Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-12-23 / 52. szám
2-ik oldal. uumrnI« is mm* 1928. december 23-án. Plakáthirdetéseket bárhová, laphirdetéseket a világ; bármelyik lapjába eredeti díjszabás mellett felvesz A MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓKJA lapunk kiadóhivatalában. H szatmári református egyházmegye gondnokváiesztása. Hadd emeljem ki e tényt a „Hírek" szürkeségéből s hadd íllesz- szem a méltó és érdemelt helyére, ami „Szatmár és Beregiünkben, amely egyesitett vármegyénk politikai, társadalmi és közgazdasági ütőerén oly éber figyelemmel tartja mindenkor a kezét, sőt a szemét és szivét is, hogy a címét nála méltóbban a vidéki sajtó orgánumok egyike sem viséli. De jóleső megelégedéssel hadd állapítsam meg azt is, hogy bár címében nem viseli, de — a felekezeti békesség jegyében — az egyházi közélet minden eseményét is éber figyelemmel kiséri s értékelésének mérlegében megkülönböztetett figyelemmel latolgatja. Egy egyházmegye életében pedig fontosabb dolog nem is történhetik, mint gondnok-választás. Nem hír, nem szenzáció, még csak nem is esemény, hanem egyenesen történeti tény. Történeti ténnyé teszi az a körülmény, hogy egy egyházmegye több egyházközségnek — az egyházi köz- igazgatás, kormányzás és rendtartás céljából egy felsőbb hatósággá való egyesítése s ez olyan hatalmas közűiét, amelynek sorsa, nyugalma vagy küzdelme, felmagasztaltatása vagy lealáztatása, általában minden élet nyilvánulása önkéntelenül és akaratlanul is kihatással van minden nem egyházi, tehát más vonatkozásban is a vármegye társadalmi, politikai és gazdasági életére is. Történeti ténnyé teszi az, hogy az egyházmegyei gondnokság nem állás, • nem hivatal, nem tisztség, amelyre tudományos előképzettség jussán, vagy jogán, egy ember bizalmából, vagy emberek többségének, sokaságának akaratából mi a közélet emberei megbizatunk, vagy elválasztatunk, hanem olyan méltóság, amelyre isteni praedesztinálás folytán a hitben, a hűségben, a bizonyságtételben az áldozatban elsők elhivatnak. Történeti ténnyé teszi végezetül az a 17 név — e méltóság betöltőinek neve — amelyeket, ha a legparányibb betűkkel szedetnénk is, ki ragyognának e lapból, e cikkből, akik történeti vármegyénk történelmi osztályának legkiválóbb képviselői valának s akiknek akár „nemes", akár „nemzetes“, akár „tekintetes", akár „nagyságos“, akár „méltóságos" címet viseltek a legszebb és legékesebb cimük s a legnagyobb kitüntetésük az egyház- megyei gondnoki cim vala s leg- édésebb terhük e méltóságnak hűséges odaáldozássaí való betöltése. írom e neveket hálás megemlékezéssel és áldó kegyelettel a küzdelmes és dicsőséges múlt glóriás férfiai iránt: 1. Komáromy András táblabiró. 2. Borosjenői Korda Mihály táblabiró. 3. Osváth György földbirtokos. 4. Ilosvai Ilosvay László (címét és rangját nem tudom). 5. Urai Uray József főszolgabiró. 6. Kísdombronyi Isaák Gáspár törv. táblabiró, h. alispán, 7. Urai báró Uray Bálint alispán, kir. tanácsos, a pozsonyi orsz. gyűlésen a vármegye követe. 8. Nagy István 1848-ban képviselő Perten, főispán. 9. Nagykéri Válly Lajos szolga- biró főjegyző. 10. Domahídi Domahidy Menyhért földbirtokos. 11. Nagykéri Válly János főszolgabiró, orsz. gyűl. képviselő, egyházkerületi főgondnok. 12. Kisdobronyi Isaák Dezső föld- birtokos orsz. gyűl. képviselő. 13. Mezőszegedi Szegedy Antal földbirtokos. 14. Luby Géza földbirtokos, orsz. gyűl. képviselő. 15. Madarassy Dezső földbirtokos, gazd, főtanácsos. 16. Komoróczy Iván alispán. ... S iVom tovább bizó reménységgel a küzdelmes jelenen át a boldog jövőbe nézéssel. 17. Dr. Gaál Endre. Hogy kik, mik voltak az elődök, miben tündököltek, miben vezér- kedtek, hol kinek és mennyit szolgáltak ; az összetört vármegye levéltárán kívül hálás visszagondolással őrzi és örökíti meg a szatmári ref. egyházmegye története; őrzi egy- egy családi levéltárban az unokák és utódok kegyelete, őrzi a hü emlékezet és a ma is élők előtt kalapot emel a köztisztelet, mert idejük és képességűk legjavát minden maradék nélkül, méltóságoknak ezen az oltárán' égették el „Ad maiorem deí glóriám". Hogy ki dr. Gaál Endre? Ki volt eddig ? Ki lesz ezután? így kettőzöm a kérdést. Ki volt eddig? Mondják el azok, akik meghajolnak illő tisztelettel azok előtt, kik „névvel" születtek s nevük régi fényét egy munkás élettel teszik tündöklővé, de kettős tisztelettel azok előtt, kik fáradtságot nem ismerő szorgalommal, soha meg nem lankadó kitartással, éjet- napot egygyé tevő munkával, elindulva egy falusi nemesi ház ambi- tusának ismeretlenségéből; feljebb, feljebb haladva, az első pihenőt azon a ponton tartják, ahol a névnek tisztelet, az érdemnek elismerés, a becsületes munkának megbecsülés a jutalma. És ez utóbbiak közül, mint élő példára, mutassanak reá Dr. Gaál Endrére. Ki volt eddig ? Mondják el azok, akik emlékeznek még rá, hogy amikor álnokság, cudarság, s az ősi magyar átok által intézményeivel és embereivel porba sújtott régi boldog világot újra visszavarázsolni, megépíteni, csak alig hallhatóan ütött még az óra, mint járta be a Tísza-Sza- mosközét, mint csendesítette a lázongókat, csítít- gatta a pogány módra zugolódókat, békitette az elégedetlenkedőket, fékezte a fogcsikorgatókat, vigasztalta a csüggedőket, bátorította a remény- vesztetteket, toborozta az embereket, hívogatta a józanokat. Akik emlékeznek még rá, hogy itt övé volt az első szó, az első tett, amely a romok felett az építés megkezdését merte indítványozni; övé volt az első meglátás, mely a káoszból a kivezető ösvényt felismerte, s ő volt itt a megkezdője, ő a folytatója, s ő a bevégzője is annak az arany hidverésnek, melyet a társadalmi osztályok faji és vallási, hideg és rideg, nem egyszer gyűlöletes elkülönítettségét átívelte, összekapcsolta, s a legszentebbért a letiport, a lealázott Hazáért együtt munkálkodásra késztette és képessé tette. Mondják el azok, kik egyéni, családi, politikai, társadalmi exisztenciális kérdésekben, nehéz dolgokban, kényes ügyekben fennakadva akadályokba ütközve, éhségükben kenyeret, mezítelenségükben ruhát, tanácstalanságukban Értesítés Tisztelettel hozzuk a n. é. utazóközönség szives tudomására, hogy Csenger és Szatmár (Románia) között egy állandó jellegű rendszeres autóbuszjáratot létesítettünk és az utazó közönség legnagyobb kényelmére modern autóbuszokat ál- litottunk forgalomba. Indulás: Csengerről 10‘15-kor Szatmárról 9-kcr. Tisztelettel 50—52 a Szatmár-Cseitgeri Autobuszvállalat. régiség és nézzük a csak szokás — és hiedelem — anyagot. Turistvándiban óesztendő utolsó napján éjjeli 12 órakor a harangozó vezetése alatt nehányan felmennek a toronyba, a harangokat hosszasan meghúzzák, aztán a CX. zsoltárt s pár újévi éneket elénekelve leindulnak a faluba kántálni. (Tolnai János ref. tanító közlése.) Karácsony első napjának éjszakáján az állatok emberi nyelven megszólalnak : dicsérik a gazdát vagy panaszkodnak rá ; azért Ópályiban szenteste az állatokat sokkal bővebben szokták ennivalóval ellátni, mint máskor. (Horváth László tanító.) Fekete karácsony : fehér husvét (Nagybánya és Vidéke, 1882. febn 28.) Ha karácsony szombatján szép idő van, écaka meg kell nézni, hogy mejjik ódalán fekszik a marha; aztán ha balódalára fekszik: nagy tél lesz, ha jobb ódalán: hát nem nagy lesz. (Patóháza, Magyar Nyelvőr, 19: 139.) Ha újév reggelén asszony megy legelőbb házadhoz, egész esztendőben nem lesz szerencséd; ellenben, ha férfi látogat meg legelőször, szerencsés leszel. (Jakab József. Eth- nographia, 1895:311.) Ha karácsony másodnapján a nap megsüti a fa ágait, jó termés lesz. (Matolcs, Milák Kálmán ref. tanító ; Patóháza, M Nyr. 13 : 233, 19 : 139.) Ha karácsony első napján férfi megy először a házhoz, a tehén bikát, ha pedig fehérnép, akkor üszőt elük. (Óköritó, Károlyi József ref. tanító;) Patóházán ez a hiedelem újévre vonatkozik, MeNyr. 13 : 233.) Aki karácsony éjjelén házát meztelenül háromszor körüljárja s az ablakon mindannyiszor benéz : amit a sötét szobában lát, az újévben beteljesedik. (Kőmives Géza dr., tanár, gyűjtése a mátészalkai polgári fiúiskolában.) Ha az ember Szilveszter éjszakáján négylevelü lóherét tesz feje alá, amit azon éjjel álmodik, be fog teljesedni. (Szatmár, MeNyr. 15 : 88,) Tiszacsécsén Luca napjától karácsonyig minden nap felírják az i^pjárást, s amilyen ez 24-ig: olyan lesz a jövő évben decemberig. (Orosz Kálmán ref. lelkész.) Újév napján malacot kell enni, mert az szerencsét hoz. (Szmik: Felsőbánya, monographiája 371.) Ha a hordóról levesznek egy abroncsot és a tyúkokat karácsony szombatján vagy első napján ebből az abroncsból etetik, akkor azok jó tojók lesznek. (Matolcs, Milák Kálmán; Patóházán azonban ez a varázslat csak annyit jelent, hogy „egyövé járnak tojni", MeNyr. 14:284., Szózat, 1922. jan. 1.) Újév első napján nem szabad szárnyas állatot ölni, mert a szerencse elkerüli a házat. (Mátészalka, Kőmives Géza; Ilk, Koós Imre tanító.) Nem szabad a házból bármit is kiadni, mért azzal a szerencsét adnók ki. (Mátészalka, Kőmives Géza.) Kétkarácsony közt nem fonnak, mert az ördögök a fonalat úgy összebogoznák, hogy nem tudnák felmotolálni (Turistvándi, Tolnay János ref. tanító.) és nem is sütnek (Ilk, Koós Imre), sőt hüvelyest s kását sem főznek, mert bőrkiütést kapnának. (Turistvándi, Tolnay János, Karácsony estéjén nem szabad köpni, mert egész éven át keléses lesz az illető teste. (Szatmárvidéke, Ethn. 1896:461.) Jósjelek, varázslatok, követelt és tiltott cselekmények: ime e csekélységekből is mennyi ősi anyag! De adjuk meg a szépeknek is, ami a szépeké, a lányoknak is, ami a lányoké, mert az ő számukra is sokat megőrzött az ősiből a nép emlékezete. Az eladólányok karácsony éjfelén mezítláb kimennek a disznóólhoz, háromszor megrugják ajtaját, s ha ekkor a disznó megröffen: az a leánynak még abban az évben férj- hezmenést jelent. (Ethn. 1895:412., Mátészalka, Kőmives Géza.) Egy másik mátészalkai, aztán a tunyogi (Illyés Zoltán ref. tanító) és tisza- csécsei (Orosz Kálmán) adatok szerint annyi év múlva megy férjhez a leány, ahányat a disznó röffent. Karácsony este a nyírcsászári leány kimegy a fatartóba, felölel egy csomó vágott fát és beviszi a szobába; ha páros számú darabot talált bevinni: az év folyamán férjhez megy, ha páratlan: ő is páratlan marad. (Balogh Béla tanítójelölt.) Mátészalkán újévkor az anya leányának három kosarat borit; az egyik alá fésűt, a másik alá tükröt s a harmadik alá fejkötőt tesz, aztán leányával felemelteti a kosarat; ha a fejkötőset veszi fel: még abban az évben férjhez megy, de, ha másik kettőt: pártában marad. (Kőmives Géza.) A kétkarácsonyközi kocsonyából kiválasztanak 9 csontot, mindenik- nek leánynevet adnak, aztán a küszöb elé rakják, de elibük fektetik a seprőt; ekkor behívják a kutyát, s amelyik csontot ez felkapja, az a leány fog a kilenc közül legelőbb férjhezmenni. (Nyírcsászári, Balogh Béla.)
