Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-11-25 / 48. szám
2-ik oldal. UIIMÍK II RIIH 1928. november 25-én, Plakáthirdetéseket bárhová, laphírdetéseketa vilas bármelyik lapjába eredeti díjszabás mellett felvesz A MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓKJA lapunk kiadóhivatalában. kát az olvasóinkat, akik a karácsonyi könyvet meg akarják kapni, december hó 25-ig fizessék be az 1929. év első Az Országos Központi Hitelszövetkezet támogatása tárgyában folyó évi november hó 8-án a vármegye- háza nagytermében megtartott propaganda értekezleten, mint arról annak idején részletesen beszámoltunk, Schandl Károly dr., nyug. földmivelésügyi államtitkár, az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója a szövetkezeti élet és eszme több vezető egyéniségével együtt meggyőző előadásokban mutatott rá arra a hasznos és közérdekű tevékenységre, melyet az Országos Központi Hitelszövetkezet és annak tagszövetkezetei a kisgazda közönség anyagi helyzetének javításában mindenkor kifejtettek és hangsúlyozták a fokozott szövetkezeti tőke-gyűjtés nagy fontosságát abból a célból, hogy a hitelszövetkezetek altruisztikus tevékenységüket minél nagyobb mérvben, az eddigieknél sokkal tágabb körben kiterjeszthessék. Hogy az emlitett hitelszövetkezetek céljukat teljes mértékben el tudják érni s tagjaik igényét kielégítve a kisgazda osztályt minél hathatósabban támogathassák, arra van szükség, hogy alaptőkéjük újabb üzletrészekkel lényegesen nagyobbodjék. felére szóló előfizetési dijat, mert akiktől ez be nem érkezik, azoknak a könyvet nem küldhetjük meg. Ugyanis ez üzletrészek alkotják a szövetkezet alaptőkéjét s minél nagyobb az alaptőke, annál tágabb a hitelkeret: mindenképen fontos tehát, hogy az egyes hitelszövetkezetek alaptőkéje a betétek elhelyezésével megfelelően növekedjék. E közérdekű cél érdekében vármegyénk alispánja a következőket rendelte el: • A legkomolyabb propagandával oda kell halni, hogy mindazokon a helyeken, ahol már hitelszövetkezet van, illetve ahová egy már létező hitelszövetkezet működési köre kiterjed, a lakosság minél több uj szövetkezeti üzletrészt jegyezzen. Hangsúlyozni kell, hogy a hitelszövetkezeti alapszabályok szerint egy-egy jegyzett üzletrész értéke, amely 20 pengőtől 40 pengőig terjedő összeg, havi egy- pengős vagy negyedévi 3 pengős részletekben is befizethető, tehát még a legszerényebb vig szonyok között élő egyéneknek is módjukban állhat, legalább egy üzletrészt jegyezni, mely után osztalékban részesülnek. Fel kell hivni a lakosság figyelmét, hogy fölhasználásra nem kerülő pénzét a hitelszövetkezetbe helyezze el betétként, ahol arra a mindenkori kamatot kapja. Ezt a propagandát a lelkészek és tanítók, végül értelmesebb gazdák bevonásával a jegyzőknek kell folytatni, amely munkában a főszolgabíróknak őket a leghathatósabban támogatni kell. E mozgalomból a községek, mint jogi személyek is vegyék ki részüket. Ezért az alispán kívánatosnak tartja, ha a községek gyümölcsözőleg elhelyezendő betétjeiket ilyen hitel- szövetkezeteknél helyezik el. Kívánatosnak tartja azt is, hogy a községek a számadási év végén mutatkozó és más célokra le nem kötött pénztári maradványokból hitelszövetkezeti üzletrészeket jegyezzenek. Végül elrendelte az alispán, hogy az iskolán kívüli népművelési előadások keretében a hitelszövetkezeti kérdést ismertessék. Ahol már az ismeretterjesztő elő adások tervezete a vármegyei népművelési bizottság által jóváhagyatott, pótlólag felveendő. A „Teáskanna“ védjegyű tea a társaság, a család és a mindennapi használat számára! Tempora mutantur. (Vagy milyenek is az emberek?!) Az oláh megszállás alatt történt, hogy Debrecenből igyekeztem haza felé (akkor még Biharba) egyik felesem szekerén. Mikor a vasúti hídon át kiértünk a mikepércsí országúira, a város szélén felugrik egy oláh csendőr a szekerünkre és ököllel, mivel megmagyarázta a kocsisnak, hogy hajtson ám, de bátran!... Az én felesem behúzta a nyakát és közévágott a lovaknak. Repültünk szinte, de a hívatlan vendég nem volt mégsem megelégedve és gyorsabb hajtást kívánt. Meg is kapta. Pedig fegyver nem volt nála!... Az akkor Debrecen alatt 5—6 km.-nyíre meghúzott ideiglenes demarkációs vonalon egyik határőr bódénál leszállóit s minket kegyesen tovább engedett. Mindnyájan hálát adtunk Istennek, de legjobban a kocsis, mert sokan jártak akkor úgy, hogy elindultak lóval- szekérrel és ép bőrrel, de haza ritkán érkeztek meg ugyanúgy és esetleg csak napok múlva fogat nélkül!... * * ¥ Nehány hónapra rá, mikor a megszállástól hazánk egy részével együtt mi is megszabadultunk, ismét Debrecenből voltam hazatérőben ugyanazon felesem fogatán. Isten különös intézkedése folytán szinte azon a helyen, — Vármegyénk alispánja a hitelszövetkezeti fiókok felállítása és fejlesztéséért. Álmaim. Kő a vánkosom, könny az italom, Lelkem' égeti ezer siralom, Nappalom sóhaj, éjtszakám bánat, Gyilkos szú rágja az életfámat. Hajnal hoz álmot fáradt szememre, Lelkem lerázza a rabláncokat, S mintha otthon csak rózsa teremne : Sok kedves álom hazahivogat. Oh, ne hivjatok ! Ne csábítsatok ! Nem felejtettek még a gyilkosok ; Tudom, hogy lesnek. Tudom, hogy várnak. Az udvarunkon bitófák állnak . . . Mért hívogattok ti, álomképek ? Hóhéraimmal összejátszatok ? Szolgái vagytok rút cselszövésnek, Hogy megfogjanak a príbékkarok ? * Sok bús gondolat igy tépdes körül, Mig csak az álom meg nem könyörül . . . Ki közeleg ott? Gyászruhás asszony. S megsimogatja sápadt, bús arcom. Szólongatom őt: Anyám, édesem ! Esdve tekint rám szomorú szeme. És szól: Jöjj haza, drága gyermekem ! Elszállt a rabság sötét fellege . . . Azután jő az Olt, meg a Maros, A kis Berettyó és az Aranyos, S hazámnak minden völgye és hegye, Mind úgy integet, hogy gyere, gyere . . . Jönnek a tornyok, fehér, kis házak, Bólintó lombu fák az udvaron, Hazahív minden pontja hazámnak, Hazahív minden róna és halom. Fülembe csendül falum harangja, Nevemen szólít Gyergyó visszhangja; A Gyimes alól virágok ezre, A szellő is azt súgja fülembe : Mikor jöttök ? Már régóta várunk. Oly bubánatos így nélkületek ! Csupa könny és gyász a mi országunk ; Óh jöjjetek már, csak siessetek ! . . . Fölöttem csak a fájdalom virraszt, De jő a reggel s újra felriaszt, Mérges nyilakat repitget felém, Megakad egy a szivem közepén. Sok-sok álomkép semmiségbe vész, Reggeli szellő körüllengedez, Szemem hivőként napkeletre néz S fohászkodásom minden reggel ©z : De csak hívjatok, hívogassatok, Erdélyi vizek, rónák, havasok! Csak hivjatok ti Gyergyói-hegyek, Üt még az óra, amikor megyek! Csak várj reám, te drága jó anyám, Nem sokáig vársz vallom és hiszem ! Csak várj reám te édes szép hazám, Tied életem, dobogó szivem ! Előkerülnek még a fokosok ! Csak hivjatok hát, hívogassatok ! Hodász. K. Szabó Károly. Revíziót, revíziót, revíziót! A múlt vasárnapi mátészalkai népgyülésen elmondotta Berényi Dániel ref. s. lelkészVégre! Végre egy szabadabb lé- lekzetvétel, végre a magyar szivek uj eget, uj földet akaró egységes, testvéri összedobbanása, a magyar ajkak világveszedelemmel fenyegető tiltakozása megtörténhetik ezen a nagy nemzeti ünneppé avatott napon. Olyanok voltunk eddig, mint a mithologiai Tantalus; akit az istenek örökké tartó éhezésre, epe- désre, sóvárgásra ítéltek. Felcsigázott fantáziája terített asztalt, csemegével teli tálakat, gyöngyöző nektárral telt serlegeket varázsolt égő szemei elé, de ha sóvár kézzel utánuk nyúlt, hogy csillapítsa gyomrának mardosó éhségét, eloltsa az ajkait kicserepesitő égő szomjúságát, abban a szempillantásban eltűntek az életet Ígérő fantomok és magára maradt irtóztató gyötrelmeivel. Oh, hányszor jelent meg a mi lelki szemeink előtt is az integritás, a revízió varázslatos képe, hányszor hittük már mi is, hogy végre a mienk, de valáhányszor utána mertünk nyúlni, valahányszor hangot mertünk adni lelkünk emésztő vágyainak, a kép eltűnt előlünk, mint a délibáb, elérhetetlen távolságból tündökölve felénk. De most már itt van a kezünkben, megragadtuk és soha többé nem bocsájtjuk. Mert eddig gyengék voltunk; gyengék és elhagyottak. Kiszolgáltatva elleneink kényének kedvének. Bátortalanok az önkéntes megmozdulásra. A mai napon azonban a nemzet ájult teste megrázkódik, leikéből örökre száműzi a tespedést és tethangját, keblét feltárja a reménybeli uj élet édes verőfényének. Idő kellett ehhez. Idő kellett ahhoz, hogy a megcsonkított test annyira magához jött, hogy a lázálom csalóka illúzióit meg tudja különböztetni a realitásoktól. Időre volt szükség, hogy a magyarok Istene által küldött uj erőket és engergiákat magunkévá te- hessük és hasznosan gyümölcsöztet- hessük! Hiszen minden történelmi katasztrófa után, amely hazánkat sújtotta, a nemzet hosszabb-rövidebb ideig tartó ájultságára aztán elkövetkezett a regenerálódás, az újjáéledés folyamata. Tatárjárás, Mohács, Szat- már, Világos, Trianon, olyan dátumai a magyar [történelemnek, amikor a magyar szertenézett s nem leié Honját a hazában. Véres sebek ezek a dátumok, melyeket a történelem száguldó paripájának vas
