Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-25 / 34. szám

2-ik oldal. SIATMiiS iS BÉKÉS Vass József helyettes miniszter- elnök válaszában kifejezést adott azon meghatottságának, melyet benne a külföldi magyarok jelen­léte okoz. Mint mondotta, nem tudna olyan részt megjelölni a vi­lágban, ahonnan nem jött volna valaki, vagy nem jött üzenet. — Nemcsak az a nyolc és fél­millió a magyar, amennyien mi va­gyunk, akik itt élünk Csonkama- gyarország határain belül, hanem azok is, akik más határok között élnek s lelkűkbe beleégette magát a haza fogalma. Ez teszi ünneppé nekünk a mai napot. Értsük meg, — mondotta — hogy sem lehet a huszadik szá­zadban eltemetni egy nem­zetet, ahogy el akartak és el akarnak egyesek temetni minket. Mi nem vagyunk többé harcos nép, nincs többé kard a kezünkben, nóta, amely most hangzik az or­gonából, az De Profundis, fájdal­mas kompozíció. A ti példátok mu­tatja legjobban, hogy erő van a népek lelkében, idegen talajban gyökeret tudtatok verni, amihez erő kell, a ti munkátokat, becsületes- ségíeket és művészeteteket erősség sugalmazza, Ezek az energia-hullá­mok az ősmagyar forrásból szár­maznak. — Ezeket tartsátok, meg maga­tokban hazátok, nemzetetek részére. Nekünk magyaroknak szerepünk van ezen a világon és a megbecsü­lésünket ki kell vívni. Azt mondja egy költő, hogy minden nemzetnek illata van. A magyar nemzetnek a mirha keserű illata van, az élet keserű illata, de a mirha, ha széttapossák, kihajt, ha nem is egy, de száz év múlva. Ez a magyar élet is. (Óriási éljenzés.) A kormány nevében végül meg­köszönte a külföldi magyarok üd­vözletét és viszonzásul a kormány üdvözletét küldi a világ magyarjai­nak. — A küldöttség Vass József beszéde végén könnyezve, de tom­boló lelkesedéssel kiáltott éljent és ünnepelte a helyettes miniszterel­nököt. — Közhivatalok, vállalatok, nagyobb cégek és magánosok csak a világhírű Remington-író- gépekeí kedvelik. Lapunk könyv- kereskedése elvállalta a Remington- írógépek képviseletét s az érdeklő­dőknek be is mutatja a Remington- Portable, a 12-es modelü egészen modern gépet s Rem-Blick uj tipusu kis gépet. Gyári árak — részlet­fizetési kedvezmény! Használt gépek átcserélése. SZATMlR—FEHÉR9Y1RKAT-CSENGEBÍ AUTÓBUSZ. BBBKiaBBnasH!eiLnmr»Fnii i mini i i m ir—imrnw'«*■' a bírnám! magyar erdő nem tud megindulni, mert a villám lesújtotta az év­százados iákat. — Mi tőlünk ne féljenek, ne fél­jenek abban az értelemben, hogy mi fegyverrel, karddal a kezünkben akarjuk visszaszerezni a régi Ma­gyarországot. Egy másik kard van a ke­zűnkben és lelkűnkben; az igazság kardja l Mert ne felejtsétek el, hogy a né­pek sorsa nem a harctereken és a diplomaták asztalánál dől el, hanem a magasságokban és mélységekben. A világtörténelem orgonájánál az Úristen ül, itt dől el a népek sorsa és eldől a népek lelkében, mert erő az egyik és erő a másik. Az a MENETREN D. Szatmár—Fehérgyarmat: Szatmár ind. reggel 5’— ó. Fehérgyarmat ind. reggel 8 — ó. Pete vámhatár „ 11 6'- „ Zsarolyán 11 »1 8-10 „ Sima „ 11 6T0 „ Majtis 11 11 8-20 „ Csegöld „ 11 6-20 „ Jánk 11 11 8-30 „ Jánk „ tf 6'30 „ Csegöld 11 11 8-40 „ Majtis „ 11 6-40 „ Sima 11 11 8-50 „ Zsarolyán „ ff 6-50 „ Pete vámhatár 11 n 9-- „ Fehérgyarmat érk. 11 T— „ Szatmár érk. 10— „ Szaimár—-Csenger: Szatmár ind. d. e. 8-— ó. Csenger indul 7212"— ó. Pete vámhatár „ ii 11'- „ Tótfalu 11 12-10 „ Sima „ 11 11*10 „ Sima 11 12-20 „ Tótfalu „ 11 11-20 „ Pete vámhatár 11 12-30 „ Csenger érk. ii 11-30 „ Szatmár érkezik 1'30 „ Víieldij kilométerenként 16 fillér. 