Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-13 / 2. szám
1929. január 13-án, iuimU és hím 3-ik oldal. dés, bizonyítja az, hogy napról-napra nagyobb és nagyobb az érdeklődés. Bizonyos vagyok benne, hogy egy alaposan megszervezett Sport- Egylet itt Mátészalkán is — ha az egyik alosztálya-e a leventéknek, avagy egy különálló Egylet — hatalmas jövőnek néz elébe. Mert legyen a sportnak bármely ága, amelyet a magyar ifjúság megfelelő körülmények között iizhet, egész biztos, hogy hamarosan az elsők közé küzdi fel magát. S éppen ezért engem ezen „megfelelő körülmények“ is arra sarkalnak, hogy ne bocsátkozzam vitába, mert régi tapasztalataim is óva intenek egy sportviszály keletkezésétől. S én ezt az óvatosságot szeretném átadni az itteni sportkedvelőknek is, mert nincs szebb az egyetértésnél. Tehát egyetértve folytatom agitá- ciómat mindaddig mig az intenzív magyar sportkultura Mátészalkán is felébred — lábra áll. Egy sport kedvelő. A „Teáskanna“ védjegyű tea a társaság, a család és a mindennapi használat számára! közhivatalt. Fogadjanak mást. Imhol la, a kolomp. A polgármesternek kellett szájába venni a dolgot: Hát János bácsi, ekkora csúfságot csak nem tesz velünk? Régi hűséges emberünk kigyelmed. Nem eresztjük el. Meg aztán ilyesmi nem megy csak úgy, szire-szóra. Felmondás kelletik ahhoz. Hát akkor felmondok. Tudja mit? ne mondjon fel. Egy heti gondolkodási időt adunk ki- gyelmednek. Vigye vissza ezt a ko- lompot. Válasszon ki egy fiatal tinót, vagy bánom is én, ne válogasson. Csak akassza a legelsőnek a nyakába. S aztán jöjjön vissza egy, vagy két hét múlva. Akkor beszélünk a többiről. Az öreg vakarta a fejét. Gondolkozott. De vette a kolompot és elment. Hanem még le sem telt a hét, már beállított: Téns, nemes tanács uraimék, visszavádolom a közhivatalt. No ugy-e, hogy akad a kolomp- hoz tinó ? Tyüjüjüj. Pedig még milyen! De ki az Isten tüzes nyiíája gonduta vóna, hogy az a butafejünek látszó fiatal Kajla még akkurátosabban rázi ? A tündérországbóli vagy még a mennybéli harangok se szólanak különbül. Persze öreg vót már a Csákó! Micsoda ? Ezt akarod te elmondani ?! szörnyülködött a barátja. Felvidék* Irta : vit. Szoboszlay István dr. (Cscngcr). Furcsa hangok hallatszanak a Felvidékről. A testvéri ölelés kezd igen kellemetlen lenni ; a csehek mindjobban kezdik belátni, hogy valami nincs rendben. A tót testvér valahogy megelégelte a csehek pökhendi urhatnámságát. Kezd nap-nap után bátrabban fellépni és már nem igen fél megmondani, hogy a magyar uralom sokkal emberségesebb volt és több kenyeret hozott. Mig most elzárva az áldott magyar Alföld aranykalászos rónájától, csak krumplin tengődnek s a demokrácia szent nevében nap-nap után pusztulnak, vesznek, gazdaságilag koldusoknak mondhatók és a cseh sokol bizony ritkán gurul ; vagy ha kerül is, azt is inkább a renegát spiclik kapMíért ne, hát nem veszed észre, hogy ezt nem én, hanem János gulyás mondja? Ha tetszik, akár ün- nepiesen kijelentem itt is, ott is, hogy ez csak az ő egyéni véleménye. Tudom mi illik. Én egész illedelmesen fejezem be, igy: Eddig a történet, főtiszteletü egyházkerület. Távol tőlem minden profanizáló szándék. Én inkább még egyszer a legmélyebben meghajtom az elismerés zászlaját az elhunyt nagy férfiú halhatatlan emléke előtt. Élhetett volna ő még árván maradt köz- és egyházi ügyeink hasznára nagyon sokáig. De ha igy rendelte az ég, legyen neki könnyű a föld. S végül még csak annyit, hogy ha már igy, a sors rendeléséből véletlenül a nyakamba került, mondjuk ki bátran, ez a kolomp, hordani fogom, amig önök akarják hűséggel, becsülettel. A világért sem állítom, hogy János gulyásnak lesz igaza, vagyis, hogy talán még, különbül hordom! Bár óhajtom, hogy igy legyen, de ha mégis nem lesz igy, nekem az is dicsőség, hogyha legalább úgy hordhatom, mint Istenben boldogult nagynevű elődöm. Ennyi az egész! Azt hiszem benne van minden. De hiszen ezt csak el lehet mondani ? ! Amint aztán hallottam elbeszélni, barátjának, Debrecenig mindig kellett kapacitálni, hogy el ne mondja. S állítólag nem is mondta el. Tiszacsécse. Orosz Kálmán ref. lelkipásztor. ják. A magyar sorsban együtt szenved a magyar és tót is és a magyar türelem, a magyar szeretet s főképpen a magyar búza bizony sokszor eszébe jut a. tót atyafiaknak. Valahogy kezd a hályog lehullani az elrabolt tótok szeméről és kezelik belátni, hogy a magyar uralom alatt szebb volt az éjszaka, mint most a nappal; melegebb volt a tél, mint most a nyár; virágosabb volt az ősz, mint most a tavasz, Nap-nap után többen sóhajtják vissza az annyiszor megrágalmazott magyar főszolgabírót, amikor volt igazság, becsület, tisztesség. Visszasírják a magyar csendőrt, a ma- | gyár földes urat, mert akkor volt közbiztonság, törvény előtti egyenlőség, rend, munkaalkalom és ideális nemzetiségi és kulíur szabadság. A magyar testvérként szerette, becsülte a tótot. A tót pedig büszkén vallotta magát magyarnak és megelégedett, és boldog volt, és halálosan szerette ezt a drága magyar földet, amely neki is kalácsot és magyar nektárt termett és amely földért a tót is rajongó hazaszeretettel ontotta vérét, harcolt szabadságáért. Rákóczi regimentjeiben ott küzdenek a Felvidék minden nemzetiségének fiai s azok között is a magyarokkal egy vonalban a tótok, akik a szabadságharcok gigantikus küzdelmeiben a hősök hőseinek bizonyultak. A magyar nem is volt soha hálátlan a közös sorsban élő tót testvéréhez: szerette, megbecsülte; minden pályán szabadon engedte érvényesülni és határozottan meleg vonzalmat érzett iránta. Most úgy látszik visszasírnak a magyar önzetlen szeretet megnyilvánulásának akkord- jaí és úgy látszik nagyon a szivükbe zeng. Mi pedig meg- csufolva itt állunk, de a lelkűnkben a régi szeretettel; két karunk ölelésre készen s szivünkben a bajtársak szolidaritásával és önfeláldozó szeretető vei. KERJE AFÍÍSZERKERESKEDESBEN A MOST MEGJELENT, , Yi8 RECEPTET TARTALMAZÓ, , SZÍNES KÉPEKKEL ILLUSZTRÁLT D5 OETKER-FÉLE RECEPTKÓNYVET Ara 30 fillér A Felvidék pedig, a Kossuth szülőföldje, a Rákóczi szent hamvainak százszor drága őreivel visszavágyik és vissza is kerül, mert az okosság, becsületesség és igazság rövidesen diadalmaskodik. Visszakerül és imádságos boldog ölelésben együtt fog ujjongani a magyar feltámadáson. Előjegyzék, napló, folyó számla, főkönyv, raktári könyv és egyéb üzleti könyvek legnagyobb választékban a Szatmár és Bereg könyv- kereskedésében. B U DA PEST. VI! I ..CONTI- U A 127 receptet tartalmazó, „Hogyan készül a jó sütemény ?“ cirnü könyvecskét kívánatra továbbra is ingyen és bérmentve küldöm. 38— napri tanító ünnepélyes eítará. Lélekemelőén szép és megható ünnepség színhelye volt Nagyar községháza folyó évi január 6-án. E napon vett búcsút a falu népe a Kocsordra távozó Póíor Dániel ref. tanítótól, ki 17 évig volt Nagyarban alkalmazásban. Bámulatosan impozánssá tette az ünnepélyt különösen az a körülmény, hogy a rendezésbe sem az egyházi, sem a községi elöljáróság nem folyt bele, hanem tisztán a volt tanítványok és tisztelő hívei kezdeményezésére és propagálására gyűlt össze a lakosság apraja, nagyja s töltötte meg szorongásig a községháza összes tágas helyiségeit. A szeretet és hála nemes érzetétől áthatott közönség igazi közgyűlésén legelőször arról tárgyaltak, hogyan lehetne kedvelt tanítójuknak körükből való távozását megakadályozni. S midőn a legvérmesebb reménykedők is meggyőződtek arról, hogy önzés volna a tanítót, rá nézve jóval előnyösebb állomásának elfoglalásában megakadályozni, végtelen sajnálkozásuknak könnyekig megható módon adtak kifejezést. Egy küldöttség által meghívták a diszgyülésre a távozó tanítót. Megjelenésekor szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. A szózat elé- neklése után kezdetét vette a
