Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-07-04 / 28. szám

egyike az országban, ahol a tiszta- vérben tenyésztett minden jó tulaj­donsága megtaláltó. Kíilönösképen pedig azért rendezte a Kamara ezt a kiállítást és vásárt Fehérgyarma­ton, hogy Szatmár és Bereg vár* megye válságos helyzetben levő gazdatársain segítsen. Ha a jelen­legi kiállításnak nagy erkölcsi si­kere mellett a gazdák számára any- nyira kívánatos anyagi eredmény nem is volt meg, nem szabad csüg­gedni, mert ez a kiállítás kiválóan alkalmas volt arra, hogy a vidék szép és megfelelő magyarfajta tenyész­tésre a távolabbi, sőt az egész or­szág figyelmét felhívja. Ezt a kiállítást és díjazást júni­us 20-án a fehérgyarmati vásárté­ren, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara a Szatmár és Beregvárme- gyei Állattenyésztők Egyesülete és a Szatmár Beregvármegyei Gazda­sági Egyesület rendezte. A kiállí­tásra csak magyarfájta szarvasmar­ha volt felhajtható ; melyek öt cso­portba lettek beosztva úgymint te­nyészbikák, tehenek, üszők, ökrök, tinók. A kiállításra felhajtatott 480 darab szarvasmarha. A jelentkezé­sek száma ugyan közel 600 darab volt, azonban a kedvezőtlen időjá rás, a napokon keresztüli esőzések, de főleg a Túr folyó kiáradása folytán a beregmegyei gazdák be­jelentett állataikkal megjelenni nem voltak képesek ; ami annál is in­kább sajnálatos, mert igen magas tenyészszinvonalu egyedek voltak Beregmegyéből bejelentve. A felhajtott állatok nagy száma és azok magas tenyészszinvonaia tette indokoltá azt, hogy három bí­rálóbizottság alakíttassák az álla­tok elbírálása céljából. Az elsőszá* mu bíráló bizottságnak elnöke, mely a bikákat bírálta. Isaák Elemér cs és kir. kamarás, nagybirtokos volt. Tagjai voltak a bizottságnak Ba- róthy József, Christoph Fri­2*ft oldal. ___________________ Le venték — a magyar fserö örökösei. Kósa Zsigmond komlódtótfalui ref. lelki- pásztor beszéde a csengeri leventék zászlószentelésén. „Mintha pásztortüz ég őszi éj­szakákon, messziről lobogón tenger pusztaságon“ — úgy tűnnek föl előttem régi daliás idők daliás ifjai dicső harcuknak győzelmeiben ; s lelkem a jelen sötétjéből a jövőbe nézve titeket lát ott levente ifjúság a reánk váró nehéz, de dicső küz­delem győztes daliáiként. Látó sze* memmel a múltak történelmének dicső eseményekben gazdag vilá­gába nézek s hivő lelkemmel szebb jövőnek dicső hajnalhasadását lá­tom. Csak a jelen nehezedik söté­ten reám s most terjengenek ne­héz fellegek Magyarország egén. S e fellegborus sötét éjszakában villámok cikáznak keresztül egün­kön, nem azért, hogy annál réme­sebbé tegyék az éjszakát, nem azért, hogy rabláncunk mellett még a rettegés bilincsét verjék reánk; hanem azért cikáznak e villámok felettünk, hogy fényűknél újra, meg újra lássuk e reánk nehezült felle­gek nevét: Trianon — Trianon; azért cikáznak, hogy rettegés he­SZATMAR és BEREG 1926. julius 4-én. gyes, Katona László, Németh jenő és Szegedy Antal. A másodikszá- mu bíráló bizottság a tehenek és üszők bírálatát végezte, a kővetke­zőkép alakult: elnök : vitéz Gyene Pál, tagjai : Buchvein Béla m kir. gazdasági felügyelő, Jékey Sándor, Kasza Ferenc, Köröskényi Miklós és Madarassy László. A harmadik bírálóbizottság az ökröket és tinó­kat bírálta Gyene István elnöklete alatt. Tagjai voltak vitéz Jékey Fe­renc dr., Harsányi Endre dr., Kere kés Sándor, Mártonfy Miklós, Tóth Lajos. A három bírálóbizottság egyhan­gú döntését Dr. Rácz Lajos a ka­mara igazgatója hirdette ki, mely a kővetkezőképen alakult: Tenyész bikáknál : Állami nagy oklevelet: Isaák Elemér (Rozsály). Kamarai elismerő oklevelet: gróf Tisza La­jos (Kocsord), báró Vécsey Aurél (CsegÖld), Gyene István (Porcsal- ma), Murguly Bálint (Nagyecsed) A Tiszántúli Körzeti Mezőgazda- sági Hitelszövetkezet jutalomdiját (ezüst ciparettatárca : Bakó István (Fehérgyarmat). Teheneknél : Álla- mi nagy oklevelet : Szuhányi Fe* renc (Csenger). Kamarai elismerő oklevelet: Isaák Elemér (Rozsály), gróf Tisza Lajos (Kocsord). báró Vécsey Aurél (CsegÖld), Erdélyi Ferenc (Rozsály), Nyilas József (Tiszacsécse), Halunda László (Pá- tyod). A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara jutalomdiját (ezüst vázát) Dr. Gyene István (Porcsalma).. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara jutalomdiját (Sack ekét) Belényesi Péter (Tarpa). A Tiszántúli Mező- gazdasági Kamara jutalomdiját (Pla­net kapát): Molnár István Turist- vándi). Üszőknél: Állami nagy ok­levelet : Isaák Elemér (Rozsály), Kamarai oklevelet; Kopócs Károly (Tarpa) A Tiszántúli Körzeti Mező- gazdasági Hitelszövetkezet jutom- diját (álló órát): Mártonffy Test­vérek (Fehérgyarmat). A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara jutalomdi­ját (fali könyvtárt): Radványi Ádám (Gyűrtelek) Ökröknél: Állami nagy oklevelet: Károly József (Csenger). Kamarai oklevelet : Bakó István (Fehérgyarmat). Nyilas Kálmán Tiszacsécse. A Tiszántúli Mező- gazdazági Kamara jutalomdiját : (fali-könyvtárt): Tóth Albert K^sar. A Ti*zántui Mezőgazdasági Kama­ra jutaiomdiját: (Planet kapát): Tóth Illés Kisar, A Tiszántúli Mező- gazdasági Kamara jutalomdiját: (négyzetes tengériültetőgépet): Si­mon András Tarpa. Tinóknál : Ál lami nagy oklevelet: Mártonffy Testvérek Fehérgyarmat. A Tiszán­túli Körzeti Mezőgazdasági Hitel* szövetkezet jutaiomdiját : (ezüst cigarettatárcát) : Baróthy József Fehérgyarmat. A Tiszántúli Mező- gazdasági Kamara jutalomdiját Co­lombia lókapát : Gacsályi Gyula Fehérgyarmat. A Tiszántúli Mező- gazdasági Kamara jutalomdiját (négyzetes tengeriültetőgépei) Biba Miklós CsegÖld. A kitüntetettek jutalomtárgyait a Kamara igazgatója Dr. Rácz Lajos nyújtotta át a jutalmazott gazdák­nak. Nigy örömének adott kifeje­zést, hogy a kitüntetettek sorában a kisgazdák is feltűnő szép szám­mal szerepelnek. Reá mutatott rész­letesen azokra a módokra, melyek betartása mellett a magyarfajta szarvasmarha tenyészszinvonaia fel fokozható és ezáltal annak tenyész­tése jövedelmezőbbé tehető. A jutalmak kiosztását közebéd követte, melyen Szatmár és Bereg* vármegye nagybirtokosain kívül szép számmai jelentek meg a kis­gazdatársadalom és azok vezető egyéniségei A közebéden Christoph Frigyes üdvözölte a Kamara igaz­gatóját és kérte, hogy a Kamara meg kezdet munkásságát tovább foly­tassa. ígéretet tett arra, hogy a lyett az imádság leikével acéloz­zák meg elkeseredett szivünket s a Magyarok Istenéhez vezéreljenek bennünket, kinél van a győzede lemre való erő. Amit Trianon borított reánk, amely bilincset rabló szomszédaink vertek reánk, az csak olyan, hogy az ős magyar erőnek egyetlen megmozdulására csörömpölve hull le rólunk s ez ős erő rettentő meg- rázkódására s bilincseink csöröm­pölésére rémülten menekül a rab* ló-gyilkosság győzelmében most felettünk félénk őrködéssel orgiát ülő, bátorságnélküli, gyáva,, horda nép. , Ők ugyan azt gondolják, hogy lefegyvereztek bennünket, mert fé­nyes fegyvereket hordó nemzeti hadseregünk számát szűk korlátok közé szorították s azt hiszik, hogy ezzel leapasztották őserőnket is. Ámde ez az őserő ott zizeg a szél­ben, ott csörgedezi magyar vizek­ben, ott rejtőzik a magyar földben 8 ebből a magyar öserőből, mint füvek a réten, egyre sarjadnak az őserővel telitett magyar ifjak, ma­gyar daliák, kik nem szuronyos fegyverekben, nem bátorság nélkül való élettelen gépekben, hanem szi­vükben hordják az uj életet termő erőt, mely ha kell odaadó munká­val áldoz a hazáért, de ha üt a megváltás órája, ha végig száguld országunkon a véres kard és fel­zug az indulót zengő trombita szó s a „rajta rajta“ morajlik a dobper­gésben, akkor ez az őserő talál elég fegyvert, ha másban nem, — fokosban, fejszében kaszában, kapá­ban, de mindenek felett önma­gában. Az őserötől kitermelt s ez őserőt és lelkesedést magatokban hordó daliák vagytok ti magyar leventék! kik a földből nőttök ki, mint Lász­lónak a szükség idején, halálból is életre kelő legendás vitézei, mint Hollós Mátyás török verő fekete serege, mint Rákóczi tollas kai* pagos kurucai, mint a márciusi ifjak. Karotokban duzzad, szivetek* ben lángol az őserő. Szent földön jártok ti, mely nyög, vajúdik alat­tatok az öserőtől. Mikor kezetek­ben az eke szarvával szántogatjá- tok e szent főidet, halljátok e a nyögést a föld belsejében? Alatta­tok Szatmár megye kurucainak föld alá temetett síró nyögésében ez az őserő riad és tiltakozik az elnyo­más ellen. Nagymajtén/nak sikján nem taposhat soká bocskoros oláh nép, mert a letörött zászlót föle­vidék gazdatársadalma a Kamara igazgatóját Dr. Rácz Lajost továb­bi működésében is a legmesszebb- menően fogja támogatni. Bakó László a Tiszántúli Kör­zeti Mezőgazdasági Hitelszövetke­zet igazgatóját : Ullrich Jenőt kö­szöntötte fel, megköszönte, hogy a gazdáknak a mai súlyos hitelviszo­nyok közepete mindig a legnagyobb készséggel igyekszik segíteni. Ez alkalommal a Tiszántúli Mezőgaz­dasági Kamara igazgatója a fehér- gyarmati gazdák kívánságára tár­gyalásokat folytatott a község fő­jegyzőjével Megyery Istvánnal ab­ból a céiból, hogy a Kamara Fehérgyarmaton téli gazdasági iskolát ál­lítson föl. Igen valószínű, hogy ez a terv va­lóra fog válni és a Kamara már ez év őszén felállítja Fehérgyarmaton a negyedik téli mezőgazdasági szak­iskoláját. Ugyanezen a napon, a vidékről nagyszámmal összegyűlt kisgazdák­kal megtartott megbeszélésen ame­lyen a szatmármegyei és beregi kisgazdatársadalom szép számmal vett részt, egyik községi biró a határszéli községeknek üdvözletét tolmácsolta a Kamara igazgatójá­nak és kérte, hogy munkásságát amelyet a kamara keretében a ha­tármenti részekért és a tria- nou által sújtott gazdák érde­kében végzett a jövőben is végez* ze és fokozott figyelemmel legyen e vidék gazdatársadalma iránt. Dr. Rácz Lajos igazgató Ígéretet tett arra, hogy a Kamara a jövő­ben is. mint eddig tette, teljes ere­jével segítségére fog lenni a vidék gazdáinak és igyekezni fog, hogy a pusztuló határszéli területek égető, fájdalmas sebei orvosolva legyenek. Hirdessen a „Szatmár is Beren“-íieit. meli ez őserő, mely egyszer csa megmozdul e szent földben s lt rázza magáról a megszentségteU nitő lábakat. — Mikor a rengő é kalászt vágjátok, a kalásztenge lengető szellő a márciusi ifjak le kés dalában a „Talpra magyar“- zengi fületekbe. Világos síkjain lerakott fegyverek, az aradi \í alatt honvéd tábornokok halvány véres alakjai sorakoznak s ejti rémületbe letipróinkat. És amennyi magyar őserő va eltemetve hazánk szentelt földjí ben, az mind tovább él abban uj erőket sarjad. Ez az őserő mo: dúl meg a Tátra fenyveseiben, e zug végig az Olt, a Maros, a Kt köllő völgyein, ez árad meg szőke Tisza haragjában, ez hőn pötyög alá a méltóságos Duná Dévénytől a Vaskapuig, ez zendi fel az uj harci riadót, ez áilitj vissza teljes egészében ezeréve hazánkat: Nagymagyarországot. Ezt az őserőt képviselitek ti L< venték, kik testi erőtök fejlesztési végett egyesületekbe tömörültet s nemes versenyben vitézkedte Ne felejtsétek soha, hogy ti die elődöknek vagytok nagy tettek hivatott utódai, a magyar őserőn örökösei, kiknek legszentebb köt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom