Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-16 / 24. szám
1929, junius 16-án. siiimIi is mm* 3-ik oldal. Surányi Lafos volt prágai szociáldemokrata képviselő hitvallása a magyar igazság mellett« A „Szatmár és Bereg“ pünkösti számában ismertettük már azt a szenzációs politikai tanulmányt, amely „A dunai népek tragédiája, és Csehszlovákia“ cimmel nemrég hagyta el a sajtót. Tekintettel arra, hogy a tanulmánynak országos visszhangja támadt, különösen a munkásság körében, szükségesnek találjuk nagyobb vonásokban ismertetni a szerző okfejtéseit is olvasóinkkal. * Surányi Lajos, aki csongrádi magyar paraszt szülők ivadéka és eredeti feglalkozá- sára nézve nyomdász-segéd, önképzés utján és vele született tehetsége révén, évekkel a háború előtt, a kassai szociáldemokrata munkás-szervezeteknek az élére került és a kassai „Munkás" cimü lapnak is szerkesztője volt. Az államfordulat bekövetkezésekor a cseh parlamentnek ő is tagja lett és ebben a minőségében — minthogy az ő pártja a cseh kormányt támogatta — a legélesebb harcot folytatta a felvidéki magyarság ellen, de becsületére legyen mondva, mindig gerinces ember volt és meggyőződésből tette azt, amit tett. Ez a Surányi Lajos, akinek neve a budapesti szociáldemokrata munkásság előtt is igen jól ismert és nagy tiszteletben áll, a maga keserves tapasztalatai alapján rájött, hogy a szociáldemokrata párt által követett politika úgy az utódállamokban, mint itt a csonka-országban, elsősorban a magyar munkástömegek szempontjából végzetesen elhibázott. A röpirat. Surányi, röpiratának elején, Benes kassai vallomása alapján, rámutat arra, hogy az ántánt hosszabb ideig hallani sem akart Ausztria és Magyarország földarabolásáról. Mikor terveikkel előálltak, bolondoknak nevezték őket. Sőt az ántánt diplomáciája, a folyton megújuló vereségek után, 1917-beri mindenáron békét akart kötni. Ám Massarykéknak nem a béke volt a fontos, hanem Ausztria és Magyarország földarabolása és a „humanista" Massaryk nem átallotta bejelenteni, hogy „a tartós béke érdekében szükséges a háborúnak a végsőkig való folytatása.“ Az uj Európa cimü könyvében Massaryk is elismeri, hogy Csehország már a monarchia idejében is kivételes helyzetben volt. „Csehország — irja — az Ausztriával és Magyarországgal való egyesülés óta Ausztria gazdasági gerince. Ausztria összesen 26'25 millió tonna szenet termel, ennek nyolcvanhárom százalékát maga Csehország szállítja. Az Ausztriában bányászott vasércnek harmada Csehországból származik. A cukoriparnak körülbelül 93, a sörtermelésnek mintegy 46 százaléka kizárólag Csehországban van koncentrálva. A gépiparnak is legfőképen Csehországban van a székhelye. Ugyanígy van a textil-, az üveg-, papír-, bőr-, kőfaragó-, kémiai- és elektrotechnikai iparban". Ezzel szemben az egységes gazdasági területek eszeveszett földa- rabolása után 1922. második felében már Csehországban is az volt a helyzet, hogy csődöt jelentett 29 textilgyár, a huszonkilenc kohómü közül 25 teljesen beszüntette üzemét, míg a textiliparban 134 gyár hagyott föl a termeléssel. A koksztermelés 1913-ban 2 millió 480.454 tonna volt, mig 1922-ben már csak 589.000 tonnát mutatott fel. Ezután a felvidék barbár módónt való elpusztításává} foglalkozik a röpirat. Idézi dr. Dé- rer Iván többszörösen miniszterviselt politikus vallomását, mely szerint: „A háború előtt Szlovenszkóból százezer idénymunkás minden tavasszal a magyar Alföld latifundiumaira, mezőgazdasági munkára ment, ahonnan késő ősszel tért haza azzal a deputátummal, amelyből az egész télen át eltartotta családját. Sokezer épitőmunkás talált foglalkozást Budapesten és Bécsben, Sok ezer ember a magyarországi bányákban. Ellenben ma a magyar Alföldre már alig jut el 5000 szlovák. A tény az, hogy ötvenezernél jóval több, munkára alkalmas és kész ember, akik ezelőtt Szlovenszkón kivül megtalálták kenyerüket, a gazdasági krízis miatt vagy teljesen munkanélkül tengődnek, vagy pedig hallatlan mértékben rontják a munkafeltételeket és igy jóval a létminimum alá szorítják különösen a mezőgazdasági munkások bérét, amivel a dolgozó nép gazdasági helyzetét teszik tönkre. A röpirat ezután azzal foglalkozik, hogy a gazdasági élet tönkretétele révén beállott népfelesleget a Csehek a kisebbségek elűzésével igyekeznek csökkenteni. Majd részletesen foglalkozik a magyar kormányok iparpártoló tevékenységével, amelynek következtében az agrárterületek népfeleslege is elhelyezkedést nyerhetett. Ezután az oktalanul földarabolt területek újraegyesítésének dolgával foglalkozik Surányi és kimutatja, hogy a szocializmus nagyfa! — szemben a budapesti pártvezetőség mostani tarthatatlan álláspontjával — mind-mind a területek egyesítése, illetve együttmaradása mellett foglaltak állást. Idézi a halott Engels tanulmányát, aki már 1849-ben tiltakozott a pánszláv törekvések ellen, amelyek már akkor is Ausztria és Magyarország feldarabolását célozták. Majd rámutat a kiadódőáffban, ízben é&cícíédáqoan DrÖEI If £M-fé!e mmmmoméiémmm Kérje minden liiszcrkeresMésta A most megjelent 148 receptet tartalmazó, színes képekkel illusztrált ár. OETKER-féle receípkönyvet. — Ára 30 fillér. Ha a fűszeresnél nincs forduljon 16 közvetlen hozzánk: dr. OETKER A. gyárhoz Budapest, VIII., Conti-utca 25. németek és magyarok erényeire, akik ezen apró népeket megvédték Mohamed és Szolimán hadai ellen. — A dunai államok munkásságának tehát — mondja Surányi — jelenleg az a legfontosabb föladata, hogy ebben az irányban harcoljon. Nem reménytelen ez a küzdelem, mert ennek a célkitűzésnek, a történelmi szükségszerűségen kivül, elpusztíthatatlan szövetségese a geográfia is, amely „elsőrendű politikai tényező, mert egyfelől elsődleges, másfelől állandó, az emberi önkényen kivül álló.“ Az ízlésesen kiállított könyvecske megrendelhető a szerzőnél: Budapest, VII., Bethlen-utca 9., III. em. 25. Ára 50 fillér. Mátészalkai színház. A vidéki magyar színjátszás legragyogóbb éveire emlékeztetőén, forró sikerű színházi esték szépségeivel örvendeztette meg a faluváros Mátészalka közönségét, Gulyás Menyhért színtársulata. A kulturáltságában szerfelett nagyotkivánó, ízlésében és értékelni-tudásában cseppet sem homogén mátészalkai közönség az áldozatkész művészi lelkesültségben sohasem jeleskedett s ime most mégis estéről-estére bensőségesen őszinte megindultsággal zugatja tapsait, egy ambiciózus színjátszó társulat előadásain. . Az Apolló filmszínház, — (elismerésre különösen méltóan) — nagy megértéssel igyekezett gondoskodni a színpad megépítéséről s csak a társulat szokatlanul impozáns arányai teszik, hogy a nagy felkészültséggel és dekorativ sokoldalúsággal bemutatott előadások valósággal szétfeszíteni szeretnék a kis dobogó szükreszabott színfalait, áhítozva nagy színpadok nagyvonalúságát. A Gulyás direktor művészi hiva- tottságának ösztönös hite és nagyot- akarása kellett ahhoz, hogy ez a társulat Mátészalkán, meg tudja erősíteni régi hitében, Thália kétkedő híveit, Már a bemutató-előadások újszerűsége s a rendezésben és játékerőben színvonalas hatáskeltés közvetlensége megfogta a közönség spontán tetszését. Az énekes darabok zavartalan hatását általános énektudás mellett egy elmélyedő gondossággal válogatott és vezetett katonazenekar teszi teljessé. A prózai játékok megszólaltatását lendületes alakitó készség, értelemnek, érzésnek és élő beszédnek együtt- lélekző elevensége karakterizálja. Három hét zsúfolt tervében uj darabok és érdemes reprizek változatos sora ad alkalmat arra, hogy a társulat művészi erői tudásuk legjavával örvendeztessék meg a szin- házat-kedvelő közönséget az egyre fokozódó érdeklődésért. Kedves és érdemes feladat volna itt értékelő jegyzeteket adni darabokról, szerepekről s legfőbbképpen — szereplőkről. Mentsenek fel ez alkalommal bennünket mégis, művészek és közönség egyaránt az alól, hogy külön-külön méltatásban szóljunk mindenről e heti beszámolónkban. A fentebb elmondottakat kötelességszerüen csábitó dolog volt ideírni, e szűkre szorított félhasábokra, mert Mátészalka kulturális életének arcára rávillantani egy- egy felgyűlő: lángot nem mindennapi alkalom. A közönség egyébként már is ítélt, kedvébe fogadta kedvenceit s bizony aligha téved, amikor az operettek tarka - sorában a Biczó Margit szárnyalóan szép énekhangját és decens játékmodorát, a Takács Rózsi sugárzó elevenségét és áradóan sokszínű temperamentumát, a Tur- csy Jolán kedves közvetlenségét és kellemes énekét kedveli, mindhármuknál a legnagyszerűbb tánctudás és toilett-gazdagság mellett. Az énekes darabok vezető szerepkörében a hölgyek sokoldalúsága mögött nem marad el a férfi-gárda sem. Márkus Lajos játékát hangulatosan színezi énekhangja s megjelenésének eíe- gánciája. Pattantyús Mihály rugalmas táncbravurjait s mozgásának könnyűségét finom humora elsőrangúan egészíti ki. Polgár Gyula úgy komédiázik, mintha külön karakterfigurát faragna minden szerepéből. Várady László siheder-alakjait remek tánctudás gazdagítja. A prózai előadások izmos tehetségű erőssége, az alakjainak plasz- ticitását és drámaiságát maradéktalan megértéssel jelenítő Zemplényi Zoltán. Ugyancsak teljes átértéssel, egyben az érzések fojtott hevével eleveníti alakjait Daniss Győző. Novák István, Kaboss László, Bojár László sok külön színnel segítik azt a drámai együttest, amelyben a Harmath Jolán drámai stílusa mellett Horváth Nusi és Irsay Nóra buzgólkodik G. Székely René komikai erejével együtt. Az előadások tempója és dekoratív szépsége figyelemre méltó. A zenekarnak szóló általános elismerést a Lilich Miklós karnagy dirigens-pálcájának adjuk. —dr. * Ma, vasárnap délután fél 5 órai kezdettel, lelkesen megnyilatkozó osztatlan kívánságra, a Mersz-e Märy káprázatos revü-operettel játsza újra a társulat teljes esti előadásban, úgy ahogy azt bemutatta. * A jövő hét műsora páratlanul gazdag. Hétfőn az örökszép Szibill nagyoperett Kedden, a szezon egyetlen piros szinlapos előadása, a Vigyázat, női szakasz! francia vígjáték. Szerdán Lehár Ferenc világhíres operettje, a Cárevics. Csütörtökön a Csak egy kislány bájosan hangulatos operett-újdonság. Pénteken ugyancsak operett-újdonság, a Fecskefészek. Szombaton Gulyás Menyhért igazgató, a kiválóan értékes és neves művész egyetlen fellépésével A bolond operett, Rákosi Jenőnek és Szabados Bélának maradandó becsű híres darabja. Vasárnap délután hir szerint az országos dalosversenyre induló róm. kath. dalárdával együttműködve a Tüzek az éjszakában irredenta dráma kerül műsorra.
