, szombaton érkezett Pusztadobosra Kursinszki Zsigmond apostoli kormányzói helynök, pápai kamarás, egyházmegyei főtanfelügyelő kíséretében. Vasárnap reggel 8 órakor a főpásztor elé utazott Pusztadobosig a nyirbaktai járás főszolgabirája Kubinyi Zoltán, hogy az apostoli kormányzót a járás területére történt érkezése alkalmából üdvözölje. 8 óra 30 perckor megérkezett a pusztadobosí plébánia elé, a főpásztorért a virágos disz- hintó és a 23 tagú magyar ruhás lovas bandérium. Öröm volt nézni a diszruhás madai legényeket, akik festői ruhájukban a menet élén mentek. A község határában Eperjessy Béla Nyirmada község Székely Gyula apostoli kormányzó első fiőpásziori útja. — A nyír madarak tüntető hódolata. — Kölcsey, mint Szatmár követe. IV. A népért. Különösnek tetszhetik a cim, mert az 1832—36-os országgyűlés bizony nem sokat tett a népért, noha tiz cikkelyben foglalkozik az adózó néppel (IV—XIII. te. 1836). Sivár anyagi eredmény ez ahhoz képest, amilyent Kölcsey óhajtott, tervezett. Ennek nyomán testvérként és embertársként fogadta volna a nemesség a népet, mert jogait megosztotta volna véle részben, kötelességeiből pedig magára vállalt volna. 48 megelőzése lett volna a Kölcseyék tervezete IV., V., VI., VII. és kivált a szép VIII. §. Ámde az oligarchikus vágyu arisztokratáknak meg slepphordozóiknak nem tetszett a nép felszabadítását célzó, az egész nemzet egyesítését munkálni akaró tervezet. Az udvar és kormány pedig igazán nem volt mondható néppártinak. Nem is törődött tovább a néppel, csak addig, mig az adót pontosan fizette, katonát szolgáltatott és viselt még annyi terhet békében és háborúban egyaránt. Ezen túl... akár rendre töredezhetett volna felőle a nép, mint zivatar idején a túlterhelt gyümölcsfa —r támogatatlanul, gondozatlanul. Nem látták meg törékeny tulterhetségét a külföldet majmoló főurak sem. Sőt más szavuk nem is volt a helyettük dolgozó, adózó és katonáskodó néphez, csak a lenéző megvetés müveletlenségük, tanulatlan- ságuk és földhöz ragadt voltuk miatt. Még a nemzetet naggyá tenni törekvő Széchenyi is az osztrák udvartól várt mindent. Szabadságot pedig nem óhajtott adni a népnek, csak hatalmassá s műveltté akarta tenni. Szerinte ennek feltétlen véle- járója lett volna a szabadság, — osztrák iga alatt is. Mintha a műveltség, szabadság és hatalmasság ennyire elhatárolható dolgok lennének s a szabadság csupán kivárható következmény lenne, nem pedig az, ami: a legelső emberi követelmény, amellyel az ember is, a nemzet is kivergődik elesettségéből. A szabadság a felemelkedés alapja, amellyel kivívja az ember a megmaradhatás, az élet szükségleteit és megóhajtja múlhatatlanul a kultúrát, a műveltséget, amely szintén nem más, mint a megmaradás és felemelkedés eszköze. Ez az a pont, ahol Széchenyi utjai elváltak Wesselényiétől, Kölcseyé- től, Deákétól és a most még fiatal újságíró Kossuth Lajosétól. Kölcsey nagyon fájlalta már ekkor, hogy a Széchenyi és Wesselényi utjai elválnak és megmutatta az utat, a célt is, amiben egyesülniök kellene : a nemzet fel- emelkedése az első cél. És ő olyan utat választott erre, amelyen nyugodtan, forradalom nélkül haladhatott volna a nemzet. Egészen nyíltan a Wesselényi pártjára állott s a népet jog szerint a nemzet tagjává törekedett emelni — az udvar s kormánya ellenére is, ha ez meg nem értené s ellenezné e törekvést. Ezt a célt szolgálni jó alkalomnak kínálkozott a jelenlegi országgyűlés főtárgya, a rendszeres munkálatok, az u. n, urbárium vagy jó magyarosan úrbéri munkálatok rendezése. Az urbárium keretében a jogi viszonyt, az adóalapot s a teljesítményeket törekedtek rendezni. Ehhez akarta kapcsolni Kölcsey a szabadságot lehetőleg, hogy anyagi köny- nyitésekhez az emberiesség és testvériesség felemelő érzése is csatlakozzék. De lássuk rendre az idő folyásában ez irányú munkálkodását és azt fogjuk tapasztalni, hogy a népnek igazabb barátja és tevékenyebb képviselője nem volt azóta sem. Azon sem kellene csodálkoznunk, hogy éppen Szatmárból került ez a felvilágosodott szellemű jóakaró. Mert nyilt titok, hpgy itj yoH mit tapasztalnia njindig a nyilt szemű, tiszta szivü, müveit, tehetséges és nemzete megmaradásárt dolgozó embernek. Már az 1830-as megyei gyűlésen mondott beszéde is olyan dolgokat tár fel a szatmári adózó nép állapotáról, hogy lehetetlen volt első kötelességének nem tekintenie a terhek könnyítését és a nép felemelését. Utasítása is megfelelő volt, de csak bizonyos engedmények tekintetében. Kölcsey rögtön érzi ezt, amint megérkezik Pozsonyba és már 1832. december 21-én írja Kende Zsigmondnak: „Az urbáriumra adjatok pótló utasítást. Hétszázezer nemes és 10 millió nemtelen! Ez figyelmet érdemel. Mi jobb ? a hétszázezernek a milliomokkal ellenkeznie ? vagy a maga jussait nem csonkitó concessiók által azokat is constitutió barátaivá tennie ? Az istenért édes Zsigám, még ideje van! még adhatunk várván köszönetét, de megtörténhetik, hogy adni fogunk kénytelen, köszönet nélkül. Én nagyon sokat nem kívánnék; de szeretném 1. hogy mivel a sessio- vételt (telek!) a vármegye megszorította, pótlásul az incapacitas pos- sessum (tulajdonul nem birhatás) eltöröltessék. Ez úgyis, de facto nem áll már; minek álljon a törvényben. 2. hogy a nemtelenek a megyei kormányban idővel valami representatio után részt vehessenek. ... Sok vármegyék liberális utasítást adtak, $okan nem... ez utolsó a mostani álláshoz képest veszedef-
