Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-06-06 / 24. szám

ftléal. SZATMAR és BEREO 1926. junius 6-án. Látogatás a Tiszabecsi tánciskolánál. — A „Szatmár és Bereg“ eredeti riportja — A nap már régen lenyugodott a beregszászi hegyek mögött, amikor a májusi éj bárányfelhői között el­rejtőzni igyekvő holdvilág gyérvilá• gánál — egyik barátom meghívd Sára — Tiszabecs újonnan kövezett, kavicsos útvonalán elindultam a ti szabecsi „tánciskola“ meglátogatá sára. A régi tiszabecsi temető, a refor­mátus templom, a posta épület las­san elmarad mögöttem, majd a Ti- szaujlak felé vezető kövesut széles kanyarulatban fordul nyugatra. Egyre-másra maradnak el a me zőröl hazatérő poros falusi szekerek. Kisebb nagyobb házak, üres telkek, vetések között ide-oda kanyarodva érem el — tavaszi felöltőmbe bur­kolva —- a tiszai hideg levegőtől dideregve az úgynevezett „fényes ti­szabecsi tánciskola“ helyiségét. Az oda vezető útvonalon rajzóit az élet; mindenütt a tánciskolába igyekvő lányokkal, lányukat kísérő öreg ma­mákkal; itt ott, egy egy „ünnepi“ szünidőre érkezett diáklány kiváncsi pillantásával találkoztam. A tánciskola mellett lévő korcsmá­ban még vig mulatozás zaja hallat­szik, az apró kis falusi házacskák ablakai azonban már sötétek. A kis utca útja hepehupás, itt már nem tartják olyan jókarban az utat. Nagyokat zökken kerékpárom és leg­nagyobb ügyességre van szükségem, hogy valahová árokba ne forduljak. A „Hangya“ szövetkezet korcsmája még nyitva van, két muzsikus cigány lézeng benne. Sört isznak és nagyo­kat ásítanak. A szövetkezetben ér­deklődöm az illemtanár lakása után. Nem ismerjük, kérem, talán tessék megnézni a tánciskolában. A szövetkezet korcsmáját már ép­pen zárni akarják, egyik cigány kí­váncsian áll meg az ajtóban, ki az éjszakai kerékpáros ? — Megkezdődött- e már a tanítás a tánciskolában? — Nem tudom kérem I — Hogy lehetne megtudni? — Tulán oda mennénk — ajánlta a cigány. A cigány szolgálatkészen csatla­kozott mellém, buzgalommal muto­gatja az utat. A tánciskola helyisé­géhez érünk. Vak sötétség fogad. A cigány ajánlkozik, hogy előre megy és bejelenti, hogy egy idegen urvan itt, ki a tánciskolát jött meglátogatni. Kopogtat az ajtón, dörömböl, majd rugdosni kezdi. Semmi válasz. Tanácstalan néhány perc múlva észrevesszük, hogy az ajtónyilásból világosság szűrődik elő. — Végre bemegyünk a kivilágí­tott tánchelyiségbe. A tánciskola egy erősen fenyő deszkák, bükk gerendákból összerótt, tágas, szellős dohánypajta. A pad­lózat portömege, a köves utak portö­megével igyekszik versenyt tartani. A terem erős gerendáin már előre elhelyezkedett pókok finomszövésil hálói, a vakító petroleum lámpa fé nyétől úgy csillogtak, mintha millió, meg millió gyémántkő lett volna el­helyezve a tetőzet viharvert, fazsin delyes lécezetén Közvetlen a bejáratnál egy rok­kant, az idő viszontagságaitól erősen megviselt paraszt szekér állotta uta mat. A tánc és illemtanár ur itt foga dott: kölcsönös bemutatkozás után szerencsém volt, nem tudom, de meg­győződésem szerint nem tudtam volna úgy sem hová leülni ...? A tánc tanár ur a kocsin helyezett. el, ez volt ö szerinte az újságírók részére fenntartott külön páholy . . . Megfigyeltem az apró lábak egy­forma ritmusát. — Károly cigány muzsikál A tánc tanár magyaráz — nem tele torok­kal, de azon a csendes parancsoló, nyugodt hangon, mely a csillogó tánc­termekhez illik, az elegáns párokhoz, a mamákhoz, az újságíróhoz, aki belép a fényestermekbe, a legutolsó koldusházba egyaránt és megy célja felé. És mindig ugyanazt a mondatot duruzsolja. Hogy megértem eztl? Ez a mondat a tánctanár ur kopott frakjához, ez a csendes, szerény, bus hang, egy jobb időket is látott em­berre emlékeztet. A körülöttem ülő mamák, ha egy percre felfigyelnek rá utánna megint csak folytatják félbe hagyott pletykálkodásaikat —- Ezek után nézek, hallgatózom s a tánctanárok vágyával gondolom: milyen szép lehet elegáns lányoktól körülvéve a fényes, csillogó terembe, a muzsika lágy andalító hangja mellett körbe táncolni. Pattogó csár­dást járni egy egy szép leánnyal, aki érti a muzsika szót, a dalt és csi­csereg hozzá. Mily szép lenne az első táncosnak, aki felkelti a tán­colni vágyók kedvét azzal a vággyal, melyet a jónevelés hozott magával. — Ezt gondolom, mig'nem el­hangzik a halk melódia utolsó akordja, elnémul a táncoló párok zaja és a zajt elissza a fényesség, a csillogó bogár fekete, azúrkék vágyakozó sze­mek pillantása. S azután búcsúzom... Szállásomra visszatérve a jó, öreg Káldizár bácsi puha fészkébe, le a kanyargó tiszapartra, álmodozom a sok bogárfekete, azúrkék szemekről, egy barna leányról, aki valahol ráni- gondol s lassan elalszom... Kovács Gyula. 573 kát. hold terjedelmű homokbirtok 1927 január hó 1-től 6 egy­más után következő évre meg« felelő bérlői lakással és gaz­dasági épületekkel haszon bérbe kiadó. Cimakiadóbivatalban Május utolsó vasárnapján az egész vármegyében méltó keretek között emlékeztek meg a világháborúban elesett hősökről. Mátészalkán délelőtt az összes templomokban ünnepi istentisztelet volt, majd dél­után a temetőkben megkoszorúzták a hősök sírjait. A ref. temetőben K. Szabó Gyula ref. segédleikész mondott magas szárnyalásu beszé det, viszont a rk. temetőben Mol­nár Károly plébános szentszéki ta' nácsos emlékezett meg az elesett hősökről Úgy a templomban, mint a temetőkben képviseltették magu­kat az összes hivatalok, csendőr­ség, iskolák és kivonultak a cser­készek és leventék is. Vásárosnaményban is szép emlékünnepély kíséretében adózóit a község közönsége a vi­lágháborúban elesett hősök emlé­kének. Május 30 án délelőtt 10 óra kor a ref. templomban ünnepi is tentisztelet volt, melyen az összes hatóságok, testületek, iskolák és leventék részt vettek D iután 3 órakor az állami iskola udvarán sorakoztak fel a levente egyesület tagjai, elemi és polgári isi óla nö vendékei, csendőrség és a pénz­ügyőri szakasz. A menetet az elemi iskolai tanu­lók zárt soifaia nyitotta meg, mely után a leventék, csendőrség, pénz ügyőri szakasz és a polgári iskola tanulói vonultak fel a dohánybevál­tó hivatal előtti feldíszített térre. A hatóságok előtt Fodor Erzsiké és Csatáry lrénke magyar ruhás polgári iskolai tanulók fekete fá­tyollal borított kis nemzeti selyem zászlót vittek és igy vonultak be a magyar koronával díszített fenntar­tott helyre. Gáli János vezető*oktató jelent­kezvén a hatóságok előtt, kérte az ünnepély megkezdésének engedé­lyezését. A felállított leventék és iskolai tanulók megszemlélése után a Hymnus akkordjaival kezdődött az ünnepség, mely után Papp Béla levente megrázó erővel szavalta el Nuszbek gyönyörű költeményét : Amit a halottak beszélnek. Ezután Vass Etelka elemi iskolai tanuló szép hangsúlyozással szavalt egy nagyon szép irredenta imát. A ha­talmas menet szép zárt sorokban néma hallgatással vonult ki a két kilométernyire fekvő temetőbe, ahol a magyar Hiszekegy eléneklése után Varga Ferenc ref. lelkész lel­keket mozgató hazafias emlékbe«- szédben emlékezett meg az élt sett hősökről. A hősi halott sirok meg­koszorúzása után a szózat akkord­jai zárták be az ünnepélyt. A szemekben könny, az emléke­zésnek édesen fájó könnyei csillog­tak. És ez a könny, szivünknek e néma szószólója ékes bizonysága annak, hogy nemzet, mely hőseit tisztelni tudja, nem veszhet el so­ha, élni fog örökké s lesz még boldog feltámadása. Meleg érzéstől áthatott iskolai ünnepély keretében folyt le, az el­múlt vasárnap a gergelyi i állami iskolában a gyermeknap. Bár anya­gi sikerrel ez alkalommal nem di­csekedhetnek, az erkölcsi siker az meg volt s ez a fontos. Már is észre lehet venni a hatást a gyer­mekek gondozásánál. Kevesebb a gyermek halál. Kezdenek letűnni „Sáli néni“ receptjei. Egészsége­sebb lesz a legdrágább kincs a gyerek s az ép testben lesz ép lé­lek amely kilengésekre nem lesz többet kapható. A tantermei szi- nültig megtöltő szülők áhitatosan énekelték el a Himnuszt, mely után Szilágyi Erzsébet tanitónő lebilin­cselő alkalmi beszéde következett, ki teljesen hozzá tudott simulni az anyák szivéhez. Alkalmi szavala­tok és jelenetek után szülői érte­kezlet volt. Itt Csoknyay Bertalan ig. tanitó rámutatott arra a tényre, hogy a világháború, a forradalom, a kommunizmus által megmételye zett lelkek rossz tulajdonságai be- oltaiott a gyermek leikébe is és az a hófehér gyermeki lélek ma már nem az, azon már sötét foltok vannak akkor, mikor az iskola fa­lai közé jön, ezek a sötét foltok a szülei házban JjaJJott trágár beszé­dek, ott látón elítélendő dolgok, miket a gyermek most még meg­gondolatlanul utánoz, később pe­dig készakarva cselekszik. Rámutatott arra, hogy dacára a tanítók igyekezetének, a kívánt eredményt nem találja megfelelő­nek a nép megmentését illetően. Még mindig nem sikerült a lelki züllés lejtőjére jutott népet a sikos lejtőn megállítani, ez pedig azért van, mert az a nép, melyet átöle l­ve vissza-akar a tanító tartani a lejtőn, maga nem igyekszik kapa.1 z- kodni vissza arra a színvonalra, amelyen magyar népünk jellem dolgában a jó béke világban volt. Megjelöli azt a módot, amellyel célt érhetünk. Ez pedig az iskolai és szülői nevelés együtt működése, vállvetett mnnkája. Ne legyen az a szülői ház a tanító munkájá­nak lerontója, de tovább felesztője. Legyen az a szülő teljes bizalommal a tanító iránt. Érdeklődjön a szülő gyerme­kének előmenetele után, viszont a tanitó érdeklődjön a gyermek ott­honi viselt dolgai iránt. Ez a kö­zös érdeklődés, az egymás támo­gatás megfogja hozni a kívánt ered ményt. A szülőt közelebb hozza az iskolához, a tanítóhoz, hol és kitől csak jót tanulhat. S mig egyrész ről a szülő lelkülete finomodik, másrészről gyermeke jobb erköl cseit munkálja. Ezután a szülök közül többen szólaltak fel. Beismerték eddigi hi­bájukat és Ígéretet tettek arra hogy az igazgató által ajánlott mó dókat örömmel fogadják, mert mégis gyerekük jövőjéről van szó. Meggyőzően, a szentirás szavai nak idézéseiről szólott még a tárgy hoz Rácz Jenő ref. lelkész is, k szintén hangoztatta, hogy vallásos hazaszerető embereket csak a ajánlott módon lehet nevelni gyér mekeikből. A Szózat eléneklése után az ér tekeilet véget ért. {T.\ Hősök emlékünnepe a vármegyében. — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — fiyermek és csecsemőnap Gergelyiben. — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom