Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-10-14 / 42. szám

1928. október 14-én. íIIIIHÍB ÉS IIRM 3-ik oldal. Általában egész megyénk, de különösen Mátészalka kereskedői lelkesen készülnek a „Magyar Hét“-re. Önmagát támogatja, aki a hazai ipart pártolja. Egy hetet a válsággal küzdő hazai iparnak, csak egy hetet egyelőre. Azután majd meg­jön a többi is a krízis nehéz napjainak elteltével. Most a kereskedő társadalom teszi meg a kötelességét, mikor egy szivvel-lélekkel mellé ál­lott a magyar ipar érdekében rendezendő akció mellé. Mert miről is van szó tu­lajdonképpen ? Arról, hogy november hó 3. és 11. között, a „Ma­gyar Hét" jeligéjű mozgalom idején magyar gyártmányú árut fognak árulni a fővárosi és vi­déki kereskedők. A „Magyar Hét“ célja a túlságosan elhatal­masodott külföldi iparcikkek kiszorítá­sa olyan téren, ahol megfelelő minőségű versenyképes magyar cikk is található. További célja, hogy fellendít­sük a magyar ipart azáltal, hogy megismerjük a magyar árut. Mikor ezt olvassuk, és hall­juk : „Pártoljuk a hazai ipart", ne csak egy szépen hangzó frázisnak véljük e mottót, ha­nem legyünk tisztában annak óriási horderejével. A hazai ipar párto­lása leghatásosabb küzdelem a munka­nélküliség, vagyis egy nagy nemzeti vesze­delem ellen. A tömegnyomor melegágya, a bünrevaló hajlandóság csirája mindig a munkanélkül lézengő szerencsétlenek százai és ez­rei közt keresendő. S micsoda előnyöket nyújt ezzel szemben a hazai ipar pártolása ? Először is szolgálja az ipa­rososztály s vele együtt a ke­reskedőosztály anyagi meg­erősödését, fokozza azoknak vásárló képességét. Ez a körülmény azután ki­hat természetesen a gazda­sági élet minden ágára. Ez a leghathatősabb küzdelem a drágaság ellen, mert munkaal­kalmat, keresetet, vá­sárló és felvevőké­pességet jelent. Hogy az ország belső meg­erősödését elősegítsük, nem kell egyebet tenni, mint min­den árucikkben, iparágban le­hetőleg magyar munkát, ma­gyar árut kívánni és vásárolni, A „Magyar Hét“-be egész megyénkből belekapcsolódnak a a központi községek, de különösen a me­gyeszékhely, Máté­szalka kereskedői is. csókolta a remete arcát, ki boldog volt, hogy mást is azzá tehetett. III. Mint mindennap, ma is ellátoga­tott Dénes Erzsikéékhez. Legna­gyobb meglepetésére most utraké- szen találta a leányt. — De későn jött. Talán megint .valami szép leánnyal beszélgetett, — incselkedett Erzsiké. — Elkísér azért ugy-e ? Édes apámat akarom előkeriteni az erdőből. Egy fontos levél érkezett. — Megyek Erzsiké. Nekem is van jelenteni valóm. — Talán itt akarja hagyni a Hargitát ? — Igen. Nem bírom ezt a szol­gálatot. Erzsiké hamisan nevetett. Ő már biztos volt a dolgában. Azonban még játszott egy kicsit Dénessel, mint macska az egérrel. — Menjünk Dénes... Elindultak. A csörgedező patak partján haladtak egy darabig. Er­zsiké virágot szedett. Később letér­tek az útról, be a cserjésbe. A le­ány ment elől, Dénes utána. A sze­der- és málna-bokrok minduntalan megfogták Erzsiké ruháját. Dénes- nek kellett mindig kiszabadítani. Ilyenkor lázas forróság futott testén keresztül... Szenvedett, de boldo­gan, mert a lányt soha ilyen közel nem érezte magához. Hiszen a bál­ban még táncolni se akart vele. És most? Most megfoghatja ruháját, karját, derekát. Egyszer csak riadtan kiáltott fel Erzsiké. — Jaj Dénes! Gyorsan szedje le rólam! Tele vagyok pókhálóval .. . még a pók is rajtam van .,. Beh irtózom! Gyorsan, gyorsan ... A leány megállt. Kovács Dénes az erdész, pedig szedte Erzsikéről a pókhálót, ott bent a cserjés kö­zepén ... Sehol egy teremtett lélek. Szédült. Tekintete beleesett a leány csodásán szép, kék szemébe. Va­lami biztató sugárt vett benne észre. S hogy hogy nem, egyszerre átölelte Erzsiké hajlékony alakját és ráta­padt szájára ... Erzsiké pedig a csókot visszaadta. IV. Nem is kell mondanom, Dénes rövidesen feleségül vette Erzsikét. Mindig abban a hiszemben volt, hogy a pókhálónak köszönheti bol­dogságát. Nem is szakított el soha egy pókhálót sem. Kikerülte. Sokra becsülte a pókokat. Néha még ká­bult legyeket is lökött belé, nehogy éhen pusztuljon a háló tulajdonosa. Azóta a Hargitában, ott, ahol ő volt az erdész, gondtalanul szőhet- ték hálójukat a pókok, nem bán­totta senki, legfeljebb egy-egy ré­mülten kóborló oláh járőr , . . Eddig az alábbi kereskedők és iparosok jelentették be rész­vételüket a „Magyar Hét“-re: Angyal Mihály, Aranyi Gyula, Bársony Béla, Berger Adolf, Bondics László, Boldí Károly, Blau Áron, Blau Ignátz, Bloch Viktor, Braun Ármin, Bren- nersz Mór, Csaplovits Elek, Deutch Miklós, Doby Antal, Erdélyi Bertalan, Fehér Test­vérek, Feldmann Mátyás és Fia, Fonalka Sándor, Földesi F. Vilmos, Füszerkereskedelmi Részvénytársaság, Fülöp és Grünberger, Franki Lajos, Friedmann Testvérek, Fried­mann Sándor, Friedmann Sa­mu, Galvánia, Gyene Zsig- mond, Honig Jenő, Kaufmann Sámuel, Kepets Testvérek, Kesztenbaum Dávid, Keszten- baum Sándorné, Krausz Jó­zsef, Leleszi József, Lengyel Péter és Fia, Mátyás Testvérek, Mátészalkai Fűszer és Gyar­matáru Kereskedelmi Rész­vénytársaság, Mátészalkai Hangya Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet, Markovíts Béla, Múzsái Endre, Óbis La­jos, Pataki Jenő, Papp Lajos, özv, Pollák Jakabné, Róth és Radó, Róth Sámuel, Spiró Ignác, Szabó Károly, Szabó Lajos, Szatmár és Bereg, Szigeti Ármin, Szilágyi Sándor, Szóbél József, Schwartz György, Schwartz Jenő ésTrs., Schwartz Simon, Tóth Károly, özv. Vay Gyuláné és Dr. Zsdánszky Kálmán, Weisz Ántal, Weisz Jenő, Zucker Imre, Illyés László, Kun Ignác és Tóth Ilonka. S ha az egy hét eltelte után is csak magyar cikket vásá­rolunk, akkor a magyar ipar rövidesen ki fogja irtani azt a téves felfogást, hogy csak kül­földön lehet jót és értékeset kapni. A „Magyar Hét" tehát nem csak a gyár- és kézműves- iparosság, valamint a mező- gazdaság küzdelme a megél­hetésért, hanem az egész ma­gyar nemzet harca önmagáért és egy szebb jövőért. A Szatmárvármegyei Agarász Egy­let 1928. évi október hó 20-án s az azt követő napokon tartja Mátészalkán ostor- dijas elegy agárversenyét. A versenyre szóló meghívókat a napokban küldte szét az elnökség Gróf Tisza Lajos egyleti elnök és Dr. Fogarassy György egyleti titkár alá­írásával. Versenydijak: Tiszteletdij az első­nek, tiszteletdij a másodiknak. Nevezési dij : egyleti tagoknak 15 pengő, első dijat nyert agár után és nem tagoknak a neve­zési dijak kétszerese. Nevezéseket október hó 19-én délig a titkárnál a főszolgabírói hivatal 20. számú szobájában, este 8 óráig az Úri Kaszinóban lehet leadni, ahol rend­kívüli közgyűlés és ugyanekkor az agarak összevetése és árverése is meg lesz tartva. Találkozó a verseny napján fél 9 órakor reggel a város alatt, a Jármi-ut mentén el­terülő II. fordulón. Október hó 20-án este 8 órakor társasvacsora. Elszállásolásra, lo­vak és agarak elhelyezésére vonatkozó igé­nyek, — a személyek, -— lovak és agarak számának megjelölése mellett dr. Fogarassy György egyleti titkár címére (Mátészalka, Főszolgabírói hivatal) küldendők. KÉRJE AFUSZERKERESKEDÉSBEN A MOST MEGJELENT, , 148 RECEPTET TARTALMAZÓ, SZÍNES képekkel illusztrált D5 OETKÉR-féle A 127 receptet tartalmazó, „Hogyan készül a jó sütemény ?“ című könyvecskét kívá­natra továbbra is ingyen és bérmentve küldöm. 38— GazÉplis Vásárosnaményban. A Beregvármegyei Gazdakör 1928. évi október hó 7-én inség-takarmá- nyozási ismeretterjesztő előadással kapcsolatos gazdagyülést tartott Vá­sárosnaményban, melyen jelen vol­tak Horváth István földbirtokos el­nöklete alatt Meissner Károly, a deb­receni mezőgazdasági kamara titká­ra, Dr. Gulácsy Dezső országgyűlési képviselő, Dr. Vajas Sándor, Dr. Horváth Dezső szolgabiró, Homolay Lajos gazdasági felügyelő, Iván Ernő jegyző, Fogarassy István s. jegyző, Gáli János áll. isk. igazgató és a gazda társadalomból meglehetős ke­vés számmal. Szinte érthetetlen az a nemtörődömség, amellyel a gazdatársadalom tagjai távol tartották magukat a gyűlésről, amely éppen az ő munkálkodásukat volt hivatva megkönnyíteni akkor, amikor a gyűlésen az inség- takarmányozás mikéntjének keresz­tülvitelét ismertette a mezőgazda- sági kamara kiküldött titkára. Mert a mezőgazdaság megszilárdításának és ezzel kapcsolatos többtermelés előmozdításának igen hatékony té­nyezői azok az ismeretterjesztő előadások, amelyeken a gazda-kö­zönség már meglevő ismereteit a többtermelés érdekében fokozhatja. Bár tagadhatatlan, hogy a gazda­közönség a saját jólfelfogott érdeké­ben igyekszik a lehetőség keretein belül olyan termelést előállítani, mely szükségleteinek kielégítésére szolgál, de nemzetgazdasági szem­pontból feltétlen kívána­tos, hogy az ismeretek nyújtása mellett az állam

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom