Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-05-13 / 20. szám

Mátészalka, 1928. május £3.

Ara 20 fillér.

Vili. évfolyam 20. szám.

fiivvii és Bekké

POLITI KAI, TÄRSADALMI E'S KÖZGAZDASÄSI HETILAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telelőn 38.

Postatakarékpénztári csekkszámla : 54003.

Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij:

Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40.

Gyulafehérvár.

Mátészalka, május 12.

Vér és könnypatak forrasztott örökre minden magyar szivet a Trianon kegyelméből oláh zsákmánnyá lett Gyulafehérvárhoz, régi erdélyi fejedelmek büszke magyar városához.

Ezer esztendős múltúnk szinma- gyar emlékeinek sziveket marcangoló fájdalma sajog fel újra annak a hirnek nyomán, hogy a fenékig rohadt oláh politika ellenzéke éppen ezen a helyen tett hitvallást az oláh zsarnoki kormányzás hitványságáról, A jobb sorsra érdemes erdélyi nép felzúdulása teljesen érthető. Minket ugyan nem nagyon érdekelnek ezek a belső villongások, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az a teljesen kiforratlan balkáni rendszer, melynek kezébe kiszolgáltatta az erdélyi népek sorsát a trianoni béke, aligha tarthatja fenn magát sokáig. A román politika vezetői már akkor legteljesebb bizonyságát szolgáltatták politikai éretlenségüknek, mikor az európai művelődés áldását élvező Erdélyt a maguk balkáni közigazgatási és bíráskodási rendszere alá hajlitani merészelték és akadtak olyanok Erdélyben, akik nyakukba vették a balkáni jármot.

Teljesen nyilvánvaló volt az, hogy Balkán csakis balkáni módon kormányozhat. Erdély már csak ezért

sem nyugodhatik bele sorsába. Úgy látszik, most is ugyanaz a politika vezéreli Franciaországot, mint mikor a keresztény művelődés védelmében vérét ontó Magyarországgal szemben védelmi szerződést kötött a kereszténység elkeseredett ellenségeivel a törökökkel és most ismét feláldozta az európai műveltség végvárát Magyarországot, prédául odadobva a balkáni népek kapzsiságának.

Most nem sokat törődünk azzal, hogy Bratianunak sikerült-e megvásárolni Maniüt és ezzel síkerült-e biztosítani a naggyülés sima lefolyását, mert hiszen egyre megy az, hogy ki áll a hatalom élén Romániában.

Minket a tőlünk elszakított magyarság sorsa aggaszt. Ha az erdélyi állapotokat már maga a megváltása reményében átpártolt erdélyi románság is tarthatatlannak érzi. akkor ugyan milyen lehet a sorsa a leigázott magyarok és székelyek millióinak, akiket a világtörténelem legnagyobb szégyenére a népek szabadsága nevében elszakítottak anyaországunktól és rabszolgasorsra juttattak.

Erre feleljenek a trianoni bölcsek, akik ezt a gyalázatosságot megteremtették, — erre feleljenek a nép- szövetségi urak, akik elvakultan és csökönyösen védelmezik még ma is a kisantantot, — és erre feleljenek

a nagyhatalmak képviselői, mert hiszen szavuknak súlyától és fegyveres hatalmuk erejétől függ a jelenlegi gyászos helyzet fenntartása.

A világ népeinek szeme már kinyílt és világosan kezdik látni mindenfelé a francia külpolitika pórázán tánkoló kisantant szerepét, melynek őrizetére bízták a jobb sorsra

érdemes és ezer esztendős dicsőséges múltra visszatekintő Magyarországot. Ezt a megalázó szerepet, a börtönbe vetett rab szerepét, nem vállalhatja sokáig önérzetes nép, melyet a múltban betöltött szerepe kötelez.

— Jöjjön a békerevizió, mert az elnyomott népeken csakis ez segíthet!

Az elmúlt negyedévben 107 ezer pengő tűzkár volt a Miegyében.

Ebből 70 ezer pengő biztosítatlan,

— A „Szatmár és Bereg" eredeti tudósítása. —

A „Szatmár és Bereg“ hasábjain heteken át jelentek meg cikkek vármegyei tűzrendészetünk gyökeres átszervezéséről s a tüzrendészeti felügyelő által propagált körzeti motoros őrségek felállításáról.

A hozzászólások meglehetősen kimentették már a tárgvat, ez alkalommal nem is kívánunk mi részletesen újból visszatérni a kérdés megoldására nézve annál is inkább, mert értesülésünk szerint a megyei illetékes körök a komoly és alapos terv megvalósítását szükségesnek látják s egyelőre csak pénzügyi nehézségek akadályozzák a konkrét eredményt.

A terv mindenesetre megérdemli, hogy

megvalósítása érdekében a pénzügyi akadályok elhárítása is gondolkodás tárgyává tétessék.

Nem éppen lebecsülendő dolog ugyanis nemzetgazdasági szempontból sem, hogy a tüzveszedelemmel szemben amúgy is igénybe vett nagy áldozatkészségünk mellett kellően fel is készüljünk.

Tíiz-statisztikánk ugyanis e téren nem éppen megnyugtató adatokat mutat,

A vármegyei tüzrendészeti felügyelőtől szerzett értesülésünk szerint a törvényhatóság területén az 1927. év negyedik negyedében 38 tüzeset fordult elő, melyeknél 43.512 pengő volt a tűzkár, ebből biztosított érték volt 35.752 pengő, nem volt biztosítva 7.760 pengő.

Felolvasta : Szendrey Zsigmond tanár, a Magyar Néprajzi Társaság rendes gyűlésén.

(Beszámoló a Magyar Nemzeti Néprajzi Társaság megbízásából 1927. nyarán végzett néprajzi gyűjtésről.]'

I.

Karácsonyi és húsvéti köszöntő verseink.

A betlehemezés ma is megye- szerte szokásos; de bárha még a legkisebb faluban is három-négyféle szöveg használatos, a 900-as években feljegyzett őseikhez képest (NGy. 1: 38—46., 1 : 58—63., 64—69.,

Szmik 335—373.) terjedelemben, tar' S itt elsősorban köszönetét kell mondanom dr. Streicher Andor alispán. Nemestóthy Szabó István tb. főszolgabíró, dr Fábián Sándor szerkesztő, Fesztóry Ottó Géza népművelési titkár, Borbély Imre és drKőmüves Géza tanár, valamint az összes lelkész, tanító és jegyző uraknak, akiknek megértő és buzgó támogatása nélkül gyűjtésem igen természetesen csak néhány községre szorítkozhatott volna, holott igy egész Csonka-Szatmárt felöleli. Kérésemre többen gyűjtöttek a megszállott területen is : Nagykároly, Szatmár, Szinyér- váralja és Nagybánya környékén.

Idézett müvek és hírlapok: Ethnographia, Magyar Nyelvőr, Nagykároly és Vidéke, Nagybánya és Vidéke, Szatmár és Bereg, Magyar Népköltési gyűjtemény, Szatmár- vármegye Monographiája, Szmik: Felsőbánya monographiája.

falómban degenerálódtak. Mert amig a 900-as évekig feljegyzett szövegek rendesen több nyomtatott oldalnyiak (pl. a Szmik-féle éppen 28 nyomtatott oldal) addig a mostaniak alig tesznek ki 2—3 oldalt nyomtatásban. S amíg a 900-as évekig feljegyzett szövegek — néhány hibás feljegyzést leszámítva — tartalmilag kerek és összefüggő értelmet nyújtanak, addig a mostaniak hézagos, zavart, értelmetlen töredékek, amelyekben éppen csak halvány nyoma csillan fel az eredeti tartalomnak. Az eredeti szöveg tehát a feledés csúszós lejtőjére került s ma már* alig egyéb, mint: a belépést kérő bevezető, egypár karácsonyi ének Krisztus születésének bejelentésére, a humor kedvéért az öreg juhász többnyire trágár félreértései s végül a búcsúzó és ajándékkérő befejezés. S csak egyikben-másikban akad még más részlet is, pl. a fáradt pásztorok lefekvés előtti panaszkodása a hideg és farkasok miatt, az álmából felserkent pásztor elbeszélése a csodás látományról, megindulásuk s a betlehem elé érésük, hódolás az isteni kisded előtt, ajándékaik átadása.

A nagymérvű romlás ellenére is

megmaradt azonban a szatmárme- gyei töredékekben egypár olyan adat, amelyet a magyar betlehemezés történetében fontosnak kell tartanunk. Ilyen az, hogy Ecseden a betlehemet vivő négy angyal többnyire leány volt s némely truppban ma is az. — Felsőbányán a pásztorok jöttét a régi bábtáncoltatók fullajtárja, a kengyelfutó jelenti be (Szmik 335.), Fehérgyarmaton ugyanilyen szerepe van a pandúrok kezéből szabadult betyárnak, — a betlehemet Heródesnek vagy hadnagyának halvány emlékeként Csengéiben huszár (NGy. 1 : 38.), Nagybányán pedig még ma is a bábtáncoltatók vezetőjének, a csausznak emlékeként egy török őrzi. (NGy. 1 : 58.) Legérdekesebb azonban a csengeri betlehem: két mozgatható báb áll benne s ezeket a betlehemtartó a szenténekek éneklése idején megtáncoltatja. (NGy. 1 : 38.).

Igen érdekesek azután azok a népdalstrófák is, amelyek itt-ott a pásztortáncok s az elmenetel alkalmával a szövegbe kerülnek, mert oly régiek, hogy mint népdalokat már nem is éneklik őket: pl. Nyírcsászáriban :

Jó dolga volt Jakabnak, amig ifjú volt, tölgyfa-, nyárfabokrokat könnyenátugort; de már vénségére jutott nagy Ínségre az öreg Jakab, a szegény Jakab.

Különösen meglepett azonban ez az ököritói és mátészakai belépő:

Jóestét, jóestét idebenn mindennek, az én pásztorseregeim odakinn hevernek; ők is szeretnének vélünk idejönni,

Jézus születését velünk megtartani.

mert külső alakja és dallama teljesen egyezik a Kodály Zoltánnal együtt Szalontán feljegyzett „Jóestét, jóesíét Csáki biróasszony“ kezdetű balladával. (NGy. 14 : 268.)

A vizkereszti játékok tudvalevőleg a három királyok hódolásat jelképezik s a szitából készült csillag annak a csillagnak szimbóluma, amely őket a biblia szerint Krisztushoz vezette. Valamikor Szatmár - megye katholikus falvaiban is élhetett ez a forma, mert pl. Nyírcsászáriban ma is Gáspár, Menyhért és Boldizsár viszik a csillagot, de a szöveg teljesen elváltozott: Gáspár bejelenti. Krisztus születését, Menyhért boldog ünnepet kíván s Boldizsár ajándékot kér. Másutt pedig, mint pl. Opályiban, egyszerű verses köszöntővé kopott, amelyben bejelentik Jézus születését, áldását