Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-05-27 / 22. szám

1928. május 27-én. ___________________________ÉS HSUK® 5-ik oldal. Vá rmegyénk jegyzői karának kívánságai az uj közigazgatási törvényjavaslathoz* — Eredeti tudósításunk. — Ismeretes dolog és a belügyminiszternek a legutóbbi napokban adott nyilatkozatából köztudomásúvá válott tény, hogy az uj közigazgatási törvényjavaslat tárgyalásra ké­szen áll. A javaslat intézkedései azonban ismeretlenek még s a hozzászólásokra csak ezután nyílik alkalom. Ilyen körülmények között Szatmár, Ugo- csa, Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesí­tett vármegyék jegyző egyesülete sincsen ezúttal még abban a helyzetben, hogy a tervezett törvény-javaslatot kritika tárgyává tegye és arról érdemben tárgyaljon. Tekintettel azonban arra, hogy a várme­gyei jegyző egyesület nem várhatja össze­tett kézzel az uj közigazgatási törvény meg­jelenését, szükségesnek tartja a tervben álló községi közigazgatási törvény nyilvá­nosságra hozatala előtt felsorolni mindazo­kat a sérelmeket, óhajtásokat, amelyeket a jó és kifogástalan közigazgatás megterem­tése feltétlenül megkövetel. Ez okból a Vármegyei Jegyző Egyesület választmánya csütörtökön délelőtt ülést tar­tott s ezen részletesen megvitatta Komo- róczy Jenő országos alelnök alábbi javas­latait, amelyeket a kari és államérdek szo­ros összeegyeztetése sugallt a vármegyénk sajátos viszonyait szemmel tartó s kiválóan érdemes Komoróczy Jenőnek. E javaslatok alapján abban állapodott meg a választmány, hogy az egyesületi köz­gyűlés elé a következő határozati javasla­tot terjeszti : A jegyző-képesítés fel­emelése a község és annak lakossága érde­kében, sőt állami ér­dekből is feltétlenül szükséges és az uj községi közigazgatási tör­vényben állapittassék meg, hogy a jegyző-képzés, illetve annak képe­sítése a felsőbb gimnáziális osztá­lyok elvégzése után jogvégzettség- hez vagy közgazdasági egyetem el­végzéséhez köttessék és csak annak elvégzése után következnék a gya­korlati idő és a gyakorlati vizsga. Javasolja továbbá azt is, hogy állá­sok elnyeréséhez a felsőbb közigaz­gatásnál is kivántassék meg a gya­korlati vizsga. A jegyző-minősítés azon oknál fogva is felemelést kíván, mert a jegyzői magán-munkálatok végzésé­nél számos esetben és több testület részéről kifogások merültek fel, sőt voltak az ország területén esetek arra, hogy a jegyzőt például telek­könyvi ügyeknél való eljárásáért — zugirászattal vádolták meg. Javasolja továbbá az egyesület, hogy a készítendő törvénynek visz- szaható ereje ne legyen és a jegyző szerzett jogai épségben hagyassanak. A nagy és kis közsé­gek hatósági joggal rubázandók fel s an­nak élére a vezető­jegyző állittassék. A jegyző hatáskörének tágítását in­dokolttá teszi az a körülmény is, hogy a jegyző állandóan legközvet­lenebbül áll érintkezésben és össze­köttetésben a község lakosságával és ismeri a nép minden rétegének gondolkozási módját, szokásait, er­kölcsi életét s tudatában él a nép­élet különféleképpen és módon való megnyilatkozásainak, amiből önként következik, hogy a nép között te­kintélye emelkedni fog, mert a nép érezni fogja, hogy jegyzője minden esetben igazságos Ítéletet szolgáltat ki részére. A hatósági jogkörbe beosztandó- nak véli és a főszolgabírói hatás­körből kiemelni véle­ményezi a közegész­ségügyi, népoktatás­ügyi, cselédügyi, leven­teügyi, közrendészeti, köztisztasági, illetőségi és szegényügyi kérdé­sek első fokulag való elintézését oly értelemben, hogy a község ezekre az ügyekre I-ső fokú ható­ság, Il-od fokú hatóság pedig — az alispán lenne. A község autonómiája teljes egé­szében az uj községi közigazgatási törvénybe úgy iktattassék be, hogy a község autonom jo­gával korlátlanul él­hessen, mert tisztán álló dolog, hogy a köz­ségek képviselő-testületei a helyi viszonyokkal teljesen ismerősök és a község pénzügyi részénél előálló szükségletek megállapításánál nagy körültekintéssel járnak el, A községi háztartás kérdésénél sérelmes­nek és a községre ká­rosnak tartja a jelen­ben fennálló költség- vetési átruházási ren­delkezéseket is, mert a község nem képes előre megállapítani, hogy az egyes téte­leknél átruházási szükségesség a községnél mikor következik be s nincsen abban a helyzetben, hogy előleges engedélyezéseket a szükség beállta előtti időben a felsőbb ható­ságtól kérelmeztessen. Javasolja tehát az egyesület, hogy a község autonom jogánál fogva átruházásokat és az időnkénti pótkölt­ségvetéseket saját ha­táskörében állíthassa össze s töröltessék a községre nézve még fennálló szanálási törvénynek az az intézkedése, amely a községek ház­tartásánál a pótadók kivetését kor­látozza, annyival is inkább, mert a községek képviselő-testülete elég garancia arra, hogy csak olyan ki­adásokat szavaz meg és engedélyez, amelyek szükségesnek mutatkoznak. Javasolja az egyesület, hogy a községi tisztviselők napidij átalány­nyal és kilométer pénzzel látassa- nak el s ez a körülmény magában a törvényben biztosittassék, mert a községekre nézve sokkal előnyö­sebb s több megtakarítás várható az esetenkintí felszámítható utazási költségekkel szemben. A község autonom jogainak biz­tosítása, valamint a községek pót­adó kivetések korlátozásának meg­szüntetése különösen azon oknál fogva is szükséges, mert a jelen­legi helyzetben a községek háztar­tásának rendbe hozatala másként nem következhetik be, hanem bekövetkezhetik na­gyon rövid időn belül, hogy a községek ház­tartása egészen biz­tosabb csődbe kerül. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján — megállapítja az Egyesület, hogy az adóügyi kezelés teljes kom­plexuma a községek keretében to­vább fennt nem tartható, követke­zésképpen az adóügyi kezelés a község keretéből tel­jes egészében kikap­csolandó és erről már a tervben álló községi közigazgatási törvényben gondos­kodni kellene, mert ez a kérdés állami feladatot képez s a községi háztartástól nem követelhető, hogy az adóügy-kezelésből eredő költsé­geket községi pótadójából fedezze. A választmánynak ezt a választmányi javaslatát az egyesületi közgyűlés junius hó 2-án veszi tárgyalás alá abból a célból, hogy az Országos Központi Egyesület által rendezendő vitanapon mint vármegyénk jegyzői karának egyöntetű állásfoglalását terjessze elő. Esmond Harmswortl) debreceni gyönyörűséges fogadtatása. Csonka vármegyénk és a megyeszék­hely közönsége is képviseltette ma­gát a páratlanul impozáns revíziós nagygyűlésen. — Eredeti tudósításunk. — A trianoni békével megnyomorí­tott Magyarország Rothermere lord világraszóló szavának hatása alatt bizakodó reménységgel váltotta fel csüggedő keserűségét. És amikor a nemes lord elküldte hozzánk egyet­len fiát, Esmond Harmsworth kép­viselőt, határtalan lelkesedés gyűlt fel mindenütt, amerre csak elláto­gatott. A most múlt héten kedden Deb­recen városába érkezett, hogy részt- vegyen a keleti végek e legnagyobb kultur-központj ában össze s e r e g 1 ő magyarok Trianon-ellenes nagygyű­lésén s tanúja legyen annak a lel­kes városi közgyűlésnek, amely édesatyja nevéről utcát nevezett el Debrecenben. Csodálatos nap volt. Olyan magá- valragadóan szép májusi nap, amely e csonka haza küzdelmes éveiben ta­lán még sohasem tudta ennyire meg­mozdítani elszánt és lángolóan lelkes magyar tömegek összesereglett tíz­ezreit. A nehezen melegedő, közöm­bös civis-város mintha újjászületett volna. S ez újjászületésben Kelet- Magyarország távoli községeinek bizó magyarjai is megujhodtak a magyar reménység eláradó varázs­latában. A napisajtó minden részletében hirt adott már e nevezetes napról. Mi csak annak az örvendetes lelke­sedésnek sodró hangulatát szeret- nők maradandóan megőriztetni el­jövendő idők számára, amely vár­megyénk községeiből, de légióként Mátészalka megyeszékhely közön­ségéből vitte gazdák, iparosok s tisztviselők csapatát a csonka me­gye üdvözletével és együttérzésével. Szálkáról a törvényhatóság kép­viseletében Dr. Madarassy Géza árvaszéki elnök, a község részéről hivatalosan Hadady Béla és Sar- kady István jegyzők, Fogarassy Zol­tán községi tisztviselő s Csizmadia Ferenc községi főbiró vett részt az ünnepségeken, ki a gazdák elisme- résreméltóan nagyszámú küldöttsé­gét is vezette, Az iparosok képviselő­je Doby Antal és Cz. Tóth Károly volt. De ott voltak még igen sokan, hogy mélységes megindulással lás­sák a feltámadó magyar élet nagy­szerű lendületét, mely a külső segít­ség ígérete mellett legnagyobb ered­ményként a mindent lebiró magyar őserő csodás megújulását hozta a már-már hitét vesztett magyarságnak. N hogy a Doreo gummi- talpú vászoncipőnek nincsen párja. —Van párja: a mási1^ J£> 0 cipó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom