Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-14 / 28. szám

1929. julius 14-én. flIIMMIflEIEC 3-ík oldal. nagy részben anyagi kérdé­seken fordul meg. Nehogy azt méltóztassanak gondolni, hogy a tiszaszalkai iskolai kiállításon látott sok füzetet, rajzlapot, szinespapirt s a szebbnél- szebb produktumok előállításához szüksé­ges ecsetet, tust, színes krétát és vizfesté- ket mind a növendékek vásárolták meg. Szegényeknek épen elég bajuk van a tan­könyvek megvételével. Még a művészethez is pénz kell. Hogy honnan? Ez tisztán egyéni megoldás feladata. Azt a fedezetet, ami egy-egy gyermekre elviselhetetlenül sok lenne, de összegében még sem nagy — mindenütt elő lehet teremteni társadalmi gyűjtés, iskolai ünnepélyek rendezése, vagy hatósági támo­gatás utján. Az utóbbi megoldás a legszebb és legegyszerűbb, de csak ott lehetséges, ahol az egyházi és polgári ható­ság egyformán ismerni akar­ja a közös célt s megértés­sel, testvéri szívvel támogat­ja munkájában a tanítót. Nálunk — dicséretére legyen — a község elöljárósága teremtett elő mintegy 40 pen­gőt a testi ügyesség fejlesztésére, — mig a szellemi buzgalom fokozására a ref. egy­ház adományozott 35 drb. jutalom-könyvet. Csakis igy történhetik meg, hogy úgy a tanítók, mint tanulók a test és lélek min­den kiválóságát felszínre hozhatják, ápol­hatják és fejleszthetik. íme, a tiszaszalkai iskolai kiállítás szép eredményének a titka. Most már tegyük fel, hogy van buzga­lom is, van pénz is. De még mindig hiány­zik a tájékozódás, a cél legmagasabb mér­téke a tekintetben, hogy mire képes egy falusi gyer­mek, mit kívánhatok tőle a művészi, a tökéletes érdeké­ben? Én már láttam olyan növendéket, ki eset­len, kis létráját mutogatva (amit bicskával faragot), olyan boldog önérzettel tekintett rám, mintha ennél szebbet és érdekesebbet nem tudna csinálni csonka hazánk egyet­len fia se. Vájjon lett volna-e lelkem bol­dog mosolygását megfagyasztani azzal, hogy megmutassak neki kézi táskámból egy szi­vardoboz nagyságú szövőszéket amire még a fonal is fel van huzva, amiből csak a törpe mamó hiányzik s amit egy másik — Jaj, nincsen nekem elég gon­dom, még a fecskék tragédiájával is törődjek ? ! De muszáj volt ! Végre elhatároztuk, hogy bele­tesszük a kis árvákat, a bitorlók üres fészkébe és sok aggodalom közepette meg is történt az átköl­töztetés. Kis leánykáim kicsit kárörvend­tek is, hogy — no, most visszafi­zetjük a kölcsönt. — De tudod anyácskám, ezek­nek nincsen is szükségük erre az üres fészekre ! ? . . . Azonban, költöztetés közben észrevettük, hogy az egyik fióka élettelenül fekszik a skatulya fene­kén ! Ez biztosan éhen pusztult el! Na, volt sirás, rivás ! már nincsen csak két fióka! Ámde ezek az uj fészekben kezd­ték magokat jól érezni és a fecske­szülők is elkezdték hordani az élel­met. A nyugalom is helyreállt. De, csak egy ideig! — mert az igazi tragédia csak most kezdődött! Szomszédék egyszerre csak kiro­hantak fészkükből és bőszen neki­mentek a kis gyámoltalanoknak, mig szüleik oda voltak élelemért. Es csípték agyba-főbe! Volt megint gyermeksivalkodás, iskola növendéke fabrikált azzal a nemes szándékkal, hogy „nagy“ korában ugyanezt nagyban fogja elkészíteni?!... Bocsánat az őszinteségemért, ha azt mondom, hogy igy vannak ezzel — saját hibájukon kívül — tanítók is. A képzőben nem láttak — most más iskolákba nem járnak s igy nem is lehetnek tájékozódva a rajzolás, festés és minden más kézügyes­ség területén elérhető lehetőségek tekinte­tében. Legtöbb helyen sem ön-maguk, sem iskola fenntartójuk anyagi helyzete nem engedi meg idevonatkozó vezérkönyvek be­szerzését s ha be is szereznék, könnyen hajlandók annak megállapítására, hogy azt városi gyermekek számára írták. A tisza­szalkai kiállítás azonban bizonyságot tett arról, hogy — komoly akarat és lelkesedés mellett — még a vezérkönyv is elmarad a falusi gyermek rejtett képességei mögött. Ezek után hadd szögezzük le az utolsó tanulságot is. — Mi akadálya lehetne an­nak, hogy e téren ne csak a növendékek, de az egyes iskolák között is nemes ver­seny fejlődhessék ki? Ma, az igen csúnya szépségversenyek korában, nem inkább szolgálná-e a nemzeti kultúrát és fejlődést egy olyan kézimunka és művészeti kiállí­tás, amit bizonyos körzet iskolái (egy-egy járás) együttesen rendeznek? Nem adna-e ez minden tanító számára uj távlatot, uj indítókat s minden vezérkönyvnél értéke­sebb tájékoztatást az elérhető eredmények tekintetében? A kiállítás egyetlen nehéz­sége, az anyagi kérdés (rendezés, felügye­let, terem stb.) nem lenne-e megoldható mérsékelt összegű belépő-dijak szedésével? Végül hadd üssek a szeg fejére: nem len­ne-e szép, eredeti s országos visonylatban is úttörő munka, ha az eddig is minden dicséretre érdemes beregi tanítóság össze­fogna s már 1930. jttnius havában megrendezné ez első elemi iskolai művészeti kiállítást Vásárosnaményban ?! De van még egy utolsó titok és tanulság: aki kiállítást akar a jövő esztendőben, an­nak már most el kell kezdenie a munkát, a készületet. A kiállítás furcsa dolog magá­ban hordja a jutalmat és büntetést azzal, hogy „sokan látták!" * Szeretettel és jó lélekkel ajánlom sorai­mat azoknak szives figyelmébe, kik illeté­kesek arra, hogy az első, kezdeményező lépéseket megtegyék s ezzel egy uj színes, értékes gyümölccsel gazdagítsák a magyar nemzeti kultúra terebélyes fáját... Kelemen Gyula. létráért szaladás, de sajnos, oly gyorsan dolgozott az ellenség, hogy már csak félig kimúlva menthettük ki az éles csőrök közül, de már nem lehetett rajtuk segíteni! Az én két kicsi lányom megvi- gasztalhatatlan volt. — Látod, mondja a legkisebb, ezek a haszontalanok, el akarták ra­bolni az egyetlen fészköket azoknak a szegényeknek és most, irigység­ből holtra verték a kis hajléktala­nokat, mikor ez a fészek nem is kellett nekik. Hát van ezeknek szivök ? ! — Bizony nincsen, de ezek csak madarak, hát mikor emberek eli- rigylik és elsajnálják egymástól a létet!? . . . Egész nap szomorúak voltunk mindnyájan — kíki a maga szem­pontjából. Estére már csak három parányi virágos halmocska jelölte a fecske­tragédiát, — egy orgonafabokor alatt. I. Gy.-né. A búza és a rozs terméshozama vármegyénkben áltáléban közepes. A fagykár miatt kiszámított vetésterület 20.000 katasztrá- lis hold. A vármegyei közigazgatási bizott­ság pénteki ülésén Buchwein Béla gazdasági főfelügyelő jelentésében részletesen beszámolt vármegyénk mezőgazdaságának junius havi álla­potáról. Elmondja a jelentés, hogy 9 * rr a w w az időjárás junius hó folyamán változó volt, gyakori és igen egyenlőtlen elosz­tású esőkkel. A hőmérsék a hó elején annyira leszállóit, hogy a lápon dér volt, minek következté­ben az aratás 2 héttel tolódott ki a szokottnál. Később normálisra vál­tozott az időjárás. A hó utolsó napjaiban a nappali hőmérséklet elérte a 30 C. fokot is. Zivatar és jégeső is volt az utóbbi napokban s ez egyes helyeken számottevő károkat okozott, különösen a ka­lászosokban, a sok megdülés által. A repcét learatták. — Általában rossz termést adott. A búza a kedvező időjárás mellett jól fej­lődött, kalásza fejlett, szeme pedig telt. Teljes érés felé közeledik. Ara­tását már meg is kezdték. A fagy­kármentes búzák szalmája nagy, erős, sok helyütt megdőlt levélze- tén a rozsda lépett fel, amely a szárra is kiterjedt, de a kalászt nem érte el. Terméshozama általában közepes. A fagykárosodás után meg­maradt buzavetések ritkák, gazosok, kalászuk fejletlen, a legtöbb helyütt alig fog 1—2 q termést adni. Ä rozs kedvezően fejlődött. Aratása folya­matban van. Szalmája szép, nagy, a fagykár sújtotta vidékeken azon­ban kalásza ablakos. Terméshozama közepes. Az ősziárpa aratását nagyobb- rész befejezték. A tavaszi árpa érés előtt áll, jól fejlődött, jó, közepes termést igér. A zab vetések erős fejlődésnek indultak. Színük egészséges, üde és zöld. Zászlóját hányja. Kérje minije« fcrtralpfch A most megjelent 148 receptet tartalmazó, színes képekkel illusztrált dr. OETKER-iéle recetpkönyvet. — Ára 30 fillér. Ha a fűszeresnél nincs forduljon 16 közvetlen hozzánk: dr. OETKER A. gyárhoz Budapest, VIII., Conti-utca 25. A kerti növények szépek, A dohány szépen fejlődik, Egyes helyeken a leveleken már a mozaik betegség lépett fel. A mesterséges takarmányok jók. A rétek szénája közepes termést adott. Az esős időjárás következté­ben a sarju növése jól indult. A legelők a kijáró jószágnak elég­séges táplálékot nyújtanak. A gyümölcsből az alma, körte jó, közepes termést igér. Szilva kevés,. Dió alig lesz. * A földmivelésügyi miniszter a fagy­kárt szenvedett gazdák helyzetének megismerése és a tervbe vett ál­lami támogatás módozatainak meg- állapithatása céljából a fagykár miatt kiszántott őszi búza, őszi árpa, rozs, repce és mesterségestakarmány ve­tés-területekről községek szerint egyénenként összeírást rendelt el, amely a vármegye főispánjának utasítása szerint és rendelete értelmé­ben megtörtént és befejezést nyert. A Vállaji Gazdák Malma azonnali belépéssel molnárt keres A tengeri néhol már a címerét hányja, jól fejlődött, különösen a feketeföldön és a lápon, mig a homokon gyen­gébb. A burgonya jól bokrosodott, szé­pen virágzik. A cukor és takarmányrépa is szép, levélzete dús, a földet teljesen bo­rítja. Több helyen a pajzshátu la- bodabogár levélzetét lerágta, amely ellen az uradalmak arzén tartalmú méreggel permeteznek kevés ered­ménnyel. munkában levő újonnan felszerelt malmába. ' Fizetés S százalék a vámból, 12 méter tűzi­fa és lakás. — Cim Schlachter Vendel a Gazdák Malma elnöke. Kerékpárok, kerékpár-alkatré­szek részletre is. Fordson traktorok és alkatrészek az 1860-ban alapított Feldman Mátyás Fia cégnél Máté­szalka, Városháza mellett. l— UTAZÁSÁHOZ a vállaji magyar-román határon át BÉRELJEN AUTÓT, mely kedvező fuvardíjért Nagykárolyba és környékére teljes kényelemmel elviszi. Érdeklődés Vállajon 3. sz. telefonon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom