Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-08-05 / 32. szám

2-ik oldal. SZATMAR C| Bilit 1928. augusztus 5-én. Gsonha-Magyarország életkérdése. II. Már az előbb közölt megállapításokból is következtetni lehet gondolatmenetünkre. Ez az, hogy miként lehet olcsóbbá, tehát dumpingárassá tenni import­cikkeinket ? Idebenn nem tudunk arra hatni a külföl­dön, hogy nekünk alacsonyabb árakat szab­janak importőrjeink, hogy t. i. dumpingáron árusítsanak nekünk. Belső általános árnívó eme­léssel kell tehát előidézni az importcikkek viszonylagos alacsonyabb árát. Ez a mód, passzív kereskedelmi egyen­leggel záródó mérleg mellett könnyen ke­resztülvihető, ha a pénzegység belső érté­két emeljük és nálunk például azt mondjuk, hogy úgy a jövedelmek, mint a kiadások­nál, tehát az áruáraknál, a pengő egység helyébe a dollárérték lép, vagyis akinek ma például 100 pengő jövedelme van, ezután 100 dollárra emelkedik jövedelme és ebben az arányban kiadása is. Ebben az esetben miként alakult a termelés kalkulációja ? Az importcikk ára a termelés számára marad annyi, amennyi volt, tehát a dollár: pengő 9 arányban csökken az importáru ára. A bel­ső munkaérték azonban emelkedik Az anyag, munkabér, eladási ár viszony­latban tehát, az említettük belső általános áremelkedés feltételezése esetén, a mai ugyanezen viszonyszámmal szemben eltoló­dás jelentkezik. Az anyag olcsóbbá lett. Két eset lehetséges, hogy a jövedelemtöbb­let miként kezeltessék. Vagy meghagyjuk a termelő birtokában, ez esetben azonban az export-dumping táp­lálására nem adunk módot, vagy ezt a jelentkező jövede­lemtöbbletet az exportáruk árainak csökkenthetésére fog­laljuk le. Utóbbi esetben számítás eredménye, hogy a jövedelemtöbblet milyen mértékű részét használjuk fel az exportárak csökkentésére és mekkora részét a belső árképződés apasztására, esetleg a termelő jövedelmé­nek fokozására, Ha fenti okoskodásunkat példával illuszt­ráljuk, a kép világosabbá válik. Feltesszük, hogy a ma 200 pengő havi jövedelmű la­kosnak 1 öltőzet ruhája 100 pengőbe kerül, amelynél az anyagérték és munkaérték vi­szonya 4:1, vagyis anyagérték: 80 pengő, munkaérték : 20 pengő. Ez esetben, ahol a számok csak a kép megfestését célozzák, az illető lakos havi jövedelmének 50 százalékát teszi egy öltö­zet ruhája értéke. Ha mármost gondolatmeneiünk szellemé­ben számítunk, akkor az importált anyag­érték, (a dollárt egyszerüság kedvéért 5'— pengőre véve,) változatlan marad és lesz 80 ; 5 ... 16'— Dollár az anyagérték, ehhez hozzáadva a 20 dollár munkaértéket, a ruha ára leszU 36'— Dollár, amikor az illető lakosnak havi fizetése 200 Dollár lévén, a ruha ára, a jövedelemhez képest, ennek már csak 18 százalékát teszi. Igaz hogy a ruha ára a maihoz képest, a mai 20 Dollár­ról felemelkedett 36 Dollárra, tehát 80 szá­zalékkal, de a fizetés, illetve jövdelememel- kedés a mai 40 Dollárról a 200 Dollárra, 400 százalékot tesz. Feltettük a kérdést, hogy vájjon azt a differenciát, amely az elgondolásunk szerint alakult ruhaár és a változatlan jövedelmi és kiadási tételek mellett keletkezett, pél­dánkban tehát a 36 Dolláros kalkuláció és a 100 Dolláros viszonylagos emelkedése közt a ruhaárnak keletkezik, tehát a mutat­kozó 64 Dollárt mármost mire fordítsuk? Juttassuk-é a fogyasztónak, vagy a terme­lőnek, vagy pedig használjuk-é fel a mező- gazdasági termékek exportárainak dumping- jára, vagy pedig osszuk-é meg a számítá­sok adta módon úgy, hogy jusson ebből mindhárom célra ? Ez kalkuláció dolga, melyet a Khuen Héderváry Károly gróf említette statisztikai adatok felhasználása mellett tudnánk