1929. augusztus 25-én. A tűz keletkezési okai. Irta: Kovácsy Árpád vármegyei tüzren- dészeti felügyelő. E cikksorozat keretében lehető­leg röviden igyekszem az igen nagy anyaggal, a tűz keletkezési okaival foglalkozni, megelőző tűzrendészed szempontból, hogy legalább egyes okoknak egyes esetekben elejét ve­ttessük. Látni fogjuk e sorokból, hogy mily megszámlálhatatlanul sok esetben keletkezhetik tűz és hogy a legtöbb esetben a tűz okozásának az ember az oka. A tűz keletkezési okát legnagyobbrészt a gondatlan­ság és elővigyázatlanság terhére ír­hatjuk s ezeknek az okoknak a száma a technika fejlődésével nap- ról-napra szaporodik. Emlékezhe­tünk még arra, hogy régebben pél­dául a benzint csak tisztítóknál használták, magánházaknál pedig jó volt keztyü és pecsétek tisztítására. Ma pedig, amikor az idő pénz és ugyszólva majdnem minden emberi munkát gépekkel pótolunk, amikor a gyors közlekedést a motorok old­ják meg, benzin nélkül ugyszólva meg 'sem tudunk mozdulni. A sok példa egyikének fenntebbi ismerte­tése után haladjunk tovább, a vil­lamos áramot, mint tűzokozót nem is említve, ezzel s a többivel ké­sőbb foglalkoznék röviden. A tűz keletkezési okainak isme­rete igen fontos két szempontból: 1. tűzrendészed szempontból, hogy annak ismétlődését a jövőben meg­akadályozzuk ; 2. nyomozás szem­pontjából különösen azért, hogy egyes esetekben a nyomozást meg­könnyítsék; 3. jogi szempontból, hogy gyújtogatás, hanyagság, gon­datlanság, szándékosság stb. miatt tört-e ki a tűz, hogy.a büntetendő cselekményével arányosan büntet- tessék. Ezek után igyekszem az okokat osztályozni, azaz csoportokba fog­lalni az okozók természete, illetve az okok eredete szerint. Ezek lehetnek: Kölcsey, mint Siatmár követe. III. Erdélyért. Erdély és Wesselényi nagy neve elválaszthatatlanok. Wesselényi volt az, aki a két haza egyesítéséért sor­ra járta a Partiummal szomszédos megyéket és megnyerte igaz, nagy lelkesítéssel lassankint az egész köz­nemességet. Szatmár éppen közel esett a Wesselényiek szilágyi fészké­hez, Hadadhoz. Itt sok személyes hive is akadt s olyan lelkes támo­gatói eszméjének, mint Kölcsey, aki maga is félig erdélyi, helyesebben partiumi. Tudta, érezte az összetar­tozás, az egyesülés jelentőségét. Wesselényivel egyesülten érte el, hogy Szatmár vármegye még 1830, végén felszólította az egész országot az egyesítés munkálásáért. Most 1833. január 1-én jegyzi naplójába, hogy esteledéskor Wesse­lényi kereste meg s „Erdélyről tőn szót." „Vélem dolgoztatott ki cik- helyt a kis haza visszakapcsolásáért. Hiszitek é, hogy a diplomáciai szá­raz munka mellett a lélekre poétái hevület szállhat ?... Amint az ada­taim átnéztem s képzeletem két század alakjain végig röppent... kezem akaratlanul nyomódott mel­lemhez ... Szegény szép kis Erdély, a te gyermekeid idegen partokon hamvadnak, ki fog onnan egy ma­roknyi port hozni ? hogy ha talán egy könny fakadna még látására, egy forró szent könnyű, mely a sziveken fekvő jeget felolvaszthatná. Az ügy a kerületbe nyolcadikán került. Elfogadták Kölcsey dolgoza­tát. Ez újra fel lelkesíti őt. Főbb meg- okolása, hogy a Részek 1732-ben a Carolina resolutio által törvény ellen vétettek el s törvényes válasz- szal mért ne lehessen visszaadatni? S ha Erdély kihallgattatását vetik élénkbe okul, ürügyül, tessék össze­hivatni az erdélyi gyűlést addig, amig a magyarországi együtt van. Ezt kívánni kötelességünk is. Test­vérhazánkban 23 éve nem volt gyű­lés... Küldőim két év óta ez ügy pártolására felszólították az egész hazát. Én magyarországi apának s erdélyi anyának gyermeke, születé­semtől bírom a testvérhazák iránti szerelmet, én szivem alatt egybe­forrva hordom képeiket; s kínos látnom az elszakasztottságot, ellen­séges körülmények miatt. Csak egy­szer vethetném le magamat a föld­re, hol születtem s rebeghetném: visszanyertelek... A remény nem épen semmit jelentő alak, mint filozófiaitok gondolják. Hagyjatok engem reményiem; s higyjétek el, ez a boldogságnak egy neme... Írja Naplójába még január 8-án. A ma még kegyetlenebből elveszített fáj­dalmát tépik fel bennünk e szavak. S mi lett az eredmény? Mit vív­hatott ki e lelket tépő szavakkal? Nem többet, mint mai buzdításaink­kal elérhetünk. Felajzotta a szive­ket, megerősítette a vágyakat és nem hagyta elaludni a reményt, hogy minden ellenséges körülmé­nyek ellenére is jogunk van, remé­nyünknek kell lennie és kötelessé­günk érte küzdeni, a kedvező alka­lomra szakadatlanul készen lenni, hogy Erdély, a drága magyar kincs mentői előbb visszakapcsoltassék az anyához, mely dédelgette, a testvér­hez, aki félti s nem csupán zokog­ni tud elestén, de munkálkodni ér­te, tenni, küzdeni s harcra is ké­szen, ha kell. Wesselényi a legfélelmetesebb el­lenzéki volt, mert elvei érdekében nemcsak sóhajtozni, szónokolni s tapsokra áhítozni tudott, de képes volt minden nyugalmát feláldozni, sorra járni a megyéket, megnyerni az embereket, dolgozni, izgatni s összetartani szakadatlanul... Nos, ettől a Wesselényitől rettent meg az udvar. Őt akarta ártalmatlanná tenni, hogy úgy ejttesse el a neki nem kedves ügyet. Spionok pedig min­dig akadnak. Ellene is számosak a feladások... Február 28-án már ezt jegyzi naplójába Kölcsey: „Ná­lunk még a sajtó minden rabvolta mellett is, a beszédszabadság még fennáll... Szatmár vármegyéből a múlt évek alatt tett felírások Wes­selényinek tulajdonitattak. S nem ok nélkül.., Ő egy pár év alatt... lelke volt e megyének s ott, hol oppositió (ellenzés) század óta nem volt, egy nem megvetendő közép­pontot alkota... Az árulás ?... Szégyen csak a kopott kalappal és köpenyeggel van összekötve (s eze­ket újra cserélni: ut az árulás.) És a vád? Wesselényi Magyarországot Ausztriától örökre elszakasztani tör... a nádort királlyá, ő magát nádorrá tenni törekszik, mely esetben a szatmári követ legalább is udvari poéta lehetne", — mondja keserű gúnnyal Kölcsey... „A konkoly közöttünk el van hintve... sajnál­koznotok kell a nemzet balsorsán. Nem vala elég a visszavonás átka, mely század óta terhesen fekszik felettünk; egy fantomnak, egy le­Mezögazgazdasági és különféle más gépek eladásához agilis ügynököt keres FÖLDESI F. VILMOS gépkereskedő Mátészalka, gr. Tisza István-utca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom