Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám
2-ik oldal. 1929. julíus 7-én. UlIIUll Ét BEREK Gépszíjak gyári lerakata fizetési feltételekkel SCHWAflCZ ADOLF borkereskedőnél Fehérgyarmaton 21-30 és Schwartz Dezső bőrkereskedőnél Matcszalkail« Bőr- és varrószijak, lószerszámok állandóan kaphatók. denkí, aki magyar. (Úgy van! Úgy van ! Ezek után taláp különösnek látszik, ha arra gondolunk — mit talán nagyon sokan nem is tudnak — hogy Magyarországon Kölcsey- nek emléke nincs sehol. Nemcsak Budapesten nincs, hanem sohol a vidéken sincs. Volt Szat- máron és Aradon két kis ökölnyi nagyságú emlék, ezeket azonban tisztelt szomszédaink ledöntötték. Miután Trianon óta a Himnusz értéke avval is nagyobbodott, hogy mintegy beidegződött lelkületűnkbe és talán jobban megértettük azt, mit irt Kölcsey és mit értett az alatt a Himnusz alatt, én azt hiszem, 70—80 év után elérkezett már annak ideje, hogy Kölcsey sírja felett mauzóleumot állítsunk. Nem emlékoszlopot óhajtanék, hanem mauzóleumot, mert ez jobban megfelelne az ő érdemeinek és mert én úgy fogom fel, hogy a Himnusz nem egyedül Kölcsey alkotása, mert Himnusszá abban az értelemben, ahogy az ma a mi lelkűnkben él, azáltal lett, hogy Erkel megzenésítette. Ebben a mauzóleumban tehát helyet kívánnék adatni Erkel emlékének is. Kölcsey emlékműve az én szerény nézetem szerint nem lehet olyan emlékmű, amelyet talán a költség- vetés terhére az ország emelne, mert az nem fejezné ki azt, hogy mindenkinek az emlékműve: nem lehet olyan emlékmű sem, amelyet egy vagy több jóakaró bőkezűségéből állítanak fel. A Himnusz költője emlékművének olyan emlékműnek kell lennie, amelynek felállításához alkalom adatik, hogy minden magyarul gondolkozó és érző ember a filléreivel hozzájáruljon. Azért gondolnám, hogy ezt csak közadakozásból lehet felállítani. Tudom, hogy a közadakozás ma már nem kedvelt forma. De, bocsánatot kérek, ha az országnak — kerekszámban — 8 millió lakosa van, akkor ebből egy-egy lakosra két fillér esik. Hát talán két fillért lehet kérni az ország lakosaitól erre a célra. Nem kivánnók, hogy az adakozásra a felhívás a lakossághoz, mint egyes egyénekhez intéztessék, hanem a községekhez, mert ezt a kis összeget egyes egyénektől, 8 millió embertől összeszedni sem lehet, hanem igenis, ha a felhívás a községekhez intéztetik, akkor a kultuszminiszter ur budget- jét más nem terheli ebből, mint annak a háromezer egypár ívnek a nyomatása. Ezelőtt két évvel igen magas protekciót igyekeztem igénybe venni; a kormányzó ur ő főméltóságához kérdem audienciát és kértem a támogatását. A főméltóságu kormányzó ur nemcsak a támogatását Ígérte meg, hanem saját iníciativájából azt mondta : a felhívást a nemzethez én kívánom intézni. T. Felsőház! Azt hiszem, az már maga biztosítja egy ilyen mű létesítését. Ezért az előrehaladott időnél fogva nem kívánom hosszasan igénybe venni a Felsőház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Csak azt akarom kérni, hogy méltóztassék azt a határozat javaslatot, amelyet ebben az ügyben leszek bátor beterjeszteni, határozattá emelni. Határozati javaslatom a következő (olvassa): „Határozati javaslat. Utasítsa a Felsőház a kultuszminiszter urat, hogy mielőbb indítson megfelelő akciót, hogy a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek, a szatmárcsekei temetőben nyugvó hamvai felett nemzeti adakozásból egy megfelelő kis mauzóleum állíttassák, melyben a Himnusz megzenésítő j ének, Erkel Ferencnek emléke is megörökittessék," (Éljenzés.) T. Felsőház! Ezzel a tárggyal végezvén, én, aki teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt és nagy elismeréssel nemcsak hazafisága iránt, nemcsak tehetsége iránt, de végtelen igyekezete iránt is, csak azt a kérést intézem, méltóztassék a költségvetésnél a takarékosság elvét mindenek felett érvényesíteni. (Helyeslés.) Méltóztassék meggondolni, hogy nagyon sok üdvös és szép beruházás, amely hosszú idő múlva bőségesen meg fogja hozni a kamatait, ezídőszerint akkor sem lehet indokolt, ha még nagyon jövedelmező is lesz, ha nem hamar hozza meg a kamatát, mert talán az a kamat el fog késni. Ma az ország gazdasági válságát éli. Minden, ami elősegíti azt, hogy a gazdasági válság enyhittessék, mindenesetre üdvös és jó. Nagyon kérem tehát én, aki teljes bizalommal viseltetem a kormány működése iránt, méltóztassék a takarékosságot elsősorban úgy szem előtt tartani, hogy azt az ország teljes elismeréssel honorálhassa. Különben a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Kerékpárok, kerékpár-alkatrészek részletre is. Fordson traktorok és alkatrészek az 1860-ban alapított Feldman Mátyás Fia cégnél Mátészalka, Városháza mellett. l— Iskolai kiállítás Tiszaszalkán. Mindenkinek jogában áll elcsodálkozni : micsoda kiállítás lehet Tiszaszalkán, Bereg- megye egyik kis községében ? De úgy gondolom, hadd csodálkozzék más is, ha én is csodálkoztam — a kiállításon. Sokan érezték már azt a nagy különbséget, amit egy szép kiállítás magával ragadó látványossága, színes pompája nyújt azokkal a hideg fényképfelvételekkel szemben, amelyek a kiállítás egy-egy részletét, töredékét mutatják be. S amire a fénykép sem képes, hogyan pótolhatná azt a színtelen, holt betű ? Ha ennek tudatában mégis megkísérlem futó rajzot adni a látottakról, tudom, hogy erőmet meghaladó feladatra »vállalkozom. De van mentségem is. Azok, kik az iskolai kiállitás rendezésével gyönyörűséget szereztek nekünk — Poócs Sándor áll. isk. íg. tanító és Kaminszky Eta tanítónő — megérdemlik az elismerésnek azt a fokát, amely „nem vész magunk között", hanem a nyilvánosság elé kívánkozik. Méltóztassanak azért kedves olvasóim fényképező masina helyett tetszész szerinti képzelő erővel felszerelni magukat s vezetésem mellett induljunk egy kis szemlélődésre ebben a tiszaparti faluban. Ha megyünk a Tiszavíd felé vezető kő- uton, már messziről szemünkbe tűnik egy hatalmas épület-csoport: az állami iskola színpaddal is felszerelt két tanterme, két tanítói lakása házi kertjeivel és melléképületeivel együtt. (No meg az antenna !) Úgy a tanítói portát, mint az egész területet betonba épített, zöldre festett, impozáns vas-kerités veszi körül. Az utca fronton végig hősök emlékfája, az épületek körül gondozott park, melynek zöld mezejéből messzire vezetnek a virágos gruppok és pontosan 100 rózsafa. Itt vagyunk. Belépünk boltíves csarnok alatt az egyik terembe. A köröskörül mennyezetig disziHalász János birkózása. — A „Szatmár és Bereg" eredeti tárcája. — Az iskolába még nem mehettem öt apró évem miatt, de azt nem akadályozhatta senki, hogy ott ne ólálkodjam, ahol valami fontos dolog esik. Szép májusi időben folyt a munka Szamossályi és Szamosuj- lak között az uj Szamos-ág megnyitásánál. Éppen az ebéddel sorakoztak az asszonyok, amikor egy régi ellentét lobbant fel a két falu külön csoportban dolgozó munkásai között. Mindkettő őskálvinista kuruc nép. Csak a Szamos volt köztük és mégis egész világ ellentéte kavargóit, örvénylett a két nép felfogása között. A sályi-i hetyke kuruc szívós, erős, de italos, kevésbé kitartó. Tyukod-Csenger-Porcsalma nemes, fokosos, könnyű vérü s vért könnyen ontó csoportjához tartozik. Összefog a zsidóval is italos kedvében, de megissza a panamista palástolására a vashid árát is — magarontására. Azután meg zúgolódik s / görnyed emiatt is. Az újlaki ember is büszke. Régi Bethlen-Rákóczy-féle birtok körül élnek ezek a szintén többnyire nemesített emberek. Néhány családja ősnemes. De nincs birtokuk, csak alig négynek maradt teljes telkü joga. Az is oszlik részekre. Emiatt szorgalommal kell pótolniok a hiányt. Már ebben az 1903-es évben uj grófé a birtok. Attól nem sokra boldogulnak. Szerencsétlenségre katolikus is, az egyházat pedig maguknak kell tartaniok a Bethlenek helyett is. Terjeszkedniök sem lehet, mert a nagybirtokos is földéhes és minden eladót elszed előlük. A család pedig szaporodik. Nincs tehát más mentség, meg kell élni abból, amennyi van. Kivételesen megtanulják a föld mivelését, szántását kapálását. Éjt-napot eggyé tesznek szorgalmas munkával. És leszednek egy köblös földről 60 zsák tengerit, mig Sályi alig húszat. Ha meg más munka akad, mint ez a kubikolás, még a biró fia is versenyt dolgozik, hogy csak Újlaké legyen a kereset. És mire a kényelmes sályi emberi munkába áll, már egy szelvény föld végén jár az újlaki csoport. A sá- lyiák mellett három korcsmáros forog olyan eredménnyel, hogy jó felét elteszi a keresetnek. Az újlaki alig némelyik iszik egy kisporciót olykor s egy zsidajuk is árva. Még az asszonyaik is meghozták már a zsíros tyukleves erős szószokkal és ki palacsintával, ki túrós rétessel ingerli erősebb munkára férj ét-fiát vagy bátyját. De a szelvény fontosabb. Készen kell lennie evés előtt. Azt mondja az egyik kolompos: Várjatok Veronka, a sályi asszonyok úgyis még most sózzák az íedes lumájat! De már ezt a sályiak sem állhatták meg. Liébucos és máié hasú kiáltások röpködtek keményen. Sőt már az ásók is fenyegetésre emelkedtek, mikor megszólal az egyik Bajnay Sályi részéről. — Ne bántsátok üköt. Hiszen még az ásót sem tudják mán felemelni. Az iételhez se tudnak emenní, úgy lekonyultak. No újlaki asszonyok, válasszatok ki két legerősebb fiérfit. Hadd kocogtassam össze a fejüket. Az újlakiak csak tovább dolgoztak. De a kihívás mindig élesebb, a csufondárézás mindig mérgesebb lett. És a kihívó hires verekedő, kemény kötésű, mindenre kész zömök magyar volt. Mégis ha az asz- szonyok ott nincsenek, hát elhallgat a dolgos újlaki. De hogy az asszonyok előtt igy csúffá tegye egy lu- májas az egész falut, az mégse járja. — No hórihorgas Halász, jöhettek hárman is, kiáltja Guty. De Halász csak sunyit, mig rászól a főkolompos. — Sógor, hát hagyod még magad ? Erre Halász lelöki az ásót, megrántja a gatyáját és átszól a túlsó szelvény szélén álló Gutynak. — Hát ha nem térsz a bürödbe, gyere át. Vágj oda éngem egyedül. A „felbéllelt“ és felhevült Guty átlépeget hetykén, merészen, bíztatva az összes sályiaktól, megáll a fejjel nagyobb Halász előtt: No fogjál meg. — Te fogjál meg. Én itthon vagyok. Erre Guty átnyalábolta Halászt. — Jól megfogták? Kérdezi ez a markolászásra. Ügyesen ragad meg a derekam, biztatja az araszos vállut. Az meg ugyancsak csimpaszkodik, hogy hamarosan lerontsa a hórihorgas Halászt. Mikor már jól megropogtatta, akkor Halász felemeli a hosszú két karját és azt mondja Gutynak? — De most vigyázz! És amint jól felhuzószkodott, megemelitette pusztán a testével Gutyt. Hirtelen széttárta teljesen a karjait és elkezdett forogni sebesen mindig köze- lebb-közelebb a Szamosparthoz. Ott rákiáltott: Jól ragaggy meg! És abban a minutában egy hihetetlen lendületű kanyaritás... Halász meg- tántorodik... A küzdő fele pedig mint egy pörgettyű repült el testéről a legmeredekebb helyen. Egy éles csobbanás, mintha egy zsák búza zsuppant volna a vízbe, A kővé meredt két tábor akkor eszmélt fel, hogy kimentsék. Még meg sem hült az ebéd, már Gutyt hazatántorogtatták. Halász Jánosnak pedig két porciót kellett ezúttal meginnia. Egyiket a felesége vette. A másikat ingyen mérte az árendás. Bajáky.