megállapítani. De az okoskodásunk azonban, hihetőleg minden, termelésnél szerepet játszó impor­tált anyagra nézve, az illető anyag minő­ségének és felhasználhatóságának mértéké­hez mérten fennállhat. A mezőgazdaság importál a termelés céljára sok olyan árut, amelynek értéke a termelés kalkulációjánál súllyal bir. Minden ilyen áru ára pedig elő­ző okoskodásaink alapján, hatással van az önköltségek csökkentésére. Ha pedig a mezőgazdaság termelő költségeinek apasz- tását a mai adózási, vasúti szállítási, vámpolitikai viszo­nyok között is, tehát az összes egyéb feltételeknek válto­zatlan fenntartása mellett, de a belső árképződésnek mes­terséges emelésével fel tudjuk idézni, akkor máris megtaláltuk a módját az ex­portlehetőségeknek fejlesztésére, mert dumpingáron szállítha­tunk ki. versenyre kelhetünk az amerikai és argen- tiniai búzával és emellett még viszonylagos jövedelemtöbbletet tudunk . < nyújtani az ország lakossá­gának, az államgazdaságnak és az árcsökkentéssel emelni tudjuk a lakosság életstan­dardját, jobb megélhetéséi, a pénznek gyorsabb fluktuáció­ját, ezzel a kereseti lehető­ségeknek szaporítását. Különös figyelmet kell azonban fordítani a fentiek mellett a fizetőeszköz szaporodá­sának meggátlására. Szigorúan őrizkedni kell az inflációtól, mert ez mindent tönkretehet, ha nincsen megfelelő korlátok közé szorítva. Ennek elkerülése végett és a feltétlenül jelentkező pénzhiány okozta zavarok meggátlására, a csekkforgalomnak kötele­zővé tételét, legalább kezdetben, okvetlenül el kell ken- rendelni. Ez a csekk- és kliring-forgalom természetesen nem a mindennapi kisebb fizetések területén, hanem a kereskedelmi és ipari, sok tekintetben pedig a mezőgaz­dasági pénzszükséglet terén is kötelezővé teendő, aminek módját megállapítani, nem e rövid cikk keretének körébe tartozik. Az uj ut tehát, melyet keresünk, a fen­tiekben röviden vázoltán előttünk áll. Dr. Kállay Miklós főispán a bortermelésnek, a magyar nemzetgazdaság e fontos ágának exportjára és általában e termelési ág ra­cionálissá tételére dolgozott ki olyan tervet, amely mellett a keresett uj ut egyik ága ki van jelölve. Az export-dumpingnak azonban nem csupán a borra, hanem ál­talában, az összes gazdasági termé­kekre kell terjednie. Ez a Kállay-féle terv szerint lehetséges is, ha figyelemmel leszünk a fenn mon­dottaknál arra, hogy nem csupán az export­dumping, hanem éppen passiv kereskedel­mi mérlegünkre tekintve, az import-dumping is megoldandó. Az import-dumping elérésére a belső áraknak emelése vezet, amely mellett nemzetgazdaságunk válsága megoldható, ha a gondolat minden részletében kellő ki­dolgozást talál. E részletek feldolgozásához szükségesek a Khuen Héderváry Károly gróftól említett statisztikai adatok, amelyek­nek mérlegelése mutathatja meg pontosan az uj utat hazai termelésünk és existenciánk talpraállitásához. Ha azután a földmivelésügyi kormányzat eddig ismert tervei és törekvései, valamint azok a megszívlelendő tanulmányok is kel­lőkép értékeltetnek, amelyeket a különféle szak- és napilapok hasábjain sokszor olvas­hatunk és amelyek a többtermelés racio­nálissá tételét célozzák, elérkeztünk a sor­sunkat a Trianon teremtette helyzetben is elviselhetővé tétel állomásához. A kettő egymástól függetlenül is és pa­rallel is elérhető. Ha tehát nem ragaszkodunk mai fizető- eszköz egységünkhöz és nem irtózunk a nemzetgazdaság beléletében a mai árakhoz miért többszörös árak és fizetésektől, akkor passzív mérlegünk mellett is rátérhetünk a boldogulásnak uj útjára, amelyen a most fennálló terhek és vámtételek csökkentése is elérhető lenne. Nyíregyháza. Pisszer János. Harminc kilométeres bolyongás az épülő Turcsatorna pariián. 1928. julius hó. I. Reggeli órákban indultam el Tisza- kóród község északi kijáróján át az építés alatt álló Tur-csatornának mintegy 30 kilométer hosszúságban való megtekintésére. A csodásán tiszta égboltozat acél­kéken tükröződött vissza a Tisza viztengerén. A Tisza partján kígyó­zó poros dűlő utón haladok észak­nak. Itt-ott ember-csoportokkal ta­lálkozom. Mindannyian a határban fekvő kis földjeikre sietnek dolgozni. A dülő-ut két oldalát apró kö­kénybokrok szegélyezik. A bokrok mögött a fűzfa erdőn belül a Tisza szőke vize rohan északnak. A Tisza jobb partja itt már cseh megszállt területre esik. A kora reggeli órákban a nevető tiszta kék ég alatt sehol egy hang. Mozdulatlanul állanak a Tisza-part jegenye fái — a szemhatáron el­vesző nagy távolságban mindenfelé egyhangú némaság terpeszkedik szét a Tisza két oldalán. Keletre a lom­bos zöld fák közül Mezővári, Ba- dalló, Halábor községek karcsú templom tornyai villannak elő. A kígyózó, poros dülőut mentén katonás sorrendben vannak egymás mellé rakva az érett kalászu búza­táblák. A táblák végén — délben — piros cseréptetős tanya látszik. Bá­ró Kende Zsigmond tanyája ez. A halábori szeggel szemben a túlsó oldalon — cseh megszállt terü­leten — rejtelmes titokzatos hullám­zással ringnak ide-oda a Tisza ala­csony partját borító törpe füzes fái. Kocsin döcögök oda, hol az uj Tur-csatorna fog a Tiszába torkol­lani. Oda, hol a Túr kékes vize a Tisza szőke vizével fog nemsokára ölelkezni... Lassan érem el az I. számú fix­pontot. Itt már az „Uj Túr-csator­na“ mintegy 720 méter hosszban teljesen készen áll. A csatorna két oldalát hatalmas töl­tések övezik. Itt csatlakozik a csatorna töltése a Tiszakóród— Szatmárcseke Selé újonnan kiépitelt Tisza töltésével és kígyózik tovább nyu­gatnak Kölese Selé, majd egy hatalmas körívet le­írva Sut délnek a magyar - cseh-román-hármas határ leié. — Utam mindenütt a csatorna ki­tűzött vonalán vezet nyugatnak, majd délnek. A 12-\-00 szelvénytől azon­ban már csak a fehérre meszelt csatorna karók mutatják az utat, illetve a csatorna vonalát. Régen jártam erre, de a Nagy- Deje tanya épületei közel a csator­nán építendő hid mögött, egy gyü­mölcsös kellő közepén, még mindig vihar tépte szalma fedeles tetővel állanak. Szalma tetejük van az épületeknek még most is, mint öt évvel ezelőtt, mikor erre jártam. A tanya előtt elterülő virágzó burgonya földeken — a csatorna partján fiatal lányok kapálnak. Kel­lemesen csengő hangon dúdolják „Halvány sárga rózsa Ha tudnál szeretni...“ szövegű dalt. A tanya előtt, a Szatmárcseke—tiszakóró- di útnál, a 11. és 12-{-00 szelvények között, hol a csatornán vasbeten-hid fog épülni, már serényen fo­lyik a munka. A kisajátított területen hatalmas kavics-depóniák emelkednek, Külön­böző vastagságú fenyőgerendák és deszkáktól tarka az ut két oldala. Mésznitrogént, szuper foszt át ot, valamint az összes bel- és külföldi műtrágyá­kat, birtokosoknak és bérlőknek, a 14.300/1928 F. M. számú miniszteri rendelet alapján tizenegy havi kedvezményes hitelre szállít. 500 holdig teljes kamatmentességgel a községi elöljáróság igazolása alapján (községi bélyegző, bíró 31—34 és jegyző aláírás) 500—2000 holdig Sél kamatmentességgel a megyei gazdasági felügyelőség igazolására — FEHÉR LÁSZLÓ oki. közgazdász, műtrágya és eladási iroda és raktára Nyírbátor, Kossuth Lajos-utca 7. szám. Telefon 77. Szükséges nyomtatványokat kívánatra küldjük és további felvilágosítással készséggel szolgálunk. Telefon 77.

Next

/
Oldalképek
Tartalom